Ezek olyan régebbi dógok, de úgy megmaradnak, és időnként előkerülnek. Viktor király nyilatkozta: ne brüsszeli bürokraták határozzák meg az EU jövőjét! Hát, tán Te? Azt is Viktor mondta, hogy nem látta az Opel plakátot, amik a rossz magyar utakra utal. Azt mondja: ami egy németnek rossz, a magyar embernek még jó. Hát ez hülye, állapítom meg hirtelenjében. Aztán arra gondolok, nem vagyok szakember, ebben a kérdésben. Lehet, hogy normális? Na, hogy Fideszes város vagyunk, eljöhetne bájologni egyet. Csak úgy jöjjön, hogy Tedejnél jön le az autópályáról. Kiderülne, hogy Ő se magyar ember. A következőt egy rádiós asszonka mondta: Nincs olyan ember, aki nem szereti a pizzát. Drága lyányom, olyan ember is van, aki azt sem tudja, hogy van pizza. Azt meg végképpen nem, hogy azt meg kell enni. Bé vallom szégyenkezve, hogy undorodom az oregánótól. Következmény. A pizzától is. Ez is nagy hír volt. A hétéves kisfiú eltaposta a galambot. A sztori az, hogy egy holtfáradt vadgalamb leszállt. Odament a fiúcska, és megtaposta. A galamb félholt volt, nem holtfáradt. Egyébként a madarat nem lehet megtaposni. Nem azt kellene megkeresni inkább, - aki megmérgezte a galambot? Na, még egy rémtett. Teknős gyilkosság. Több évet kaphat, amint kiderül a cikkből. El is csodálkozom. Mintha embert ölt volna. Ez is sokszor jelent meg. Orbán fia katona. Nincs abban szégyellni való. Titkolják hol van. „Még szép”, hogy a kedves papát idézzem. Igaz Ő nem ebben az összefüggésben mondta, de ide is illik. Mikor Erzsébet király néni unokája katonáskodott, akkor sem verték nagydobra hol van, a fiúgyerek. A kéne még, hogy migránsék megtudják, és bosszút álljanak a papa miatt. A változatosság kedvéért, mostanában egy női rab szökött meg. Nem nyitottam meg a cikket. Nem olvastam el. Minek? Az eddigi rabszökéseknél kiderült, nem hibázott senki. Mindenki megfelelően, helyesen járt el. Ja, nem is. A sofőr, - aki nem adta át gépjárművét, a rablónak, és így a fegyencet el tudták kapni – el lett marasztalva. Azon azért elgondolkoztam, - ha minden szabály be lett tartva? Vajon, miért csak néhány rab szökik meg? További unalmas dolgokról. Érdekel egyáltalán valakit, hogy Ördög Nóra mit csinál. Olyan helyekre viszik a gyereket, ahol még sok felnőtt sem volt. Mit mondjak? Sok nem is akar eljutni. Többször megjelent az is, hogy Nórát, meztelenül fényképezi a férje. Elég perverz dolognak tartom, hogy Pali meztelenkedik fotózás közben. A képekből nem nagyon látni semmit. Lehet, hogy Nóri is meztelen? Aztán, Liptai sem érdekel. Meg tudjátok, - ki nem érdekel még? Pécsi Ildikó, meg az unokája. Még egy örvendetes hírt hallottam. Görög Zita visszanyerte szülés utáni alakját. A hír nagyon meglepő, de engem az sem érdekelne, ha a szülés előtti alakját nyeri vissza. Az se érdekel, milyen szerencsejátékon lehet alakot nyerni. Foglalkozzak egy kicsit az egészséges élettel is. Olvastam, hogy egy hölgy egy hónapon át, Minden nap megivott egy bögre kamillateát. Hihetetlen mennyi jó hatása volt. Egy biztos, amennyiben helyesen készíti el. Nem főzi, és nem bontja le a hatóanyagot, akkor egy hét után elkezd fosni. Elpusztulnak a hasznos bélbaktériumok is. Ezek, úgy kikívánkoztak belőlem. Bocsássatok meg, érte.  -.appa. 

