- Adódik ez abból, hogy Mi itt, a szocializmus alapjainak lerakása idején a materializmus csöcseire voltunk téve. Azt szívtuk magunkba, ami jött belőle. Hasonlatosan ahhoz, ahogyan most az egyház tanításait kapják a gyerkőcök. Az alsósok nagyon hisznek a papok által sulykolt tanításnak, és a nagyszülőket agitálják, „mama csak a Fideszre szavazz”.
- Nekem is volt egyházi neveltetésem. Elsős, másodikos koromban anyám járatott hittanra. Sőt nyolcadikban konfirmáltam is. Valahogy mindég volt valami zavaros az egészben. Katonakoromban nősültem, (pont KISZ titkár voltam) így az egyházi esküvő elmaradt. Majd leszerelés után. Az is elmaradt. Anyám többször a szemünkre vetette, hogy becsaptuk. Ami igaz is. A gyerekek sem lettek megkeresztelve. Ez is nagy bánata volt. Többször felvetette, hogy a másik nagyanyjuk miatt, titokban katolikusnak kereszteltük Őket. Anyósom nem is járt templomba. Egyszerű oka volt. Az édesanyja meghalt. Évekig rengeteget dolgozott az egyháznak. A pap azt mondta, az egyház, a halottjának tekinti. Hatalmas temetést rendezett, majd pár nap múlva, hatalmas számlát nyújtott be a gyászban álló családnak.
- Próbálkoztam pedig. Háromszor elolvastam a Bibliát. Többször kerestem fel benne részeket, értelmezés végett. Amivel mondhatjuk, azonosulni tudok az a Prédikátor Könyve. Most ott tartok, hogy a Nagyszégyenű Balogh püspök miatt, hivatalosan kiléptem a református egyházból. (Szégyentelensége miatt). Lássátok be. Nagytiszteletűt mégsem írhattam, egy ilyen embernek a neve elé.
- A polgári filozófiát nem oktatták. A hetvenes évek első felében olvastam Henry Bergson, „Nevetés” című könyvét. Mi előtt azt hinnétek, - micsoda memória? Nem erről van szó. 1974.-ben vonultam be katonának, és a könyv olvasása még ez előtt történt. Vonultam? Vonattal mentem Szerencsre. Ha nem megyek, akkor megkeresnek, és visznek.
- Gondolhatjátok, hogy a Határőrség politikai tisztjei a polgári filozófiát, elítélően emlegették. Filozófus nevét ki sem ejtették. Nem beszélgettünk ilyesmiről szabadidőnkben sem. Amúgy sem sok volt. A baj nem hiányzott senkinek, hisz csak az lett volna belőle. Pingpongoztunk, voltak, akik csocsóztak. Szombathelyen, a kiképzésen volt rexasztal, de ott tényleg nagyon beosztották az időnket. Mégis a legnagyobb sikerem itt értem el. Kitört a háború (gyakorlat). Ez, azzal járt, hogy riadóztattak bennünket. Ott álltunk beöltözve, de a hátizsákot, és a géppisztolyokat leraktuk. Bruchner őrvezető kitalálta biliárdozzunk. Párosban. Ilyenkor a tisztes választott maga mellé egy határőrt. A lényeg, hogy szépen vezettünk, mikor Bruchner a 30-as lyukon rexet állított be. Harsány éljenzésbe kezdett. Gondoltam lehűtöm a kedélyét. Nem nyertétek meg! Mi nyerünk, ha kiszállok rajta. Tovább hangoskodott. Én lehelet finoman meglöktem a golyót. Alig vánszorgott. Mindenki néma csendben nézte, hogy a golyó jó irányba megy. Nem éri el! Nem éri el! – biztatgatta magát Bruchner. Én az öklöm a dákóra szorítva toltam előre a karom. A golyó harmadiknak beállt a 30-as lyukra. Pontosan a másik két golyó közé. Enyhén megrezdültek, de egyik sem esett le. Bruchner elnémult többen éljeneztek. Nem volt idő az ünneplésre. Jött a parancs: gépjárműre! -.appa.
