Reggel nézegetek a szemecskémmel. Mondhatni szép keddi napra ébredtünk. Kezd szépen sütni a napocska. Mondjuk Én hamarabb keltem, mint a nap. Ki kellene ugrani az erőműhöz. Holnaptól írják fennhangon az esőt. El kellene döntenem, hogy pergessek, vagy úszózzak. Tíz órakor mentem az ebédért. Hát a póló, vékony pulóver, végig begombolt farmerdzsekiben fáztam. Hazaérve eldöntöttem. Dehogy megyek. A Tiszánál még a szél is jobban fúj, mint itt. Így aztán nem szedegettem össze a szerelékeket. Nem szedtem össze a pergető cuccokat. Egy óra után láttam, hogy szépen süt a nap. Az ablak mögött egész meleg volt. Csalóka ez. Na, mindegy. Beöltözök. Levegőzöm egyet, sétálgatok. Meglátom, - mi lesz? Az imént felsorolt ruhákra felvettem még egy pulóvert, a munkás kabátot, meg a motoros dzsekit. Lementem. Állok ki a garázsból. Jó meleg van, de fúj a szél. Fordulok ki a lakótelepről, megdöbbenve látom, hogy többen jönnek pólóban az utcán. Na, mindegy. Tiszalököt elhagyva, lefordultam a kapart strand felé. Kimentem a meszeshez. Ketten is ültek ott. Egyikük, akkor kezdte a horgászatot. A másikuk, már régebben kinn van, de nincs semmi. Év közben fogott néhány harcsát, olyan négyes, ötösöket. A Bocskai hídnál, a túl oldalon lefordultam jobbra a vikend telep felé. Nem volt arra egy lélek sem. A parton végig menve, a Karcsi stégje mellett egy fiatalember bolonyaizott.  Kis idő múlva fogott egy 20 dekásnyi dévért. Később egy kicsit nagyobbat. Több géb is jött neki. Mondták, hogy Karcsi nem régen ment el a stégről. Etetni volt kinn. A stégen 3 patkány is szedegette a széthullott szemes takarmányt. Mikor odamentem elslisszoltak, de pár perc múlva visszajöttek. Lementem az ott lévő stégre, és kábé 3 méterről néztem őket. Ez alapján azt gondolom vándorpatkányokkal (Rattus Norvegicus, elég sok rosszat tanítottak róluk a munkavédelmi iskolában) álltam szemben. Indultam tovább, hisz az vízerőműhöz készültem. Úgy gondoltam megnézem előbb a balinozókat. Ketten voltak. Egyikük akkor fogott egy másfeles körülit. Látszott, hogy a másik pányváján is vannak halak. Egy fiatalabb spori úsztatgatott. Mondhatni minden második úsztatásra fogott egy tenyérnyi keszeget. A boton rövidebb szerelék volt, mint a bot hossza. Levételkor összébb tolta a botot. A nézelődő sporttárssal beszédbe elegyedtem. Ő mondta, hogy ez a bot úgy tolható össze, hogy szoros marad. Annak idején a Francia országi VB-n osztogattak ilyet. Német Lacinál láttam akkor. Kérdeztem, hogy szokott e paducot fogni. Azt felelte, még egyszer sem fogott. Beszélgető partnerem felé fordulva láttam, hogy a kövezésnél megvillan valami. Jobban odafigyeltem. Volt, amikor három villanás is volt. Bizony ezek paducok. Érdemes lenne közéjük úsztatni. Természetesen messzebbről, hogy ne ugorjon szét a csapat. A balint fogó sporttárs hazaindult. A másik balinja, olyan 3 kilós lehetett. ¾ 5 lett, amíg beszélgettünk. Induljunk haza. A kikötőhöz le sem mentem. Az erőmű felőli végén nem volt senki, az onnan is látszott ahol álltam. A kősüllőzők ott szoktak lenni. Így utólag azt mondhatom, hogy amennyi időt eltöltöttem, az alatt akár horgászhattam volna is, de akkor nem beszélgettem volna senkivel. Most úgy gondolom. Jó volt ez így. -.appa. 