Az idő itt is szörnyű. Ha, poénnal kezdeném a levelet, akkor azt írnám, hogy Pesten a hétvégén megdőlt a meleg rekord. Ne is mond, tudom a pridével nem szabad viccelődni. Több okból sem. „Báncsa” az emberek személyiség jogait. Ezért, aztán nem is viccelek. Egyszerűen élek a véleménynyilvánítás szabadságával. Ezért jó szabad országban élni. Mindenkinek adatik valamilyen szabadságjog. Azt sajnálhatjuk, hogy a szabadságfokok nem egyformák. Mit mondjak erre? Kinek mennyi jut. Észből sem vagyunk egyformán felszerelve, mégsem zúgolódik senki. Be kell látni, ennyit tehet értünk a kormány. Pedig hidd el, Viktor is küzd értünk, ha kell, ha nem. Nem mondhatjuk, hogy nem lesz ettől olcsóbb a kenyér. Illetve mondhatjuk, de egyéb más meg olcsó lesz, mert rezsiharcot is folytat. Valami dalban volt talán, „háború, az élet”. Lásd, be neki sincs könnyű dolga. Magyarország ellensége, az Ő ellensége is. Azt is gondolom, hogy az Ő személyes ellenségei, automatikusan lesznek Magyarország ellenségei is. Olyan öngerjesztő folyamat féle ez. Bele lehet ebbe bolondulni, - ha egyáltalán, nem sikerült már? Igazából nem erről akartam írni, de mindég félre viszed a gondolataimat. Annyira tudom már, hogy mibe fogsz belekötni. Emlékeztetnélek, hogy nem értek a versíráshoz. Ezt többször is kimondtam, meg leírtam. No, az egyik költő, azt írta: „A spondeusok ne zavarjanak. Kitűnő verseket írsz, tele poénnal. Egyébként én se, mások se a poet-on  nem akarnak nagy költők lenni, kedvtelésből írunk verseket”. Neked meg mondom, hogy sokan vannak ott olyanok, akik már nagyköltőnek érzik magukat. Jut eszembe. Ha jól láttam, akkor egy hét alatt ezerrel nőtt a költők száma. 16 500-ra emlékszem. Azért ez nem semmi, mondhatjuk Pestiesen. Részemről, irkálok összevissza. Ez nem igen költőség. Nekem ezzel semmi célom. Mondok Neked egy példát. Van itt egy költő. Amikor az ötödik kötete megjelent, mondta az újságnak, hogy szinte kész a hatodik. Azt is mondta, hogy irodalom tétel akar lenni. Hát ilyen eszembe nem jutna. Ne mond, hogy ami késik, nem múlik. Ezeket az "usokat" már általánosban is tanították. Tényleg nem érdekel, de egyszer, ha időm engedi, megnézem. Jambus, daktilus, meg spondeus. Időmértékes verselés. Nincs nekem erre időm. Ezek rémlenek, mint rímképletek. Megnéztem, úgy kutyafuttába, az első sort. Van trocheus is, ami a jambus fordítottja.  Olyan ez akkor, mint a kötés. Egy sima, egy fordított. Ebbe, most nem mennék bele, mert arról sem tudom mit jelent. Annyi bizonyos, hogy sem a görög, sem a római verseléseket nem szerettem. Mai napig így vagyok vele. Nem visz rája a lélek, hogy megpróbáljak ilyeneket írni. Vagy olyasmiket, amiket Shakespeare irt. Biztos panaszkodtam már Neked is. Manapság a japán versektől vagyok kiakadva. A nép nagy része, aki irkálja, szótagszámlálásként éli meg az egészet. Nem törődve azzal, hogy van értelme, - vagy nincs? Büszkék rá, hogy íme, japán verselést is tudnak írni. Szép napot. -.appa.  

Elindultam, és egyre csak megyek.

Lejtőn? - vagy emelkedőn lehetek?

Pedig nem mindegy.

De, Ki mondja meg?

Hol találok az igazsághoz vezető útra?

És az örökélet vizét tartalmazó kútra?

A vajákos asszony átkot mondott a múltra.

Igazából, - mégiscsak a jövőt gondolta?

                                                                 -.appa.

u.i.

Ezt csak Nektek, és csak prózában.

Az ember gyakran tesz fel kérdéseket. Magának is.

Mindenféle kérdések vannak. Vannak, - oszt akkor mi van?

Tőlem ugyan meg nem tudjátok, hogy vannak csoportosítva.

Nézzétek meg egy nyelvtankönyvben. Komolyan. Ráértek. Nyár van. Vasárnap van.

Na jó, hogy tompítsam az előbbi fura hozzáállásomat.

Kellemes vasárnapot mindenkinek.

                                                                -.appa.

