• Most hihetitek, hogy több mint egy hónapja nem töprengtem semmin. Hát, nem így van. De, ódzkodtam a gondolattól, hogy politikusok viselt dolgairól töprengjek. Nem a ruháikra gondolok, azzal nincs semmi baj. A legmegfelelőbbet választják ki, és a jó megjelenés mindennél fontosabb. Nehogy mán olcsójánosnak nézzék őket
• Erről jut eszembe Lázár János. Nem kedveli a luxizást. János! Akkor kelj fel, ahogy Jézus mondta, és járj vonattal. Az utolsó tagmondatot Én mondtam, nem Jézus. Tudom, nem járhatsz vonattal. Látogatásod során időponthoz kötött programjaid vannak. Hát indulj el hamarabb. A vonatok, alapból késnek 8-10 percet. Számolj ezzel. Az „ingyér” jegyed miatt, téged nem érint a jegyárad felének visszafizetése.
• Hát igen. Pünkösd előtt meghirdetted, hogy a díj fele visszatérítésre kerül, ha 20 percnél többet késik a vonat. Igaz a balatoni személyi szállítás összeomlásakor, az egészet visszatérítettétek. Ez nagyon gáláns dolog volt. A helyjegy árát nem kellett volna visszaadni. Biztosítottátok a helyet. Így lett oda 18 millió forint.
• De most komolyan. Mi értelme ennek, a visszafizetésnek? Istenkém! - 20 percnél többet késett a vonat. Oszt akkor mi van? Mennyit késik az egészségügy rendbetétele? Az oktatás hol tart? Mi van a nyugdíjakkal? A gazdaságról, ne is beszéljünk. Sikeresen felszámoljátok Magyarországot. A ti fizetésetek rendben van, - de mi van a munkavállalók bérével? A MÁV tényleg nagy bajban van. Meg is ígérted, hogy rendbe teszitek a karbantartási rendszert. Ha, csak ennyi lenne? Nincs karbantartó! Nincs alkatrész! Úgy mennek vonatok, hogy nem csukódik be az ajtó. Az állomáson nem nyílik ki az ajtó. A jegyvizsgáló megjegyzi, - ki hol akar leszállni? Odavezeti az utast, ahhoz az ajtóhoz, amelyik azon az oldalon nyílik.
• Értesültem róla, hogy jó anyagi körülmények közt élő, tehetős ember vagy, de nem vagy milliárdos. Mit szólsz? A sok firkász, nemcsak a betűvetést tanulta meg. A vagyon nyilatkozatodban lévő számokat összeadták, és kiderült, - hogy de! Na, mit szólsz? Íme, az élet apró örömei.
• Jut eszembe. Szombathelyen dudáltak tülköltek, meg Magyarország legnagyobb tolvajaként üdvözöltek. Ez bizony méltánytalan, és megalázó, a legnagyobb tolvajjal szemben.
• Ne hagyjam már ki Orbán nertársat se. Eszetekbe ne jusson, hogy tolvajkodással kapcsolatban ozakodok elő vele. Másról van szó. Nem régiben keringett a neten egy mém. „Orbán elvtársat, már meg sem akarják gyilkolni? Én már szart érek?” Hát nem. Na, nem úgy nem, hogy szart se ér. Nekünk mindent megér. Hanem, hogy teljesült a mém-beli vágya. Meg akarta gyilkolni egy ember. A közösségi médiából értesültek róla. Le is sittelték egy hónapra, amíg kivizsgálják. Az kiderült, hogy a lakásán emberi élet kioltására alkalmas eszközt találtak. Ezen is el lehet töprengeni. Az a célszerszám, amivel a halakat le kell ütni, szintén alkalmas az emberi élet kioltására. A filéző késekről ne is beszéljek. Végső soron egy erős spárga is elegendő. Azt gondolom, minden háztartásban, van olyan eszköz, ami alkalmas az élet kioltására.
• Egy utolsó sztoriként a hétfői MÁV siker történet. Hat óra öt perckor indulna a vonat, innen Vasváriból. A forgalmista szólt, hogy Tiszalökről a vonat nem tudott elindulni. Pótló busz jön, hét negyvenötkor. Hát Istenkém nyolc húszkor jött, és a vidám utasokkal elindult Debrecenbe. Szépen komótosan. Így a Vasváriból nyolc negyvenkilenckor induló vonat Hajdúböszörményben utolérte. Így aztán az utasok átszálltak a vonatra, és azzal mentek tovább. Biztos, hogy a MÁV-Volán jól működik? Van valami, ami jól működik? A NER-en kívül gondoltam.
• Kelj fel Lázár! Álmodból, hogy milyen jól teljesíted a rád bízott feladatokat. Kelj fel, a helyedről! Hátha más tudná csinálni? Hú! – hajjátok? Mennyi embernek kellene itt felkelni? -.appa. 

Párnapot lustálkodtam, de ímé utolértem az esztendőt, és már az idei hírekkel rukkolok elő. Nem nagy halak, de halak. Tudjátok. Ki a kicsit nem becsüli, az nagy halra horgászik. 

