Na, ezzel megleptél. Mi vagy Te? A szolgáltatók beépített embere? Továbbra is fenntartom véleményemet. Sőt, még a minősítést is. Aljas módon, egy idő múlva megváltoztatják a csomag tartalmát. Kiveszik a csomagból a kedvenc adódat. Nem úgy adódat, mint ÁFA, IFA, hanem műsoraidat. Most ne sértődj meg. Nem nézlek hülyének. Miközben a szolgáltatók változtatgatnak, hülyének néznek, mert azt mondják milyen jól jártál. Igaz ugyan, hogy egyet elvettek, de plusz költség nélkül kaptál két új csatornát. Olyat természetesen, ami egyáltalán nem érdekel. Gábor szomszédom járt így. Két dolgot szeret nézni, de azt nagyon. A teniszt, és a sznúkert. Képzeld el, mielőtt indult a sznúker világbajnokság elvették azt a csatornát, ami közvetítette. Vigasztalgatták, hogy kapott helyette másikat. Mondta, hogy Ő azért fizette ezt a csomagot, mert ez a sport érdekli. Nem probléma, - mondták. Fizessen elő egy másik csomagra, abban benne van. Azzal is jól jár, hogy a hűség idő lejárta előtt is módosíthatja minden következmény nélkül, mert drágább csomagra lehet közben is módosítani. Mivel nagyon érdekelte a VB, ezért módosított. Érted Te ezt. A szolgáltatóra miért nem vonatkozik a hűség. Megígéri nekem, hogy két évig, az előfizetett csatornákat adja számomra. Aztán mégse. Persze, a sok oldalas szerződésben, - amit úgysem olvasol el – benne van apró betűkkel, hogy Ők változtathatnak. Ne gyere azzal, hogy elolvashatnám. Minek? Ha, nem tetszik, akkor ne írd alá és nem lesz egy csatornád sem. Na, nekem nincs előfizetve egyetlen csatorna sem. Ugyan ezt csinálják a bankok is. Felveszed a kedvezményes hitelt. Fizeted egy ideig, aztán átváltoztatják kedvezőtlenre, de jogukban áll, mert addig az időpontig nekik volt kedvezőtlen a szerződés. Megváltoztatják és busásan megtérül nekik. Egyébként sem hiszem, hogy veszteségesen indulnának neki a kölcsönnek. Ki tudják Ők számolni, - hogy mennyi? – az, az annyi.  Eléggé sokat polemizáltam azon mennyire élnek a szolgáltatók a néphülyítés egyszerű, de annál gazdaságosabb eszközével. Természetesen nekik gazdaságos. Mi fogyasztók a szívó oldalon vagyunk, a rendszerbe építve. A hűségidőről jut eszembe. Minap azzal fejeztem be mondandóm a blogon, hogy aki hű Orbánhoz mentesül a felelősségre vonás alól. Nem találtatik felelősnek. Lássunk egy hű embert zárásként, és koronázzuk meg levelem egy koronavírusos hírrel. Változtatják az országok színkódját. Lehet menni. Nem lehet menni. Horvátországét nem módosították, az Nekünk nagy barátunk. Még az is lehet, magyar puszipajtásoknak vannak ott szállodai érdekeltségei. Így a szigorítások nem érintik és zöld besorolást kapott, szabadon jöhetnek-mehetnek a magyar állampolgárok a két ország között, dacára annak, hogy csúcsra ért a napi esetszám-növekedés. Gulyás Gergely egy korábbi sajtótájékoztatón azt mondta: „bár a növekedés valóban nagy, de a fertőzésszám összességében alacsony”. Megnyugodhatsz, zöld kategóriában maradt Horvátország. Bár meg hirdették, szeptembertől ne utazzunk külföldre üdülni. Te is tartsd Magad ehhez. -.appa. 