Ez biza, még a vasárnapi történet. Attila bujtogatott, hogy menjünk horgászni. Hát jól van. Induljunk akkor. Nézem Attilát, hogy beöltözésként felveszi a szél dzsekit. Lenn a garázsnál úgy döntött, hogy visszamegy és felöltözik. Vett fel vastag dzsekit, és alátét nadrágot is. Az erőműnél nem állt sok autó. A csónakosok most a tilalom határon álltak. A nő alatti részen kevesen voltak. Nem is látszott egy rablás sem. Mikor a kikötőhöz értünk, akkor jött fel egy sporttárs. Egy kősüllő volt nála, meg tenyérnyi keszegek. Azt mondta a kövest kis hallal fogta. Lenn három spori volt. Egy nő és két férfi. Egyikük, akkor rakott bilincsre egy balint. Legalábbis Én azt hittem. Lementünk oda, ahol múltkoriban horgásztunk. Attila az 5-ös spiccel, Én az 5-ös bolóval kezdtem. Persze megint megkésve, az etetőanyag kevergetés miatt. A kikötő végén, le volt téve egy bot. Kis idő múlva odajött az egyik spori. Kérdeztem: nem fél, hogy elviszi a balin? Elmeséltem, hogy jártam a Nyugatin. Nem fél. Azt mondta, nincs itt balin. Megjegyeztem, hogy a sporttárs bilincsre tett egy szép balint. Kiderült az Ő volt, és egy szép garda keszeget rakott a bilincsre. Attila mindjárt az elején fogott egy gébet. Ezt, majd később egy kis küszt is odaadott a sporttársnak. Fogott több küszt is, de azt mondta a sporttárs, hogy csak a kicsi jó, mert kősüllőre mennek. Én is adtam neki egy kis küszt, de utána beálltak a keszegek. Nagyon sokszor leakadtam. Erős szél fújt. Ez megváltoztatta az áramlást is. Sokszor fújta irányomba a szereléket. Egy idő múlva a sporttárs feljebb költözött a napos részre. Bedobta a fenekezőt, majd a hölgy mellett elkezdett pergetni. Fogdosták a köveseket. Mellesleg a hölgy fogta meg leghamarabb a hármat. A sporit láttam a fenekezővel, és a pergető cájggal is halat fogni. Az első félórában nagyon rosszul álltam. Jöttek apró karikák, egy tűrhető bagolykeszeg  és három küsz. Kínomban teljesen lehúzgáltam az ólmokat. Egyet a horogtól 10 centire. A másik kettőt, e fölé kábé 12 centire. Kimondottan jobban jött a hal. A legnagyobb hal, egy 20 dekás dévér lett. Mondtam Attilának, hogy húzza lejjebb az ólmokat. Nem lehet, mondta. Régi a szerelék, és toldozgatás miatt nem mozgatható az ólom. Így aztán 13 küszt fogott és három gébet. Ezek súlya 23 deka volt. A gébek miatt azt gondolom, csak fenék közelében volt a szereléke, de valamiért gyanús volt a keszegeknek. Az Én 3 küszöm 4 deka volt. E mellett összejött még keszegekből 34 db, 1,72 kg. Jó ez az őszi keszegezés, csak az a baj vele, hogy a hal nyálkától fázik az ember keze. Hiába törölgettem a kezem. Egy idő után vizes, nyálkás lett a törlőruha is. Olyan hideg szél fújt, hogy ¼ 6 körül pakolni kezdtünk. Attila ivott a palackból, de túlságosan hidegnek találta a vizet. A mérlegelés után lehajoltam megmosni a kezem. A levegő hőmérsékletéhez képest a Tisza kellemesen meleg volt. Hazafelé beadtam a fűtést a kocsiba. Tegnap terveztem, hogy másnap kimegyek, és dobálok egy kicsit. Olyan hideg szél fújt, hogy mégsem mentem. -.appa. 

09.27.

Elnézést kérek azoktól, akik mezőgazdasági jellegű olvasmányt vártak. Ez bizony nem az lesz. Horgászati szempontból jelentős szerepe van a földnek. Hajdú Tamással (Special Mix) történt beszélgetéseim során jöttem rá, milyen jelentősége van a föld használatának az etetőanyagban. Ő sok földet használ, nem véletlenül kapta a „fődes” jelzőt. Mikor még versenyeztem, már akkor is használtak földet. Gyors vizeken apró kavicsot, hogy mihamarabb levigye az etetőanyagot a fenékre. Nagyobb mennyiséget földből véletlenül használtam. Túlvizeztem az etető anyagot. Mancsos kajával nem lehet etetni. Eletetem magamtól a halat. Ahogy viszi a víz az apró szemcséket és az illat felhőt, úgy mennek vele a halak. Keresgéltem a kocsiban, hogy korrigáljam az etetőanyagom állagát. De nem találtam semmit. Tudtam, hogy sok versenyző használja a vakondtúrást, mint nehezítő és kötőanyagot. Megyek és szedek a vedrembe. Elhatározásom tett követte. Az sem baj, ha hangyaboly, csak azok csípnek. Másrészt ne bántsuk őket. Szegények nagy rohangálásba kezdenek, hogy mentsék a lakóhelyüket. Jut eszembe. Szentpéteri Jóska, a 70-es évek második felében nem vitt magával etetőanyagot. Aroma volt a kocsiban. Szedett egy félvödörnyi vakondtúrást, és bekeverte aromával. A kellemes vanília illatú föld vonzotta a keszegeket.  Én három féle földet használok. Függ attól milyen színű a meder. Sárga, agyagosat, mikor azt akarom elérni, hogy egy sávot húzzon a vízben, amire a lejjebb tartózkodó halak felúsznak. Arra számítok, hogy azt hiszik a halak, hogy a többiek ott turkálnak, ahonnan az illatos felhő jön. A másik kettő a fekete és a barnás. Annyi bizonyos, hogy horgászat után, a körmöm alatt meglátszik melyik anyaggal etettem. Szóval, úgy döntöttem, pénteken nem megyek horgászni. Napok óta ígérik az esőt. Ebéd után azt gondoltam, hogy mivel fogytán van, szedek abból a földből, amit az etetőanyagba szoktam használni. Elővettem a kis saválló kanalat, meg a 16 literes vödröt. Nem fogok ott kézzel földet túrni. Nem hiányzik, hogy elvágjam a kezem, vagy megszúrjon valami. Kezdtem a szép világossárga halommal. Aztán csak ráraktam a kicsit sötétebbet is. Elmentem a másik garázshoz, és egy szúnyogháló szitán át rázogattam. Kidobáltam a növényi részeket, és azt a néhány követ, amiket találtam. A diónyi földdarabokat összemorzsoltam. A zöld borsónyi, és annál kisebbek egy zsákba kerültek. Ezeket, amennyire tudom, összetöröm majd és kiszitálom. Ami nagyobb azt benyomom a tiszai etetőanyagba. Aki el akarja kerülni ezt a tortúrát, az a boltokban is válogathat a különböző földek között. Elegánsabb megoldás, mint a gyűjtögetés és a szitálás. Terv szerint úgy volt, hogy ma (szombaton), a szüret után hazajövünk Böszörményből, és megyünk horgászni a Tiszára. Ahogy azt Móricka elképzeli. A napok óta ígért eső megérkezett, aminek következtében a horgászatunk elmaradt. Amúgy csontink is, néhány szem volt csak. Ami nem aggasztott, hiszen a Tiszán kukoricával, és gilisztával is lehet halat fogni. Ezért aztán nem is mentem be egyik horgászboltba se. -.appa. 

