(Mivel, ma jött meg). Kezdjük a bérrel. Tudom, azért becsülettel megdolgoznak (már akik megdolgoznak), nemcsak úgy elvannak oszt várják, meg keveslik a nyugdíjat. Na-de, valamiből csak ki kell indulni. Szóval, 2019-ben a kedvezmények nélküli nettó átlagbér 244 600 forint volt. A tavalyi átlag nyugdíj 134 900 forint volt. Azt mondhatjuk, hogy fele formán kapott egy nyugdíjas, mint a dolgozó. Erre mondhatják: semmi probléma, hiszen a nyugdíjas jóval kevesebbet költ havi szinten. Gondoljunk bele. Számukra sok minden alanyi jogon olcsóbb, vagy akár ingyenes (pl. tömegközlekedés).  Itt megjegyezném, a nyugdíjasok több gyógyszert vesznek. A fogyasztási adatokat tekintve, a KSH kimutatása szerint, egy átlag nyugdíjas 6,5 %-kal költ kevesebbet, mint egy aktív korú vásárló. A 2019-es évi becsült fogyasztási adatokból az derül ki, hogy az idősek havi átlagban 120 ezer forintot költöttek. Ami azt jelenti, hogy 15 ezer forintot félretettek. Ebből ne vonjátok le azt a következtetést, hogy hazánk nyugdíjasai annyi nyugdíjat kapnak, hogy el sem tudják költeni. Annyira jól élnek, hogy csak gyűlik a pénz. Egyszerűen eltettek egy kicsit szűkösebb időre. Nem lehet tudni, nem kell e hirtelen orvoshoz menni. Beláthatjátok, egy átlag nyugdíjból nem lehet hánkódni. Az említett 15 ezer forintnak az elrakása nem mondható spórolásnak. Igazából nincs is erre mód. A nyugdíjasok jobbára rettegnek egy váratlan kiadástól. Közbe jöhet egy autójavítás, nemcsak a nyugdíjas öreg, de az autója is. Tegyük hozzá a háztartási gépei is, amik szintúgy elromolhatnak. Aztán kiadások a családi események (születésnap, névnap) is. Egy kis pénzt osztogat, az unokáinak is. Így szemlélve a dolgokat beláthatjátok, fogyogatnak a korábbi megtakarítások. Adalékként egy megdöbbentő adat, hogy a magyar háztartások 36 százaléka nem rendelkezik annyi megtakarítással, ami lehetővé tenné, hogy egy hónapot átvészeljenek fizetés nélkül. A vírus miatt több hónapot kellett átvészelni. Persze nyugdíjból létezik kétmillió forint fölötti is, de ne feledjük, a minimál nyugdíj tíz éve huszonnyolcezer-ötszáz forint. Ennek az összegnek a dupláját keresi meg egy-egy politikus. Naponta. A menők óránként. Azt látni kell, hogy most nem sokan engedhetik meg maguknak, hogy elmenjenek étterembe ebédelni netán vacsorázni. Gyerekkoromban (Sátoraljaújhelyen vagyunk), olyan kéthetente az ismerősökkel anyámék elmentek a sörkertbe (ott volt, a temető előtt nem sokkal, ahogy megyünk Szlovákiába. Mi gyerekek is mentünk. Minden család fizette a saját fogyasztását (ételt és sört). Ebből nem volt gond, megengedhettük magunknak, futotta a jegyvizsgálói fizetésből. Arról már nem is beszélve, anyám akkoriban kezdett dolgoznia csecsemőotthonban. Mellesleg kellemes kis séta volt, az esteli frisslevegőn. Mi a Kölcsey utcában laktunk, a 16 szám alatt. -.appa.