01.30

A hónap közepe táján elmentem Gyuszihoz. Vittem balsa fát, az 1/3 papírsúlyút. Centirozó ólmot, mert Ő szokott ólmot önteni. Készülődött, ha tud csontit szerezni, akkor megy horgászni. Most már tud járni, bár a könyöktámasztó mankó az asztal mellett volt. Kiderült, hogy mióta nem beszéltünk visszajött a köszvénye. Nem volt róla semmi hírem, hogy ment e, vagy sem horgászni. Az is lehet, hogy újra köszvényes lett. Ott jártamkor a felesége éppen egy nagy füstölt csülköt hozott, hogy Gyuszi füstölt csülkös bablevest főz, savanyú káposztával. Múlt héten a Pennyben találkoztam Andikával. Mondta a férje a barátjával, már háromszor volt a Tiszán az erőműnél. Pergettek, de kapásuk sem volt. Kedden találkoztam Lacival, ugyancsak a boltban. Mondta, hogy a Nyugatin a tikosi részen kétszer volt horgászni. Kis hallal csukázott. Fogott egy 4 kilósat, és egy kettő feleset. Ezen alig volt hús. Rengeteg ikra volt benne. Azt mondta, azon a részen már fogtak pontyokat is. Kedden elugrottam Cacáékhoz. Az asztalon sült hal. Mondta, hogy olyan szép napsütéses idő volt, hogy kiment a kenyér-gyárira. Vasárnap szedett ki gilisztát, ne legyenek annyira lágyak. Ezt ott is hagyta a kazánházban. Ezzel akkor szembesült, mikor pakolt ki a kocsiból. Visszapakolt, és elment a horgászboltba. Kért csontit. Azt mondja, neki a boltos. Ilyenkor? Január van. Akkor adjon gilisztát. Az sincs! Erre már Ő is kérdezett. Horgászbolt ez? Visszament, és az ott horgászó sporitól megkérdezte: nem adna vagy két szál gilisztát. Na, az mondta úgy is indul haza. Pont két giliszta volt a dobozban. Csontit, nem tudna adni, - kérdezte Caca. Kapott egy csipetnyit. Finom úszós szerelékkel 32 halat fogott. Tavasszal még csemege. Megsütötték mind. Azt mondta megy szerdán is. Délután telefonáltam. 36 halat szedett össze. Kettő volt tenyérnyi, de az összes hal nagyobb volt hétfőihez képest. Ennyi halas hírem van. Egy szó, mint száz. Elindult a szezon. -.appa. 

-’12.14.

Jöttünk Debrecenből. Hamarabb indultunk, így 10 után kicsivel már elértük a kettes halastavat. 2-3 ponty beszerzése volt tervbe véve. Végül 2 ponty, és egy amur lett belőle. Az amur 2,5 kg volt. Pontyok kisebbek voltak. 10080 Ft-ba kerültek. 1400 Ft/kg. Szerintem megérte. Múlt hétvégén kiugrottam a piacra. Az arasznyi törpék 2000 Ft/kg, a tenyeres e.kárszok 1800 Ft/kg árban voltak. A pontyok 2200 Ft/kg áron voltak kiírva. Azon kívül, hogy olcsóbb volt, azt is láttam mit veszek. A válogatóasztalon rámutattam, hogy azt, meg azt a pontyot. Nem azt az amurt, hanem a nagyobbikat. És mentem fizetni. Négy órán keresztül pucoltam a halakat. Egy gyors ebéd volt közben. Ebben az időben benne volt, hogy filéztem és irdaltam, és fagyasztóba tettem az én részem. Nagyjából kimostam a kádat, hagytam benne súroló szert és elvittük Zsuzsinak a halat Böszörménybe. Ott meg szakadt a hó. Átadtuk a halat, és hazaindultunk. Hajdúdrogtól, csak eső volt. Otthon felszámoltuk a halszagot, és nyugovóra tértünk.

Vasárnap 15.-én szépen kisütött a nap. Úgy gondoltuk ebben a szép időben Gyuszi kint lesz, az éren. Elég őrült hozzá. Hát mégse. Felmentünk a halastó mellé. Alig van víz az érben. Hal mozgás semmi. A halastó felől sem folyik ki semmi. A halastó nem vételez vizet, így a hódok által meggyengített gáton át sem folyik víz az érbe. A Tikos felé folyó ágon (ami jelenleg nem folyik) felsétáltunk a hídig. Sehol sem volt halmozgás. Ezen a részen most, vadkacsa sem volt. Gondolom megunták, hogy lövöldöznek rájuk. A híd alatti részen felszállt 5-6 darab. A víz tetején olajsárszerű képződmény van, a rothad békalencsétől. Érdekes, hogy a sás gyönyörűen zöldell. Azon a részen békalencse is van, igaz nagyon aprócska.