09.26.

Olyan borongós, esőre hajló idő volt egész délelőtt. Délután kisütött a nap. Megyek horgászni, úgy döntöttem. Hátha, a csütörtök ellenére nem mondok csütörtököt. Igaz nem szereltem vegleres cájgot, de az most nem is kell. Erősen fúj a szél. A könnyű szereléket elfújná, és bosszankodásból állna ki a szórakozásom. A szél ide-oda fújt a csatorna felett. A felhők eltakarták a napot. A dzseki otthon maradt. Tegnap rajtam volt. Szerencsére a borult idő ellenére meleg volt. Kellett kiszednem a növényekből, mert sodorta a szél. Megszórtam pellettel. A mélységet ugyanúgy hagytam, ahogyan az tegnap volt. Kapások voltak, de annyi, hogy látszik valami piszkálás, aztán ott is hagyta. Felmegyek a sárgás színű vakondtúráshoz. Nedvesebbre kavarom a kaját dobok néhány diónyi gombócot. Szépen színezi a vizet. Na! – ezt csak észreveszitek tán. Perlekedek a halakkal. Gyönyörű elhúzós kapásnak vágok be. Semmi. Sok piszkálás után végre, van egy merítős kapás. Egy cirka másfél dekás bodorka az elkövető. Hogy vette ez be a félszem tengerit? Legalább már nem betlizek. Próbálkozom csontival. Erre vannak jó kapások, de csak néha akad egy-egy kis bodri. Sőt fogtam egy kis vörösszárnyút is. Akadt egy fél dekánál kisebb küsz. Igaz ez kívülről. Hasba akadt. A törvénynek megfelelően azonnal visszahelyezem éltető elemébe. Közben az jut eszembe. Nem az e, sikertelenségem oka, hogy tegnap visszaengedtem azt a sok halat. Elmesélték, hogy jártak a félszem kukoricával. Dobálgatok párszem pelletet, kis földes etetőanyagot. Igyekezetem jutalma, hogy buborékokat látok megjelenni a felszínen. Kapás van. Megindulnak, de szinte azonnal ott hagyják. Elengedik, ahogy megfújja a zsinórt a szél. Végre fogok egy tíz dekásnyi bodrit. Nem jött be a reményem, miszerint megjöttek a jobb halak. Továbbra is csak az apróságok esznek. Nincs itt mire várni. Összepakolok, és hazamegyek. Összesen 29 halat fogtam, ami 97 deka lett. Maradhattam volna még, vagy 5-10 percet. Legalább a kiló meglett volna. Azt szoktam mondani, minden horgászatból lehet levonni valami tanulságot. Bizonyára ebben is volt valami, csak nem elemezgettem ki. -.appa.  

09.25.