Tényleg eszembe jutott. Nem, számtalan szebbnél szebb gondolat. Az a csudaság Petőfivel fordult elő. (nem akkor, amikor a konyhára befordult) A múltkor azt mondja, a lányka a rádióban, hogy írjanak furcsa szavakat. Ott csevegett, hogy érdekes, a vödröt rocskának hívják. Hát nem! Egyáltalán nem érdekes, hanem hülyeség. A rocskába fejték a tejet. Volt neki kiöntőrésze. A vedernek nincs. A rocskának, az egyik oldala magasabb, és az áttört anyag képezi a fület. Nem hajtható le, mint a vödör füle. A másik érdekes szó a tritikálé volt. Borsodban hallotta és, valami állatetető mag. Beírta a gugléba, és az sem ismeri. Mondta is a leányka, ha a gugli nem ismeri, akkor olyan nincs is. Szerintem, ha beírta volna, akkor biztos kidobta volna. Ha, meg triticale, került volna a keresőbe, akkor biztosan ösmerte vóna a nyomorult. Egyszer hallottam, hogy a stoki mibenlétén polemizáltak. Nekünk, napjában többször kellett vele bíbelődni. Ülőalkalmatosság volt, amire éjjelre rá kellett hajtani a ruhát. Olyan szélesre, mint a stoki, és a szélekkel elvágólagosan.  Emlegettem már, hogy én határőrnek vonultam be. Vonultam? Ezt, ne úgy képzejjétek mán el, mint ahogy az ÚR elvonult Mózes előtt. Vonultam? Mentem, de nem szívesen. Tuggyátok kűdték a jegyet. Aznapra, már élelemmel is készültek.  Aztán, Szerencsről Szombathelyre: Vittek.  Ott meg kiképeztek ábévésnek. Határőrködés közben 75-ben megnősültem. Amikor 76-ban leszereltem. Bejelentettem az állandó lakcímem. Kéthét múlva, már hívtak is, hogy vegyem fel a málhazsákot, mert tartalékos leszek. Evvel kapcsolatban azt mondhatom, hogy ugyanúgy atom, biológiai, és vegyi mentesítő lettem. Fegyvernem lövész alakulat: bokorugró, nyúl, jakumó. Őket mentesítettük. Szerencsére, csak portól, mert ezek tényleg ott rohangáltak a tankok mögött. Egyszer, egy megadott helyen, a Bakonyban felállítottuk a fürdető sátrat. Az adott időben, nézegettünk mindenfelé, de se por, se csatazaj. Jön egy UAZ. Egy százados kiszáll, hogy jött aláírni, a fürdetés megtörténtét. Az Ő harckocsijai lőnek, nem érnek rá fürödni, az emberei. Na, hamán vót melegvíz, Mi pancsikáltunk egy jót. Nem sikerült velük találkozni. A végtelenbe, meg nem mennék el emiatt. Mert, ugye a párhuzamosok a végtelenben találkoznak. Jut eszembe. És mi van, ha nem? Mondjuk a tér görbülete miatt egymás mellett maradnak, mint a vasúti sin a kanyarban. Erről meg, a jut eszembe. A vasúti sínek 143,5 centire vannak egymástól (4 láb, 8 és fél hüvelyk). Most felmerülhet joggal a kérdés: oszt mi a nyavalyáért? Roppant egyszerű. A rómaiak ilyen szélesre építették az utakat. Ennek is egyszerű a magyarázata. A harci kocsik (nem harckocsik, mint amiről az előbb beszéltem, helyesebb, ha papoltamot mondok) a két lóval elférjenek rajta. Tehát, az emberiség életében rengeteg konvencionális dolog van. Jó, az utakat szélesítettük. Jegyzem meg. Gyerekkoromban Kenézlőn, ahol nyaraltam, középen volt egy aszfaltút. A két szélén meg, egy-egy földút. Azon poroszkáltak, a tehén vontatta, és a lovas szekerek is. De, ehhez hasonló utak voltak a vidéki településeken (község, nagyközség, Mi falunak híttuk, oszt kész). Volt ennek valós haszna is, hiszen az állatoknak jobb volt a homokban (Bodrogköz) menni. Amiben viszont maradtunk a hagyománynál. Az 50 Hz-es áram. Ez öl, mégis így maradt. Nagyon sokba kerülne, az elektromos rendszereket átállítani. Na, legyen ennyi elég mára. -.appa. 