• Ha, azon töprengtetek, eddig mit csináltam, akkor elmondom gyorsan, hogy horgásztam. Az után meg halat pucoltam. Főztem. Jut eszembe, teszek már fel halételeket is. Olyan régen nem tettem. Mind e közben volt időm töprengeni, amit serényen közre is adok.
• Töprengtem pl. az újságíráson. Azt mondja a hír. VajnaTímea pénteken az Instagram-oldalán, tangás fotót posztolt. Szombaton viszont már egy rablásról adott hírt. Senki ne reménykedjen szenzációban. Nem Timike rabolt. Nem tudom értelmezni a hír logikáját. Valaki, - miért ne lehetne pénteken tangában? - akit másnap kirabolnak. Azt belátom, hogy egy tangás nőtől nem nagyon van mit elrabolni. Legfeljebb a tangát. Aztán kiderült, rablás sem történt. Annyi történt, Timi bemutatott egy üres széfet, amiből a betörők mindent elvittek. Egy széf lehet üres akkor is, ha kipakolnak belőle, de legyünk jó indulatúak. Tegyük fel tényleg betörők pakoltak ki. A kipakolás nem büntetendő. Azt megteszik a kirakodó vásárokon is. A betöréslopás, az már tényleg büntetendő, hiszen bűncselekmény. A mai tájékoztatásokban rendszeresen dobálóznak azzal, hogy „kirabolták”. Holott szó sincs ilyesmiről. Elcsorelnak, elvisznek, ellopnak valamit. A rablás jellemzője, hogy személy ellen irányul a cselekmény. Emlékezzetek a Megkerült cirkáló című Rejtő könyvre. „Pénzt vagy életet”. Látjátok? – erről mondhatjuk, hogy rablás.
• Folytassuk is a tenisszel. Botrány lengi körül a szövetséget. Az első számú vezetetőt leváltották. Három milliárd forint tűnt el kézen, közön. Mondhatjátok. Nem egy nagy összeg. A magán nyugdíjnál 3 ezermilliárd tűnt el. Jó. Tudom, abban a lyukban tűnt el, amit az államadósság gödrébe tömött a kormány. A rosszemberek arról is rebesgetnek, hogy a kormány az EU által nyújtott támogatások ezermilliárdjaival sem tud elszámolni. Ami nem igaz. Amiről kiderül a suskus, mint a Tiborcz féle világítás szerelés kérdése, azt a kormány kiveszi a támogatott projektek közül. Visszaadjuk a lovettát az EU-nak. Onnantól kussolhatnak. A magyar adófizetők forintjaiból építették, nem az EU támogatásból. Az EU-nak semmi köze hozzá. Szóval ez a szegény Szűcs Lajos leváltásra került. Nem volt egyszerű, mert ragaszkodott a székéhez erősen. Az új főnök Lázár Jani lett. Kiderült, és ez azért megnyugtató, hogy  Szűcsnek semmilyen felelőssége nem volt a szövetséget átszövő korrupcióban és rossz gazdálkodásban. Akiben felvetődött: mi a franc megnyugtató van ebben? A horgászok nyugodhatnak meg, ugyanis a Horgász szövetségnek is Ő a feje. Nyugodjatok meg sporttársak. A halőri terepjárók nem azért voltak olyan drágák, mert ide-oda folydogált ott is egy kis pénz. Szó sincs arról, hogy így működik a Fideszes betyárbecsületet. Micsoda nonszensz feltételezés, hogy az Orbánhoz hű emberek mindent megúszhatnak. -.appa.