Persze, csak úgy jelképesen. Napok óta süllyed a légnyomás, de az eső nem jött meg. Így aztán könnyen beleegyeztem, hogy délután kimegyek horgászni. Meg még, kora délután. Délelőtt elintézek mindent, oszt annyi. A pennynél találkoztam Lajossal. Kérdeztem, mit fogott vasárnap. Láttam, hogy akkor ment el, amikor megérkeztünk. Semmit. Ott volt Laci is. Ő sem fogott. Pedig Ő nagy spiller. Ismertebb nevén, kis kínai. Kedvenc pergető csalijáról kapta nevét. Mellesleg anyucinak is nevezik, mert gyakran ilyen megnevezéssel szövi történeteibe a felségét. Szóval nem ment a hal. Előtte hét közben fogtak. Akkor a turbinák előtt visszafelé folyt a víz. Egy tábla le volt engedve, hogy a fenti magasabb víz elmenjen. A halak behúzódtak a turbinák elé. Nappal nem termelnek áramot. De, ha már itt tartunk, akkor előkapta a telefonját, és mutogatta miket fogott. 11-es busa, 3 kilós süllő, 4-5 kilós harcsák (ezek mentek vissza). Mutatta a pródi nagy pontyokat. Azt mondta, hogy a sétáló kutya, mint felszíni eszköz bejött. Lajosról tudni kell. Megveszi az újdonságokat, de gyártja a vertikális pergető csalikat.  Szóval eltelt az idő. A déli szunyóka elhúzódott, meg tetvészkedtem egy csomót. Nehogy otthon maradjon valami. Így aztán kétszer mentem vissza. Egyszer ivóvízért, másodszor a kukoricáért. Kapros kukorica. Még a tavasszal készítettem. Az óta a hűtőben áll. Fogalmam sincs, hogy csináltam. Látszanak benne a kapor darabok, és kellemes illata van. Megmaradt a világossárga színe, és puha maradt. A Tiszán szerették a karikák. Hátha itt is szeretik az e.kárászok. A terv szerint kristály veglert szerelek a négyes botra. A dzsuva miatt egy keményebb botot viszek. Előkapom a botot, és egy szereléket. Igen ám, de ez normál füllel van szerelve. Ez gyors kapocshoz való. Stomfónak hívjuk a mai napig. Ezek az új kapcsok nem bírják a gyűrődést. Hamar eltörnek. Ezért álltam át a kis fül, nagy fül módszerre. Bandázsolva kötök egy Vastag fonott zsinór a bot végére, arra egy kettős görcsöt, amin megakad a nagy fül. Ennyi. Nem kell minden évben venni egy stomfót. Keresgélek erősen a szerelékek között. Találtam vegleres szereléket, de azok az ötös botra valók. Nem vagdosom méretre. Próba horgászat. Egy olyan szerelék van, amin egy nagy két grammos úszó van, osztott súlyozással. Két egyforma vágott söréttel beállítva. Elég durva állóvízre. Próba horgászatnak megteszi. Óvatosan közlekedek a meredek rézsűn. Több részletben hordom le a cuccokat. Már-csak azért is, mert a csomagtartóban maradtak dolgok.  Mászkálás közben megszórtam kevés pellettel. Négykor kezdtem a horgászatot. Első bedobásra sikerült halat fognom, és ez így ment tovább. A tiszai egy maréknyi etetőanyagot háromszorosára növeltem az útszélén található sárga színű vakondtúrás földjével. Ritkán mogyorónyi darabokat dobok. Nem lehet nagy csobogást csinálni. Elzavarja a bodorkákat. Folyamatos kapás van. Jönnek egészen jók is. Ezek berontanak a növényesbe, de már fellazult a növényzet, könnyű kivezetni őket. Megrizikózom, hogy kiemelem a halakat. Egy sem esik vissza. A vörös színű Mustad nagyon jól tartja a halat. Hatkor befejezem a horgászatot. Attila jön haza, és tojásrántottás nap van. Két részletben mértem meg a halakat. A kisebbeket külön tettem. A 41 darab súlya 1,28 deka. A többi, 17 darab 1,42 kg. Érdekessége a dolognak, hogy kivétel nélkül bodorkákat fogtam. Volt egy szép, határozott elvivős kapásom, aminél a bevágáskor egy erős rúgás volt a válasz. Nem akadt meg. Azt tapasztaltam, hogy a kukorica mellé csontit téve, bármilyen variáció esetén, kicsi bodorkák jelentkeztek. Még akkor is, ha egész szem kukoricát tettem. Mondom Attilának mikor megjött, hogy mit, és mennyit fogtam. Azonnal kiszámolta. Akkor két percenként fogtál egy halat. Nos, ha figyelembe vesszük, hogy ez egy elég nehéz bot, és voltak üres bevágások is, akkor elég jót súlyzóztam.  -.appa.

Szeptember 24

Azt nem is említettem, hogy kedden szétnéztem. A Balázs-ér alacsony vízállású, és e miatt tele vízi növénnyel. A felület csökkent, ezért a növényzet összetömörödött. Felderítésre indultam. Régebben meg kellett volna tennem. Gondoltam is rá többször, de mindég halogattam. Ennek oka az volt, hogy nincsenek enyhet adó fák, vagy nagyobb bokrok. mostanra már nem lesz annyira perzselő a nap. Elmentem hát, az őrházi csatornára. Igazából a 14-es őrházat már régen lebontották. Fénysorompó van. Nem kell a bakternek vonatok áthaladása esetén leengedni, és felnyitni a sorompót. A tedejiek dinnek nevezik ezt a csatornát. Ők jobban tudják, hisz nekik, illetve az állami gazdaság utódjának szállítja az öntöző vizet. Azért mentem ki, mert a nyáron kotorták. Igaz a debreceni utak során, arra pillantva láttam, hogy vízinövényesedik erősen. Így közelről megnézve, szinte nincs is horgászható hely. Kevés munkával ki lehetne alakítani egy helyet, - gondoltam. Sok földet, és növényt kiraktak. Jövőre itt jókora nádas nő majd. Felsétáltam cirka 500 métert. Látszanak lejárók, feltételezem horgásztak rajta. Tavasszal jó lehetett, amikor melegszik a víz, és megindulnak a halak. Régen rengeteg csuka lakott ebben a csatornában. Az jutott eszembe, hogy egy évtizeddel ez előtt, még évek kellettek ahhoz, hogy teljesen benője a növényzet. Most elég néhány hónap. Annyi növény nő, hogy két év múlva lehet újra kotorni. Azt megértem, hogy a part menti földtulajdonosok nem dolgozzák be a területükbe a kitermelt földet. Növelné a föld termőképességét, de nőne belőle a nád is. Másrészt azt gondolom, adnak támogatást a műtrágyavásárlásra. Mellesleg ez a nagymértékű eutrofizáció, éppen a műtrágyázásnak köszönhető. E kitérő után, visszatérek a felderítéshez. Átmentem a sínek másik oldalára. A szivattyúállás dombjáról végig néztem a víz felett. Úgy láttam vannak szabad felületek. Átautókáztam addig a helyig. Jól láttam. Itt könnyen kilehet alakítani, egy olyan helyet ahol egy bottal elhorgászik az ember. A kocsiból elővettem a kis kaszát (a sarló modern, Ukrán változata). Lesaraboltam a partot, és a part közeli növényzetet is. Ahhoz már nem volt kedvem, hogy a 3 méteres szákkal leszedjek vízfelszíni növényekből. Így is elnyerte a tetszésemet. Az lett a tervem, hogy ha másnapra nem jön meg az eső, akkor rápróbálok a helyre. -.appa. fenn

