Tényleg eszembe jutott. Nem, számtalan szebbnél szebb gondolat. Az a csudaság Petőfivel fordult elő. (nem akkor, amikor a konyhára befordult) A múltkor azt mondja, a lányka a rádióban, hogy írjanak furcsa szavakat. Ott csevegett, hogy érdekes, a vödröt rocskának hívják. Hát nem! Egyáltalán nem érdekes, hanem hülyeség. A rocskába fejték a tejet. Volt neki kiöntőrésze. A vedernek nincs. A rocskának, az egyik oldala magasabb, és az áttört anyag képezi a fület. Nem hajtható le, mint a vödör füle. A másik érdekes szó a tritikálé volt. Borsodban hallotta és, valami állatetető mag. Beírta a gugléba, és az sem ismeri. Mondta is a leányka, ha a gugli nem ismeri, akkor olyan nincs is. Szerintem, ha beírta volna, akkor biztos kidobta volna. Ha, meg triticale, került volna a keresőbe, akkor biztosan ösmerte vóna a nyomorult. Egyszer hallottam, hogy a stoki mibenlétén polemizáltak. Nekünk, napjában többször kellett vele bíbelődni. Ülőalkalmatosság volt, amire éjjelre rá kellett hajtani a ruhát. Olyan szélesre, mint a stoki, és a szélekkel elvágólagosan. Emlegettem már, hogy én határőrnek vonultam be. Vonultam? Ezt, ne úgy képzejjétek mán el, mint ahogy az ÚR elvonult Mózes előtt. Vonultam? Mentem, de nem szívesen. Tuggyátok kűdték a jegyet. Aznapra, már élelemmel is készültek. Aztán, Szerencsről Szombathelyre: Vittek. Ott meg kiképeztek ábévésnek. Határőrködés közben 75-ben megnősültem. Amikor 76-ban leszereltem. Bejelentettem az állandó lakcímem. Kéthét múlva, már hívtak is, hogy vegyem fel a málhazsákot, mert tartalékos leszek. Evvel kapcsolatban azt mondhatom, hogy ugyanúgy atom, biológiai, és vegyi mentesítő lettem. Fegyvernem lövész alakulat: bokorugró, nyúl, jakumó. Őket mentesítettük. Szerencsére, csak portól, mert ezek tényleg ott rohangáltak a tankok mögött. Egyszer, egy megadott helyen, a Bakonyban felállítottuk a fürdető sátrat. Az adott időben, nézegettünk mindenfelé, de se por, se csatazaj. Jön egy UAZ. Egy százados kiszáll, hogy jött aláírni, a fürdetés megtörténtét. Az Ő harckocsijai lőnek, nem érnek rá fürödni, az emberei. Na, hamán vót melegvíz, Mi pancsikáltunk egy jót. Nem sikerült velük találkozni. A végtelenbe, meg nem mennék el emiatt. Mert, ugye a párhuzamosok a végtelenben találkoznak. Jut eszembe. És mi van, ha nem? Mondjuk a tér görbülete miatt egymás mellett maradnak, mint a vasúti sin a kanyarban. Erről meg, a jut eszembe. A vasúti sínek 143,5 centire vannak egymástól (4 láb, 8 és fél hüvelyk). Most felmerülhet joggal a kérdés: oszt mi a nyavalyáért? Roppant egyszerű. A rómaiak ilyen szélesre építették az utakat. Ennek is egyszerű a magyarázata. A harci kocsik (nem harckocsik, mint amiről az előbb beszéltem, helyesebb, ha papoltamot mondok) a két lóval elférjenek rajta. Tehát, az emberiség életében rengeteg konvencionális dolog van. Jó, az utakat szélesítettük. Jegyzem meg. Gyerekkoromban Kenézlőn, ahol nyaraltam, középen volt egy aszfaltút. A két szélén meg, egy-egy földút. Azon poroszkáltak, a tehén vontatta, és a lovas szekerek is. De, ehhez hasonló utak voltak a vidéki településeken (község, nagyközség, Mi falunak híttuk, oszt kész). Volt ennek valós haszna is, hiszen az állatoknak jobb volt a homokban (Bodrogköz) menni. Amiben viszont maradtunk a hagyománynál. Az 50 Hz-es áram. Ez öl, mégis így maradt. Nagyon sokba kerülne, az elektromos rendszereket átállítani. Na, legyen ennyi elég mára. -.appa.