Köszönöm az ötleted, hogy miket nézhetnék a tévén. Ha, akarod, akkor hidd, ez ilyen megerősítésféle dolog nálam, hogy nem érdekel. Olyan jól megerősítettem magamban, hogy tényleg nem is érdekel.  A sport sem érdekel különösebben. A focinak ez a válfaja, cirkusz. Óriási pénzek vannak benne. Kézilabdázni szerettem. Jó. Tudom ebben is van lóvé rendesen, de azért a megyei egyben még nem. Már csak azért sem, mert nincs olyan. Felfoghatjuk úgy is, hogy nincs rá közérdeklődés. Miért ölnének bele, annyi pénzt?  Kölyök koromban fociztam. Mikor a többiek elmondták, miből áll az edzés, az egésztől elment a kedvem. Például, Ők pucolták a nagy csapat csukáit. A kézi kicsit érdekelt. Csak hát a kézit jobb volt csinálni, mint nézni. Milyen eredményt értem el? Sikerült elérnem, hogy 18 éves koromra szétmenjen a vállam. Néhány év alatt a térdem is. Abba, mondjuk a röplabda segített be. Mit lehetett volna csinálni? Alkatilag nem voltam jó hozzá. Azóta is recseg, ropog a vállam. Mi értelme lett volna? - ha belemegyek a sportorvos javaslatába. Azt mondta, csont éket ültetnek be, és nem fog recsegni. Igazából nem is akartam tovább sportolni. Középiskolásként jó buli volt. Akkoriban sem merültem nagyon bele. A suli válogatottságig sem vittem, nemhogy a Bakony Vegyészig. Lehet csak a női csapatot hívták úgy (mellesleg akkor Ők voltak a híresebbek). Ja, egyébként jártam sakkedzésre. Jártunk a megyében versenyekre is. A sakkban az volt a jó, hogy nem voltak erőnléti edzések. Igazából azért, ebben sem voltam kitartó. Abbahagytam. Később aztán röplabdáztam, amit egy téli edzés sorozatkor abbahagytam. Nem szerettem a terheléseket. Az nem volt játék. Fárasztó volt. Nem volt érdekes. Vasváriban kezdtem dolgozni. Akkoriban alakult a kosárlabda szakosztály. Így aztán elkezdtem kosarazni NB III-ban. Amit egy sportorvosi miatt abbahagytam. Nem volt jó a vérképem, és a doki felfüggesztette a versenyengedélyem. Mire kiderült, hogy tévedés történt, addigra egy téli erőnléti sorozat kezdődött. Gondolhatod, hogy nem csináltam. Aztán már vissza se tértem. Az üzemi bajnokságban fociztam, de igazából a kézilabdát szerettem. Még megyei buli versenyen is voltam az Alkaloida színeiben. Dolgozói szpartakiádon vettünk részt. Legalábbis ez ugrik be. Abban igazad van, hogy vannak horgász csatornák is. Zsuzsi választott is olyan csomagot, amiben benne van. Azok is ismételnek. Ismétlés a tudás atyja. (Vagy inkább anyja). Mikor nyugdíjas bulit tartottam a régi vasvári kollégáknak, akkor üdülési utalványt kaptam Tőlük. Na, abból elmentünk 3 napra Szoboszlóra. Ott is volt ez a horgász csatorna a szállodában. Ellentétben más szállodai tapasztalatokkal, itt lehetett fogni az adásokat. Mégiscsak négy csillagos hotel volt. Ez most nem vakvágány. Azt akarom Neked ezzel elmondani, hogy a harmadik napon már ismételtek benne. Én valamiért úgy emlékszem, arról volt szó, hogy Én magam állítom össze, mit szeretnék nézni. Válogathatok a csatornák között. De, nem így van. Azt választhatod meg, melyik csomagra fizetsz elő. Aztán aljas módon, egy idő múlva megváltoztatják a csomag tartalmát. Kiveszik a csomagból a kedvenc adódat.  -.appa.