A terv úgy volt, hogy ahová megyünk, már árnyék van. Hamarabb sötétedik, ezért hamarabb kimegyünk. Ehhez képest, vagy 10 perccel indultunk hamarabb. Valamiért még vissza is mentem a lakásba. A szereléken variáltam. Spicc botról bolonyaira váltottam. Egy 5 grammos, nem túl tömzsi úszót szereltem. Ezzel szándékoztam a küszök kapásait csökkenteni. Plusz 12-es horgot tettem fel. A lap ólmokat leszedtem. Mikor megyünk a horgászhelyre, akkor zsebre vágok egy doboz ólmot, és kisúlyozom a szereléket. A dzsekit viszem, hogy ne kelljen visszacaplatni a kocsihoz. Most sokan voltak. E miatt kintebb álltunk meg. Akkor jött fel egy spori. Mondta reggel óta kinn van. Egy ötös süllőt fogott, az szép. Volt több apró is. Lepakoltunk. Leraktam a dzsekit. Kihúzom a bolonyait. Egyből eszembe jutott, hogy ólmot persze nem hoztam. Vissza a kocsihoz. Akkor már előrébb is álltam. Pont elment egy sporttárs. Vissza a horgászhelyre. Kisúlyoztam a szereléket. Vizet mértem, és első úsztatásra fogtam egy karikát. Attila fogta a küszöket. Vélem Nekem is voltak küsz kapások, de a 12-es horog, és a félbe vágott kukoricát elengedték. Így a szerelékem letudott menni a keszegek közé. Atilla próbálkozott vízközt. Ott nem találta meg a sneciket. Leszállóra mentek, ahogy Gyuszi szokta mondani. Vagy kétszer akadtam le, de sikerült kiszabadítani a cájgot. Attila többször akadt, és egyszer oda is szakadt a horga. Ennek oka az lehetett, hogy amikor kijjebb sodródott a szerelék, akkor ott egy 20 centivel sekélyebb víz volt. Egyszer csak megjelent a Police. Ránk nézett, de nem foglalkozott Velünk. Egy lefelé csorgó csónakost kiparancsolt a vízből. Két másik párost kihívott. Az egyiket ismertem. Jött egy másik rendőr is. Az első rendőrnek, az először kihívott spori nagyon magyarázkodott. Ő csak átjött a tiltott területen. Ő nem horgászott. Szép köveseket mutatott a rendőröknek. Majd telefonálgatott. Kis idő múlva megjelent egy másik fiatalember. Megmutatta az engedélyét. Gondolom, az Ő köveseit hozta a másik. Az ismerős srácnak mondta a rendőr, hogy 6500 forintos csekket kiállít. A harmadik csónakos egy öt-hat kilós harcsát emelt fel a pányvával. Lehet rájuk is vonatkozott a 6500-as büntetés. A rendőrök elmentek. A kövesekkel elmentek. Hallottam, ahogy a később jött vigasztalta a másikat: ne törődj vele. Fújhatja a feljelentést. Nincs tettenérés. Az ismerős, mondta a másik csónakosnak. Olcsón megúszta a 6500-al. Közben Mi fogdostuk a halakat. Az idő is hűlt. Attila pakolt, mert nem jól lát már a szürkületben. Én bőszülten gubancoltam, cirka egy negyedórája. Az ötven centis előkét úgy alakítottam ki, hogy a jelző ólmot feljebb húztam. E miatt a két fül képezte kötésre az előke fel tudott tekeredni. Az áramlat megdobta, és valamilyen módon a három felső ólom görcsöt kötött. Az volt a baj, hogy körmömmel nem tudtam meglazítani az ólmokat. Egyet csak sikerült lekeserveskednem. Ez annyit segített, hogy visszarakás után már csak két ólom volt görcsben. Megfogadtam, hogy a gubancbontó tűket tartalmazó dobozkát zsebre fogom rakni. Ezzel sok bosszúságtól mentem meg magam. Visszacsippentettem az egy ólmot. Így megteremtettem annak a lehetőségét, hogy az, aznapi utolsó halam megfogjam. Az úgy van, hogy a napi utolsó halat be kell mondani. Van olyan, amikor ez 3-4 hal. Jó még az a csali, visszadobom. Rossz esetben ilyenkor 10 perc is eltelik. Jártam úgy, hogy az utolsó hal megfogása nélkül hagytam el a horgászhelyet. Ez persze értelmezhetetlen, hisz volt utolsó hal. De! Nem volt bejelentve. Attila már szerelte össze a botját. Olyan 4-5-dik úsztatásra megfogtam az utolsó halat. Kezdődhetett a boló összetolása, és a mérlegelés. Attila 3 keszeget fogott, és 16 küszt. Ennek súlya 52 deka volt. Én kereken 2 kg-ot fogtam. 35 keszeg, és egy küsz. Mind a ketten egy fél kilónyival fogtunk kevesebbet, mint a tegnapi hevenyészett próba horgászaton. -.appa. 

