Irgalmatlan meleg volt, de ½ 4-kor megindultunk. Mondtam Attilának: menjünk, a fák majd árnyékot adnak. Ahol valamennyire tiszta volt a vízfelszín, ott a fák lombja között, pont ránk sütött a nap. Ennyit az előzetes feltevésekről. Azért nem volt ez olyan rossz, mintha egy az egyben nyomta volna ránk, a sugarait. Mikor bekanyarodtunk egy lélek sem volt a helyszínen. Én csütörtökön mondtam Gyuszinak ne szedjen ki minden vízinövényt, mert a fölötte lévő békalencse és rucaöröm megindul lefelé. Nem hallgatott rám, és sajnos igazam lett. A nagy faágast valaki feljebb helyezte a parton. Több pop up és mini bojli volt szétszórva a gáton. Ebből arra következtettem, hogy valaki nagy vadra ment. Azzal kezdtem, hogy kiszedtem valamennyi növényt. Utána a növények közötti lukakba engedtük a szerelést, és úgy horgásztunk. Elég keserves volt. Az etetőanyag gombóc, a beesés után csinált egy kis lyukat. Persze nem sikerült mindég a jó helyre dobni. Így odakerült növény, ahol addig horgásztunk. Mellé, a kihúzott hal miatt, arra helyre áramlott a víz, és vele a növények. Jegyzem meg. Az ér növényzete, tavalyhoz képest megváltozott. Kevesebb a sulyom. A békalencse kisebb levelű. A rucaöröm szép kövér. A túlparti akáciás szépen nő. Miért is ne tenné? A vízből hajt ki. A szemközti jegenyék kevesebb levelet hoztak, e miatt kevésbé árnyékol. Külön rontotta a helyzetet, hogy a süllő hínár is elszabadult. Többször előfordult, hogy hínárral együtt húztam a halat, és meg kellett szákolni. Volt, hogy lemaradt a hal, és a hínárt szákoltam meg. Sok kapás volt, de később alább hagyott. Én fogtam egy 4 dekás körüli törpét. El sem tettem még, mikor Attila fogott egy kicsi vörösszárnyút. ¾ óra horgászat után ez a két halunk volt. Egy tenyeres kárász a víz felett visszaesett. Egy másik, közvetlenül a vízfelszín alatt köszönt el. Legnagyobb meglepetésemre, senki sem jött horgászni. Még kíváncsiskodni sem jött senki. ¾ 7-kor pakolni kezdtünk. A következőképpen alakult a dolog. Attila 11 halat fogott. 1 törpe, 4 kis vörösszárnyú és 6 e.kárász. Ez 46 deka volt. Én 9 e.kárászt fogtam, mellé 2 törpét. Ez 81 deka volt. Azt gondolom most, mikor írom ezt a jegyzőkönyvet, hogy még a tegnapi napnál is melegebb van. Azért tervezzük, hogy megyünk. A rádió nemrégen mondta be, hogy jövő vasárnap megérkezik a lehűlés. Aztán nem tudhatjuk mi lesz. Szerintem már 4 hete ezt hajtogatják. Csütörtökön érkezik. Vasárnap érkezik, de sehol semmi. -.appa. 

-’24. 08. 26-30.