Gizikém teljesen igazad van. Erről írtam a múltkoriban. Mindennel becsapnak bennünket. Az autók katalizátorával, az elektromos autókkal. Minden azért történik, hogy félelmet keltsenek, és még több pénzhez jussanak. Írtam Neked a kazánunkról. 10 év garancia volt rá. Négy év után ment tönkre. Számold ki. Felét nem bírta a garanciális időnak. Ezért mondom. Semmire sincs garancia. A gyártó kibújik a felelősség alól. Buktunk rajta hat évet. Szivárgott a víz, de míg a levelezgetés ment, volt fűtés, meg meleg vize a 34 családnak. 8,5 pH-án, megy az Alu-ötvözet testű kazán.  Persze hogy oldja. Itt lesznek az akkumulátoros autók, ami szintén átvágás.  Na, jól elkanyarodtam. Ahogy Hegel mondta, mindennel összefügg. Újabban ezt a mondást Einsteinnek tulajdonítják. Mondhatta Ő is, hiszen én is gyakran mondom. Egyértelműen igazad van, felesleget termelünk a profitért. Való igaz. Ha, szétnéz az ember a háza táján, kiderül mi mindent megvettünk. Hallgattunk a reklámokra. A ruhásszekrényben ozz a sok cucc. Majd jó lesz. Pedig nem fogjuk felvenni. Tele a garázs, a pince, a padlás. Ne feledd! Fogyasztói társadalom van. A cégeknek nagy profit kell. Meggyőzik a politikusokat a bankárokat, hogy nektek is jobb. Hitessük el, hogy a környezetet nagyon óvni kell. Azon múlik a jövő. A gyerekeket az ovis kortól hülyítsétek, hogy a környezetet védeni kell. És csinálják. Itt van az elektromos autó, roller, fűnyíró, meg minden Akkumulátorról megy. Környezetvédelmi szempontból zsákutca, de nagyon nagy pénz van benne. A minap azt mondta nekem, egy kis hölgy, hogy Ők napelemet szerelnek a házukra, mert a minden használati eszközben, az akkumulátorüzemeltetésű dolgoké a jövő. Mindenkinek ezt kellene tennie. Termelni az áramot, és felesleget beadni a közösbe. Kérdeztem, hogy: 9 Ft-ért? - és 59-ért veszed. De a környezet miatt, áldozatot kell hozni. Azt is mondta nincs igazam, mert a modern akkuk  cellánként cserélhetőek. Nem mondtam Neki, hogy persze. Csak cellánként cserélve háromszorosába fog kerülni, mert úgy gyártják majd, hogy kéthavonta cserélgesd a rossz cellákat. Azt mondtam Neki, hogy régen, az akkukból ki lehetett iktatni a rossz cellát. Kis feszültség esetén, az autó nyöszörgött, de elindult. Most a környezetvédelmes világban elektronika védi az autót, hogy 9 Volt alatt el ne induljon. Letilt. Vegyél új aksit. Szerintem, nem hitt nekem. Mosolygott. Mondtam, az autók katalizátora is zsákutca. Semmi értelme, nagymértékben növeli a savas esőt, hiszen a levegő nitrogénjét is oxidálja. Teszem hozzá Neked, hogy a nitrogén-oxidok károsak az egészségre. Akkor arról még nem is beszéltem, hogy a katalizátor üzemeléskor keletkező mikro korom beteríti az egész Földet. Azt nem vizsgálja senki, hogy a szerves (pollen), és szervetlen porral kicsapódik, és akkor már megtud tapadni a légutakban. Okozva ezzel mindenféle betegségeket. Az, amit eddig megvetettek velünk drága pénzen nem védi a környezetet. Induljunk ki abból, hogy az elektronika, a napelemek előállítása milyen terhelést jelent a környezetre. Vagy az alumíniumgyártás. A papírdobozok belül Al bevonatosak. Persze, hogy nem romlik bene a tej. A fémek mind mérgek. Nagy mellénnyel ráírják: tartósítószert nem tartalmaz. Alu-dobozban a sör, az energia ital, a gyümölcslé. Ezek a dobozok műanyag bevonatosak belülről, amiből kioldódik, ami kioldódik. Mondjuk egészségedre, de biztos, hogy nem arra van. A műanyag, most már lebomló. Mit tud a természet csinálni ennyi szénnel, ami visszakerül a természetbe? Nem érdekes, hisz az új műanyag eladás a lényeg. Nem tudja a paraszt használni sokáig a műanyagszatyrot. 2022-től nem lehet házat átadni, csak akkor, ha napelemek vannak rajta. Hiába, eladó a napelem. Hirtelenjében ennyi jutott eszembe. -.appa.