Én elhiszem, ha mondod. Már írtam Neked, hogy a gmaillal is volt egy hetes rossz tapasztalatom. Akkor visszatértem a citromailhoz. A másik is meg van, csak azt ritkán használom. Tiszta öröm az életem. Házimunkázok. Estefelé kezdett esni. Azóta esik. Nagy szél nincs. Igaz, ma ki se mentem a lakásból. A tegnapi halakat irdaltam, fagyasztóba raktam. Ebédre, halat sütöttem, rántottam. Mosogatás. Ez utóbbi keseríti meg a főzőcskéző emberek életét. Ezért jó a séfeknek. A kezük aládolgoznak. Mosogatnak. Na látod, hogy vannak ismerőseid. Meg lesznek is. Mondok Neked valamit. Lehet, a Te reakcióid riasztják el őket, kétségbeesett lépéseiddel, a magány ellen. Ha, úgy vesszük, akkor én többet vagyok magányos, mint Te. Attila elmegy hajnalban és este jön. Nem szoktam tipródni ilyesmin. Írom a blogom, meg morfondírozok dolgokon. Azt neveztem el gondolódzkodásnak. Dolgokon gondolkodom, amiktől, hol kicsit, hol nagyon ódzkodom. Igaz, ha elmegyek valahová, akkor beszélgetek mindenféle népekkel. Meglátogatom az ismerőseimet. Hát így töltöm az időm. Mondhatni, múlatom az időt. Most visszatérek hozzád. Szerintem ajánlottam már Neked, a prózát. Akár olvasni is. De! Unalom ellen próbálj prózát írni. Sokkal jobb, mint a vers. A gondolatok szabad áramlása. Átszövöd történeteidet különféle dolgokkal. Humorral, tudománnyal, anekdotákkal. Mesélsz szabadon, önfeledten. Ha megunod, írsz mást. Most én, a tavalyi levelezésből szemelgetek, és néha kicsit változtatva teszem fel, a blogra. Hát, a tévével kapcsolatban nem tudok Neked tanácsot adni, mert nekünk régen nincs tévénk. Illetve van, csak adás nincs benne. Mikor lejárt a hűség időm, akkor egyszerűen lemondtam a további előfizetést. Azért nem volt ez ilyen egyszerű. 12 csatornára voltam előfizetve. Azt mondja a hölgy, hogy most van egy nagyon jó ajánlata. 60 csatornát ad, nagyon kedvezményes áron. Mondtam nem érdekel. A 12-őt se néztem, akkor minek fizessek elő, 60-ra. Képzeld el. Nem hitte el, hogy nem lesz tévé csatornám előfizetve. Ott erősködött, hogy nyugodtam mondjam meg, - hova megyek át? Milyen ajánlatot tett a másik társaság?  Aztán Zsuzsitól kaptam, egy olyan antennát, amivel lehetett volna fogni 4 adót, mert Ő az unokák miatt előfizetett egy csomó csatornát. Az óta van ilyen antennám, aztán mégsem tudom fogni az adókat. Az antenna ugyanis a garázs polcán porosodik. Fel sem szereltem. A tévével kapcsolatban. Untam, hogy a tudományoskodó csatornák 2 havonta ismétlésbe kezdenek. Azt meg végképpen utáltam, mikor elkezdtem egy filmet nézni, és két perc múltán, azt a filmet reklámozzák, amit pont néznék, ha nem lenne reklám. A mindenféle sorozatok nem érdekeltek. Hallottam, azok azért jók, mert vissza-visszatekintenek, és aki nem nézi mindég, az is tud róla mindent. Egyik ismerősöm, meg előre elolvassa valahol, hogy mik lesznek. Igaz lehetne nézni mást is. De mit?  -.appa.

• Olvastam egy verset. Arra reagáltam, az alábbiak szerint. Amit írtál az nagyon jó mese. Nagyon valósághű. Valójában tényleg ilyen a mai világ. Történnek a dolgok. Peregnek az események zanzásítva. A végére aztán kiderül. Nincs happy end. Nem oldódik meg semmi. Ráadásul tanulság sincs. Szerencsére nő a celebvilág (értsd, létszámilag gyarapodik). A celebek zöme nő, (értsd, nemét tekintve) legalábbis Én így látom. Így aztán, nő a celeb világ feneke, melle (értsd, nagyobb lesz). Ha nem elég nagy, akkor tesznek bele még szilikont. Mert ez műanyag! - mondta hajdanán a reklám. Ez kell a kor gyermekeinek. Műmegoldások.
• Hihetetlennek tűnik, de olykor olvassák az Én versemet is. Reagálnak is rá. Így jártam a következő, Valós vélelem című soraimmal is.

Sejted, a majdan lesz ígéretét.

Várod, a boldogabb jövőt.

Értékeid elkótyavetyélnéd,

de nem találsz rájuk vevőt,

vagy élelmes kereskedőt.

Nos, erre kaptam a következő bíztatást: Értékeid tartsd meg Magadnak, jön a boldogabb jövő, szükséged lesz még rájuk. De ha élelmes vagy, Te vásárolhatsz kótyavetyén használható dolgokat. Miért mindig a másik legyen ügyesebb? Ami pedig a fejedben van: az a legnagyobb érték, nem vehetik el, senki. És itt, egy becézett keresztnév.

Azt beláthatjátok, ezeket a sorokat nem lehetett válasz nélkül hagyni. A következőket írtam: Mit mondjak. Ki tudja? – mi érték? – mi nem. József Attila jutott eszembe.

„annak, ki tűzhelyet, családot,
már végképp másoknak remél.”

Na, ami a fejemben van, az akkora káosz, hogy azt nem igen akarja elvenni senki.

