-’25.04.09.

Tegnap a Penny parkolójában találkoztam Lajossal. Éppen délelőtt jutott eszembe, hogy fel kellene hívnom, - hogy áll a giliszta farmja? Van bőségesen, menjek, ad. Szombatot ígértem, a kérdéses napnak. Az pont jó, akkor éppen bográcsolnak. Megbeszéltük mi újság a halakkal. Volt párszor pergetni az erőmű alá. Dévérek akadtak kívülről, Visszaengedte Őket. Egyébként fogják a harcsákat. A legnagyobb, amiről hallott, az 180 centis volt. A fiai hétvégén tették le a csónakot. Húsz perc alatt, a környéken horgászók két, 7-8 kilósnak becsült harcsát fogtak. Ami érdekes. Egyik pergetésénél, egy sporttárs szerelt át, pergetésről keszegezésre. A zsinór végére kötött egy 30 grammos szivar ólmot. Fölé, olyan 50-60 centivel egy 80 centi körüli előkét. A horogra két szem csontit tett, egy mű szúnyoglárvával. Szép dévéreket fogott, 0,5-1 kiló közötti súlyban. Ez, a spori is azt mondta egész télen lehetett szép keszegeket fogni. A sólyázó hely feletti forgóban, nagy karikakeszegek voltak. Ma, bosszúsággal kezdődött a reggel. Nem sikerült felraknom a spicc gyűrűt. Kezdhetem elölről. Ki kell fúrnom a csövet. Természetesen fogalmam sincs, hol vannak a kisméretű fúrók. Vennem kell egyet.

-’25.04.10.

Ma reggel, de inkább délelőtt volt már az, mikor sikeresen felragasztottam a spicc gyűrűt. A horgos dobozba beraktam a horgokat. Egy rekesz alja kitört. Mentem tankolni is, ha már bezuhant az olaj ára. De akkor, már megnézem a Balázs-eret. Lajos mondta, hogy elengedték a vizet. Hát tényleg. Kb. egy fél méterrel lejjebb van. Nagyon belelátni, de sötét színű. A lápok vize szokott ilyen lenni. Gondolom, a fekete réti földtől van. Semmi halmozgást nem láttam. Igaz, nem is nagyon mászkáltam. A téli kötött sapkán átfújt a szél. Gyuszit hívtam telefonon. Tegnap volt kinn. Letette a horgot érintőre, a fenékre. Fogott, vagy két kilót. Összesen hat kárász volt benne. Apró küszök, bodrik, vörösszárnyúak, és néhány domolykó. Azt mondta előtte pár nappal, nagyarasznyi küszöket fogott. Most csak az apróságok ettek. Sanyi barátom, Miskolcra menet megállt a Nagy-kunságinál. Teljesen teleengedték a csatornát. Áll a víz. Ötperces ütemre állította az órát. Nem kellett megvárni a csipogást. Volt olyan, hogy öt perc alatt kettőt is fogott. Szerinte, hogy nem mozgott a víz, csak a közelben lévő halak voltak az etetésen. Rengeteg halat fogott, de nem vitt el egyet sem. Azt mondta, lett volna egy tepsinyi, ami olyan 30-40 deka közötti volt, de azokat is visszaengedte. A pékségben is azt hallottam, hogy az erőmű alatti részen fogdossák a harcsákat. Partról. Ahogy mondták, akkor ez, Dada előtt, az almás körül lehet. Szóba jöhet az arborétum alsó vége. Konkrétum nincs a helyszínről. -.appa.

-’25.04.05.

Tegnap megjöttünk Debrecenből. Kis kitérővel, mert Böszörményből hoztunk gyöngyikét (hívják györgyikének is) a szomszédasszonynak. Tetszik Neki, hogy milyen szépen sorban vannak a lila virágaim, a garázs előtt. Tettünk vettünk, ebédeltünk. Utána szunyókáltam. Mikor végeztem, kérdi Attila: menjünk? Mondtam, - mindjárt kabaré. Majd utána. Szépen lecihelődünk. Ja! – közben kiderült, hogy az etetőanyagot, meg a csontit nem hoztam fel. Legalábbis, nem találtam a hűtőben. Ahogy megyünk a kocsi felé, egyből feltűnt, hogy ritkán ugyan, de csepereg az eső. Attila mondta is: mégiscsak a kabaré előtt kellett volna indulni. Lenn a garázsban megtaláltam egy vedérben, amit a hűtőnél hiányoltam. A csontik nem éltek, de lefulladtak. Az még jó. Az etetőanyag szőrös ugyan, de nincs penész szaga. Inkább olyan édeskés, mintha mannitos erjedés felé ment volna. Boroknál, ez inkább melegben szokott előfordulni. Mi legyen? – kérdi Attila. Annyira nem esik. Menjünk ki az őrházira. Hátha, ott ennyire sem esik. Ott na-ná, hogy jobban esett. A part is gyorsan sárosodik. Csúszós lesz. Fürödni, még korai. Menjünk akkor a Balázs-érre. Esélytelen a halfogás, de legalább friss levegőn vagyunk. A derékszögnél leparkoltunk. Az a rész nagyon ki van ülve. Esett, de nem tűnt vészesnek. Lejjebb mentünk a Gyuszi helyére. A szembe parton egy burvány jelent meg. Gondolom, kistartolt onnan egy csuka. Maradjunk itt. Pakolgatunk. Ott a doboz a mérleggel. Na, ez az, amire nem lesz szükség, - mondom nagyon bölcsen. Szórok egy kevés pelletet, majd a kevés etetőanyaggal, jól megszórom a pályát. Szerelem a négyes botot. Durva cájg. 22-es főzsinóron 16-os előke, 14-es horoggal. Arra leszek figyelmes, hogy e.kárászok forognak jó kedvűen. Alul, három helyen is, nagy buborékolással mozognak teknősék. Mindjárt az első bedobásra, mintha kapásom lett volna. Ez nem lehet akadozás a fenéken, hisz fél vízen lehetek. A következőnél hagyom, hagy vigye. Akkor sem akad. Az e.kárászok ott vigadoznak. Az eső egyre jobban esik. Attila nem is szerelt. Leült, és ahogy félre nézek, szunyókál. Már a negyedik e.kárászt fogom, mikor szerelni kezd. Gyuszi azt mondta a múltkor, hogy egy szem csonti. Én két szemmel csalizok. Nekem bejött. Attila egy szemmel horgászik. Mondjuk, Neki 16-os horga van. Az úszója nagyobb, és nincs antenna tőig kisúlyozva. Fogdossuk a halakat. Időnként pelletet dobok. Nem megyek ebben az esőben etetőanyagot keverni. Néha, egy csipet csontit dobok. Távolról égdörgés is hallatszik. Csak úgy grátisz, időnként szakad a sűrű eső. Maradunk, hisz eszik a hal. Többször mondom, - na, ez az utolsó! Még egyszer bedobom, - jó ez a csonti. Attila, azt mondja: tényleg befejezem. Én is megfogom az utolsó halat. Kábé, ez már az ötödik, ami utolsó. Mérlegelés. Erre, az eső teljesen eláll. Mit mondjak? - rendes tőle. Attila fogott 12 e.kárászt, két bodorkát, és egy szép nagy küszt. Ez volt 65 deka. Én 25 e.kárászt fogtam, és egy vörösszárnyú keszeget. Ezek 1,86 kilót nyomtak. Mondhatjuk, másfél órai horgászat alatt, ez nem rossz teljesítmény. A kocsiban a motoros dzsekit levettem magamról. Bizony a munkáskabát is nyirkos volt. Hazafelé, újra esik. Kit érdekel. Beadtam, a fűtést. Otthon, fél kalmopirin, 2 cent diópálinka. Két cent szilva. Meleg vizes tusolás, majd vacsora.

