- Az emberek sok mindenen civakodnak, köpködik egymást. Úgy átvitt értelemben gondolom, ezt az egészet. Különböző kommentekben, szó szerint „vadidegenek” esnek egymásnak. Vagy talán éppen azért? Úgy sem tudod ki vagyok, Te köcsög, - mondja magában. Én azt gondolom, név és kép nélkül. Na jó. Van ott olykor egy kép. Van ott egy név. De! – tudhatjuk, kit takar? Na, ugye? A lényeg. Kiélik gyalázkodó hajlamaikat. Mi több, meg sem próbálják megérteni a másikat. Direkt nem írtam többieket. Ezért örültem, a következő levélnek: Sok mindenben igazad lehet amit, most írtál (legalább részben), de úgy hiszem, Mi nem győzzük meg egymást. Így maradjunk abban, hogy tisztelettel, egymással szemben maradunk véleményünkkel. Üdvözöllek szeretettel, (és itt a keresztnév). Most mondjátok meg, - hát nem kulturáltabb ez, mint a nyáltól fröcsögő, lejáratósdi.
- Két kedves hölgynek írtam a következőket, azon egyszerű oknál fogva, hogy az írásom alatt (amiről mondhatjuk, akár azt is, hogy vers), egyikük csatlakozott a másik véleményéhez. Sajnálom, hogy megint az életről írtam. Tény élünk. Amikor nem élünk, akkor már nem foglalkozhatunk az élettel. Ki tudja? - abban a másik univerzumban, ahová kerülünk, - vajon mik vannak? Tudjátok, amíg az ember fiatal, akkor nem foglalkozik az élet kérdésével. Élünk is kész. Más nem is szükséges. Jól elvagyunk. Maradjon is így. Én, - vélem, ez hibám - gyakorta térek vissza, az élet kérdéséhez. Öreg lettem. Az öregség nem kor kérdése. A halálhoz való közelség határozza meg. Ebből a szempontból, egy újszülött is lehet öreg. Nos, mikor 2016-ban infarktust kaptam, elgondolkodtatott a dolog. Be kellett látnom, az ember bármikor meghalhat. Abban igazatok van, semmi értelme ezzel a dologgal foglalkozni. Megint csak az derül ki, a Prédikátornak igaza van. Hiábavalóság. Ez is hiábavalóság. Elnézésetek kérem, a felvetett témáért, és természetesen, ezért a hosszú levélért.
- Teljesen tisztában vagyok vele, hogy nem szabad tanácsot adni senkinek (meg másnak se). Még ha megfizetik, akkor sem. Nagyon zűrös. Sok bonyodalom származhat belőle, meg kellemetlenség. Mégis megtettem: Nyugodtan írj, amit akarsz. Jót tesz a léleknek (ha, van, olyan). Elmondva, jobb egyébként. Ezt lovagolják meg a pszichológusok. Amennyiben úgy gondolod, akkor nem írsz, csak akkor írj, amikor jónak látod. Megsértődött. Az óta nem írt.
- A végére, tanulságként egy, -.appa.-i lárma: A legbölcsebb ember élete is tele van ostobaságokkal. -.appa.