Addig halogattam, hogy majd kimegyek. Majd megpróbálom a keszegezést, hogy tagnap úgy döntöttünk. Megyünk, rápróbálunk. Lesz, ami lesz. A szolunáris nagyon jó fogást mutatott.  Délelőtt összeszedtem pár régi szerelt létrát. Később ennek meg is lett a böjtje. Igazából nem készültünk. Ez úgyis csak próba. Nincs semmi tétje. Felmérjük, hogy merre hány méter. Mire készüljünk, ha vasárnap a Tiszán akarunk horgászni. Én az ötös spiccet vittem. Attila a hetest, és ebből használt, annyi tagot, hogy ötös bot legyen. Pakoláskor jöttem rá, hogy nem mászattam ki a csontit. Mindegy lehet kivenni a bábok közül. Én, a kéthetes horgászatból maradt dobozt kaptam fel. Élő kettő volt benne, de nem érdekelt. Megálltunk az erőműnél. Mind a három tábla fel volt húzva. Nem sok horgász volt. Egy, pont ment a kocsihoz. Mondta, nem megy semmi. Rablás sem látszott. Egy csónakos volt benn. Elindultunk lefelé. Jött egy spori szembe. Érdeklődésemre, azt mondta: kövesek, meg egy csuka. Mi nem hoztunk rablóhalas szereléket. Na, mindegy. Nem volt olyan nagy sodrás, mint amikor Zsuzsival ott voltunk. Mi több a víz is lejjebb volt, olyan negyven centivel. Méregettem a vizet. Több mint négy méter mély volt. Valamiért átadtam a botom Attilának. Görbül nagyon. Kérdem? – mi van, leakadtál? Az látszott, hogy a valami elemelkedett a fenékről. Szép lassan emelte. Jött egyre feljebb. Odamegyek. Nézem. Hát egy szák fej. Mondtam, ne emelje tovább, csak húzza kijjebb. Megfogtam, és kiemeltem. A fenékmérő ólom forgója akadt a szák peremébe. Valami őrült bedobta a vízbe. Három helyen szakadt a szák anyaga. Majd megvarrom. Na, serényen kavargatom a kaját. Attila már fogta a küszöket. Könnyebb szereléke volt, mint Nekem. Elsőre túlvizeztem a kaját. Szerencsére volt nálam búzadara. Beetettem, és horgászni kezdtem. Fogtam egy halat. Leakadtam, de kijött a horog. Párperc múlva újra leakadtam. Oda is szakadt a horgom. Egy másik létráról levágtam egy előkét, és azt tettem fel. Persze kötöttem egy fület, és a jó előkének, a főzsinóron lévő fülét is meghagytam. Legyen hosszabba az előke. Ebből a jó ötletből több gubanc is lett. Volt olyan, hogy a vastagabb zsinór fülén átment az előke horga az öt csontival, meg az egyik ólom is. Hitetlenkedve néztem. Azért az öt csontinak csomója van. Sokat gubancolgattam. Fogtam egy jó tenyeres karikakeszeget. Rúg egyet, mire leesik a horogról. Sebaj, pont a kézmosó vedérbe esett. Csalizok, és leteszem a botot a vedérre, amíg elrakom a halat. Nincs a zsinóron horog. Se baj. Előveszem a halat. Kiszedem a horgot. Felkötöm, és horgászom tovább. Gondoltam Én. Csakhogy a halszájában nincs horog. Hát ilyen nincs! Matatok a vízben, de nem érzem, hogy valami is a kezemnek ütődne. Őrült ötlet, de nem adom fel. Mérgemben elmentem odébb, hogy ne a horgászhelynél csobogjak. Szép óvatosan öntöm a vizet. Már alig van víz. Visszabillentem a vedret, és az etetőanyag üledékben ott a csonti csokor. Leszedem a csontikat, és felkötöm a horgot. A fülekkel teli előke sokszor akad fel az ólomra, ami miatt gyakorta gubancolok. Hét előtt befejeztük a horgászatot. Látszik, hogy rövidülnek a nappalok. Mi több, hat előtt elmenetem a dzsekimért, a kocsihoz. A szembe parton pólóban horgásztak. Én az árnyékban kezdtem fázni. Nézzük a zsákmányt. Attila fogott egy kis gébet. Fél deka sem lehetett. Érthetetlen, hogy vette be az egy szem kukoricát, a csontival. Ezen kívül jött neki 13 küsz, és 13 keszeg. A súly 1,07 kg volt. Én 50 keszeget fogtam, és mellé 7 küszt. Amennyit szerencsétlenkedtem, meglepett, hogy ennyi halat fogtam. A súly 2,49 kg. Bosszút álltam a sok gubancért. A szereléket ott helyben szétvagdostam. Eszembe ne jusson még egyszer felrakni. -.appa. 