Ha már megindultunk kimentünk megnézni az átkötőt. Nagyon kis vízállást tartanak a Nyugatin. A töltés eléggé össze volt vágva. Látszott, hogy lánctalpas is ment be. Horgász nem volt sehol. A nádasból és az iszapból kiszedtek. Szinte gátkorona szintig elpanírozták az iszapot. Ez majd hepehupás lesz, hisz benne van a sás, nád, a kitépett bokrok és fák is. Kifelé jövet elkanyarodtam Dob felé. Megálltam a híd előtt. A töltésen lefelé baktatott egy horgász. A hídon kulturáltan állt egy személygépkocsi. A zsilip felé nézve látszott, hogy a stéget, amin ültünk valamikor szépen bepakolták iszappal. A kotró fentebb még ott volt. Átmentem a hídon, és az autó mellől lenéztem. Akkor láttam egy csobbanást. Ez azt jelezte, hogy valaki horgászik az első helyen. Odamentem. A spori két bottal horgászott. Egy fíder felfelé dobva, és egy keményebb bot lefelé. Mondta, a fiát láttam lefelé menni. Pergetéssel próbálkozik. Kérdeztem: békéshalra, és a keményebb bottal rablóra kishallal? Úgy lett volna,- mondta. De, nem tudtam csalihalat fogni, és a földre dobott úszós cuccra mutatott. Így most a másikon is tengeri van. Eddig egy moccintás sem volt. Arra gondolt, hogy ebben a szép napos időben megindulnak. Nem mondtam neki, de Én azt tapasztaltam, hogy amikor ilyen alacsony a víz. akkor erről a tájékról lejjebb húzódnak a halak. Azt mondta, hogy Kálvinhoz járt, de oda most nem lehet bemenni. Nagyon jól fogott, pedig nem ment stégre, csak a hídról horgászott. Én néha megpróbáltam, de nem jött be. Egyszer, valószínűleg csuka két előkémet vitt el a lilás rózsaszín pufival. Úszoson semmi. Próbáltam pergetni is, de sok volt a vízinövény. Mellesleg, amióta ezek a rohadt nagy traktorok vannak nehéz bemenni. Azok bármikor bemennek, ezért nem egyengetik el az utat, mint anno a téeszcsés időkben. Hát, ezzel zárul a 2024-es vé utolsó beszámolója. -.appa. 

November utolsó napján hívtam Gyuszit. Ő elég megátalkodott. Tavalyelőtt január 5.-én már kezdte a horgászatot. Hátha most még nem fejezte be. Mondta, hogy a halastó engedi a vizet. E miatt, nem olyan tiszta az ér. Magasabb a vízállás is, mind a két oldalon. Nem tudott eddig pinkit szerezni, de holnap kimennek. Jön Zoli, úgy hogy délután kinn lesznek. Az átkötő-csatornán, nagyon fogják a csukát. Valaki vágott helyeket? – kérdem. Mert, amiket tavaly Én vágtam, azt benőtte a növény. Nem tudja. Nem is volt kinn, csak hallotta. Vasárnap tényleg szép napsütés volt. Kimentünk megnéztük az eret. A víz kicsit magasabb volt, mint szokott, de nem volt zavaros és nem folyt. Elég mélyen bele lehetett látni. A déli irányba folyó ág, kicsit magasabb vízszintű volt, de halmozgást nem láttunk. Az északi ágon rengeteg vadkacsa volt. Mikor megjelentünk és elindultunk feléjük, akkor olyan 150 méterről már felrepültek. Hamarosan megtaláltuk a magyarázatot. A lövedékek papírdobozát elhagyták. A hüvelyeket nem dobálták széjjel. Ezért nem várták meg, a kacsák a szokásos 20-30 métert. Átmentünk az átkötőre. Nagyon sáros volt a töltés, de látszott egy kocsi nyom befelé. A felső betonban, a szembe oldalon látszott kis hal mozgás. Rablást nem láttunk. A főcsatorna felé menet három helyet láttunk, ahol le lehetett menni a vízig. Az egyiknél, a partig még volt cirka 3 méter növényzet. Az alsó beton jól horgászható végig. Mi több horgásztak is. A fiatalember pergetett szilikonnal. Mutatta milyen jókat vett a kínai boltban. Szagoljam meg, hogy nem az a büdös műanyag szagú. Tényleg jó illata volt. A hölgy állt a horgászszék mellett, amin egy kislány üldögélt. Mondta a sporttárs, eddig egy koppintás volt. A leánykának beetetett. Tett csontit is az etetőanyagba, de egy mozdítás sincs. Néhány kis halat vinnének a cicának. Tavaly ugyanígy horgászott. Ugyan itt, és egyik tenyérnyi keszeg jött a másik után. Volt kint délelőtt is. Akkor az egész átkötő be volt fagyva. Az élőn dobált, de semmi sem volt. Visszamentünk az autóhoz. Megnéztük a Keletit. A csatorna kezdetén több, szépen kiült helyet találtunk. A dolog érdekessége, hogy itt tilos horgászni. Mikor meghozták a döntést, hogy kíméleti terület lesz, akkor a halőrök azt mondták, hogy azért hozták ezt a döntést, hogy a rabsicok ne garázdálkodjanak. Ezzel sikeresen megvalósították, hogy csak a rabsicok horgásszanak, az adott területen. Jogkövető horgász ugyanis nem megy be erre a területre.

Tegnap szép napos idő volt. Gondoltam megnézzük a Tiszát. Az erőmű alatti részen egyetlen ember sem volt. Csónakban sem. A víz lenn van. Elég gyorsan folyt. A hajókikötőnél lementünk. Attila egyből kiszúrta, hogy egy fluo világítós színű gumihal hever a homokban. A túlparton egy sporttárs üldögélt. Lementünk a sólyázó helyig. A csónakok nagy része, majdnem egész hosszban a parton fekszik. Néhányban víz van. Ez áradáskor ott marad majd a víz alatt. A víz, szép lassan jön fel, és feltölti a csónakot. Visszafelé a töltésen mentünk. Láttuk, hogy egy huzi kocsi a fák alatt van. Valaki lement Dada irányába csónakkal süllőzni. Szembe találkoztunk egy fiatal sporival, aki egy kis lánnyal, és egy pár évvel, idősebb fiúcskával jött. Kérdeztem: süllőre? Megpróbálják, de nem sokára sötétedik. Említettem Neki, hogy a fényváltás körüli időszak jó. A nap még sütött, de fekete felhő sávok jelentek meg az égen. Nem nézelődtünk tovább. Legjobb, ha hazamegyünk. -.appa. 