Igazat adok Neked. Mondhatunk ezt. Mondhatunk azt. Van mindenféle dolog, ami nem volt még, a Mi gyerekkorunkban. De manapság bizonytalanok vagyunk. Vegyük az oktatást, amit annyian, és annyira kritizálnak. Ma mit várhatunk el? Mikor némelyik tanító néni olyan kurvásan öltözik, és sminkeli magát. Margit néni, aki a középiskolában az osztályfőnökünk volt. A farmert állandóan böcsmérelte, hogy olyat a marhapásztorok hordanak. Leengedtette a lányok szoknyáját. Térdközépig kellett érnie, a legrövidebb szoknyának. Háklis volt a fiúk hajának hosszára. Osztályfőnöki órán belevágott körömollóval a hajamba, mert hosszúnak találta. Nem volt személyiség jogunk. Volt az iskolának egy rendje, és be kellett tartani. Ennyi. Amúgy meg, a hajam nem is volt hosszú. Az inggallért sem érte el. Az érettségi után meg is növesztettem. Előbb csak apród frizurára, aztán vállig érő lett. Szóval, Mi lázadoztunk. Ami most megy az érthetetlen. A tévé csatornákon jelenik meg a minta. Ha valaki, el akar érni valamit, azt kell tennie. A pénz, és a drága divatos cucc lett az, ami mindennél fontosabb. A mai gyerekek, egy érzelmi vákuumban vannak. A szülők hajtanak, nem érnek rá figyelni a gyerekre. Örül, ha nem hall Tőle rosszat. Érzelmi koldusok mászkálnak mindenfelé. Azt látnunk kell, minél nagyobb az érzelem hiány, az érzelmi nélkülözés, annál inkább tárgyakban próbálja magát kárpótolni a fiatal. Ezzel bizonyítja magának, meg a többieknek, hogy lám őt szeretik. Most is milyen menő cuccot kapott. Azt is látni kell, hogy az érzelmi depriváció, ilyen módon nem oldható meg. Ez egy jelzés. Ha a gyereknek csak a drága cucc jó (azt követeli), akkor figyelni kell. Gyanús, hogy valami baj van. Itt a tárgyak pótszerek csak, amik az érzelmek hiányát lennének hivatottak pótolni. Rövid időre megoldás is. Ez pillanatnyilag hat, hisz az érzelem utáni igény generálta. Az érzelem pedig tárgyak adásával nem pótolható. Az előbb emlegettem, hogy megmutatja a tévé, megmondja a rádió, de az újságok is szívesen megírják, hogy mit kell tenned, csak vedd őket. Tele vannak mindenféle jó példával. Adnak ingyen, életvezetési tanácsokat. Úgy értve, hogy az a lap árában benne foglaltatik. Ez bizony egy iparág lett. De, azt látnunk kell, hogy ebből emberek jól megélnek. Tanácsokat osztogatnak. Tudatossá teszik Őket. Nyilván, a többieket, hisz eddig tudatlanok voltak. Teszem Neked hozzá. Tudatosan hülyítik az embereket. Ki a fene fog utána nézni, - mondott e olyat akármelyik indiai, kínai, vagy akármilyen bölcs, amivel Ő példálózik. Például, vedd figyelembe: Ha vegetáriánus (igaz, ma már vegák vannak) leszel, ne egyél olyan állat húsából, aminek tekintete van. Ezt tudom tanácsolni. Lássuk be, jól is hangzik, de igazából ezt nem igazán lehet értelmezni. Ebben az a jó, hogy más se, nagyon tudja. Homályos dolgokat kell mondani. Bölcsességekre hivatkozni, oszt kész. Így, az nagy okosságnak fog tűnni. No, azt látnunk kell. Nem mai keletű ez a tanácsosztogatás. A biblia is abból áll gyakorlatilag. Sok példabeszéd van benne. Azt gondolom, ez a fajta, ami divat lett, hogy misztikusabb legyen a dolog, keletről szüremlett be. -.appa. 