Az úgy volt, hogy hétfőn kiugrottam az érhez. Legnagyobb meglepetésemre Gyuszi nem volt ott. Lesétáltam a horgászhely végéig. Béke volt. Halmozgás nem látszott. Az viszont nagyon, hogy a békalencse és a rucaöröm kezdi befedni az alsó rész vizét. Ez megy egyre feljebb. Elég szapora ez a két növény. A rucaörömről, ami páfrány, a fene se gondolná, hogy védett. Ide jöhetnének, szedhetnének belőle, és el is vihetnék. Legalább tudnánk horgászni. Bár. Itt szerintem lenne helyette másik. Ott ahol nincs, ott az élettérrel van baj. Ha oda elviszik, valószínűleg elpusztul. Vagy kellene műtrágyázni a vizet. Attól ott is beindulnának. Kedden kiugrottam. Gyuszi fogdosta a halakat. Mellette ott ült, egy borsodi sporttársunk. Két bottal horgászott. Egyszer-csak megkérdezte: itt maradtok? Elugrok a benzinkútra, egy palack vízért. Míg odavolt fogtam egy e.kárászt a botjával. Másik három kapást nem fogtam meg. Elég nagy horga volt. Számomra szokatlan volt a szerelék. A zsinór is vastag volt. Nyolc kárásza volt és három törpéje. Mondta, hogy a Tiszára megy, napijeggyel. Már csak párnapot lesz Vasváriban. Elbúcsúztam tőlük. Szerdán nem mentem ki. Elég csúnya borulat jött. Eső is volt. Csütörtökön viszont horgászni mentem. Mellé félórával hamarabb. Gyuszi már ott ült. Mondta, hogy tegnap, az eső előtt igen beindultak. Több tenyérnyinél nagyobb is a horgára akadt. A sporttárs nem nagyon fogott. Kérdem Tőle, - hát nem a Tiszára mentél? Volt is. Amint az kiderült, kapása sem volt. Így aztán kijött ide. A motyó egy részét kipakoltam. Akkor azonosultam azzal, hogy otthon egy szereléket kikészítettem. Nem fogom hozni az egész dobozt. Ott is hagytam az asztalon. Keresgélek a kocsi hátuljában. Véletlenül sincs egy szerelék sem, pedig damil van. Ha, lenne egy rövidebb, azt meghosszabbíthatnám. Irány haza. Így aztán sikerült később kezdenem a horgászatot, mint máskor. Otthon szemeztem a sárga vödörrel. Abba szoktam vizet meríteni a kézmosáshoz. Nem viszem. Vannak vödrök a kocsi hátuljában. Hát nem volt. Az egyikben van a horogkivevő és az oldalvágó. Reménykedtem, hogy beraktam a kocsi hátuljába. Kiderült, hogy nem. Megint felkészületlenül indultam horgászni. Mondhatjátok, ahogy szoktad. Igazatok van. Attól tartok nem ez volt az utolsó eset, hogy valami otthon maradt. Nehezen állt be a hal. Nagyon foghegyelve evett, - ahogy annak idején Fogas mondta. Ragadvány neve igazán kalandos, ám meglehetősen kellemetlen körülmények közt született. Kilépett egyik este a gerendásból. Hallottam gérendásnak is nevezni. Hajdúnánáson egy – nyugodtan mondhatjuk – kocsma volt. Megszűnik itt minden. Ez nem igaz, mert a Kossuth rádióban hallom, hogy a jólét az maradt, sőt fokozódik. Ott tartottam, hogy kilépett az ajtón. Olyat behúztak Neki, hogy járdát fogott. Egy metsző foga odalett, a másik kicsit előre dőlt. Már éppen rugdosni akarta az illető. Nem lehet azt úgy hebehurgyán csinálni. Meg kell azt nézni hová rúg az ember. De nem rúgott. Azt mondta: bocs öreg. Nem téged akartalak. Felsegítette a földről, és mivel további tennivalója nem volt, elbúcsúzott és elment. Na, hogy mindezt tudjátok, megérdemlitek, hogy megtudjátok, hogyan alakult a helyzet halfogás terén.   Fogtam egy törpét. Hoppá! Az oldalvágó nincs a kocsiban. A kesztyűtartóban van egy kombinált fogó. Annak van egy oldalvágó része. Nem gond. Az viszont igen, hogy horogkivevő sincs. Megtudták, hogy nincs Nálam horogkivevő, és kitolásból kezdik benyelni a csalit. Könnyen kijött a horog, néhány halból. Ami mélyebben nyelt, annál egy elszáradt növényszárral végeztem el a horogszabadítást. A horgászattal elégedett lehetek. Fogtam 4 vörösszárnyút. 4 deka volt, pedig az egyik maga lehetett 2 deka. 3 törpe is horogra akadt, ezek is 4 dekát nyomtak. 23 e.kárászt szedtem össze, 1,44 kg súlyban. Azt gondolom, ez elfogadható eredmény. -.appa. 

-’24.08.26.

A szombati történésekből okulva változtatásokra szántam el magam. Nagyobb, és fekete színű horgot kötöttem. A kaján is változtatni kell! (Jegyeztem meg kajánul). Kerestem a sót (az ilyen felmelegedett vízben jó hatású), de hiába. Pedig van egy csomó valahol. Anyósom rengeteget vett. Azt mondta legyen. Mit gondoltok Ti. Ha, lesz valami, akkor Erdélybe kell menni sóért. Búzalisztet is sokat vett. Egy idő múlva Nekem adta, hogy horgásszam el. Só nem lévén, szedtem ki abból, amit mi eszünk. Most jut eszembe. A horgász só, a másik garázsban lehet. Feketeföld volt a lakásban is. Kevertem még egy kis májas aromát is bele, kevés búzadarával. Megfelelőnek találtam az állagát. Gyuszi már horgászott. Azt mondta megy a hal, de kisebbek, mint tegnap. Mondta, a hídhoz Karcsi jár. Tegnap beszélt vele. Megoldódott a helytakarítás rejtélyes tettese. Attila, már vígan fogta a halakat, amikor Én összekészültem a szerelékkel. Közelebb ültünk Gyuszihoz. Jól is tettük, legalább jól elbeszélgettünk vele. Nemcsak, az a monoton halfogás. Másrészt, sok gyöszöny jött felülről. Az új horoggal szerelt készséget raktam fel. Sok kapásom volt. Néha beugrott egy-egy e.kárász. Ezért két, olykor 3 csontit tettem. Attilának a két szemre egy kárász jött, így visszatért az egy szemhez. Kétségtelen, hogy Nekem ritkábban volt kapásom. A kevesebb vízinövény miatt lehetőség nyílt arra, hogy egy etetésen horgásszunk, hogy ne osszuk meg a halakat. ¾ 7-ig horgásztunk. Attila fogott 29 e.kárászt, és 9 vegyes halat (1 razbóra, 3 törpe, bodrik, és vörösszárnyúak).  Az össz. súly 1,6 kg. Én 31 e.kárászt, és egy két deka körüli törpét fogtam. A súlyuk 1,99 kg volt. Nekem 3 gubancom volt, Attilának egy. A legnagyobb gubanc úgy jött létre, hogy a teljesen begörbült bot kilőtte a cájgot, amikor a vízinövény elengedte a horgot. Attila is, hasonlóan járt. Ő a halszájából akarta kivenni a horgot, és ahogy kipattant a halszájából, jókora gubanc lett belőle. Több olyan esetem is volt, hogy amikor a piszmogásra megemeltem a botot, hogy indulásra ingereljem a halat, akkor engedte el a horgot. Ott üldögéltek a horgon. Volt egy olyan időszak is, hogy alig piszkálták a horgot, és már horog kivevő kellett, mert mélyen nyeltek. Nem a szájszélében volt a horog, mint más ilyen esetben. Furcsa dolgokat produkálnak a halak. Összességében jó peca volt. -.appa. 