• Mindezekkel kapcsolatban, mármint a töprengésekkel kapcsolatban, az jutott eszembe, hogy érthetetlen számomra, - miért csinálja az ember? Mert, minden ember elgondolkodik valamin. Jut valamilyen következtetésre. És itt jön a meglepő dolog. Ugyan azon adatokból. Mondhatom, ugyan azon tényekből, az emberek más következtetést vonnak le. Persze tudom. Azt tartja a mondás is: nem egy rugóra jár az agyunk. Ez tehát az emberiség békétlenségének megfejtése. Nem csak az van benne, hogy azért is ellentmondunk a másiknak, „Nekem egy hülye, ne okoskodjon” felkiáltással. Természetesen, a felkiáltás, csak bensőnkben történik, a megértő mosolyunk mögött, miközben soroljuk az ellenérveket. Azt gondolom összegzésként. Ezek a töprengések, morfondírozások, elmélkedések vagy nevezhetjük bárhogy is, nem vezetnek sehová. Lássátok be! A Prédikátornak igaza van most is. Hiábavalóság. Minden hiábavalóság, az ég alatt. Igen. Jól gondoltátok tovább. Ez, az írás is az. -.appa.

Szem ráncolva néz a felhő.

Zavartan mondta a lejtő.

Elfelejtettem, merre is lejtettem.

(Megnyugtattam, amennyire tehettem.

Oké. Gyakorta, magam is ezt teszem).

-’20.05.06.

Na, ahogy szoktak írtak ezt azt:

- Nem vagy egyedül!

- Mikorhogy? Lejtünk jobbra, lejtünk balra...

Válasz: igazad van. Hol mi lejtünk, hol a pálya, amit életnek nevezünk. 

- Kedves Gyula,vigyázni ám a feledékenységgel, 

Válasz: a feledésben is van jó dolog.
Az ember elfelejti, - hogy mit felejtett el? 

- Mintha rólam (is) mintáztad volna,

Válasz: Köszönöm. Azt gondolom, sok szituáció van, amit megélnek az emberek. De valahogy, mégsem ugyanúgy. 

Sajnos ezt a''lejtő-felejtő' gondolatot sokszor átéltem már én is.

Válasz: Van egy jó dolog a felejtésben.
Elfelejti az ember, hogy mit felejtett el.

Csak azt ne feledd, hogy a lejtőn csak akkor lejthetsz, ha már egyszer felfelé is mentél -
Így pedig elmondhatjuk: egyszer fenn, máskor lenn...

A többi feledés homályába vész.

Válasz: Anyám is mondogatta, ''egyszer lenn, egyszer fenn''.
Általánosságban igaz is. Akinek mindég lenn van, annak peche van.
Vigasztalhatja a tudat, hogy valakinek mindég fenn van.
A világ így ''igazságos'', hogy igazságtalan.
Jut eszembe. Anyám olyat is mondott. ''Egyszer hopp, másszor kopp''.
Biztos, több ilyen rigmus van. Sajnos Én, mint új öreg nem tudok ilyeneket. A régi öregek! Na, azok tudtak. 

Erre aztán, újabb üzenetet kaptam:

S akkor még hol vannak a közmondások?
Jobb ma egy veréb, mint holnap egy túzok.
Több nap, mint kolbász.
Amit Jancsi meg nem tanult, nem tudja azt János ... :)

Válasz: Hát, ez az.
Annyi mindent kellene tudni, hogy annyit már nem is érdemes.

                                                                                                   -.appa.