Na, kezdem azzal, hogy pénteken elmentem Debrecenbe. Csütörtök délutántól péntek reggelig esett a hó. Kiindulási alapom a következőkre épült. Mégiscsak olvad, meg ugye takarítanak. Meg ugye a közútkezelő felkészült a télre. Amit Én nem is vitatok. Az bizonyossá vált, hogy a hóesésre nem készültek fel, pedig az időkép már két nappal előtte hajtogatta, hogy 17 centi hó várható, viharos széllel. (Az is igaz előtte egy napig 80 %-os biztonsággal írtak esőt, oszt elmaradotta vala). Hát most a hó megjött. Szerencsére a viharos szél elmaradt. A hó sem volt 17 centi, de tíz bizonyára volt. Szóval 11-kor indultam. Hát a megyehatárig latyakos jégbordás út volt. A megyehatártól Nánásig le volt takarítva az út. Meglepetésemre Nánástól az autópályáig latyakos volt az út. Sőt a pálya fel, - és lehajtója sem volt takarítva. A pálya tiszta volt. Délután jött a meglepetés, havazás formájában, ami hajnali kettőig kitartott. Reggel 8-kor lementem, hogy fűtök egy kicsit, letakarítom az ablakokat. A centi vastagságú hó nem akart lejönni. A hátsó fűtés segített, és az az ablak szabaddá vált. Az első is olvadozott, de az ablaktörlők csak hosszas piszkálás után váltak el az üvegtől. Zsuzsival elmentünk a piacra (gyalog). Hallani szerette volna, hogy ropog a talpunk alatt a hó. Az olyan jó, - mondta. Átláttam, - ez ellen semmiféle érvet nem lehet felhozni. Kivett a szekrényből egy dzsekit. Ez jó rád. Vedd fel! – meg ne fázz itt nekem. Így aztán sétáltunk. Vettem diót, mert Attilával mindennap megeszünk öt-öt fél diót. Vasváriban az olcsóhelyen 4500 Ft egy kiló, úgy hogy érdemes a nagyvárosban venni. Eszembe jutott. Mikor Pestre jártam munkavédelmi iskolába, az Arany János utcai piacon vettem uborkát, paradicsomot, paprikát és szabolcsi almát. Az alma 4 Ft volt kilónként. Itthon 8 Ft. Aztán a pesti kollégák azt mondták: ne légy már hülye! - az a belvárosban van, és drága. A Keletiből indulsz. Menj át a Garayra. Jött a lányom Győrből. Vegyek banánt, meg kólát. Vettem, együtt utaztunk Nyíregyre. Onnan indultam reggel. Ott hagytam az autó, és onnan mentünk haza Vasváriba. Következő alkalommal mondom a pesti kollégáknak. Tényleg milyen olcsón vettem a dolgokat. Mire azt kérdik, - hol vetted a bejáratnál? Máskor menj beljebb, azok sokkal olcsóbban árulnak. Utána így vásároltam. Most a múltból vissza a jelenbe. Jövetben, az őrházinál benéztünk a víz felé. Be van fagyva. Hazajöttünk, és 12 után úgy döntöttünk, hogy megnézzük a vízerőművet. Alig volt autó. Messziről látszott, hogy egy páros horgászik a tilosban. Ezen a parton nem horgászott senki. A túl parton, a napos oldalon többen is horgásztak. A víz egy fél méterrel magasabb volt a múlt hetihez képest. És erősen folyt. A morajlás alapján arra gondoltam, hogy turbina is megy. Hova kell ilyenkor áram? Úgy döntöttünk lemegyünk a sólyázó helyig. Addig sehol senki. Egy helyen volt, jó erős bicikli kábellel fához kikötve egy molnár kocsi. Nem horgászott lenn senki. Gondolom bement csónakkal. Szemben a napos oldalon, csónakból horgászott is egy sporttárs. Ennyi a történet, ami a legkevésbé szólt halakról, de azért a végére a Tisza láttatta magát. -.appa. 

-’24.11.16.