Ma is készültünk, de nagyon hideg szél fújt. Ezért úgy döntöttünk, hogy szétnézünk, mit csinálnak kinn az őrültek. Az érrel kezdtük. Hát megint egyedül lettünk volna. Felmentünk az északi ágra. Elmentünk a hídig. Két helyen láttunk, apró gyűrűzést, ami haltól is eredhetett. Hatalmas zúgással énekeltek a nyárfák koronái. Talajszinten is hideg szél fújt. A téli sapka ellenére fázott az ember tarkója, vagy füle, ha kilógott a sapka alól. A déli ágon is szétnéztünk. Ott nem volt olyan hidegérzet. A tegnapi helyen, a hangunk hallatára megjelentek a teknősök. Volt, hogy egyszerre, két helyen is pezsgett az iszap. Begyalogoltunk, a beállóig. Ezen a rövidebb hosszon több olyan jelet láttunk, ami halra utalhatott. Menjünk, nézzük meg a Tiszát. Az erőmű parkolójában két autó állt. Nem biztos, hogy horgászok. Lehet, sétálnak az arborétumban. Mögöttünk jött egy autó. Az egyből látszott, hogy nincs horgász a nő alatt. A szoborról beszélek). Egy hét alatt, egy félméternyit apadt a Tisza. Egy táblán bukott a víz. A túlparton, két nézelődő gyalogolt. Beszélgettünk egy sporival. Neki Tokajban van a csónakja. Ide is ki szokott jönni, szétnézni. Szépen fogják a nagy keszegeket. Amekkorákat mutatott azok kilós körüliek. Egész télen fogták. Ő kocsiba ült, Mi elindultunk a sólyázó hely felé. Előttünk egy házaspár ment, az unokával. Több helyen lenéztünk, de nem igen vannak olyan helyek, ahol egy fíderrel be lehetne dobni. Könnyen meglehet, hogy a négy tábla környékéig le kellene gyalogolni. Az bizony messze van. Fiatal koromban gyakran legyalogoltunk addig, hiszen úsztatva, sok keszeget lehetett fogni. Egyszer, több mint 20 kiló keszeget fogtam. Mindezt egy hetes spiccbottal úsztatva, csonti csokorral. Aztán lustább lettem, és elkezdtem az első lépcsőnél horgászni. Itt ugyan kisebbek voltak a keszegek, de nem a nagyság volt a lényeg. Egyszer nosztalgiából lementem. A megváltozott áramlás viszonyok elvitték a partot. Egész fentről lehetett horgászni. Nem lehetett irányítani az úsztatást. Sokat fogtunk, de apróságokat. Most, azt néztük, hogy amennyiben lejjebb megy víz, akkor a sólyázó hely körül lehet majd keszegezni. Úsztatva, vagy fíderrel. Úgy legyen! Most lelövöm a poent. Eddig, nemhogy nem mentünk le, még nem is horgásztunk a Tiszán.  -.appa. 

-’24.04.02.