(Mivel, ma jött meg). Kezdjük a bérrel. Tudom, azért becsülettel megdolgoznak (már akik megdolgoznak), nemcsak úgy elvannak oszt várják, meg keveslik a nyugdíjat. Na-de, valamiből csak ki kell indulni. Szóval, 2019-ben a kedvezmények nélküli nettó átlagbér 244 600 forint volt. A tavalyi átlag nyugdíj 134 900 forint volt. Azt mondhatjuk, hogy fele formán kapott egy nyugdíjas, mint a dolgozó. Erre mondhatják: semmi probléma, hiszen a nyugdíjas jóval kevesebbet költ havi szinten. Gondoljunk bele. Számukra sok minden alanyi jogon olcsóbb, vagy akár ingyenes (pl. tömegközlekedés).  Itt megjegyezném, a nyugdíjasok több gyógyszert vesznek. A fogyasztási adatokat tekintve, a KSH kimutatása szerint, egy átlag nyugdíjas 6,5 %-kal költ kevesebbet, mint egy aktív korú vásárló. A 2019-es évi becsült fogyasztási adatokból az derül ki, hogy az idősek havi átlagban 120 ezer forintot költöttek. Ami azt jelenti, hogy 15 ezer forintot félretettek. Ebből ne vonjátok le azt a következtetést, hogy hazánk nyugdíjasai annyi nyugdíjat kapnak, hogy el sem tudják költeni. Annyira jól élnek, hogy csak gyűlik a pénz. Egyszerűen eltettek egy kicsit szűkösebb időre. Nem lehet tudni, nem kell e hirtelen orvoshoz menni. Beláthatjátok, egy átlag nyugdíjból nem lehet hánkódni. Az említett 15 ezer forintnak az elrakása nem mondható spórolásnak. Igazából nincs is erre mód. A nyugdíjasok jobbára rettegnek egy váratlan kiadástól. Közbe jöhet egy autójavítás, nemcsak a nyugdíjas öreg, de az autója is. Tegyük hozzá a háztartási gépei is, amik szintúgy elromolhatnak. Aztán kiadások a családi események (születésnap, névnap) is. Egy kis pénzt osztogat, az unokáinak is. Így szemlélve a dolgokat beláthatjátok, fogyogatnak a korábbi megtakarítások. Adalékként egy megdöbbentő adat, hogy a magyar háztartások 36 százaléka nem rendelkezik annyi megtakarítással, ami lehetővé tenné, hogy egy hónapot átvészeljenek fizetés nélkül. A vírus miatt több hónapot kellett átvészelni. Persze nyugdíjból létezik kétmillió forint fölötti is, de ne feledjük, a minimál nyugdíj tíz éve huszonnyolcezer-ötszáz forint. Ennek az összegnek a dupláját keresi meg egy-egy politikus. Naponta. A menők óránként. Azt látni kell, hogy most nem sokan engedhetik meg maguknak, hogy elmenjenek étterembe ebédelni netán vacsorázni. Gyerekkoromban (Sátoraljaújhelyen vagyunk), olyan kéthetente az ismerősökkel anyámék elmentek a sörkertbe (ott volt, a temető előtt nem sokkal, ahogy megyünk Szlovákiába. Mi gyerekek is mentünk. Minden család fizette a saját fogyasztását (ételt és sört). Ebből nem volt gond, megengedhettük magunknak, futotta a jegyvizsgálói fizetésből. Arról már nem is beszélve, anyám akkoriban kezdett dolgoznia csecsemőotthonban. Mellesleg kellemes kis séta volt, az esteli frisslevegőn. Mi a Kölcsey utcában laktunk, a 16 szám alatt. -.appa.