-’24.09.19.

Még csütörtök reggel elkezdtem írni. Mikor legutóbb Gyuszival találkoztunk erősen fenekedett, hogy megy a Nyugatira. Ment is. Nagyon meg volt elégedve. 4 e.kárászt fogott. Voltak benne másfél kilósak is. Nyolc dévért (40-80 deka közöttiek). 50 törpét fogott, amiben voltak egészen jók is. Fogott két kis pontyot is (olyan 80 dekásakat). Készített fokhagymás kukoricát, és pálinkásat. Csak a pálinkásra jött. Két szem kukorica , egy csontival lezárva. Ennek a tanulsága, hogy sosem tudni, éppen mi tetszik a halaknak. Többször tapasztaltam, hogy nem mindegy hogyan van feltűzve a csonti. Nem mindegy hová szúrtuk a horgot a csontiba (kabátba, a vastag, vagy a vékony végébe, felhúzva a horogra, mintha egy esernyőnyél lenne). A színek sorrendje sem mindegy. Amikor vágott tengerit óhajtanak, az sem mindegy, hosszába, vagy keresztbe vágjuk a tengerit. Van, amikor a kukoricát szét kell nyomogatni. Ugyanígy nem mindegy milyen ízű és színű mini bojlit, vagy pelletet teszünk fel. Az biztos, sokszor jártam úgy, hogy elkezdtem variálni a csonti felrakással, az előke hosszal, a mélység beállítással. Ha belenyúltunk, hogy ott vannak a halak, akkor maradjunk annál a módszernél. Ráérünk agyalni majd akkor, amikor leáll a kapás. Akkor eljött a próbálkozás ideje. Az is lehet, hogy a halak mentek el. Folytatom Gyuszi történetét. A kosárba, csak minden 10. dobásra rakott etetőanyagot. Akkor is csak abba, amit folyással szembe dobott be. Ha többször tett etetőanyagot, akkor nagyon jöttek a kis törpék. Ez múlt hét pénteken volt, mielőtt délután megjött a hideg esős idő. Mondta, hogy fog menni, ha nem esik az eső. Ki is mentem fél háromkor, de nem volt ott. Lesétáltam a távvezetékig. A horgászhelyeken nem ült senki. Valakik mentek be, mert a szétázott töltésen látszott autó, és elektromos kerékpár nyom is. Másnap felhívtam. Mondta, hogy délelőtt ment ki, és ott volt, amíg nem jött egy kis csepergő eső. Ekkor szintén négy kárászt fogott. A két kis ponty is meg volt. Dévér is négy volt, mellette 16 törpe, de az mind jó. Hallottam, Lajos volt a Balázs-éren. Két bottal horgászik. Hatvan törpét fogott. Mikor kimentem sétálni, nem volt kinn senki. Szabad vízfelület nem volt. Apasztottak a vízen egy 40-50 centit. Attilával hétvégén sétáltunk. Megnéztük a Balázs ér észak-felé folyó ágát is. Messze benn, nagyobb ágakkal csinált valaki lyukakat. A filippinóra gondolok. Ő horgászta, ezt a részt. A hínár elengedte az aljat, fenn lebeg a vízfelületen. Megnéztük a Nyugatit is. Két kocsi állt a 36-os mellett. Valószínűleg bementek csónakkal.  Egy horgász volt a híd felett. Volt egy nagy kapása. Megindult. Szépen emelte a jelzőt. Bevágott, de nem is koppant, és horog nélkül jött ki a szerelék. Újra szerelt. Az óta semmi. Jött egy másik spori Polgár felől. Szétnézni jött. Nem lesz itt semmi, mert mindjárt itt az eső. Aztán úgy döntött a túloldalon bemegy. Ott nincs összevágva a töltés. Füves, és eső esetén is ki tud jönni. Szétnéztünk az alsó oldalon. Úgy néz ki, a stégeket nem használják. Teljesen be vannak nőve. Messze lenn találtunk egyet, amire be lehetett volna menni. Itt egy csónakállás üres volt. A fiatalember stégét, (aki felénk épített, egy remek bejáróval ellátott stéget) alig találtuk meg. A part szélét nagyon vizslatva láttam meg a kereszt deszkákat. János sem igen horgászott. Teljesen benőtte a nád. Zsuzsival voltunk a Tiszán. Három spori akkor pakolt ki. Aki utolsónak maradt, annál érdeklődtem. Azt mondta, itt rengeteg hal van. Hozott csirke májat. (Nem büdöset). Hallal is fognak horgászni, meg pergetnek is. Kiderült 21 éve nem volt az erőműnél horgászni. Lementünk szétnézni a partra. Ketten pakoltak. Azt mondták, ennyi idő alatt egy koppintás sem volt. Elegük lett. Fenn a betonról, akkor fogott egy spori egy 30 centi körüli balint. Ketten voltak lejjebb. Arra lettem figyelmes, hogy mondta: rajta van a hal. A másik egy tablettel felvételt készített. Végig néztem. Furcsának találtam, hogy nem is görbül a bot. Nem is volt azon semmi. Lesétáltunk a sólyázó helyig. Helyek vannak, de nem ült ott senki. A hajó kikötőn voltak etetőanyag maradványok. Pikkelyek. Volt olyan, ami kisujj körömnyi nagyságú volt. Itt a stég és a kikötő között kishalak mozogtak. Rablások is voltak. Én süllőnek tippeltem. Ketten horgásztak csónakból. Egyikük lemacskázott. A másik ereszkedett, de nem hallottam a kuttyogató hangját. A túlparton is üldögélt egy spori. -.appa.  