Tegnap felhívtam Gyuszit. Érdeklődtem, - mi újság a Balázs-éren. Vasárnap volt kinn. Előtte 4 hétig nem volt, mert megfázott. A héten megy Debrecenbe MRI-re, de utána aztán horgászni megy mindég. Hát, amikor kiviszik, mert mindenki dolgozik. Vasárnap volt kint, amint azt, az imént említettem. Evett is a hal. Mi, ezek szerint Attilával, már későn mentünk nézelődni. Azt mondta Gyuszi, hat ember volt kinn, rajta kívül. Egy horgászott bentebb, ahol ő szokott nyáron. Az fogott is két kárászt. A többiek semmit sem fogtak. Ők úgy jöttek, hogy gyorsan fognak csalihalat, és már mennek is. A kárászok kijöttek a vermelésből. Tavaly ilyenkor, már tömegesen lehetett fogni a kárászt. Ő is fogott kárászt, meg keszegeket és küszt. A legelső hal egy 20 dekás bodorka volt. Érdekes módon nem az etetésen ettek, hanem alatta, vagy fölötte. Nem állt meg a hal az etetésen. Próbálta gilisztával is, de csak az egy szem, lassan lelebegő fehér csontit ették. Én délután kimentem, és megmetszettem az akácot a vízparton. Rendben van, hogy kimegy az ember a vad természetbe, és ott horgászik. Szeretem, ha le lehet rakni a dolgokat. Ha, nem akadozok bele a parti növényzetbe. Lássuk be. Az úszózás mozgalmas sport. Sodortatom a csalit. Gyakorta kell újra dobni. A botot le kell tenni. A kellékeket úgy kell lerakni, hogy kézre essék. Ne boruljon fel az etetőanyagos vedér. Szóval odanyúlok, és az ott van. Nem kell keresgélni. Mondhatjátok: háklis vagy öreg. Miért nem mégy valami remekül kialakított kocka tóra? Egyszerű. Én nem horgászom, nagy halakra. Másrészt, jobb szeretek meglepetésekben részesülni. Mikor beugorhat bármi. Aztán jön, ami a régi társasjátékokban volt. Most mutasd meg! Ezért megyek ki a vad természetbe, és próbálok kicsit szelídíteni rajta. Egyébként a természet, egy ilyen kisebb beavatkozás után, nagyon bölcsen, nagyon rövid idő alatt visszaalakítja magát. Ha már ott voltam, akkor végzek egy kis felderítést. Nem tekintem ellenségnek a természetet, pedig igazából az. Mi emberek, drasztikusan felborítjuk az egyensúlyt. Elnézem, hogy hetente jönnek a közmunkások és letarolják a füvet. Most, amikor írom ezeket, a kánikula miatt már nincs fű. Rég kiszáradt. De jönnek és zúgatják a gépeket. Hamarabb végeznek. Végig szaladnak. Mintha meg lenne határozva, mennyi benzint kell elpöfögni. Na, és akkor még a lomb fúvókról nem is beszéltem. Az is benzin pazarlás. Óvjuk a környezetet. Ennyi morgolódás után térjünk vissza a természetbe. Fújt a szél, de nem volt hideg. Két olyan helyet találtam a polaroid szemüveggel nézve a vizet, ahol nincs vízinövény. Mi lehet ennek az oka? – és hal, van e ott? Ez csak egy próba horgászat során lenne eldönthető. Erős északi szél fújt, ami a csatorna hosszirányára fordult, keleti irányban. Halakra utaló mozgást, vagy halakat nem láttam. Igaz nem is dobtam be semmit, ami odacsalogathatta volna a őket. -.appa. 

-’25.03.30.

A vasárnap jól kezdődött. Kivétel az idióta óraállítás. Ez is azt bizonyítja, hogy hülyék irányítják az uniót, és ebben benne van a Mi, szuverenista türk sámánunk is. Négy ország van, ami nem közép-európai időzónában van. De egyébként se számít semmit. Régen, amikor mentünk Romániába, vagy a Szovjetunióba akkor átállítottuk az órát. Nem volt ennyi okos kütyü. Az ember kénytelen vót a maga eszitül tudni, hogy hány óra van. Ebéd (lekanyarítottam egy jó darabot a sonkából, és megettem vörös hagymával, hagyma csirával, az utolsó falatokat kápia paprikával) után abban maradtunk, hogy a Balázs–ér nagy valószínűséggel betli. Az őrházin nagy a sár, és csúszós a part. Azt mondta Attila nézzük meg a vízerőművet. A Bocskai hídnál lefordultunk jobbra, a Tisza felé. Sokkal sárgább, mint amilyennek tegnap a Keletit láttuk. Horgászt nem láttunk. Megnéztük nem Caca Karcsi stégjét. Kinn van még a parton, többedmagával. Visszakanyarodtunk a Horgonyozó (ez egy büfé, söröző) mellett az erőmű felé vezető útra. Meglepően sok autó volt a parkolóban. Három táblán engedték a vizet. Hosszan habos a Tisza. Ezek szerint elég szennyezett a víz. A szembe oldalon hat horgászt láttunk. A nő alatt 3-an voltak. Az egyik a beton peremen állt. Ahol a múltkor a fiatalember állt, és horgászott ott most a feje búbja se látszana ki. Amilyen erős sodrás volt, már régen igaz lenne rá Orbán mondása: vigye a víz! Rablás nem látszott sehol. Kis idő múlva mondja Attila: az meg halat fáraszt. Aki fárasztott jött lejjebb, hogy a halat kisodorja a víznyomás. A másik spori óvatoskodott le a köveken, hogy kivegye a halat. Volt nála egy olyan szerkezet, amivel be lehet nyúlni a hal szájába, és kiemelhető vele a jószág. Ez az eszköz (a modernebbek) egyből alkalmas arra, hogy megmutatja a hal súlyát. Erről elég rossz emlékem van. Akkor a harsányi felső tavon lehetett pergetni. Csónakot lehetett bérelni. Csukázni mentünk. Akasztottam egy jó süllőt. Mondtam Sanyinak szákolja meg. Ezzel a bigyóval kísérletezgetett, hogy azzal kiveszi. Mellé az övének sokkal rövidebb nyele volt. Addig próbálkozott, míg a süllő meg nem unta és el nem ment. A jelenben már a partszélénél evickélt a hal. Odamentem kíváncsiskodni. Azonnal látszott, hogy ezt a halat azzal az eszközzel nem lehet megfogni. A nagyméretű csali – nagy gumi csalinak néztem, de lehetett szilárd testű műcsali hármas horgokkal - a hal farkába volt akadva. Ennek a halnak a szájába nem rakható be ez a csudaság. Ez rabló halakra van kitalálva. Miért nem néztem a műcsalit? A gyönyörű kecsegét bámultam, meg a horgász bátorságát, és botorságát, aki a parton megfogta a 3 kiló körüli kecsegét. Az csapott egyet és kiment a kezéből. Az elbeszélések szerint a kecsege kivehető puszta kézzel, csak a farkát kell megfogni. Ez a csali miatt kivitelezhetetlen volt. Másodszorra sikerült a kezeivel átfogni. Valamit beszélgettek. Majd elindult a fiatalember, miközben azt mondta, - amúgy is kívülről akadt. A kecsegét tartó sporival megbeszéltük, hogy kecsegét tilos hazavinni. Meghallhatta a kecsege is, mert nagyot rúgott, és egy másfél méterre beugrott a Tiszába. A spori utána szólt a másiknak: hagyd, elengedtem. Mind a két tenyere erősen vérzett. Azt mondta: sérült, nem vészes, a műhelyben tönkre ment a bőröm. Ott hagytuk Őket. A part oldalon lementünk a sólyázó helyig. Egy spori akkor pakolt a csónakba. Egy huzi kocsi, ki volt kötve a fához és a csónak láncához. Egy horgász pakolgatott a parton. Mint később kiderült ketten voltak. Ezt a sólyázó helytől láttuk. Egészen fent, jókora ágasok voltak leszúrva a beton mind a két oldalán. A parton látszott, hogy cirka fél métert apadt a víz. A parkoló előtt utolért a két sporttárs. Mondták, hogy keszegezni voltak, és trágya gilisztával nyomták. Reggeltől vannak kinn. Fogtak egész jó keszegeket is. Ami átlátszott egy polietilén szatyron, azok olyan 30 deka körüli halak lehettek. A gilisztájuk valószínűleg házi tenyésztésű volt. Egy 10 literes fekete vödörben volt, és nagy darabos földje volt. Ami meglepett. A vedér nem volt zárható. Igaz később leköthették vászonnal. Sokan alkalmazzák ezt a módszert, hogy nem pattintós fedeles használnak. A másik meglepetés. A Tisza parton a levegő kellemesebbnek tűnt, mint Vasváriban a várásban. -.appa. 