• Az emberek sok mindenen civakodnak, köpködik egymást. Úgy átvitt értelemben gondolom, ezt az egészet. Különböző kommentekben, szó szerint „vadidegenek” esnek egymásnak. Vagy talán éppen azért? Úgy sem tudod ki vagyok, Te köcsög, - mondja magában. Én azt gondolom, név és kép nélkül. Na jó. Van ott olykor egy kép. Van ott egy név. De! – tudhatjuk, kit takar? Na, ugye? A lényeg. Kiélik gyalázkodó hajlamaikat. Mi több, meg sem próbálják megérteni a másikat. Direkt nem írtam többieket. Ezért örültem, a következő levélnek: Sok mindenben igazad lehet amit, most írtál (legalább részben), de úgy hiszem, Mi nem győzzük meg egymást. Így maradjunk abban, hogy tisztelettel, egymással szemben maradunk véleményünkkel. Üdvözöllek szeretettel, (és itt a keresztnév). Most mondjátok meg, - hát nem kulturáltabb ez, mint a nyáltól fröcsögő, lejáratósdi.
• Két kedves hölgynek írtam a következőket, azon egyszerű oknál fogva, hogy az írásom alatt (amiről mondhatjuk, akár azt is, hogy vers), egyikük csatlakozott a másik véleményéhez. Sajnálom, hogy megint az életről írtam. Tény élünk. Amikor nem élünk, akkor már nem foglalkozhatunk az élettel. Ki tudja? - abban a másik univerzumban, ahová kerülünk, - vajon mik vannak? Tudjátok, amíg az ember fiatal, akkor nem foglalkozik az élet kérdésével. Élünk is kész. Más nem is szükséges. Jól elvagyunk. Maradjon is így. Én, - vélem, ez hibám - gyakorta térek vissza, az élet kérdéséhez. Öreg lettem. Az öregség nem kor kérdése. A halálhoz való közelség határozza meg. Ebből a szempontból, egy újszülött is lehet öreg. Nos, mikor 2016-ban infarktust kaptam, elgondolkodtatott a dolog. Be kellett látnom, az ember bármikor meghalhat. Abban igazatok van, semmi értelme ezzel a dologgal foglalkozni. Megint csak az derül ki, a Prédikátornak igaza van. Hiábavalóság. Ez is hiábavalóság. Elnézésetek kérem, a felvetett témáért, és természetesen, ezért a hosszú levélért.
• Teljesen tisztában vagyok vele, hogy nem szabad tanácsot adni senkinek (meg másnak se). Még ha megfizetik, akkor sem. Nagyon zűrös. Sok bonyodalom származhat belőle, meg kellemetlenség. Mégis megtettem: Nyugodtan írj, amit akarsz. Jót tesz a léleknek (ha, van, olyan). Elmondva, jobb egyébként. Ezt lovagolják meg a pszichológusok. Amennyiben úgy gondolod, akkor nem írsz, csak akkor írj, amikor jónak látod. Megsértődött. Az óta nem írt.
• A végére, tanulságként egy, -.appa.-i lárma: A legbölcsebb ember élete is tele van ostobaságokkal. -.appa.

Ezt még tavaly írtam. Nem volt még koronavírus őrület. Most tartósan 200 ezer feletti fertőzöttet mutatnak ki naponta (tegnap 270 ezer). Márciusban 70 ezernél megállt a Föld. Ha tehették volna, tán még a pályáján is megállítják. Persze amikor írtam, akkor ezt még nem gondoltuk, (már-minthogy ez lesz belőle). Igaz tudtunk róla, hogy Kínában van ez a Koronavírus járvány. Ez Minket nem érint, (messze van) a MERS sem ért ide. Ezt hittük a 2008-as gazdasági világválságnál is (Amerika messze van). Lényegében ez is gazdasági válság, csak hamarabb elkapta a teljes Földet. A terv sikerült. Lett egy nagyon gyorsan  terjedő gazdasági világválság. De, akkor még nem tudtam, hogy ez lesz. Nem mondom, hogy nem tudta senki. Akik előkészítették. Akik levezényelték, azok tudták. Istenem! – milyen aljas is az emberiség. Mikor írtam a verset azt tudtam, hogy hidegre váltott az idő, és nem alszom már nyitott ablaknál. Ami ugatást szoktam hallani, ezek zömében kóbor kutyák. Amerre mennek, a többi ugatja. Szerintem nagy részükben chip sincs. Jönnek, mennek, szaporodnak. Az ötlött fel bennem. Vizsgáltam kóbor kutya harapásos balesetet. Mikor falkába állnak, akkor bátrak lesznek, és megtámadták a kolleganőt. A városnak volt, - szerintem most is van szerződése sintérekkel - kijöttek, fogtak egyet, és boldogan elmentek. Mondtam a polgármesternek, hogy ne átalánydíjba fizessenek, hanem darabra.  Kinéztem a múltkor az ablakon. Jó. Nem egy nagy szám, ezért is van az ablak. Meg azért is, hogy bejöjjön rajta a fény. Speciel azért néztem ki, mert nagy ugatás, meg kutyavisítás volt. Hát. Megint sok a kóbor kutya. Egy kisebb testű német juhászra emlékeztető kutya, a földön rángatott egy vaskosabb tacskóra emlékeztető kutyát. Rettenetesen visított. A másik a combjánál fogva rángatta. Mikor elengedte, sántikálva a bokorsor mögé szaladt. A falka elindult az úton át, a sínek felé. Úgy láttam az új kutya, csak csatlakozni akart a falkához. Egy tíz méterrel lemaradva, sántikálva követte Őket. Mondok Nektek egy érdekességet. Van egy jó megjelenésű. Jó felépítésű kutya. Sötét barna, rövidszőrű, és igen ápolt benyomást kelt. Egyedül jár, nem közösködik senkivel. Különböző lépcsőházaknál, raknak ki a kutyáknak műanyag edényben élelmet. Természetesen ez marhaság. A bablevest, még az odalátogató patkányok sem eszik meg. Szóval megyek fagyizni a Belvárosiba. Mit látok? – az állat eledel bolt előtt a füvön, a jó megjelenésű, jól ápolt kutya rágicsál valami műcsontot. Megkérdeztem: mi van kutyus, Te mindenütt tarhálsz? A lépcsőn üldögélő boltos mosolygott. Értitek Ti ezt? Ez a kutya, a fogai épségének megőrzése miatt gyalogol 2 kilométert, és ugyan annyit vissza. Hát nem beszarás. -.appa.