’24.08.25.

Igazából Én voltam kedvetlen, és ez rányomta bélyegét az egész horgászatomra. Tegnap, ahogy szoktuk, délelőtt hazajöttünk Debrecenből. A Horgászok Háza megállót jelentett. Ott vettem csontit. Tettem, vettem, főzögettem. Délután négykor indultunk a Balázs-érre. Egyre inkább úgy néz ki, teljesen felesleges volt a Tiszára területi engedélyt váltani. Reménykedünk az őszben. Hátha, nem lesz ez a kibírhatatlan meleg, és sikerül párszor jót keszegezni. Nagy meglepetés ért bennünket, amikor kiértünk az érhez. Egy család piknikezett a parton. A pár, és három gyermek. Pokróc terítve a töltésre. Elemózsiás kosárból falatozás. Későn vettem észre, hogy nem ismerősök vannak a területen. Akkor lett gyanús, amikor azt láttam, hogy a hölgy bikiniben van. Mivel, már ott voltam, szegényeknek pakolni kellett, hogy el tudjak menni a töltésen. Mi, ültünk a szokásos helyre. Sajnos többször megindult folyni az ér. Emeltek a K-I vízszintjén. A hódoknak köszönhetően, a szivárgó csatornán át, ömlött a friss víz az érbe. Új etetőanyagot raktam össze. Kicsit édesebbre és lazábbra csináltam. Legyen felhősebb. Meg kell mondanom hiba volt. Főleg így, hogy időnként gyorsabban folyt a víz. Ha precízen akarom megfogalmazni, nagyobb lett az áramlási sebesség. Ez elvitte az általam beszórt élelmet, amit a halak követtek. Persze, mehettem volna vakondtúrásért, vagy hangyaboly földjéért, de nem fűlött hozzá a fogam, ebben a fülledt időben.  Egy jó tanács. A hangyabolynak a legtetejéről szedjünk földet. Mélyebbre nyúlva kellemetlen meglepetésben lehet részünk. A hangyák nagyon gyorsan szaladnak, és nagyon kellemetlen, amikor megcsípnek. Könnyen megtapasztalhatja mindenki a saját bőrén. De nézzük az eredményeinket. Attila 5 e.kárászt fogott, mellé 11 vegyes halat (volt benne egy bagolykeszeg). 38 deka súlyban. Én fogtam 3 törpét (nemigen volt 2 deka), 3 keszeget, 1 razbórát és 9 e.kárászt. A 17 hal volt 68 deka. Egy bagolykeszeg leesett a partoldalra, és visszaugrált. Egy e.kárász a partra esett. Felvettem elhelyeztem a haltartóban. Csalizom a horgot. Nincs horog. Az előke felénél elszakadt a zsinór. Előzőleg fogtam egy kárászt, amelyiknek a kopoltyúfedélnél megakadt a damil. Vélhetőleg akkor sérült meg a zsinórom. No, még annyit, hogy a fiatalember (a legnagyobb gyermek) elment a hídig. Azt mondta több helyen vannak takarítás nyomai. A híd alatti rész tiszta, és gyorsan folyik a víz. (Ez természetes, hisz közel méter szélesre leszűkül). Mondta, hogy azon a részen is vágva van a part. -.appa. 

-’24.08.23.