Belátom, ennek nem sok köze van a horgászathoz. Azzal kapcsolatban viszont, nem sok hírem van. Azt könnyen beláthatjátok, hogy akkor. Abban az állapotomban az alább olvashatók foglalkoztattak. Tudom, többen felmordulnak: ez nem tojásrántotta! Mindegy. Én így csinálom, és „szeressük”. Jegyzem meg. Én mindenféle dógokat rakok a tojásrántottába. Például, ikrát. Végül is, az is tojás, csak hal tojás. De szoktam tenni haltejet is. Hogy jobban elszörnyedjetek. Mikor van zöldhagyma, akkor hagymaként belevágom a hagyma szárát, és a levelét is. Ennyi rémisztő dolog után, jöjjön, aminek jönnie kell. Mik is történtenek?

-’25.03.29.

Hazajöttünk időben Debrecenből. Elpakolgattuk, amit vettünk Böszörményben Bojtiéknál. Vettem 5 pár virslit. Abból egy szál, megy a holnap reggeli tojásrántottába. Két tojáshoz megy egy közepes fej vöröshagyma, két gerezd fokhagyma, egy tyúktojás nagyságú paradicsom, egy kisebb kápia paprika. Jól össze kell szottyogtatni a zöldségeket. Akkor kell bele egy kis víz, (ettől marad krémes a tojás) és mehet bele a tojás.  Ilyenkor már kis tűzön van. Így is gyorsan kell kavarni, hogy krémes maradjon a tojás állaga. Elraktam a hurkát, kolbászt, füstölt kolbászt, meg a füstölt paraszt sonka szeletet. Délután a kabaré után úgy döntöttünk, hogy séta, a csónakázó tó körül. Az óta, hogy megcsinálták, lassacskán, már nem is tó. Az idén felgyújtották a nádast. Ami nem gyulladt meg, azt lekaszálták és csomóba rakva gyújtották fel. A múltkor láttam a begyújtást. Egy közmunkás vitte a vállán a gázpalackot. Fektetve. Olyan szerelés lehetett, mint amivel itt disznót perzselnek. Arra nyomáscsökkentőt nem szoktak tenni. Mondván akkor nem jön elég gáz. Még forró vízbe is állítják, hogy nagyobb legyen a nyomás. Ez utóbbi, ebben az esetben kivitelezhetetlen. De, nézzük a tavat. Egy kócsag van a vízen. Mikor arra megyünk, felrepül, és átmegy másik részre. Remélem nem itt fészkelt a nádasban. Két kört mentünk és megnéztük a Balázs-eret. A derékszögön ült egy sporttárs. Mi felmentünk a parkolóba. Magas vízállás van, mind a két ágban. Szinte nem is folyik. Elég ronda szürke színű a víz. Visszafelé megálltunk a derékszögnél. Akkor a fiatalabbik spori ült egy vedren, a derékszögnél. Az idősebb sporttárs a Gyuszi helyén horgászott. A fiatalabbal beszélgettem. Azt mondta: nincs halmozgás, de enniük kellene. Nem olyan hideg már a víz. Még csak 10 perce vannak itt. Elég gyakran újra dobták a szereléket. A fiatalabb mélyebbre állította a szerelékét. Keresi a halat. Mi is szoktunk ilyet mondani. Pár perc múlva hazamentünk. -.appa. 

-’25.03.28.