Olvastam egy cikket, ami a Központi Statisztikai Hivatal kiadványára hivatkozott. Ebből az derül ki, hogy tovább emelkedett a nyugdíjasok körében a relatív jövedelmi szegények aránya. Most megsúgom Nektek, hogy Én 2011 évvégén jöttem nyugdíjba. Mindég is úgy gondoltam, Én is, egyre romlik a helyzet. Ami még rosszabb, úgy is éreztem, hogy ez így van. Az derült ki, hogy 2018-ban 11 %-os volt ez a szám (mármint a jövedelmi szegények száma), az előző évi 10 százalék után. Rosszabbá teszi a képet, hogy 2010-hez mérten már több mint a duplájára emelkedett ez a mutató. Akkor még csak 4,6 százalék volt. Hogy értsünk is valamit ennek a helyzetnek a szomorú valóságából. Relatív szegénynek az számít, akinek a jövedelme nem éri el a havi 93 ezer forintos szegénységi küszöböt. A szegénységi küszöb kiszámolása a következő módon történik. Kiszámolják, a jövedelemmel rendelkezőknek mennyi a pontos jövedelme. Ez úgy történik, hogy kiszámolják mennyi az a jövedelemszint, aminél ugyanannyi ember keres többet, mint ahány embernek annál a szintnél kevesebb a havi jövedelme. Végül is egy átlag fizetés. Na, a szegénységi küszöb, ennek a jövedelemnek a 60 %-a. Mint értesültünk róla, az elmúlt években a munkavállalók bére száguldott. Ebből következik, hogy ez feljebb húzza majd a szegénységi küszöböt. Ezzel szemben a nyugdíjak csak évi két-három százalékkal nőnek. Ennek egyenes következménye, hogy a nyugdíjasok közül egyre többen kerülnek a szegénységi küszöb szintje alá. Számszerűsítve, ez a 11 %-os jövedelmi szegénység azt jelenti, hogy 2018-ban hazánkban 238 ezer nyugdíjas élt kevesebb pénzből havi 93 312 forintnál. A létszámot tekintve, pedig azt, hogy egy év alatt az érintettek száma majdcsak 28 ezer fővel emelkedett. De, szerencsénkre legyen mondva, mindenféle segítséget kapunk. Nem úgy közvetlenül. Egy frászt. Rengeteg olyan bölcsességet, idézetet, önsegítő könyvet, még hűtő mágnest is, amikből különböző megfogalmazásokban áramlik felénk a pozitív energia. Ezekből megtudhatjuk, hogy minden fejben dől el, és arra ösztönöznek, hogy tégy meg mindent, hisz mindenki a saját szerencséjének, - sorsának a kovácsa. Ami szerintem, nem kis marhaság. Lehetőség is kell hozzá. A gondolat vajmi kevés. Nem fogod bevonzani a szerencsét. Kell egy jó tipp is. Lásd, Mészáros, és Mészáros. Tudom Én, kell a szerencse is. Egyik rendezvényen hatalmasat kaszált a NAV. Gyakorlatilag mindenkit megbüntettek. Egy sátornak hatalmas szerencséje volt. Ők kimaradtak az ellenőrzésből. Nemhogy számlát nem adtak. Pénztárgépük sem volt. Hogy ez, pont egy csúcs miniszterünk érdekeltségi körébe tartozó cég volt, az nyilván a véletlen műve. Persze, hogy nem véletlen. Erősen gondoltak arra: ne gyertek ellenőrizni!  Ne gyertek ellenőrizni! És látjátok megvalósult. -.appa.