Tegnap délelőtt megvariáltam a kis vegleres szereléket. Az alsó ütközőt filccel feketére festettem. Szerintem feleslegesen, mert zöld volt. Más szerelékemen is van zöld ütköző, és nem zavarja a halakat. Szintén feleslegesen, a fehér csúszó gyűrűket fekete filccel befestettem. Meg az ujjaimat is, ami meg végképpen felesleges volt. A körmöm alatt elég feketeség van a földes etetőanyag miatt. A legfontosabb változtatás, hogy a felső ólmot levittem a jelző ólom fölé, 11 centiméterre. Nem volt olyan veszett meleg, mint az, ezt megelőző napokban. Elindultam háromkor. Vittem a 3 méteres nyelű kaszát. A kasza összeszerelése előtt, megcsapkodtam a parlag füvet. Röhej, mikor a rádió azt mondogatja, jelentsék, ha valahol parlagfüvet látnak. Mindenütt van. Természetesen vittem gereblyét is. Ez is olyan hosszúnyelű, hogy éppen beszuszakolható az autóba. Ez utóbbival kezdtem. A partszélénél lévő, kisodródott hínárt és rucaörömöt kiszedtem. Ez után kezdtem megvágni a vízre feküdt kákát. Legalábbis azt gondolom ez, az. Hengeres, sötétzöld levelű, magas növény. Az internetre beírva a kákát, azonnal bevisz a vízinövény áruházak világába. Olyan növények vannak, amik vizeinkben nem találhatóak. Néhány év múlva majd lesznek, és akkor majd megy a nagy környezetvédelem, hogy invazív faj. Hasonlóan a kidobált díszhalakhoz és teknősökhöz. E közben jött Gyuszi. Leült a káka másik oldalára, mondván legalább beszélgetünk. Szákkal lehúztam még magam előtt, az úszó növényekből, és megszereltem a könnyű vegleres cájggal a 3-as botot. Etettem a káka elé, és nem történt semmi. Gyuszi odadobott egy marék csontit. Semmi hatás. Kínomban a túlpart felé is etettem, és ott próbálkoztam. Volt is apró rezegtetés. Veszem ki a szereléket, erre megugrik a hal. Persze nem akadt. Később még egyszer így jártam. Kis piszmogás, és ott ül rajta. Végül feljebb jöttem, és néha emeltem a boton. Így sikerült rácsábítanom e.kárászt. A baj az volt, hogy annyira könnyű ez a szerelék, hogy sok apró vörösszárnyú keszeg elkapja süllyedés közben, aminek az a következménye, hogy a csonti elpusztul. Valamiért most a döglöttet nem ették. Ezzel is eltöltöttem egy csomó időt. Tűztem esernyőnyél módra, horog szárra. Nem ették csak azt, ami ficereg. Kénytelen voltam a halak kedvébe járni, amennyiben halat akartam fogni. Próbálkoztam néha a káka előtt is. Láttam, hogy néha megüti valami. Egyik alkalommal azt csináltam, hogy picit emelek a szereléken, és magam felé húzom. Ilyenkor, mivel az ólmot felemelem, az úszó elfekszik a vízen. Egyik alkalommal az úszó fekve maradt. Vártam kicsit. Azt a téves következtetést vontam le, hogy az ólom vízinövényen van. Úgy döntöttem, hogy leemelem róla. A bot megemelésének hatására erős rántást éreztem. A bot spicce lecsapódott, de görbült befelé is. A meder közepe táján megkönnyebbült a szerelék. Nagy pezsgés jelezte, ahol meglépett a hal. Legalábbis arra tippelek. Teknős nem úszik ilyen gyorsan. Kontrollként horgásztam az egy grammos szerelékkel is. Nem volt eredményesebb, mint a könnyű. Pakoltam össze, hogy időben hazaérjek. Gyuszi is telefonált: tudjátok, hány óra? Ő hatkor szokott hazamenni. Mikor vettem ki a mérleget, akkor odanéztem a fához, ahová a kaszát és a gereblyét támasztottam. Ott ne maradjon. Nyolc halat fogtam. Két vörösszárnyút (a kettő lehetett, vagy másfél deka), 6 e.kárászt. Az egész volt 37 deka. Gyuszi felajánlotta, hogy a nagyját vigyem el. Megköszöntem, de nem kértem. Elindultam haza. Már a városhatárán belül voltam, mikor belém hasított, hogy a kasza, és a gereblye, még kiküldetésben van. Ekkor megcsörrent a telefon. Lehúzódok, úgy is meg kell fordulnom. Látom Gyuszi hív. Telepátia. Mondom, - ott maradt a kasza meg a gereblye. Meg egy ágas, - egészíti ki a leltárt. Pedig szétnéztem a kocsi körül, és nem vettem észre. Visszamentem. Gyuszi addigra már pakolt be a kocsijukba. Kihozta a cuccot. Megköszöntem, és navigáltam, mert pont eltakartam a kilátást. Elkezdtem szétszedni a kaszát. Nem volt egyszerű. Mikor összeraktam, akkor rugós alátétet tettem a csavar alá. Jól meghúztam. Az oldalvágóval megfogtam a csavart, és betyárosan megszorítottam a szárnyas anyát. Ez remekül megszorult. Az egyiket nem tudtam levenni. Így addig ügyeskedtem, amíg sikerült beszuszakolnom a kocsiba. Ez a nagy óvatosság annak köszönhető, hogy több alaklommal esett már le az egyik szárnyas anya. egy alkalommal a kasza lemaradt. Akkor sűrű rohattannyázások közepette mentem Cacához mágnesért, aminek segítségével kiszedtem a kaszát. Beálltam a garázsba. Felmentem a lakásba, és egy percen belül Attila is megérkezett. Ma villáskulcs, és kombinált fogó segítségével leszedjük a kaszát. Úgyis megyek Sanyikához, mert paradicsom túltermelési válság van nála. -.appa.  

Elnézést a kihagyásért. Az elmúlt egy hétben itthon volt a leánykám a messzi távolból. Mentünk mindenfelé. Kalandok sokaságát éltük át, de ezt majd a 25-ös történetek között írom meg. Lássuk akkor mik történtek vala tavaly.

-’24.08.20.