Persze felmerül a kérdés, - hogy lehet az, hogy a szerelékeimen rosszul van feltüntetve a szerelék hossza? Például. Valamiért rövidebbre téptem, mert nem volt nálam négyes szerelék. Oké, de a horgot is csak átkötöttem valamikor. Ehhez még társul a szezon végén a nagy elhatározás, miszerint a szerelékeket rendbe rakom, a hosszú téli estéken. Ami abból áll, hogy előszedem a bócerkás dobozokat. Elhiszem, hogy a küszölőtől kezdve, a nyolcas botig mindenre van szerelékem, és megnyugodék az Én lelkemben. Na! - jöhet a szezon. Engem aztán nem ér meglepetés. Aztán kiderül, hogy de. A megoldás egyszerű lenne. Lemérni a cájgok hosszát, és új felirattal ellátni. A csütörtöki kudarc után erősen foglalkoztat a gondolat. Elég hideg is van. A jövő héten karosszériázzák a kocsit. Szóval lehetne csinálni. Folytatom ott, hogy nagyon elhatároztam, kimegyek a fenekezővel és visszaszerzem a vad természettől az úszót. Egyedüli az univerzumban. Odamentem az egyik botcsomóhoz, amiben két fenekező is volt. Mindkettő megszerelve. Vagyis, ha tegnap ránézek, akkor vihettem volna, és nem szerencsétlenkedek a gereblyével. Most perhecc ez mindegy. Jött a jó ötlet. De tényleg. Elővettem, egy Fülöp Sanyi által gyártott kosarat, és feltettem a kapocsra. Ez búvárúszóval van szerelve. A horogról nem szedtem le a műanyagot, nehogy valami nád csomóba beleakadjak. Összetoltam a két botrészt, a tetthelyen. Az úszó nem látszott. Nem mentem vissza a polaroid szemüvegért. Dobáltam oda, ahol tegnap a partot megjelöltem. Abban reménykedtem, hogy a hal ott bestel a vízinövényesben. Legnagyobb meglepetésemre, a nagy kosár, és a búvárúszó alig hozott ki növényt. Horgászatkor néha tízkilónyi dzsuvát sikerül a partra vontatni. Azért csak annyit, mert a többi leszakadozik menetközben. Húzás közben a horgon levő műanyag szépen libegett. A búvárúszó is fenntartotta a zsinórt, így azt reméltem, csak beleakadok az odaszakadt szerelékbe. Egyszer egy villanást láttam. Végig gondoltam. Csuka nem lehetett. Túl kicsi volt és fényes. Utólag összerakva a dolgokat, ekkor sikerült a növényesből kimozdítanom a halat. Két dobás múlva, három kis ütést éreztem. Elhessegettem a kapás gondolatát. Azt a műanyag lapot nem támadhatta meg egy sügér. A következő dobás után lenézek a vízszélére, - és mit látok? Úgy van! A parttól 60-70 centire ott az Én szépséges úszóm. Megpróbálom a kosárral kijjebb húzni, de befelé sodródik. Odanyúlok a bothegyével az úszóhoz. A főzsinórt a bot mellészorítom, és kihúzom a cájgot. Most csak lehajolok és kiveszem. Megtapogatom a zsebeim. Nem szeretném, ha hajolgatás közben beesne a lakáskulcs, vagy a telefon. Megfogom az úszót és emelem. Érzem, hogy valami rángatja a zsinórt. Hát, egy 5 dekásnyi vörösszárnyú, szája szélében van a horog A horog száránál még található egy kevés kukorica hártya. Ezek szerint a hal, ami elvitte a szereléket, az a vízinövényesben megszabadult a horogtól. Az apróság bevette a csali maradékot, de neki nem volt annyi ereje, hogy az ólmokkal elmenjen a két és félméternyi zsinórral. Visszatettem a vöröskét. Irány haza. Átöltözés, pakolás, irány Debrecen. Időben jól álltam. Bemegyek Hajdú Tomihoz. Valami ködösítő anyag kellene. Ha meglapulok a parton, és körömnyi gombócokat dobálok akkor jó tenyeres halak is megjelennek. Ha horgászom, akkor a víz felett kavillálok a bottal, és Aprajafalva lakossága tülekszik az etetésen. Az is megfordult a fejecskémben, hogy kicsit szagosabbra készítettem az étket. Ezt azonban elvetettem. Mondom, hogy szaktanácsért jöttem. (Meg, szagtanácsért is). Elmesélem, hogy jártam. Azt is, hogy egy Kacsás-tó kupán Gégény Viktor – akkor nemcsak a pergetésnek élt – egy stabil sárga ködöt képező anyaggal rengeteg küszt fogott. Mikor elfogyott, akkor a fehér ködbe szinte nem fogott halat. Amit addig fogott az is elég volt, hogy leverje a mezőnyt. Tomi adott egy narancssárga port. Abból tegyek egy keveset egy fél kiló etetőanyagba. Kaptam aztán nagyon finom állagú, busázó etetőanyagot. Azt mondta kellemes vanília aromája van. Tegyem ebbe a festéket. Nagyon kíváncsi vagyok, mit tudok összehozni. Annyi bizonyos, hogy Tominak nagyom jó etetőanyagai vannak. Egy vegyipari versenyre Tomi szponzorálta csapatunkat. Adott Nekünk etetőanyagot. Elmondta, hogy a kétféle etető anyagot szárazon keverjem össze. Utána megadott mennyiségű vizet kellett belekeverni. Állni, hagyni, majd megint víz, és mikor homogén lett, akkor szitán áttörni. Minden versenyzőnk fogott halat. Több szakítás is volt a spiccboton. Mégis, csak másodikak lettünk. A versenybíróság úgy döntött, hogy egy olyan csapatnak adja az első helyet, amelyiknek egyik versenyzője ugyan nem fogott halat, de összes fogásban, súlyra többet fogtak. Ez az, amikor nem az országos verseny szabályzatot alkalmazzák. Jut eszembe. Egyszer régen egy kiállításon Katus Gyulától vettem egy zacskó bodorkás, vörösszárnyús étket. A Nyugati-főcsatorna bodorkái, és vörösszárnyúi igen díjazták. Ha, jól emlékszem valami angol termék volt. -.appa. 