Ne vegyétek szó szerint, de múlt hét szombat óta apadt egy méter körül. Az vízerőmű parkolójában alig állt autó. Lementünk jobbra, a nő felé. Mint azt már említettem volt, nem egy sporttárs nőről beszélek, hanem egy szoborról, ami rohan a Tiszának. Erről ennyit. Az ívnél egy spori bányászta a mű csalikat. Nem mentem oda. Az akáciás kezdeténél egy sporttárs próbálta kiszabadítani a leakadt szerelékét. Egy másik 10 méterrel felette volt. Nem volt nála semmi. Mondtam neki, azt hittem mű csalira mész. Azt mondta, az luxus lenne. Debrecenből jöttek. Ahogy nézem, Ti a műcsalit telepítitek. Nem fogtak semmit. Lejjebb ment a másikhoz. Sikerült megindítani a cuccot. Visszaadta a botot, ahogy láttam ismét leakadt. Ott hagytuk Őket. Előttünk három cigány sporttárs ment. Egy vékony magas, egy gyermek és egy nagyon kövér. Megnéztük az első lépcsőt. A lépcső alja megbomlott, és a kövezés is. Mondtam is Attilának, mikor még a vízügy volt, akkor helyre állították ezeket a rongálódásokat. Volt pénz a karbantartásokra. Igaz, akkor szegénység volt. Nem volt még nemzeti burzsoázia. Akkor még nem nőtt a kő közül az akácia. Lehetett horgászni a kőről is. A parkerdőt rendben tartották.  De már nem a vízügy van, - jegyezte meg Attila. Na, ebben tévedtünk. Mikor indultunk, akkor elolvastuk a táblát, és még rajta van a vízügy is. Annyi azért van, hogy töltés oldalon levágják az akáciát. A Keleti-főcsatorna partján, szabadon tenyészik. A nádas szintén. Nagyon széles sávban, hiszen a kotráskor szétterítették. A hajó kikötőnél a lejárót felhúzták, és a folyással párhuzamosan helyezték el. A móló még vízben van, de olyan sekély a Tisza, hogy fel lehetne mászni rá. A három sporttárs már szerelgetett. Mint kiderült Nyírtelekről jöttek. Hát, az sincs közel. Rakamazra van engedélyük, a Tisza holtágakra. Kíváncsiságból jöttek ide. A túlsúlyos fiatalemberre rossz volt ránézni. A hideg ellenére nekivetkőzött, és egy hosszú ujjú pólóban üldögélt egy hordalék fán. Elköszöntünk Tőlük. Mivel annyira leapadt a Tisza, hogy az erőműtől a sólyázó helyig le lehet menni, így a parton folytattuk utunkat. Egy helyen, egész magasan rágta el a hód a nyírfát. A héját leette. A karnyinál vastagabb ágakat feldarabolta cirka 35 centis darabokra. Pont jól be lehetne dobni a vegyes tüzelésű kazánba. Eszetekbe ne jusson! – a hódok után fát mezgerélni. Nem lehet, mert ezeket összeszedni lopásnak számít. A szemközti parton, egy derék vastagságú nagy fa volt kidöntve. A kérgét ennek is lerágta a jószág. A tavaszi ár. Ha lesz olyan, majd elviszi. Lent akkor kötött ki egy sporttárs. A kövezés és a beton is sérült, sőt a kerekeket megvezető fém árok is. De olyan lenn van a víz, hogy ide utánfutót nem lehet leengedni. A sporttárs azt mondta 10 órától van kinn. (3-kor álltunk meg az erőműnél).  Szép kősüllők és süllők voltak nála. Reménykedett nem apad tovább a Tisza. Akkor a láncot hosszabbítani kell. Elsüllyedt csónak roncsok kerültek elő, amikről nem is tudták, hogy ott vannak. Van, ami lóg a parton benne víz. Szétfagynak majd, és ezek is a Tisza fenekén végzik. A töltés tetején mentünk vissza. A kövezésen már nem volt senki. Halmozgás egy helyen látszott. Szép buborékok jöttek fel. A parttól olyan 35-40 méterre. A sporttárs azt mondta, nem biztos, hogy hal. Lehet az apadás miatt az iszapból, kiszabadulnak a gázok.  -.appa. 

-’24.11.07.

Tegnap úgy gondoltam, hogy kimegyek pergetni a Balász-érre. Először az északi ágra mentem. Beslattyogtam. Elkezdtem dobálni. Vörösréz Gyuszi-kanállal indítottam. Sötét vöröses a víz. Felraktam egy alumínium kanalat. Ezzel jól elszórakoztam. Csodálatosan libbent ide-oda. Átmentem a déli ágra. Itt kevesebb a szabad vízfelület. A vízszíne valamivel tisztább, nem olyan vöröses. Sokat akadtam levelekbe. Kis hal mozgást nem láttam. Nagyot meg főleg nem. Sikerült egy betlis pergető napot tejesítenem. 100%-ra vettem, hogy semmit sem fogok. Azt is, hogy egy koppintás sem lesz. Hát büszke lehetek magamra. Bejött, az amire számítottam, amikor megláttam a vizet. Hiába no. Ennyire jó vagyok. 

-’24.11.13.

