Tegnap belegondoltam a versírásba. Mondhatjátok jól tettem. Azt azért még elmesélem, hogy persze önmagának olyan verset ír az ember amilyet akar. Más azonban a helyzet amikor meg kell felelni elvárásoknak. Emlegettem már, hogy a Poet feltételeket támaszt a megjelenéssel kapcsolatban. Régebben, nem lehetett erotikus vers, de ezt már kiiktatták. Nem lehet direkt politikus. Nem lehet obszcén. Rajtad múlik Te minek véled. Amennyiben elakarod kerülni, hogy ne kerüljön fel a versed, akkor módosítani kell. Ugyanis azt nem teheted meg, hogy a cikisnek vélt szót, kipontozod. Bízol benne, hogy elég okos az olvasó, és rájön milyen szó volt a pontsor helyén. Na, így jártam én is. Keresnem kellett egy szót, ami megfelel, a nem kívánatos szó helyére. Így aztán módosítanom kellett a versen. A következő módon jelent meg:
''Egy nap olvastam Mózest és Kassákot,
látott már valaki ilyen (kis srácot),''
Egy nem kívánatos szó miatt. A zárójeles részben, nyílván nem a kis srác volt. Attól tartottam az eredetileg leírt szó, káromkodásnak minősült volna. Én, azt a szót, amit nemsokára megismertek jelzőnek gondoltam. Azt gondoltam, ez lévén egy olyan szó, ami akár helyteleníthető cselekvést jellemezhet. Pontsor sem írható, amint azt említettem volt. Nos, így lett ''kis srác''. Eredetileg, a két sor a következő módon nézett ki:                                         ''Egy nap olvastam Mózest és Kassákot,
látott már valaki ilyen faszságot),''                                                                                                                          Nem akarom magam dicsérni, de lássátok be, kénytelen vagyok. Ezzel a változtatással minden további nélkül megjelent az írás. A szokás szerint a hosszabb írásokat, a művészek, - meg én is - több, rövid részben teszi fel. Ez a vers, a Lineáris szakaszjegy valamelyik része volt. Többek között, ezt is több részletben tettem fel a hossza miatt. Jegyzem itt meg, hogy akkoriban még, hosszú, és többnyire érthetetlen okfejtéseket írtam. Azóta sokat fejlődtem. Most is érthetetlen, esetleg többértelmű, amit írok, de legalább rövid. Mindenkinek jobb így. A hosszú, és érthetetlen idegesítő. A rövid, és érthetetlen is idegesítő, de hamarabb túlteszi magát rajta az olvasó. Nekem is jobb, mert mikor látom, hogy megint fel kell tenni valamit, akkor gyorsan írok pár sort. Nincs idő többet írni, - meg minek? Foglalkoztat a gondolat azért, hogy egyszer megint írok több soros verseket. Csakhogy, amint az kiderült, az előbbi fejtegetésből, ahhoz idő kell. Márpedig a horgászat is időigényes. Igaz, jelentős különbségek tapasztalhatóak a két időtöltés között. -.appa.