• Azt mondhatjuk, a –’70-es években megmarhult a világ. Az USA kezdte. 1970-ig. Pontosabban előtte, egy cirka 30 évig a produktivitás és a reálbérek egyformán növekedtek. Vagyis, ha jobban dolgozott a munkás magasabb lett a bére, ezáltal a jövedelme. A hetvenes években kezdődött, és ma is tart, hogy a produktivitás nő, a bérek és a jövedelem nem nő. Valamennyit nő, de mondhatjuk, majdnem stagnál. A hatékonyság nőtt, de az átlag polgárok életszínvonala inkább csökkent. Tehát az ország jól termelt. Növekedés volt. A különbség, ami nem kis pénz, a gazdagokhoz került. Azt olvastam, hogy az amerikai társadalom 1%-ánál van a javak 50%-a. Az alsó 50% birtokolja a javak 1%-át. Azt gondolom - de ez, csak megérzés féle, - hazánkban ennél rosszabb a helyzet. Legalábbis itt a keleti végeken. Lázár, erre mondta. Mindenki annyit ér, amennyije van.
• Azzal a felvetéseddel kapcsolatban, hogy az USA nem termel. Emlékezz vissza. A Reagan (1981-1989) kormányzat kezdte kivinni a termelést külföldre. Többek közt Kínába. Mozgató rugója nem volt más, mint az olcsó munkaerő. Ennek eredménye, hogy az USA jóval többet fogyaszt, mint amennyit termel. Az meg sem fordul a sok gazdasági fenomén fejében, hogy több jövedelmet kellene adni a munkát végzőknek. A Mi Nagy Marcink is arra bujtogat, hogy a nép fogyasszon többet, és e mellett vegyen magyar állampapírt. Hát mégis mibűl jó gyerek?
• Több ország van, amelyik többet termel, mint amennyit fogyaszt. Ez főleg Kína. Kínában 1200 milliárd tuficit van. Az USA-ban ennyi, illetve tavaly már több deficit volt. Hozzátartozik, hogy Kína jüanja, nem erősödik ilyen mértékben. A dollár globális tartalék valuta lévén jól tartja magát, hiszen mindég van rá kereslet. Trump ötleteinek megvalósításával, lehet, hogy bajba kerül az amerikai gazdaság. Ez nem ugyanaz, mint mikor a magán vagyonát csődbe vitte. Ő nyert egy csomót, a befektetők meg szívták a fogukat. Ebben az esetben egész Amerika szívni fog. Mit mondjak? Nálatok hagyományai vannak az elnök gyilkosságnak.
• Úgy néz ki, hogy az amerikai kötvény piacok nem Trump elvárásainak megfelelően reagáltak. A világ legnagyobb pénzügyi piaca, az nem más, mint amerikai államkötvényeknek az a 26-28 ezer milliárd dolláros piaca. Gyorsan elkezdett felmenni az amerikai államadóságának az ára. Mellé, Kína a kivetett vámra válaszul azokat termékeket jelölte meg, amelyek a Trumpra szavazó államokból érkeznek Kínába. A magas vám, az amerikai gazdaságot is sújtja. Másrészt, ha nem kap árut, alkatrészt, akkor hiány keletkezik az amerikai gazdaságban. Trump láthatja, hogy hiány alakulhat ki rövid idő alatt. Ezt akarja vajon?
• A Mi Viktorunk Magyarország teljes tönkretételén munkálkodik. Ha nem áll jól, - márpedig mitől állna jól? - akkor legfeljebb nem engedi meg a választásokat. Ez a valószínű verzió, a vészhelyzeti kormányzás miatt. Vagy a Tisza pártot feloszlatja. Magyar Petit félreállítja az útból. E kettő sem lehetetlen, hiszen előszedheti a Putyin főnök módszereit. Az is lehet, hogy mást indít, hogy ne ő bukjon. Ezt követően, mivel minden erőforrás, média az ő kezében lesz. Rövid idő múlva bedöntenek mindent, és a harcosok megdöntik a megválasztott kormányt. Na, majd töprengek még ezeken a dolgokon. Minden estre, a rövidtávú változásokból annyi bejött, hogy Trump véglegesen összeveszett Muskkal. (Egy időre. Szükségük van egymásra). -.appa. 

-’25.03.27.