Ha, emlékeztek rá, azon méláztam, - (Nem mér áztam. Itt tiszta kánikula van.)  hogy megint kellene hosszabb lélegzetvételű verset írni. Csakhogy elcsábulok a horgászat felé. Ha-már peca, akkor stílszerűen, azt mondom: pedzegettem már, hogy biza, nem elhanyagolható különbség van a két időtöltés között. Az irkálás mellett szól, hogy azt lehet bármikor csinálni. Abba lehet hagyni, és folytatható akár félóra múlva is. Azért, e se igaz teljesen. Nem biztos, hogy eltudod kapni ugyanazt a gombolyagot, azt a hangulatot. Azt meg, egészen könnyen beláthatjátok, hogy hazamenetel után, nem fog kimenni az ember megint horgászni. Na, jó. Olyat megtettem, hogy délelőtt, és délután is horgásztam. De nem ez a jellemző. Ilyesmi évente kétszer, ha előfordul. Egyszerű oka van. Délelőtt annyira nem evett a hal, hogy rápróbáltam délután is. Szóval az irkálás mellett szól, hogy lehet csinálni a hűvös szobában. Télen mondhatjuk, hogy meleg szobában, de horgászni nem tudunk csak a vadtermészetben. Mellé ott még mindenféle állatok is találhatóak. Most ne arra koncentráljatok, hogy a mogyorószínű pele odajön, és ott eszik a lábadnál, az etetőanyagodból. Vagy, hogy a szembe parton, a betonra leszáll a jégmadár, és szemez veled. Szállt már le a botomra is, és roppant megijedt. Nem tőlem, mint szőrmók csúcsragadozótól. Az történt, hogy a bot két ágasra volt letéve. Madárkám, aminek nevét több filmben rosszul fordítják, mert szó szerint átteszik magyarra, és így halász király lesz belőle. Szóval a jégmadár leszállt a botra. Megbomlott ezzel az egyensúly, és libikókaként elkezdett süllyedni. Ezen elnevettem magam, mire is, kétségbeesetten nézett ki a part felé, és elrepült. Nagy csalódás lehetett számára, hisz az etetés hatására ott volt a sok apróhal. A bot ott volt leshely gyanánt. Szállt már le, nádiveréb (Ők, nem olyan félénkek, mint a jégmadár.) is, a botomra. Neki igazából ez nem jó vadászterület, a víz fölött fekvő bot. Messze van a nádtól. Unalmamban elnézegetem Őket, ahogy vadásznak. Megkapaszkodik a nádon, és hihetetlen gyorsan kinyújtja a nyakát. Ilyenkor, mindig megdicsérem, hogy – ügyes vagy, szedegesd a szúnyogokat. Íme, eljutottunk oda, hogy miért is nem jó künn lenni a vadtermészetben. Aztán idetartozik, a perzselő nap. Reggel kilenckor már szétégeti az embert. Mondhatjuk kibírhatatlan. Ruházat lazításról nem igen beszélhetünk, mert akkor megesz a szúnyog. Mondhatjátok: fújd le magad jó gyerek! Hiszen fújom én. A nagyon jó szerek cirka két órára nyújtanak valami védelmet. Igazából másfélóra múlva, már 4-5 bátor szúnyog jön, és csíp. Ezeknek biztosan rossz a szaglásuk, és nem érzik a szúnyogriasztó szagát. Akkor arról még nem is beszéltünk arról, mikor jön egy szakadó eső, vagy jön egy jó szélvihar, ami felborítja motyókádat, néhány zacskót befújva a vízbe, amire a horgászatközben szükséged lehet. Ha, hiszitek, hanem, a horgászat roppant eszköz igényes dolog. Térjetek be egyszer egy horgász boltba, és el fogtok ámulni, mi mindenre van szükségünk. Ha, igazán csudát akartok látni, akkor menjetek fel Pestre, egy horgász kiállításra. Ott aztán van minden, mi szem- szájnak ingere. -.appa.