Kilencedikén, szombaton megjöttünk Debrecenből. Reggel levéskéltem a jeget a kocsiról. Nem lett valami jó idő. A tervezettnél valamivel több időt töltöttük el. Úgy döntöttünk, hogy kimegyünk, és megnézzük a Tiszát. Lementünk a nő alá. A félre értések elkerülése végett. Egy szoborról beszélek. Ott volt az egyik ismerősöm. Lementem hozzájuk. A pára lecsapódott a kőre. Iszonyúan csúszott, hisz iszap és alga maradvány is volt rajta. Két társával, egy fadarab segítségével a kő közül kitekergették az odaszakadt zsinór darabokat. Ami a végükön volt műcsali azt leszedték. Neki 3 vertikális csalija volt és egy twister. Láttunk egy jobb rablást, de majd később pergetnek. Elindultunk lefelé. Az első lépcsőnél ketten is horgásztak. Lekiabáltam Nekik a töltésről. Nincs semmi. Nem rég jöttek, de nem sokára jön a 20 kilós harcsa. A hajó kikötőn hárman horgásztak. Ebből ketten, spiccbottal csalihalat fogtak. A fiatalabb horgászszékben ült. A botot maga mellé támasztotta és a telefonját nyomkodta. Az idősebb fogta a küszöket. Akivel beszélgettünk azt mondta múlt héten nagyon sok paducot fogott. Kérdeztem, Ő vizezte e össze a mólót. Igen, mert kitette a haltartót. 3 kiló paducot vitt el, csak a nagyját. Fogott egy 3 kilós márnát, meg egy kősüllőt. A márna meglepő módon alig védekezett. Felemelte, és gyorsan megszákolta. Most megy vissza a kocsihoz, mert egy lámpa sincs nála. Mondtam, hogy lassan indulnia kellene a menyhalnak, de eddig senki sem mondta, hogy fogott. Ő azért jött. Látta a fészbukon a képeket, hogy fogják a menyhalat. Elmentünk lejjebb. A sólyázó helynél volt egy házaspár. Nem fogtak semmit. A férfi azt mondta tegnap óta egy fél métert apasztottak a vízen. Visszamentünk a parkolóhoz. Lejjebb mentem leskelődni.  A műcsali szedegetők közül ketten pergettek. Vasárnap olyan hideg lett, hogy nem mentünk ki. A miskolci barátom mondta, hogy szerdán megy vissza Szolnokra. Ugorjunk ki az erőmű alá. Pergessünk egyet. Kedden beszéltünk, elmondtam, hogy mit tapasztaltunk szombaton. Akkor szerdán jön és pergessünk. Mondtam Neki, hogy Én délelőtt úgy átfagytam a temetőben a vázák lekötése közben, hogy Én horgászni menjek, az teljességgel ki van zárva. És akkor még nem is tudtam, hogy lesz ez a ködszitálásos eső. Most, hogy csúszhat a kövezés. Az internet átlagos kapást írt. Nem vitt rá a lélek, hogy megnézzem, vajon akik elég elvetemültek, azok fognak e valamit.  -.appa. 

Jóval hidegebb volt, mint tegnap. A vízszint is alacsonyabb. Elég sokan kinn voltak, és pergettek. Mire kimentünk, akkora egy spori volt csak a stégen. Akkor jött mikor Mi. Éppen csak lepakolt. Fenn pergetett egy ideig, de nem jött semmi. A barátja még ott maradt. Azt mondta a telefonba, hogy most kezdődtek a rablások. Ennek ellenére, nem telt el egy fél óra, és Ő is megjelent. Mi oda ültünk, ahol tegnap voltunk. Most a mély víz felől horgásztunk.  A lenti rész fel volt locsolva. Gondolom megpucolták a halat, és a pikkelyt lemosták. Attila nekilátott a 3-as spiccel küszözni. A túlpartról két hattyú átúszott hozzánk. Nem tudom mit akartak, de eltanácsoltuk őket. Én ólmokat raktam a szerelékre, mert eltűnt róla. Hét méteren szándékoztam horgászni. A mélység méréskor kiderült, hogy az összekötés miatt nem tudom a fenék felett sodortatni a szerelékem. A görcs nem megy át az úszó fülén. Így összetoltam egy tagot. Reménykedtem, hogy 6 méteren meg tudom horgászni a pályát. Nem sikerült. Hat, hét méter között volt egy mederesés. A felső padkára nem tudtam beállítani a halat. A víz befelé sodort. Így az áramlás a padkáról bevitte az etetésem. Második úsztatásra fogtam egy gébet. Az elején, az etetés sávján, még volt buborékolás, tehát megjelentek a halak. Két jobb koppanás volt egész idő alatt, ami gyorsan lerúgta magát. Olyan tenyérnyiek lehettek. Összesen két gébet és négy küszt fogtam, ami 7 deka volt. Attila 2 kis balint fogott, és fél vízen horgászva 68 küszt. Ez 58 deka volt. A két nap alatt kereken 100 halat fogott. A felettünk lévő sporik fogtak paducokat, egy márnát és egy keszeget. Ennyit láttam, valószínű többet fogtak. Mikor indultunk haza, Ők még dobták vissza a felszereléseket. Mondták, hogy már Ők is fáznak, de még maradnak.

A pénteki temetőzés után szombaton kimentünk horgászni. Ezzel be is állítottuk az októberben horgászott napok számát. Természetesen a Tiszára mentünk. Könnyű döntés volt, hiszen péntek délután kiugrottunk a Balázs-érre. Pisti és Marian ott volt, plusz az ismerős házaspár, akik velük szoktak lenni. Hal mozgás volt. Felül. Bodorkák és vörösszárnyúak. Cirka ¼ órát beszélgettünk. Addig Pisti 2, Marian 1 halat fogott. A házaspár semmit, pedig Ők távolabbra is elcsámborogtak. Ezek miatt döntöttünk a Tisza mellett. Hármas botokat vittünk, hogy a stég, és a part között horgászunk. Látszott, hogy sokat lement a víz, de oda etettünk. Attila fogta a küszöket. 4-5 volt Neki, mire Én befejeztem a beszélgetést a szomszéddal. A közvetlen szomszéd egy bottal horgászott. Halszelettel csalizott. Halat nem fogott. A másik spori, fíderrel fogta a paducokat. Kicsit később jött egy fiatalember a két fiával. Mind a hárman pergettek. Viszonylag hamar megunták. Az alsó szomszédok elmentek. Helyükre jött Gábor, akivel sok közös ismerősünk van. Jót beszélgettünk. Azt mondta hajnalba kellene kijönni, akkor eszik a márna. A múltkor kettőt is fogott. Egy nagy megtépte. Míg ott voltunk, fogott egy kősüllőt, és egy paducot. Mi rengeteg gallyat fogtunk, ugyanis folyamatosan apasztották a vizet. Ennek megfelelően siralmas eredményt produkáltunk. Attila 30 halat fogott, ami 20 deka volt. Én fogtam 3 sügért 6 deka, és két márnát 7 deka. Egyéb halat 32-et szedtem össze, ami 28 deka volt. A márnákkal és a sügérekkel 37 db, és 41 deka. A nemes halakat figyelmen kívül hagyva 31 keszegféle és 29 géb esett áldozatul. Ilyen sikert még nem értünk el az invazív gébek visszaszorításának érdekében.  -.appa. fenn

10.27.