Attilával fél kettőkor megbeszéltem, kimegyek horgászni. Igaz, hogy fúj a szél, de hétvégére esőt mondanak. Hátha fogok valamit. A dobozból elővettem egy Spiral X feliratú szereléket, 14-es horoggal. Ez ötös spiccbothoz van. A horog méret pont jó a tengerihez. A kukoricát megvágtam, még a múlthétvégén. Csali van bőven. Vittem azért csontit is, de nem fogom használni. Azzal csak olajos halnak valók jönnek. Ezen a szereléken egy olyan úszó van, amit Én fabrikáltam egy törött úszóból. Sok szép kárászt segítettem partra, neki köszönhetően a Nyugati-átkötőn. Kiérve megtapasztaltam, hogy erős keleti szél fúj. Igazából északi, de a magas part átirányítja a szelet és alszélként fúj Nyugat felé. Nem érdekel, szerelek. Mikor rögzítem a szereléket, meglepődöm. Egy jó arasznyi toldás van a zsinóron. Nem gond, - vigasztalom magam. Az felvillan, hogy a négyes szereléket kiraktam, mert megint beszivárgott a víz a kristály veglerbe. Hagy száradjon ki. Ez igen hosszú idő lesz. A víz csodákra képes. Bedobom a szereléket a hideg vízbe. E miatt vákuum keletkezik a műanyag csőben és beszívja a vizet. Ki nem akar menni belőle. Hármas szerelékek vannak, de nem foglalkozom ezzel. Leengedem a létráról a szereléket. Kiderül, hogy az csak négyes. Ami bosszantó, hogy a horog 16-os. Ismét megtapasztaltam, hogy nem lehet hinni a feliratoknak. A 16-os horoggal az a baj, hogy erre az apróságok feleszik magukat, a tengeri ellenére. Az apróhalazás viszont nincs a tervemben. Betoltam egy tagot. Nem volt kedvem, egy másik szerelékről csórni egy kis damilt. Az első három hal lemaradt. Nem feszült megfelelően a bot. Ez nem elég. Rázkódott a bot, az összetolás miatt, ezért összecsúsztak a tagok. Mellé, még szerencsétlenkedtem is. Úgy emeltem ki a halakat, hogy kihúztam a tagokat, és a nádszálak közül kiemeltem a halat. A harmadik összecsúszós eset után, úgy döntöttem nem szerencsétlenkedek tovább. Ráadásul egy nagyobb bevágásnál, hatalmas gubanc keletkezett. Neki álltam makramézni. Tekergetni a pödrődést. Áthúzni az úszót, az ólmokat, és a horgot. Hát elmolyováltam vele egy jó darabig. Kihúzgáltam a tagot teljes hosszra, és felemeltem a halakat. Kicsit leengedtem a bot végét, és akkor bal kézzel elértem a halat. Persze az erős szélben nem mindég tudtam elkapni, ezért ott lengedezett a hal előttem. Döntésem, hogy kihúzom a botot teljes hosszra, ettől még jónak bizonyult. Nem csúszott többet össze a bot. A terv azon része, ha nagyobb lenne a hal, akkor tolom össze a botot és szákolok, csupán ötlet maradt. Mondanom sem kell, hogy erre nem került sor. Az elején vizet mértem. Próbáltam ehhez képest feljebb jönni. Hátha egy mélységben ott vannak a tenyérnyiek. Az egyik ilyen állítási kísérletnél nem mozdult a görcs, Nem kellett volna egyszerre húzni őket. A kettő sem akart megmozdulni. Megrángattam, mire a damil elszakadt. Az erős szélben szóba sem jöhetett, hogy összekössem szabályosan a zsinórt. Kötöttem két jókora fület. Az úszót áttoltam rajta. Igen ám, de a három ólmot, meg a horgot is át kellett dugnom. Hát persze, az erős szél lengette a horgot, ami akadozott a zsinórba. Csak megoldottam, nagy keserveskedve. Még-hogy a horgászat megnyugtató. Aki azt hiszi, jöjjön velem horgászni, és meglátja, ennek a feltételezésnek nincs köze a valósághoz. Jöttek a halak, de nem örültem neki. Jobbról annyira fújt a szél, hogy a téli kötött sapka ellenére fázott a fejem. Balról annyira sütött a lenyugvó Nap, hogy szinte égette a fülem. Hiába, no. A reklám is azt mondja: a lenyugvó Napnak is van ereje. Nem voltam elégedett a halak méretével. Kínomban jobbra dobtam a cájgot. Hátha a hullámzással ellentétes az alsó áramlás, és van ott valami jobb hal. Volt. A csali vízbe esése után olyan néhány másodperccel, azonnal víz alámerítve vitte az úszót. Bevágtam. Keményen visszarúgott, és kiegyenesedett a bot. Szakadt a zsinór. A hal megfordult, és az úszót elsüllyesztve megindult felfelé, valamint a túlpart felé. Időnként feljött az úszó. Ezek szerint az ütköző a zsinóron maradt. Úgy gondolom, valahogy tettem egy görcsöt a zsinórra, ami elvágta magát. A hal szépen vitte a szereléket. Gond nélkül húzta a sűrű vízinövényesben is. Szépen megállt kicsivel fölöttem. A sarkammal karcoltam egy jelet a parton. Pakoltam és indultam haza, a dobálható gereblyéért. Felmentem a lakásba. Vettem be egy fél kalmopirint, mert a szél miatt kezdett fájni a fejem. Gondoltam, hogy magammal viszek egy fenekezőt, amivel megakasztom a damilt, és kihúzom a szereléket. Aztán lebeszéltem magam. Nem tudom, hogy meg van e szerelve. Leellenőriztem, hogy a csomagtartóban van a kötél. Mikor kiérkeztem nem volt a jellel szemben az úszó. Aztán megláttam, hogy egy méterrel lejjebb van a víz alatt. Több mint 20 percig hajigáltam a gereblyét. Egy 50-60 centi híja volt annak, hogy elérjem a szereléket. Gondoltam, hogy átmegyek a túlpartra. Nem is a 150 méter tartott vissza, hanem az, az öt méter, amit a nagy emelkedésű rézsűn kellett volna megtenni, a derékig érő száraz növényzetben. Csalódottan hazamentem. Holnap reggel kijövök a fenekezővel. Hátha nem megy el a hal a növényzet rejtekéből, vagy kiköpi a horgot. Ja! Ne feledjem leírni a zsákmányt. Vegyesen bodorka, és vörösszárnyú keszeg. A 31 hal 83 deka volt.  -.appa.  

03.21.

Egész délelőtt szép napsütéses idő volt. A garázsba dzseki nélkül, csak úgy pulóverben mentem le. Nézegettem a szemecskémmel, közben azon motoszkált az agyam, - ki kellene menni horgászni. De ilyen szélben? Délkörül megállt a szél. Attila szokásához híven hívott félkettő körül: hogy vagy apa? Mondtam jól. Megállt a szél. Lehet, kimegyek horgászni. Hát menj. Pakolgattam. Kiszedtem a hűtőből az etetőanyagot. Csalinak kukoricát, csontit. Ezzel az utóbbival úgy voltam, hogy betli ellen jó. Apró vöröszárnyút lehet fogni. Vittem a négyes botot, az új szerelékkel, amin a kristály vegler van. Még visszamentem a lakásba, az óráért, a dögcéduláért és a horog kivevőért. Arra gondoltam, hogy vinni kellene gumicsizmát. Lebeszéltem magam. A rengeteg agyammal (ami vénségemre megmaradt) végig gondoltam. Felesleges, hiszen egy hete nincs eső. A föld ez idő alatt megszáradt. Megérkezve láttam, hogy igazam volt. Ez a derűs hangulatom meg is maradt, amíg le nem mentem víz szélére. Ott bizony sár volt. Logikus. Az éjszakai mínusz ötök hatására a vízpára lecsapódik, és dérként ott marad. A nappali felmelegedés hatására, mikor süti a nap akkor elolvad. Persze, az agyagos part nem szárad meg. Mindegy! Kinéz egy cipőmosás. Csak fürdés ne legyen belőle, mert a part csúszik. Olyan helyen vettem vizet, ahol száraz növény van. Visszamentem. Szórtam egy kis pelletet, megkavartam a kaját. A cájgot bevetettem a vízbe. A vegler fekszik. Nem lenne olyan mély a víz? Jó mélyen belelátni. Benn az alját nem látom, mert a polaroid szemüveg pihen az autóban. De egyébként is opálosabb a víz, mint a múltkori terepszemlekor. Aztán beugrik, hogy ólom hiányos a szerelék. Mikor pakoltam a kezembe került az ólmos doboz. Nincs rá szükség! - megfontolás alapján visszaraktam. Felóvatoskodom a csúszós parton, és kilónyi sárral a cipőimen elmegyek ólomért. Felraktam egy ólmot, és úgy döntöttem, jól van így. Még egy 0,3-ast elbírna, de amilyen durva szerelékekkel horgásznak a népek, csak nem töltöm az értékes horgász időt súlyozással. Haza akarok érni, mire jön Attila. A kukoricát kettévágom, ott tartottam gondolatban. A kést meg az autóban. Na, Én aztán nem mászom fel még egyszer. Körömmel elszakítom. Már a múltkor megjegyeztem Attilának, hogy körömvágáskor a keszegező körmöm kár volt levágni. Ez a jobb hüvelykujjam körme. Az nagyon jól jön ólom leszedéskor, meg felrakáskor is, ha nyitni kell rajta. Na, valahogy elgincsoltam a tengerit, és sikeresen felcsaliztam. Hát az apróságok mozogtak, lökdösték a szereléket.  Körömnyi gombóckákat pötyögtettem. Egyszer látom, hogy mozgás van a felszín alatt. Ide ette a fene a csukát? Aztán megnyugszom. Egyszerre több helyen is mozog a víz. Itt vannak a bodrik, meg a vöröskék. Kis idő múltán fogok is egyet, majd egy másikat. Lusta voltam vizet mérni. Lejjebb mentem, hogy a fenék közelében legyen a csalétek. Süllyedéskor lökdösték is a csalit, de érdemleges kapás nem alakult ki. Mintegy 15 percet üldögéltem, reménykedve, hogy csak van talán mélyebben is éhes halacska. Időnként szórtam némi élelmet, de nem gondolták meg magukat. Visszaállítottam az eresztéket oda, ahol fogtam halat. Ez után újra lettek kapások, és halat is fogtam. Két bodorka is meghaladta a 10 dekás súlyt (11 és 12 deka). A három bodorka súlya 31 deka volt. A 10 vörösszárnyú 47 dekának bizonyult. Még egy félórát maradhattam volna, de ezzel is meg voltam elégedve. Jut eszembe, volt még egy momentum, ami érdekes. A szélcsend enyhe nyugati szélre váltott. Akkor sokkal óvatosabbak lettek a kapások. Ez lehet attól is, hogy a megváltozott áramlás nyomta a szereléket. Esetleg a halak, jobban láttak engem -.appa. 