Tegnap a szokásos időben indultunk. Így is betyár meleg volt. Erre mondják, hogy „szinte fojtó”. A bejáratot teljesen elállta egy transzporter. Én félre húzódtam. Ha jön még valaki, Ő is hagy férjen el. Gyuszi ült a helyén, csak most felfelé horgászott. Mondta üljünk mellé. Elférünk a cigány sporttársak és közte. Úgy döntöttünk beljebb megyünk a filippinó helyére. Velünk együtt érkezett egy személyautó. A vezető telefonált, és befelé menet találkoztunk az egyik cigány fiatallal, aki kifelé igyekezett. Párszót váltottunk Ottóval is. Mondta a négy, vagy öt fiatal először lement a filippinó helyére, de vissza is jöttek. Igazuk is volt. Ott ketten férnek el. Alig helyezkedtünk el látjuk, hogy a sporttársak mennek a transzporterhez, és kis idő múlva elindultak. Jött egy apuka két gyerekkel. Majdnem lejöttek hozzánk. Onnan már látták, hogy a hídig áll a vízinövény. Visszamentek Gyuszi, és Ottó közé. Ottó ¾ 6-kor elment. Bizonyára, ment a feleségéjért. Aztán elment Gyuszi is, majd az apuka a két gyermekkel. Mi kitartottunk. Nekem, a horgászat megkezdése után, 15 perc múlva volt az első kapásom. Attilának sokáig nem volt kapása. Nem volt olyan hal, amelyik megbirkózott volna a 2 g-os úszójával. Eltelt talán újabb negyedóra, mire fogtam egy razborát. Én a hármas bottal voltam. Talán rövid volt. Nem értem el a túlparti vízinövényes szélét. Lehet, a halak a növények alatt hűsöltek. Ha, lehet ilyen melegben hűsölésről beszélni. Attila fogott egy e.kárászt. Jóval később egy bagoly keszeget. A kettő bizonyult 4 dekának. Én fogtam egy szép nagy törpét. Aztán egy tenyérnyi e.kárászt. Mondtam Attilának: most, nem kötném ki, hogy az utolsó hal kárász legyen. A sors fintora. Hétkor fogtam egy halat, ami egy kisebb e.kárász volt. Ezek mellett fogtam még két razborát és 8 vörösszárnyút. Ez a 10 halam nemigen volt 10 deka (olyan 7 deka lehetett. A 13 halam volt 33 deka. Így jártunk. A net szerinti „igazi pecaidőben”, alig tudtunk halat fogni. Mit lehet erre mondani? Nem a Mi napunk volt, az biztos. -.appa.  

-’24.08.19.

Tegnap elmentünk, hajókázni a Bodrogon. Reggel indultunk időben. Sose tudni, hogy találom meg Tokajban a kikötőt. Könnyedén megtaláltam. Bejelentkezéskor, az úr csodálkozott azon, hogy ott vagyok. Neki az jelent meg a gépen, hogy visszamondtam a megrendelést. Tényleg, de az a kártyás fizetésre vonatkozott. Felajánlottam, hogy behozom a papírokat. Igaz a jegyet nem tudtam kinyomtatni. Az értesítő levél tetejét nyomtatta ki a masina. Mikor kijelöltem a jegyet, akkor annak is, csak a tetejét nyomtatta. Mondtam, nincs ugyan nálam a befizetési bizonylat, de behozom a kocsiból. Megnyugtatott nem szükséges. Az ott lévő adataink alapján felvett Minket az utas névsorba. Igazából elég unalmas egy ilyen hajókirándulás. Bevillant, milyen borzalmas lehet, mikor hetekig hajókáznak az óceánon. Megértem, miért fizetik olyan jól a személyzetet. Jó, az luxus körülmények közt van. Milyen lehetett Kolombusznak elmenni Amerikába. Ő még hagyján. Motiválta valami. De a személyzetnek. Még csak a telefonjukat sem nyomkodhatták. Hun vót még telefon 1492-ben? Itt sokan nyomogatták a telefont. Teljesen érthetetlen módon kinyúltak az ablakon, és felvételt készítettek az elvadult természetről. Nem szép, de legalább annyira érdektelen is. Én legalább azt nézegettem, - hol vannak horgászhelyek.  Nem mintha ez érdekes lett volna. Majd 3 óra, míg Patakra értünk. A hajót hajtó motor elég hangos. Saccra azt mondom, hogy füldugót kellett volna használni. Na-de kikészül fel ilyesmire. Hihetetlen sok hal lehet a Bodrogban. Megközelíthetetlen, hiszen hatalmas partszakaszokon lehetetlen a horgászat. Elvadult növényzet. A fákra magasan felkúszott a vad komló. Sok helyen látszott, hogy turkálnak a halak. A településeknél sokan horgásztak. Egy helyen 5 spori is bőszülten hajigálta a gumi halat. Sokan csak heverésztek, üldögéltek a botjaik mögött. Mikor jöttünk vissza, akkor is. Sok vadkacsa van a vizek szélén. Pár szürke gém, és bakcsó. Egy kócsag, és 3 jégmadár színesítette a palettát. Volt egy hattyúpár is. Közre fogták a két szürkét. Közel anyányiak voltak, de még szürkék. Ilyenkor még ehetőek, mert nem kemény a húsuk. Sok fecske is cikkázott a Bodrog felett. Reggel mikor mentünk, Tiszaeszláron nagyon sok fecske üldögélt a villanydróton. Tiszanagyfaluban valamivel kevesebb. Évtizedek óta nem láttam egy csomóban ennyi fecskét. Ezek vonuló madarak. Kikötés után elmentünk a Vár éterembe. Szerencsénkre még volt szabadhely. Nézzük meg akkor horgászati szempontból a Bodrogot. Az étteremből átmentünk a Bodroghoz. Elvízinövényesedő, sáros part. Meghorgászható, de helyenként áll a víz. Hajóval hegymenetben, nagy szakaszon békalencsés vízfelület volt tapasztalható. Mellesleg, úgy kötöttünk ki, hogy mellettünk a Bodrog közepén egy hatalmas fa volt elakadva. A fán jól látszott, hogy a környezetvédelem büszkesége, a hód, a fatörzsét is, és az ágait is jócskán megrágta. A nagy hajó forgalom ellenére, a fa meg sem moccant. Ágai közt vadkacsák vidámkodtak. Mivel háromkor indult vissza a hajó, átvándliztunk a vár alatti szakaszra. Az első helyen be volt dobva két fíder. Egy fiatalember akkor jött meg. A másik egy jó, gerinces hetes bolonyaival pecázott. Nemrégen jöttek lejjebb a hídtól. Elzavarta őket a sok megállt uszadék. Ott fogott egy félkilósforma dévért. Itt még kapása sem volt. Az a baj, hogy nagyon alacsony a víz, és tovább apad. Nem mondtam, de túlzásnak tartottam a 8 g-os úszót. Főleg, hogy egy csomóban volt a súly. A főólmot fentebb szokták tenni. Ide négy gramm dosztig elég lenne. Lentebb egy fiatalember horgászott. Éppen csalihalat fogott, mert valahogy eltűnt a csalihala. Lehet nem vette észre, hogy kapás volt. Sok rablóhal van a Bodrogban. A másik fíder botja, békés halra volt betéve. A gyereké. Hamar megunja. A múltkor majdnem elvitte a botját egy hármas ponty. A vízbe kellett lépni, hogy elkapja. A fiúcska nem volt hajlandó elengedni a halat. Azt megmutatja mamának. Egyébként visszaengedik a halat. A nagy meleget, és az alacsony vízállást okolta a haltalanságért. Ez az idei utolsó horgászata. Jövő hónaptól misszióba megy, egy félévre. Nem tudja, - lehet e, ott horgászni?  Az összkép alapján azt gondolom, tavasszal érdekes lenne bolóval meghorgászni a Bodrogot.