Tegnap belegondoltam a versírásba. Mondhatjátok jól tettem. Azt azért még elmesélem, hogy persze önmagának olyan verset ír az ember amilyet akar. Más azonban a helyzet amikor meg kell felelni elvárásoknak. Emlegettem már, hogy a Poet feltételeket támaszt a megjelenéssel kapcsolatban. Régebben, nem lehetett erotikus vers, de ezt már kiiktatták. Nem lehet direkt politikus. Nem lehet obszcén. Rajtad múlik Te minek véled. Amennyiben elakarod kerülni, hogy ne kerüljön fel a versed, akkor módosítani kell. Ugyanis azt nem teheted meg, hogy a cikisnek vélt szót, kipontozod. Bízol benne, hogy elég okos az olvasó, és rájön milyen szó volt a pontsor helyén. Na, így jártam én is. Keresnem kellett egy szót, ami megfelel, a nem kívánatos szó helyére. Így aztán módosítanom kellett a versen. A következő módon jelent meg:
''Egy nap olvastam Mózest és Kassákot,
látott már valaki ilyen (kis srácot),''
Egy nem kívánatos szó miatt. A zárójeles részben, nyílván nem a kis srác volt. Attól tartottam az eredetileg leírt szó, káromkodásnak minősült volna. Én, azt a szót, amit nemsokára megismertek jelzőnek gondoltam. Azt gondoltam, ez lévén egy olyan szó, ami akár helyteleníthető cselekvést jellemezhet. Pontsor sem írható, amint azt említettem volt. Nos, így lett ''kis srác''. Eredetileg, a két sor a következő módon nézett ki:                                         ''Egy nap olvastam Mózest és Kassákot,
látott már valaki ilyen faszságot),''                                                                                                                          Nem akarom magam dicsérni, de lássátok be, kénytelen vagyok. Ezzel a változtatással minden további nélkül megjelent az írás. A szokás szerint a hosszabb írásokat, a művészek, - meg én is - több, rövid részben teszi fel. Ez a vers, a Lineáris szakaszjegy valamelyik része volt. Többek között, ezt is több részletben tettem fel a hossza miatt. Jegyzem itt meg, hogy akkoriban még, hosszú, és többnyire érthetetlen okfejtéseket írtam. Azóta sokat fejlődtem. Most is érthetetlen, esetleg többértelmű, amit írok, de legalább rövid. Mindenkinek jobb így. A hosszú, és érthetetlen idegesítő. A rövid, és érthetetlen is idegesítő, de hamarabb túlteszi magát rajta az olvasó. Nekem is jobb, mert mikor látom, hogy megint fel kell tenni valamit, akkor gyorsan írok pár sort. Nincs idő többet írni, - meg minek? Foglalkoztat a gondolat azért, hogy egyszer megint írok több soros verseket. Csakhogy, amint az kiderült, az előbbi fejtegetésből, ahhoz idő kell. Márpedig a horgászat is időigényes. Igaz, jelentős különbségek tapasztalhatóak a két időtöltés között. -.appa.

Visszarévedezve a múltba, a régi dolgokra, azt gondolom, - de valójában - , nem tudnám megmondani mikortól? Szóval, egyszer-csak megkezdtem a leépülést. Fizikai, testi, és szellemi értelemben is. Nem olyan feltűnő ez, mert szép lassan alakul ki. Mondhatnám ilyen az élet. DE! Az elmúlás ilyen. Megfigyeltem, hogy a buszon az öregek keresztrejtvényt fejtenek. Annak idején anyósom, apósom, és anyám is rejtvényt fejtett. Isten nyugtassa Őket. Ehelyett én, irkálok mindenféle dógokat. Ez nálam olyasmi, amit rejtvényfejtés helyett csinálok. Mivel Isten igazából fogalmam sincs a versírásról, egyszerűen irkálok dolgokat. Olyan stand up, féle módon. Persze, emlékszem én, hogy jambus, daktilus, meg spondeus, de akkor sem tanultam meg igazán, mert nem érdekelt. Lehetne ezt tanulni, tudom, de nem akartam. Kényszerből kezdtem el, úgy csinálni, mintha verset írnék. A magyar tanárom, Egyed László kitalálta, hogy minden órára írjak egy oldalt, és majd szebb lesz az írásom. Meg volt ennek a varsírásnak az, az előnye, hogy így nem kellett végig írnom a sort. Megmondom én, úgy ahogy van. Kényszerből irkáltam, ezért aztán nem kanyarítgattam szépen komótosan a betűket. Vélem ennek eredményeképpen, az írásom sem lett szebb. Lehet hihetetlen, de valamilyen úton-módon rászoktam az irkálásra. A hetvenes évek elején is irkáltam. Győző bácsitól kértem kölcsön írógépet. Dr. Kovács Győzőről beszélek, aki gyári orvos volt, meg körzeti orvos is egyben. Én kilencszázhetven, augusztus 3-tól dolgoztam, az Alkaloida Vegyészeti gyárban. Ott dolgozott Szigeti György költő. Neki mutogattam meg a verseimet. Segített, javítgatott az általam írtakat átfésülgette. Egyszer párverset elvitt Ladányi Mihálynak, és megmutatta Neki. Az volt a véleménye alkalmatlanok a kiadásra. A legjobb az, hogy nem is volt egy kötetre való versem. Hetvennégyben bevonultam a határőrséghez. Ott, amíg a kiképzés tartott nem volt idő irkálni. Miskolcra kerülve, már volt idő. Irkáltam is, és hetvenhatban leszerelésem után, újra felvettem a kapcsolatot Gyurival. Rengeteg fecnim van, amin különböző dolgok vannak lejegyzetelve. Határőr koromból is vannak ilyenek papírdarabok. Valójában, sosem gondoltam igazán úgy, hogy költő leszek. Irodalmi tanulmányaimból tudtam, hogy elég kódis egy szakma. Nem is képeztem magam. Irkáltam, oszt annyi. Irkáltam én sok mindent, ezért aztán vettem egy Messa 2000 típusú táskaírógépet. A múltévek valamelyikén ezt a Széphalmon található múzeumnak adtam. Érdekes módon semmiféle papírt nem adtak az átvételről. Sikerült elérnem, hogy egy fecnin felírták, hogy kitől kapták. Nem tudom mi lett a gép sorsa. Mellesleg, amikor vettem, akkor 2200 forint volt az ára. Nem kell ezen mosolyogni. Akkor ez majdcsak egyhavi fizetésem volt.  -.appa.

