Az idő itt is szörnyű. Ha, poénnal kezdeném a levelet, akkor azt írnám, hogy Pesten a hétvégén megdőlt a meleg rekord. Ne is mond, tudom a pridével nem szabad viccelődni. Több okból sem. „Báncsa” az emberek személyiség jogait. Ezért, aztán nem is viccelek. Egyszerűen élek a véleménynyilvánítás szabadságával. Ezért jó szabad országban élni. Mindenkinek adatik valamilyen szabadságjog. Azt sajnálhatjuk, hogy a szabadságfokok nem egyformák. Mit mondjak erre? Kinek mennyi jut. Észből sem vagyunk egyformán felszerelve, mégsem zúgolódik senki. Be kell látni, ennyit tehet értünk a kormány. Pedig hidd el, Viktor is küzd értünk, ha kell, ha nem. Nem mondhatjuk, hogy nem lesz ettől olcsóbb a kenyér. Illetve mondhatjuk, de egyéb más meg olcsó lesz, mert rezsiharcot is folytat. Valami dalban volt talán, „háború, az élet”. Lásd, be neki sincs könnyű dolga. Magyarország ellensége, az Ő ellensége is. Azt is gondolom, hogy az Ő személyes ellenségei, automatikusan lesznek Magyarország ellenségei is. Olyan öngerjesztő folyamat féle ez. Bele lehet ebbe bolondulni, - ha egyáltalán, nem sikerült már? Igazából nem erről akartam írni, de mindég félre viszed a gondolataimat. Annyira tudom már, hogy mibe fogsz belekötni. Emlékeztetnélek, hogy nem értek a versíráshoz. Ezt többször is kimondtam, meg leírtam. No, az egyik költő, azt írta: „A spondeusok ne zavarjanak. Kitűnő verseket írsz, tele poénnal. Egyébként én se, mások se a poet-on  nem akarnak nagy költők lenni, kedvtelésből írunk verseket”. Neked meg mondom, hogy sokan vannak ott olyanok, akik már nagyköltőnek érzik magukat. Jut eszembe. Ha jól láttam, akkor egy hét alatt ezerrel nőtt a költők száma. 16 500-ra emlékszem. Azért ez nem semmi, mondhatjuk Pestiesen. Részemről, irkálok összevissza. Ez nem igen költőség. Nekem ezzel semmi célom. Mondok Neked egy példát. Van itt egy költő. Amikor az ötödik kötete megjelent, mondta az újságnak, hogy szinte kész a hatodik. Azt is mondta, hogy irodalom tétel akar lenni. Hát ilyen eszembe nem jutna. Ne mond, hogy ami késik, nem múlik. Ezeket az "usokat" már általánosban is tanították. Tényleg nem érdekel, de egyszer, ha időm engedi, megnézem. Jambus, daktilus, meg spondeus. Időmértékes verselés. Nincs nekem erre időm. Ezek rémlenek, mint rímképletek. Megnéztem, úgy kutyafuttába, az első sort. Van trocheus is, ami a jambus fordítottja.  Olyan ez akkor, mint a kötés. Egy sima, egy fordított. Ebbe, most nem mennék bele, mert arról sem tudom mit jelent. Annyi bizonyos, hogy sem a görög, sem a római verseléseket nem szerettem. Mai napig így vagyok vele. Nem visz rája a lélek, hogy megpróbáljak ilyeneket írni. Vagy olyasmiket, amiket Shakespeare irt. Biztos panaszkodtam már Neked is. Manapság a japán versektől vagyok kiakadva. A nép nagy része, aki irkálja, szótagszámlálásként éli meg az egészet. Nem törődve azzal, hogy van értelme, - vagy nincs? Büszkék rá, hogy íme, japán verselést is tudnak írni. Szép napot. -.appa.