Szóvak irkálok én mindenféle dógokat. Azt gondolom ez, már a figyelmetlenebb olvasóknak is kiderült. Történt egyszer, hogy megírtam az alább található valamit. Mondjam azt, akkor pont olyan ándungom volt, hogy ilyet írjak. Anyám használta ezt a szót. Ő, mindig csak abban az értelemben, hogy olyan kedve van az embernek valamihez. Na,csak teszek egy kis megjegyzést. Ő, a kiejtéssel, hang hordozással olykor, azt az értelmezést sugallta, mintha a dolog nem végi gondolt cselekedet eredménye lenne. Értitek? Tehát abban volt egy kis lekicsinyelés irányomban.  Abban az esetben mindig az volt az érzésem, hogy hebehurgya voltam. Teszem hozzá, hogy nincs kizárva, hogy tényleg megvalósítottam, a végig nem gondolt kivitelezését a dolgoknak. Esetleg mondtam olyasmit, amihez akkor éppen kedvem volt. Nem akarom mentegetni magam. Sajnos ma, is megteszem. Irigylem is a mérleg jegy szülötteit, mert Ők mindent megfontolnak. De kérem! - én biza kos vagyok. Tudjuk be ennek. Most megint olyasmit mondok, ami érzékenyen érinthet embereket. (finomítok kicsit rajta) Nem vagyok bizonyos abban, hogy ez a csillagjegyes dolog megállja helyét. Engedelmetekkel, inkább hiszek az empíriának. Bevallom, Bimbó professzor többször bírált engem, hogy egyoldalúan eltúlzom a gyakorlat jelentőségét. Erre azt mondtam: minden elmélet annyit ér, amennyit a gyakorlatban meglehet belőle valósítani. Ezt, el is fogadta, de a mértékkel nem volt megelégedve. Na, jó. Akkor lássátok. Láttyátuk feleim szemtükkel? Mik vannak? Most ilyen ándungom volt.  -.appa.

Összegzésféle

Nézd lineáris egyenletrendszered.

Egy negatív számtani sor az élet.

Ami pozitív sor, azok az évek.

A végzetnek is vége lesz majd egyszer, bár most még kétled.

Mikor fiatal az ember, úgy van vele, - ráérek!

Előtörnek, bevillannak képek. Amit nem értek.

Mikor hittem. A leghomályosabb részhez érek,

megvilágosodtam, mint a bibliai vének.

Angyalok hozsannáztak, és zengett, az ének.

(dehogy, - nem ozsonnáztak, ezt rosszul érted)

Komolyan kérdem, - ugyan mitől féljek?

Csak egy permutáció az élet.

Aztán szépen lassacskán elfogy,

mint sorokban, a szótagok.

Mindnyájan megvénülünk,

közben itt csücsülünk.

Csak ülünk-ülünk.

Ezt akartuk?

Te, tudod?

Vagyunk.

Vagyok.

Vagy.

Vagy?

-.appa.