• Olvastam egy verset. Arra reagáltam, az alábbiak szerint. Amit írtál az nagyon jó mese. Nagyon valósághű. Valójában tényleg ilyen a mai világ. Történnek a dolgok. Peregnek az események zanzásítva. A végére aztán kiderül. Nincs happy end. Nem oldódik meg semmi. Ráadásul tanulság sincs. Szerencsére nő a celebvilág (értsd, létszámilag gyarapodik). A celebek zöme nő, (értsd, nemét tekintve) legalábbis Én így látom. Így aztán, nő a celeb világ feneke, melle (értsd, nagyobb lesz). Ha nem elég nagy, akkor tesznek bele még szilikont. Mert ez műanyag! - mondta hajdanán a reklám. Ez kell a kor gyermekeinek. Műmegoldások.
• Hihetetlennek tűnik, de olykor olvassák az Én versemet is. Reagálnak is rá. Így jártam a következő, Valós vélelem című soraimmal is.

Sejted, a majdan lesz ígéretét.

Várod, a boldogabb jövőt.

Értékeid elkótyavetyélnéd,

de nem találsz rájuk vevőt,

vagy élelmes kereskedőt.

Nos, erre kaptam a következő bíztatást: Értékeid tartsd meg Magadnak, jön a boldogabb jövő, szükséged lesz még rájuk. De ha élelmes vagy, Te vásárolhatsz kótyavetyén használható dolgokat. Miért mindig a másik legyen ügyesebb? Ami pedig a fejedben van: az a legnagyobb érték, nem vehetik el, senki. És itt, egy becézett keresztnév.

Azt beláthatjátok, ezeket a sorokat nem lehetett válasz nélkül hagyni. A következőket írtam: Mit mondjak. Ki tudja? – mi érték? – mi nem. József Attila jutott eszembe.

„annak, ki tűzhelyet, családot,
már végképp másoknak remél.”

Na, ami a fejemben van, az akkora káosz, hogy azt nem igen akarja elvenni senki.

• Mindezekkel kapcsolatban, mármint a töprengésekkel kapcsolatban, az jutott eszembe, hogy érthetetlen számomra, - miért csinálja az ember? Mert, minden ember elgondolkodik valamin. Jut valamilyen következtetésre. És itt jön a meglepő dolog. Ugyan azon adatokból. Mondhatom, ugyan azon tényekből, az emberek más következtetést vonnak le. Persze tudom. Azt tartja a mondás is: nem egy rugóra jár az agyunk. Ez tehát az emberiség békétlenségének megfejtése. Nem csak az van benne, hogy azért is ellentmondunk a másiknak, „Nekem egy hülye, ne okoskodjon” felkiáltással. Természetesen, a felkiáltás, csak bensőnkben történik, a megértő mosolyunk mögött, miközben soroljuk az ellenérveket. Azt gondolom összegzésként. Ezek a töprengések, morfondírozások, elmélkedések vagy nevezhetjük bárhogy is, nem vezetnek sehová. Lássátok be! A Prédikátornak igaza van most is. Hiábavalóság. Minden hiábavalóság, az ég alatt. Igen. Jól gondoltátok tovább. Ez, az írás is az. -.appa.