Délelőtt beszéltem Karcsival telefonon. Elmesélte, hogy esett be a hortobágyiba. A szembe parton volt egy behajló akácia ág, amire gyakran rádobott. Többnyire lejött, de volt olyan is, hogy odaszakadt a horog. Na, ezt unta meg. Úgy öntött, visz egy baltát, és lecsapja azt az ágat. Át is ment, a közelben lévő hídon a túlsó partra. A part meredek. Ereszkedett lefelé. Egy ágat fogott, ami eltört, és Ő a vízbe csúszott. Tud úszni, de olyan pánik tört rá, hogy az borzasztó. Nem is maga miatt, hanem azért, hogy az unokája a túlparton van. Azt mondta, már érti, hogy fulladnak emberek méteres vízbe. Kapaszkodott, de csúszott vissza. Azt mondta: „tudok úszni. Gyerekkoromban fejest ugráltam a hídról”. Kicsit megnyugodott. Kidobta a telefont a partra. A papucsát is. A baltát belevágta a földbe, és próbálta magát felhúzni. A gyerek is átment. Húzta, cibálta, ahogy bírta. Még most is fájnak az izmai az erőlködéstől. Elmesélte, hová jár horgászni a Balázs-éren. A part ott is magas, de délelőtt 11.-ig árnyék van. Egyik alkalommal 11 kiló kárászt fogtak az unokával. Karcsi 2 bottal szokott horgászni. Kimentem délután megnézni a helyet. Sok rucaöröm van. Nem tudom, hogy tud ott annyi szabad területet csinálni, hogy horgászni lehessen.

Gyuszi is kinn volt a lányával.  Nem túl sűrűn, de fogdostak. Ő úgy oldotta meg, hogy kivitte a rakós botját. Arra bálakötöző madzagot kötött. Egy 4 méterrel fentebbről, a vízre engedett madzaggal lejjebb húzta a növényzetet. Ott letette a botot, és volt horgászhelyük.  Nem sokára kiugrok, és megnézem Karcsiékat, mit alakítanak az unokával. Főleg az érdekel, hogy készít helyet a horgászathoz. A fát megtaláltam, amivel odébb lehet tolni növényeket, de az a sűrű rucaöröm hamar összezár. Később megtudtam, hogy közvetlenül a part előtti részen csinál, egy 60-70 centi átmérőjű nyiladékot, amit időnként megújít.

Szeptember II. vasárnapja

09.08.

Így könnyű, hogy a szeptember vasárnappal kezdődött. A szombati napot kihagytuk. Tárcsán sütöttünk halat. Nem Én. Én csak a pácolást vállaltam magamra. Készítettem citromfüves, és egy vegyes fűszerkeverékű száraz pácot. Meg kell hagyni, hogy jó lett. Vasárnap aztán mentünk horgászni. Attila előtte előkét cserélt. Én is kötöttem kettőt (egy 14-es, és egy 12-es horgot), mert az előkém eléggé meggyötört állapotban van. Kiérkeztünk. Gyuszi már ott volt. Félórája, kapás nélkül. Pedig egy liter csontit beetetett. Mondta a teknős család megérkezett. Kb. negyed órán át szedegettem a vízi növényt.  Még horgászat közben is háromszor. Ekkor, csak 4-5 szákkal szedtem le. Mindég az etetésemre húzódott a növényzet. Meg fogom próbálni, hogy bezúdítok egy 5 liternyi vizet, az elhajtja a növényeket egy időre. Ilyen gondolataim voltak, míg a kaját kevergettem. Nem először gondoltam erre, de visszafogtam magam. Mi van, ha elzavarja a halakat? Semmi. Nem muszáj mindég halat fogni. Mennyi időre zavarja el, - ha elzavarja? Etetéskor is csobog az ember. Közben áttértem a bot megszerelésére. No, nem az új előkét tettem fel. Nem nagyon esznek. Ma, még kibírja. Gyuszi fogott egy szép nagy törpét, olyan 10 dekásat. Otthon, mikor pucoltam, kiderült egy jó nagy, mogyorónyi nagyságú csonti gombóc van a gyomrában. Én még szöszmötöltem, mikor Attila fogott egy e.kárászt. Gyuszi is fogdosta, de nem igazán ment a hal. Hat után fejezte be. Fogott 9 kárászt, és a törpét, amit Nekem adott. Kezdett hűlni az idő. Szürkült is. ¾ 7-ig horgásztunk. Attila 5 e.kárászt fogott, 39 deka súlyban. Én 8 e.kárászt és két törpét. Ez 84 deka volt. Elég finnyásan ettek a halak. Egy halam maradt le. Bement az akáciás alá. Kihúztam, de a sok vízinövényben, amivel együtt húztam sikerült levernie magát. Fogtam egy 21 dekás e.kárászt. Mivel az előkémen van egy sérülés nem mertem kiemelni. Így aztán az 5 méteres nyéllel szerelt szákkal szedtem ki. Egy külsőszemlélő számára elég fura látvány lehetett a manőverem.  -.appa.