Utoljára szeptember 29.-én voltunk horgászni. Pedig az október jó szokott lenni. Most már mindegy. Így jártunk.  Szétnézni kiugrottunk párszor. A Filippinó régi helyén látszott, hogy valaki szedett ki a békalencséből. A víz nagyon tiszta volt. Megfordult a fejemben, hogy meg lehetne próbálni pergetni, nagyon könnyű Gyuszi-kanállal. Az egész tiszta felület 30 méter. Azért becaplatni odáig? Szóval elvetettem az ötletet. Múlt hét szerdáján beszéltünk Józsival a kereszt csatorna Nyugati felőli végénél. Ahogy mentünk látszott, hogy vannak már tiszta foltok a mederben. A parti növényzet miatt nem lehet meghorgászni. Ebben az évben nem készített helyet senki. Józsi a Kenyér-gyárin sok pontyot fogott, 19-et vitt haza. Fogott süllőket, csukákat. Ő nem szokott keszegezni. Egy fenekezővel az élőn horgászott. A betonban egy úszós szereléket sodortatott. Nem volt még kapása sem. Elmeséltem Neki, amikor a sodortatott ponty szelettel fogta egy sporttárs a nagy csukát. Kálvinra nem jár. Az odaszakosodott húshorgászok mindent visznek. 10 és 20 plusszos pontyokat és amurokat.

Szombaton reggel jöttünk el Zsuzsitól. Mondta: délután még kimehettek horgászni. A piacon vettünk vajat, túrót és virágot. A Horgászok házában csontit. Hát mégsem mehettünk horgászni.  A balsai révnél megállok a sorompó előtt. A szembe parton is várakozott egy autó. Mondja Attila, most indulnak. Egy nyitott hátuljú púpos autó állt a kompon. Három ember beszélgetett, egy nagy halom valami mellett. Látszott, hogy ezek bizony nem indulnak. Szóltam Attilának: Én lemegyek, megnézem, - mi van? Fél távtól már láttam, hogy a két kompos van ott, és egy idegen. A nagy halom valami a komp motorja. Üdvözöltem Őket. Ez ma nem igen fog menni, - egyből szakvéleményt alkotva. Hát ez nem! Egy óra tízperc alatt lehet kiverni a dugót. Az új dugattyúk, hajtókarral együtt ott várakoztak. Pár szót váltottunk, és úgy döntöttünk, hogy Tokajon és Sárospatakon át elmegyünk Kenézlőre, ha már rákészültünk a temető látogatásra.  Közelebb van, mint Cigándon át bemenni a Bodrog-közbe. Patakon megálltunk a Vár étteremnél és megebédeltünk. Szerencsére két személyes hely pont volt. A sok vendég miatt a leves volt a leggyorsabban elkészülő élelem. Sikeresen elvégeztük, amit terveztünk, és irány haza. Az idő úgy eltelt, hogy szóba sem jött a horgászat. Vasárnapra a folyamatosan eső légnyomás ellenére sem jósoltak esőt. A szolunáris rossz kapást ígért. Mindegy. Úgyis olajos halnak valót akarunk fogni. Fogunk, vagy 80 küszt, és megyünk haza, mert időbe telik, míg megpucoljuk. Pontosabban megpucolom, mert ketten nem férünk hozzá. Az erőműnél rengeteg autó állt, de szállingóztak kifelé is. Rengeteg horgász volt a nő alatti részen. Két csónakos páros, állt a tiltott területen belül. Ott jól szoktak fogni. Ritkán jönnek a rendőrök. A birság 6500 Ft, úgyhogy megéri. Kettő előtt kezdtünk el horgászni. A bedobáskor egyből elkapta a küsz, de nem akadt. Fogtam egy küszt, aminek a harmadik indulásra vágtam be. Utána viszont nem tudtam halat fogni. Attila már négyet fogott. Én pánik horgászatba kezdtem. –’91-ben jártam így, a megyei egyéni bajnokságon, amikor már minden cájgom odaszakadt. Szokásomhoz híven, mint mindég a mezőny közepén ültem. Sosem volt szerencsém a sorsolással. Akkor egy hármas bottal kezdtem horgászni. Akik arra jártak, mondták: nagyon jól állsz Gyuszi. Azt hittem cukkolnak. Meg is nyertem a versenyt. Az eredmény hirdetéskor derült ki, hogy a mezőny fele halat sem fogott. Most hirtelen úgy döntöttem taktikát váltok. Egy lassabb folyású részre kezdtem etetni. Nagyon nehezen akadtak meg, sokáig kellett várni, hogy bevegyék a csalit. Nyilván ebbe az apró gébek s bejátszottak. Próbálkoztam a csali felrakás változtatásával. Barangoltam a mélységben is. Kétszer is gallyat fogtam. Egyszer egy ág darabot törtem le. Piszmogó kapásra vágtam be. Egy kis márna négyszer fordította át az előkét a főzsinóron. A küsz mellett jött 1 balin (2 deka), 2 géb, 2 bodorka, 2 sügér (12 deka), és 6 márna (23 deka). A 77 vegyes halam 89 deka volt. Ebben benne volt 2 bodorka, két géb, és 18 db karika keszeggel összeívott bagolykeszeg is. Várakozásomon felül fogtam. A védett halak súlya 37 deka volt. Az összes 86 darabnak bizonyult. A legnagyobb halam egy 7 dekás sügér volt, ami 1 centivel volt a méret alatt. A legnagyobb márna 6 dekás volt. E két hal elég nagy rohangálást vitt véghez a kis 3-as boton. Attila 44 küszt fogott, ami 52 deka volt. Azt mondta: úgy jöttünk ki, hogy küszözünk. Hullámokban jöttek a halak. Fogott ötöt, egy kis szünet. Nem is nagyon etetett. Mindegy ezeknek, azt mondta. Négykor fejeztük be a horgászatot.  Kikötött az egyik tilosban horgászó. Egy kősüllője volt. Akik lentről jöttek fel, azt mondták több méret alattit fogtak. Megvolt a 3-3 kövesük. Aki felettünk horgászott az mindenféle mű-csalival próbálkozott eredmény nélkül. Aki tőlünk lentebb volt, halszelettel fenekezett. Aki kicsivel előttünk érkezett, 6 kősüllőt fogott. A méret alattiakat, és egy 26 centist visszaengedett. Akasztott egy méret alatti süllőt is, de az kiemeléskor visszaesett.  Mikor beszálltunk a kocsiba, akkor jött ki az egyik ismerős. Azt mondta meg sem szerelte a botot. Senki sem fog semmit. Jól elbeszélgetett velük. Mégiscsak fogott valamit. Kapott ez üveg pálinkát. Ja! Elég sok ideig tartott, amíg megpucoltam. De, az olajos hal megéri a fáradtságot. Egy kis sörrel meg könnyebben megy. -.appa.  