• Sikerült elérnünk, hogy Bulgária is megelőzzön Minket. Jövőre, 21.- ként bevezethetik az eurót. Azt gondolom, azért nem lépünk ki az unióból, mert az orosz, és kínai vezetés is rossz szemmel nézné. Jobb, ha van egy olyan ország, ami belülről szítja a feszültséget. Jobb nekünk a piacról pénzt felvenni, mint az uniótól. Nem fogadtuk el az uniós pénzt, mert az előzőhöz képest, a 100 oldalas szerződésbe 30 sor bekerült. Az tűrhetetlen, hisz azt Soros diktálta az uniónak. Ezért nem kellett az unió pénze. Inkább vettünk fel a londoni Cytiből, 5%-ra (egyes források szerint 7%-ra). Sokkal jobb, közvetlenül Soros bankjától felvenni a hitelt. Annyi még hozzátartozik a dologhoz, hogy a kölcsönökből támogatjuk Viktor kis diktátor barátait, a balkánon. A szuverenitást itthon védjük. Mi nem avatkozunk be más országok belügyeibe, csak segítünk. Veszünk fel hitelt, aztán kölcsön adjuk, jobb feltételekkel, mint ahogy felvettük. Megtehetjük. Mi szuverének vagyunk. Meg patrióták. Patronálunk másokat. Megtehetjük. Mi bármikor tudunk hitelt felvenni.
• Amerikából lehet, hogy úgy látszik, Németország fasizálódik. Mindenütt erősödő folyamat. Ti sem vagytok kivételek. A németek azért megpróbálják kibekkelni, hogy a szélsőjobb hatalomra kerüljön. Mi viszont vezetjük be azokat a dolgokat, amit Hitler 1933-ban.
• Itt az a hír járja, hogy Trump és Musk csúnyán egymásnak esett. Úgy írják. Musk vagyona az év eleje óta, közel 100 milliárd dollárral csökkent. Volt olyan nap, hogy 34 milliárddal. De-hát! Jut is marad is. Amúgy mi is elégedetlenek vagyunk Trumppal. Szava hihetetlen és hálátlan. Ezt mondják a politikusaink. (Jegyzem meg az óta, a két nagy eszű megbékélt).
• Mondod, Trump háborúpárti. Persze, az emberiség története a háborúkról szól. Mindég zajlik valahol háború. A béke és a szeretet egy maszlag. Abból nem lehet megélni. Terjeszkedni kell. Növelni a hatalmat. Lásd Putyin. Te hirdeted csak, hogy milyen nagy szeretet uralkodik a Földön, hogy ennyi szeretet sosem volt. De, ennyi gazemberség se. Te ez utóbbit nem látod. Nyolc milliárdan vagyunk.
• Rendre fumigálod az USA hadseregét. Utána néztem. Több helyen is, és továbbra is, a legerősebbnek az USA hadseregét tartják. Azzal indokolják, hogy az éves hadseregre fordított összeg, az USA-ban a legnagyobb.
• Innen úgy néz ki, hogy Trump kivégzi az USA gazdaságát. Nem gondolom, hogy az országok meg akarnának szabadulni a dollártól. Egyszerű oka van. A politikusok Föld szerte, az összelopott pénzecskéjüket dollárban tartják, és nem szándékoznak megszabadulni tőle. Azt gondolom, amíg az olaj elszámolás dollárban van, addig nincs mitől félnie az USÁ-nak. Azt megfigyeltem, hogy sok ország mondta: nálunk nem lesz digitális pénz. És lett. Egyébként az Én véleményem szerint, a kripto valuta is egy óriási szélhámosság.
• Azt nem látom be, - miért támogatod? - hogy Európában egységesen fasizmus alakuljon ki. Kétségtelen, hogy a kapitalizmus nem tud megújulni. De! Muszáj visszazuhanni a fasizmusig. A fasizmus nem old meg semmit. Meg kellene szüntetni, az erőltetett gazdasági növekedést. A munkások kizsákmányolását. -.appa.