És akkor adós vagyok a 17.-i fogásunkkal. Kettőkor már erősen borult. Négy után érkeztünk ki. Erre az időpontra 79%-ra írta az esőt. Fekete felhők kavarogtak. Az ég dörgött. Bementünk azért. Attila négyes spiccet szerelt, kétgrammos úszóval. Vékony zsinór és előke. Én ugye teszek, veszek, tetvészkedek. Ahogy szoktam. Attila fogott egy kis bodorkát. Csalit se tett fel. A vízmélységet mérte. Négy halat fogott, mire én horgászni kezdtem. Olyan helyen ültünk le, ahol tükör víz volt. Mindegy. Egy idő után elárasztott minket a békalencse. Néha a 3 méteres szákkal szedegettem le belőle. Nem értem, - miért nem eszik a vadkacsák? Igaz, amennyi itt van, ahhoz hihetetlen mennyiségű kacsa kellene. Néhányat látni néha, de elrepülnek kis idő múlva. Rengeted kapás volt. Rengeteg üres bevágással. Gilisztát nem is vittem. Zömében egy szem csontival horgásztunk. Egyszer gubancoltam, egy nagy bevágás után. Több kárászba úgy kellett beleimádkozni a horgot. Kicsit emelni a cájgon, és óvatosan visszaengedni. Megjött a beígért eső. Legalább 10 percig esett. Egy, kétpercnyi időt leszámítva, csak a vízen látszott, hogy esik. Attila befejezte hétkor. Én akkor fogtam egy küszt. Nehogy mán az legyen utolsó hal. Így, ¼ nyolcig kitartottam. Erre fogtam egy egészen jó törpét. Ami ugye megint csak nonszensz. Megjött az e.kárászom és befejeztem. Attila 26 hala, 58 deka volt. 9 e.kárászt fogott. Ebben is volt egy, ami nemigen érte el az egy dekát. 12 keszegének a súlya 13 deka volt. 3 törpét fogott, de a legkisebbet nem találtuk meg. Ezek mellett volt 3 razbórája is. Nekem 30 halam volt. 1,04 kg. 11 e.kárász, 6 törpe, 5 razbora és 8 keszeg (ez utóbbi 11 deka volt). Ennyi a történet. Mára is ír esőt, a gépállat. Majd meglátjuk, mi alakul ki. -.appa.

-’24.08.16.

