Tegnap azzal nyitottam, hogy Halottak napja van. Oszt nem is. Mindenszentek volt. Micsoda különbség. Ebből következik, hogy ma van Halottak napja. A rádióban egy néprajzos asszonyka, azt is mondta, hogy igazából a Halottak hete. Régen nem ilyen szolid volt ez az ünnep. Mit mondjak? Csak úgy zsongott a temető, a tömegtől. Ráadásul most a polgárőrök nem is foglalkoztak azzal, hogy tud e parkolni a temető előtti parkolóban, aki bement, - vagy nem? Aki nem tudott az kiment, és megállt a 36-os főút szélén. Na, erről ennyit.

Tegnap azzal kellett volna befejeznem. „ Meglátjuk, hogy alakul az idő a mai napon”.

-’23.09.18.-i bejegyzés.

Hát jól alakult, és mentünk pecázni. Megint úgy döntöttünk, hogy hamarabb indulunk. Igaz. a  délelőtt folyamán kisebb csepergések voltak. Az ég ugyan felhős, de jó lesz ez. Lemegyünk és pakolgatunk a kocsiba. A bőrünkön érezni, hogy szitál az eső. Vigyünk esőkabátot? Ne! – ha esik, beülök a kocsiba. Mondta Attila. Mire Én: amilyen a formánk, egy félóra múlva hétágra süt a nap. Ebben tévedtem. Nem kellett neki 10 perc sem. Egyből mentünk a tegnapi helyre. Vagdostam a nádból. Odaraktam a lábunk alá, hogy ne a sárban álljunk. Megtépdestem az előttünk levő friss hajtásokat is, hogy ne akadjunk. Két szál maradt a szélén. Abba aztán, bele is akadtam. Egyébként se volt az a sima ügymenet. Kiderült, hogy a frissen főzött kukoricát otthon felejtettem. Ezen nem is bosszankodtam. Volt nálunk dobozos konzervkukorica. A tegnapról maradt csontis doboznyi kukorica, még soknak is mutatkozott. Kevergettem az etetőanyagot. Főtt búzánk nem volt, ezért olyat raktam bele, ami nem volt megfőzve. Ugyan így jártam el a cirok maggal is. Nem tudom, hogy lelik meg a halak, ezeket a pici fekete magokat. Valahogy meglelik, mert úgy tűnik hatásosan ott tartják a halat. Ugyanígy jó a néger mag és a fénymag is. Attila most kukoricával kezdett, de ragaszkodott a kábé félgrammos teherbírású úszóhoz. Így sodortatta a kukoricát teljesen fenéken. Háromszor szakadt oda a horga. Javasoltam, hogy kössön kisebb horgot. Ez után is elakadt, de nem szakadt oda. Én megmértem a mélységet. Voltak elakadásaim, de nem szakadtam be. Én a 14-es horgomon félbevágott kukoricával horgásztam. Törpékkel nyitottam. Attila is mélyebbre ment. Ő is fogott törpéket, de innentől akadt le a horga. Szépen turkáltak a halak. Az etetés belső szélén is úsztattam. Volt egy széria, amikor három egymást követő úsztatásra, is jó visszarúgás volt a válasz, de lemaradt. Attila javasolta cseréljem le a horgot. Mondtam, hogy nem teszem. Csalizáskor megszúr. Amikor a zsinór megakad valamiben, azonnal az ujjbegyemben van. Akadjon meg akkor, a halban is. Fél hat előtt Attila beült az árnyékba. Elege lett a hőségből. Tényleg nagyon kellemetlen volt. A nádasban lévő, kis tisztáson rekkenő hőség uralkodott. Teljesen állt a levegő. Nem jelentett semmit, hogy majd megy lejjebb a nap. Az még soká lesz. Ahogy ereszkedik, annál jobban égeti ki a szemünk, mert a keleti oldalon vagyunk. Igaz a reklám szövege: a lenyugvó napnak is van ereje. Az utolsó halat azért csak meg kell fogni. Három úsztatásnál is lelopkodta a kukoricát. Kiválasztottam egy nagyon formás fél kukoricát. Szép merítést eredményezett. Bevágáskor mondtam Attilának: itt a nagy törpe! Lomhán ellenkezett, de tudtam húzni a part felé. Gondolt egyet és megiramodott a Tőlem balra lévő nádas felé. Elkormányoztam onnan. Akkor elindult folyással szemben. A botot jól betartottam, nehogy ötlete legyen ott bemenni a nádfalba. A mióta júliusban a ponty ezzel a módszerrel lépett meg, az óta figyelek erre. Hajtogatta a botot, és úszott a folyással szemben. Lesodródott elém, de kétszer is jókora burványokat produkált. Láttam, hogy sárga. Azt hittem kisponty. Azok szoktak ilyen vadócok lenni. Megpipáltattam, és nemsokára oldalára is fordult. Betoltam a szákot. Ettől a manővertől kitört a meder felé, de a következő kísérletre megszákoltam. Könnyű dolgom volt. Az orsóról nem húzott zsinórt. Így, ahogy a bot kiegyenesedett behúzta a szákba. Kérdi Attila: csak nem ponty. Úgy néz ki, igen. Az alapján mondtam ezt, hogy a szákba fordításkor színesnek láttam a has úszóit. Mikor letettem a szákkal, akkor láttam, hogy e.kárász. 47 dekásnak bizonyult a mérlegeléskor. Ezen kívül volt 10 keszegem, 61 deka, és 9 törpe, 34 deka. Attila 3 törpéje 11 deka volt. Bepakoltunk, és elmentünk kíváncsiskodni, hogy mit fogott Sanyi. Csak van valami oka, hogy két egymást követő napon is ott időz a cigány fiatalember hatalmas stégjén. Igazából nem is stég, mert a talajra építette. Tényleg volt oka, jól gondoltam Én. Tegnap két napra váltotta ki a napijegyet. Nem hagyja odaveszni. Tegnap 3 vörösszárnyút fogott. Ma semmit. Attila szólt, hogy kapása van. Tényleg rázta a fíder spiccét. Felállt az árnyékban lévő székéből. Nyugisan megtette azt a 4-5 métert és bevágott, de nem volt rajta semmi. Rakta megint a pelletet. Kérdezte: Ti mivel horgásztatok? Kukoricával. Elbúcsúztunk Tőle. Mikor a csizmákat raktuk a kocsiba jött Sanyi. Gyula, nem tudsz adni kukoricát. Én otthon felejtettem. Adtam. Mondtam, vágja majd ketté. Egye meg egészbe, - mondta. Mintha Attilát hallottam volna. Ma megtudom Tőle mit fogott. Lehet, ma is kimegyek. Az akció korábbi befejezése miatt maradt etetőanyag. Nem hagyom veszni Én sem, mint Sanyi a napijegyet.  -.appa.