-’24.10.20.

Itthon volt leánykám egy hétig. Csütörtökön visszarepült Amszterdamba.  Így aztán kimaradás tapasztalható a friss, horgászattal kapcsolatos ismereteimben. Tegnap délelőtt találkoztam Lacival a Pennyben. Azt mondta szerdán volt az erőmű alá. Délután kiugrott. 

Emelkedett a vízszint egy másfél métert. Hihetetlen mennyire evett a hal. Kb. 40 halat fogott. Ebben több 1,5 kilós márna is volt. Az egész másfél órán át tartott. Elengedték a vizet és olyan lett, mintha hal sem lenne a Tisza vízében. 

Karcsival beszéltem. Csinált helyet a Balázs éren. Elég jó víz van benne. Nagyon tiszta. 3,5 óra alatt egy kis durbincsot sem tudott fogni. Az ér partján levágták a gyalog akácot. Ami a vízbe esett ott hagyták. Azt mondja, amit ledaráltak, azt a vízbe fújták vissza. Ennek nem látom, mi értelme van. Lebomlana a parton is. Így is rengeteg növény megterem az érben. A ledarált akácia majd a vízben bomlik le, és átalakul vízinövénnyé. Mikor rájönnek, hogy nem folyik elég víz a mezőgazdaságnak, akkor kotorják a medret. Hiába, no. Meggondolt, és szervezett munkavégzés zajlik a vízügynél, mint minden más területen, ebben az országban.

Pergetni nem voltunk, mert Attila beteg lett. Hogy szokja a levegőt kimentünk az eret megnézni. Nagy pocsékolást végeztek, partrendezés ürügyén. Az összes akáciát megdímolták a túloldalon. A meredek partoldalon, mind behullott a vízbe. Nem daráltak semmit a vízbe, azt gondolom. Ami a víz tetején van, az a megbarnuló rucaöröm és békalencse. A hulló falevelek is betakarták a víz felszínt. A 36-os felőli parton is nagyjából megcsapdosták a növényzetet. Úgy látszik a pénzfelvételen volt a lényeg. Látszat munkavégzés történt. Gyorsan lehetett vele haladni. A gyulaházi ágon megtaláltuk a helyet, amit Karcsi kitakarított. Bementünk a hídig. Előtte egészen tiszta a vízfelszín. A víz nagyon tiszta. Sajnos látszanak az alján a falevelek. Ez, az a rész, ahol a Filippinó horgászott. Most is rágyanakszom. Látni a parton a kirakott békalencsét. Azt el is felejtettem, hogy Karcsi azt mondta a Hortobágyon szép kárászokat fogott. A nagy mezőgazdasági gépek úgy összevágták az utat, hogy a halőrháztól gyalog kell bemenni. Ez legalább 500 méter. A múltkor a hídon beszélgetést hallott. Odaszólt nekik, hogy tőle lejjebb van egy hely, ahol ketten is elférnek. Azt mondta az illető ők rablóhalaznak. Olyan három perc múlva nagy csobogás volt. Kis idő múlva odaértek hozzá. Olyan két kilós csuka volt náluk. Megkérdezte tőlük, - egyedül van? Még igen, de majd lesz másik. Elmentek folyásirányba. Nem tudta megmondani, hogy pergettek, vagy kis hallal horgásztak. Beszélgetés közben nem nézett rá a felszerelésükre. Ennyi plusz hírem van a reggelihez képest. -.appa.