Ez zsinórban a harmadik bejegyzésem, amiben elégedetlenkedek a bankokkal. Hát! – három a magyar igazság. Tegnap reggel 9 után befáradtam az OTP-be, ahogy javasolták. Befizettem a hajójegyeket. Elég sokan voltak. Rosszul számoltam ki, mikor fogy el a nép. Utánam, már nem jött senki. Mondta a hölgy, ez pénzbe fog kerülni. Február óta ezer forint, de emelni fogják hamarosan. Adjam oda a személyi igazolványomat. Azonosítani kell, Ki a befizető. Sikerült. Azért az csak foglalkoztat. 1. A bank el akarja kerülni, az ügyfelekkel való találkozást? Ez által létszámot tud csökkenteni. 2. Annyira pénzéhes, hogy ilyen trükkökre vetemedik. 3. Mindkettő. Nem e miatt, de csúnya fekete felhők gyülekeztek hazánk egén. Az OTP-ből jövet, pár cseppeső látszott a szélvédőn. 11-re 50% esőt jósoltak. Ettől függetlenül készültem a délutáni horgászatra. Levittem a haltartókat, és a bócerkást. Egy órára kisütött a nap, de olyan mértékben, hogy behozta azt a 3 és félórányi kiesést. Attila elment Debrecenbe, évfolyamtársakkal találkozni. Én tettem, vettem, ténferegtem. Elmentem, és vettem szúnyog riasztót. Kétszer is beszélgettem horgászokkal. Telt az idő. Végül, csak úgy döntöttem, hogy kimegyek. Zsuzsinak ígértem pár sütni való kárászt, meg alap lébe valót. Viszem a 3-as spiccbotot, és elszórakozom. Úgy is lett. Gyuszi már ott ült. Mondta, hogy nagyobbak jönnek, mint tegnap. ¾ 5 volt. Pakolgattam. Módosítottam a kaján, hátha nem jön annyi törpe. Nem is jött csak egy, de jött mellé egy küsz, 2 bodri és 6 razbora. A törpe maga lehetett 5 deka. A hat razborával mérve, hét deka volt. A küsz és a bodorkák, nem érték el az egy dekát. A 17 e.kárásszal együtt a zsákmányom 1,24 kg volt. Na, azt nem mondtam, hogy Sanyi (egyik, akivel délután beszéltem, egyébként mind a két horgász Sanyi) tényleg kijött megnézni. Jól elbeszélgettünk. Egy kisebb gubancot kibontottunk. Elcsodálkozott, hogy állandóan kapás van. Azon aztán még jobban, hogy milyen kis halak akadnak meg. A 14-es horog óriási nekik. Egyszer-csak Gyuszi összepakolt. Telefonált Verának, és odajött beszélgetni. Onnantól együtt beszéltünk meg, a különféle horgászatokat. Gyuszi mondta, ott a teknősöd. Nem baj, válaszoltam. Átdobok a másik etetésre. Nem rossz ötlet, - mondta. Végül, azt mondta: na, Én is szerelek egy hármast, és azzal fogok kijönni. Vera megjött (vagy a lánya), Gyuszi fogta a motyóját és elment. ¾ 7-kor befejeztem a horgászatot. Sanyi segített megmérni a halakat, és elment. Megnéztem, elpakoltam e mindent. Hazamentem. Megettem másfél szelet borjúzsíros kenyeret, igazi paradicsommal, és kezdődött a nem szeretem meló. Megpucolni a halakat. Majdnem végeztem a pucolással, mikor Attila hazaérkezett. Ja! A sütnivalók irdalása mára maradt.

U.i. A borjúzsír, baromfi zsír. Neve úgy alakult ki, hogy a boltban olvastam: baromfizsír. Mondom Kati néninek. Kérek egy borjú zsírt. Azt mondta: az nincs. Oda van írva, hogy baromfi zsír. A barom fia, a borjú. Elkezdett hahotázni. Az óta Én borjú zsíros kenyeret eszem. -.appa. 

-’24.08.15.

Az úgy alakult, hogy a hétfői irtózatos meleg miatt nem mentem horgászni. Olyan öt körül mentem tankolni. Onnan már nincs messze a Balázs-ér. Az ér partján meglepően kellemes idő volt. Már mindegy. Így jártam. Horgász nem volt a területen. Besétáltam, a horgász helyekig. Hal mozgást nem láttam. Felmentem a parkolóig. Átsétáltam a 36-oson. A K-I. egész magas vízállású. Érdekes módon fele annyi víz sem folyik a szivárgó csatornákon, mint amikor 20 centivel magasabb a vízszint. Valamennyit fúrhatnának még a hódok. Megállapítottam, a déli ág nem horgászható. Teljesen benőtte a növény, a vízmélység olyan 30-40 centi lehet. Gondolom a halak lementek a mélyebb részek felé.

Kedden bementem Debrecenbe Attiláért. A háziorvosnál elrendeztük, amit akartunk. Na, ha már ott voltunk megmérte a vérnyomásunkat. Mindkettőnké jó volt. Úgy döntöttünk, hogy megnézzük az eret. Ki is mentünk. Gyuszi kinn volt. Panaszkodásba kezdett, hogy nem eszik a hal. Kb. 20 percig voltunk ott. Addig 6 halat fogott. Két kis kárász volt. A többi bodri, meg razbóra. Hazafelé Attila meg is jegyezte: jártunk úgy, hogy Ő egy horgászat során fogott 6 halat.

