Visszarévedezve a múltba, a régi dolgokra, azt gondolom, - de valójában - , nem tudnám megmondani mikortól? Szóval, egyszer-csak megkezdtem a leépülést. Fizikai, testi, és szellemi értelemben is. Nem olyan feltűnő ez, mert szép lassan alakul ki. Mondhatnám ilyen az élet. DE! Az elmúlás ilyen. Megfigyeltem, hogy a buszon az öregek keresztrejtvényt fejtenek. Annak idején anyósom, apósom, és anyám is rejtvényt fejtett. Isten nyugtassa Őket. Ehelyett én, irkálok mindenféle dógokat. Ez nálam olyasmi, amit rejtvényfejtés helyett csinálok. Mivel Isten igazából fogalmam sincs a versírásról, egyszerűen irkálok dolgokat. Olyan stand up, féle módon. Persze, emlékszem én, hogy jambus, daktilus, meg spondeus, de akkor sem tanultam meg igazán, mert nem érdekelt. Lehetne ezt tanulni, tudom, de nem akartam. Kényszerből kezdtem el, úgy csinálni, mintha verset írnék. A magyar tanárom, Egyed László kitalálta, hogy minden órára írjak egy oldalt, és majd szebb lesz az írásom. Meg volt ennek a varsírásnak az, az előnye, hogy így nem kellett végig írnom a sort. Megmondom én, úgy ahogy van. Kényszerből irkáltam, ezért aztán nem kanyarítgattam szépen komótosan a betűket. Vélem ennek eredményeképpen, az írásom sem lett szebb. Lehet hihetetlen, de valamilyen úton-módon rászoktam az irkálásra. A hetvenes évek elején is irkáltam. Győző bácsitól kértem kölcsön írógépet. Dr. Kovács Győzőről beszélek, aki gyári orvos volt, meg körzeti orvos is egyben. Én kilencszázhetven, augusztus 3-tól dolgoztam, az Alkaloida Vegyészeti gyárban. Ott dolgozott Szigeti György költő. Neki mutogattam meg a verseimet. Segített, javítgatott az általam írtakat átfésülgette. Egyszer párverset elvitt Ladányi Mihálynak, és megmutatta Neki. Az volt a véleménye alkalmatlanok a kiadásra. A legjobb az, hogy nem is volt egy kötetre való versem. Hetvennégyben bevonultam a határőrséghez. Ott, amíg a kiképzés tartott nem volt idő irkálni. Miskolcra kerülve, már volt idő. Irkáltam is, és hetvenhatban leszerelésem után, újra felvettem a kapcsolatot Gyurival. Rengeteg fecnim van, amin különböző dolgok vannak lejegyzetelve. Határőr koromból is vannak ilyenek papírdarabok. Valójában, sosem gondoltam igazán úgy, hogy költő leszek. Irodalmi tanulmányaimból tudtam, hogy elég kódis egy szakma. Nem is képeztem magam. Irkáltam, oszt annyi. Irkáltam én sok mindent, ezért aztán vettem egy Messa 2000 típusú táskaírógépet. A múltévek valamelyikén ezt a Széphalmon található múzeumnak adtam. Érdekes módon semmiféle papírt nem adtak az átvételről. Sikerült elérnem, hogy egy fecnin felírták, hogy kitől kapták. Nem tudom mi lett a gép sorsa. Mellesleg, amikor vettem, akkor 2200 forint volt az ára. Nem kell ezen mosolyogni. Akkor ez majdcsak egyhavi fizetésem volt.  -.appa.