Szóvak irkálok én mindenféle dógokat. Azt gondolom ez, már a figyelmetlenebb olvasóknak is kiderült. Történt egyszer, hogy megírtam az alább található valamit. Mondjam azt, akkor pont olyan ándungom volt, hogy ilyet írjak. Anyám használta ezt a szót. Ő, mindig csak abban az értelemben, hogy olyan kedve van az embernek valamihez. Na,csak teszek egy kis megjegyzést. Ő, a kiejtéssel, hang hordozással olykor, azt az értelmezést sugallta, mintha a dolog nem végi gondolt cselekedet eredménye lenne. Értitek? Tehát abban volt egy kis lekicsinyelés irányomban.  Abban az esetben mindig az volt az érzésem, hogy hebehurgya voltam. Teszem hozzá, hogy nincs kizárva, hogy tényleg megvalósítottam, a végig nem gondolt kivitelezését a dolgoknak. Esetleg mondtam olyasmit, amihez akkor éppen kedvem volt. Nem akarom mentegetni magam. Sajnos ma, is megteszem. Irigylem is a mérleg jegy szülötteit, mert Ők mindent megfontolnak. De kérem! - én biza kos vagyok. Tudjuk be ennek. Most megint olyasmit mondok, ami érzékenyen érinthet embereket. (finomítok kicsit rajta) Nem vagyok bizonyos abban, hogy ez a csillagjegyes dolog megállja helyét. Engedelmetekkel, inkább hiszek az empíriának. Bevallom, Bimbó professzor többször bírált engem, hogy egyoldalúan eltúlzom a gyakorlat jelentőségét. Erre azt mondtam: minden elmélet annyit ér, amennyit a gyakorlatban meglehet belőle valósítani. Ezt, el is fogadta, de a mértékkel nem volt megelégedve. Na, jó. Akkor lássátok. Láttyátuk feleim szemtükkel? Mik vannak? Most ilyen ándungom volt.  -.appa.

Összegzésféle

Nézd lineáris egyenletrendszered.

Egy negatív számtani sor az élet.

Ami pozitív sor, azok az évek.

A végzetnek is vége lesz majd egyszer, bár most még kétled.

Mikor fiatal az ember, úgy van vele, - ráérek!

Előtörnek, bevillannak képek. Amit nem értek.

Mikor hittem. A leghomályosabb részhez érek,

megvilágosodtam, mint a bibliai vének.

Angyalok hozsannáztak, és zengett, az ének.

(dehogy, - nem ozsonnáztak, ezt rosszul érted)

Komolyan kérdem, - ugyan mitől féljek?

Csak egy permutáció az élet.

Aztán szépen lassacskán elfogy,

mint sorokban, a szótagok.

Mindnyájan megvénülünk,

közben itt csücsülünk.

Csak ülünk-ülünk.

Ezt akartuk?

Te, tudod?

Vagyunk.

Vagyok.

Vagy.

Vagy?

-.appa.