Szerdán úgy döntöttem, kimegyek horgászni. Hátha lesz egy kis sikerélményem. Hétfő óta próbálok befizetni egy Tokaj-Sárospatak, retur hajóútra. Addig bénáztam, hogy az jött ki: utólagos átutalás. Kártyás fizetést akartam. Azt nem értem: miért nem lehet a bankokban kártyával fizetni? Illetve értem. Az átutalási díj miatt. Javasolta az útszervező, hogy sétáljak be az OTP-be, és fizessem be. Besétáltam. Megörültem, hogy a két alkalmazotton kívül senki sincs. Kérdi a hölgy: segíthetek valamiben? Persze. Egy számlára szeretnék pénzt befizetni. Asszongya erre. Szerdán nincs pénztár. Tessék holnap befáradni. Ezen teljesen elképedtem. Egy pénzintézetben nincs pénztár. Ezt kiküszöbölendő, már-csak ezért is jó lenne a kártyás fizetés. Persze, akkor nem lenne a banknak jutaléka. Na, ezt a kudarcot kiköszörülendő döntöttem a horgászat mellett. Hármas spicc, finom szerelék. Előszedtem a bócerkás dobozt. Ráírtam „Sea 3 m”. Letettem az ágyamra. A lényeg ebben 3-as szerelékek vannak. Négy órára ki is értem. Gyuszi ott ült. Azt mondta: jön a hal. Most bosszút állok a két napért. Könnyítetem a szereléken, és lementem 10-es előkére. Beállok egy árnyékos helyre. Kipakolok. Az egyből látszik, hogy haltartót nem hoztam. Nem gond a kis lyukbőségű szákfejet betekertem a bottartóba. Úgy van megcsinálva, hogy egyik oldalán menet van, amibe haltartó csavarható. Most jobban lenyomom a tartót, és a szákfej lesz a haltartó. Nagyon meg vagyok magammal elégedve. Kihúzom a botot. Ágasra teszem, és veszem elő a szereléket. És eljő a megvilágosodás pillanata. A lakásból a 3-as botot, és az etetőanyagot és csalit hoztam le. Na, mindegy. Vannak szerelékek bedobálva a kocsi hátuljába. Találtam is egy 4-es szereléket. 12,7 mm-es átmérőjű főzsinór és előke, 14-es horoggal. 0,6 g-os ólom egy pontra rakva. Legalább hamarabb átmegy a kis bodorkákon és vörösszárnyúakon. Szedtem le a növényzetből. Kevesebb lett, de jött helyette másik. Így aztán etettem az előttem lévő területet, és a Tőlem jobbra lévő részt. Jöttek is a halak. Aztán megjött a teknős. Itt derült ki, milyen jó ötlet volt a két etetés. Összességében elégedett lehetek. ¾ hatig horgásztam. Ez idő alatt fogtam 12 e.kárászt. 64 deka. Kíváncsiságból megmértem a legkisebb kárászt a razborával. Nullát mutatott a mérleg. A kettő nem volt egy deka. Fogtam 3 apró bodrit, ami a razborával együtt 5 deka volt. Jött két egészen jó törpe, ami 9 dekát nyomott. -.appa.  

-’24.08.12.

Tévedés ne essék. Nem a hupikékekről beszélek. A „cat fish”-ekről. Az Én életem a viszont az Erste keseríti meg, hónapról hónapra. Sőt évről, évre. Mivel elfelejtettem kikapcsolni a telefont, ezért 3 óra 24-kor sms ébresztett, hogy megjött a nyugdíj. Mellé az Attila telefonja is megkapja az értesítést. A bank szerint Attila nem kapja meg. Nincs beállítva. Mit mondjak? Az Erste informatikusai nincsenek a hivatásuk csúcsán. A MI azt küld, amit akar. Hogy így leírtam, kicsit megnyugtatott. Lássuk akkor a halfogást. Olyan négy körül értünk ki. Nagy tömeg volt kinn. Sorrendben. Gyuszi, Ottó, a kislánya, és a szomszédja Attila. Mi lejjebb ültünk le. Az ötméteres száknyéllel sikerült sok növényt kiszednem. Megállapítottam, hogy nem nagyon fognak. Gyuszi nagy csobogással vette ki a halakat. Ez ilyen lelki prés. Megmaradt versenyző korából. Sokáig nem fogtunk semmit. Egy törpével törtem meg az unalmas újradobok, üres bevágás szisztémát. Érdekes módon, maradt le halam. Esett a partra is. Nagyon szájszélbe akadt a horog. Most nem foghattam arra, hogy életlen a horog. Aztán Attila kezdett halakat fogni. Hat körül Gyuszi is elment. Ketten maradtunk. Ettől nem lett jobb a fogás. Ha többet etettem, akkor a teknős pezsgette a vizet, jelezvén kedvére van a dolog. Kitartottunk 7-ig. Az időképnek igaza volt. Rossz kapás volt tényleg. Attila megfogta, a tegnapról hiányzó 3 halat. Így 10 hala lett. Hét e.kárász (a mai penzum), két törpe és egy bodri. 56 deka. Nem rossz átlagsúly. Én 11 e.kárászt, 4 törpét és egy bodorkát fogtam, 74 deka súlyban. Kár volt a horgászat kezdetén édesebbre alakítani az etetőanyagot. A törpe szereti, mint láthatjuk. Legalábbis az általunk fogott hat törpe, erre enged következtetni.  -.appa.