Ha, már megígértem, közreadom a zsinórregeneráló praktikát. Mert ugye, az ígéret szép szó, ha betartják úgy jó. Tartja a mondás. Kár, hogy ezt a politikusok nem ismerik, és nem alkalmazzák. A hetvenes években úgy óvtuk a zsinórt, hogy télére 10 %-os glicerinbe tettük, hogy ne száradjon ki. Eltettük, mint a befőttet. Drága volt a zsinór. Az elmélet az volt, hogy a csavarodott polimer szálak közé bediffundál a glicerin és rugalmasságát megtartja a damil. Igazán drága zsinórt Nyíregyen vettem, a hetvenes évek első felében. Százöt forint volt a száz méter. Német zsinór volt. Halványzöldes. Valamelyik orsómon töltelékként még lehet belőle. Super Bicolons volt a neve. Emlékeim szerint, elegáns műanyag dobozban, két 50 méteres spulni volt. A doboz sokáig megvolt. Villantókat tartottam benne. Egyszer elejtettem és a műanyag eltörött. Leesett a fedele, így aztán kidobásra került. Azt tudni kell azonban, hogy nem a praktikáknak köszönhették hosszú életüket. A legfontosabb, amiért ezek a zsinórok időt állóak voltak, hogy nem volt fogyasztói társadalom. Nem tettek adalékokat a zsinórok anyagába, amik miatt kétéves korában a zsinór elszakad, ha két ujjal megfogva egy kicsit meghúzzuk. Mindég mondom, nagy ma a tudomány. Sajnos ezt a tudást, a minél nagyobb profit megszerzése érdekében használják fel. Gondoljatok bele, először a horgokat kémiailag hegyezték. Később lézer technológiával. Manapság a nanotechnológiát mozgósítják az érdekünkben. Hát akkor, csak jó lehet! Mondja a horgász és megveszi. Szójjatok mán rám! Térjek vissza a kenyeres horgászathoz. Volt amikor, megköpködtük a kenyeret, és meggyúrtuk. Akkor egy hétre sütöttek kenyeret. A régebbi kenyeret megrágtuk a vízben és úgy gyurkáltuk össze. Lehetőleg abban a vízben, amiben horgásztunk. Ezt, a szokást az  etetőanyagoknál is megtartottuk. Nehogy vegyszeres legyen a víz. A köpködés, rágás kedvező volt, hiszen a nyálban lévő, α-amiláz enzim hatására a keményítő elkezdett egyszerű cukrokká bomlani és édesebb íze lett a csalinak. Tévedésbe ne essetek. Fogalmunk sem volt ennek az egésznek a tudományos oldaláról, de rágni, meg köpködni tudtunk tudományos háttér nélkül is. Kenyérgyurmát a Bodrogon használtam többnyire. Persze, csak a víz legszélén sodortathattam a szereléket, mivel egy réztoldóval ellátott, kettévágott nádbotom volt, ami így már biciklivel is szállítható volt. Otthon picit megnedvesítettem a kenyeret, és Mackó sajtot gyúrtam bele. Olyan állagúra, ami jól csipkedhető volt. Jól állt a horgon. Beúsztatgattam a bokrok alá, és tenyérnyi dévéreket fogtam vele. Mivel egy pingpong labdányinál kicsit nagyobb lett a gombóc, hogy ne maradjon ki, ezért apró galacsinokat gyúrtam. Akkorákat, mint amekkorák a horogra lettek téve. Ebből időnként dobtam a vízbe. Később ismertem meg, de ez volt az ejtett módszer lényege, csak kukoricával. Ezen kívül sosem használtunk etetőanyagot. A felnőttek igen. A Tiszán, agyagba gyúrták a főtt tengerit. Megint ígérek. Legközelebb tényleg elmondom Nektek a barna morzsát. -.appa.

• Ezek még mindég szeptember utolsó napjai. A DK népszavazást kezdeményezett a koronavírus-tesztek ingyenessége érdekében. Az a véleményük, hogy legyen pénz erre is, ha másra van pénz. (vadászati kiállítás). Olyan példával állt elő, hogy egy budapesti háziorvos nem látta szükségesnek a tesztet, az illető saját költségen elvégeztette, és kiderült, hogy koronavírusos. Azt mondta: az emberek anyagi kizsigerelése a 20 ezer forintos teszt. Tuggyátok, mit mondok Én. Csak bízzuk az orvosokra ezt a dógot. Egyébként a hipochonderek egyfolytában teszteltetnék magukat. Igaz! – az orvos is tévedhet, de a teszt is. Ám, Dömötör Csaba azt mondta: a DK újra az orvosokat támadja, és ha ők lennének kormányon, akkor a tesztekért és az egészségügyi ellátásért is fizetni kellene. Hajjátok, ebből kimaradtam, úgy információilag, amikor a DK megtámadta az orvosokat.
• Az MSZP részéről Kunhalmi Ágika (a múltkor azt olvastam Orbán Viktor fél Tőle) bírálta a kormányt, a Nemzeti Választási Iroda vezetőjének kinevezése miatt. Azt mondta: a kabinet színjátékot játszott. Összehívott egy egyeztetést, de végül saját kiszemeltjét, az igazságügyi tárca helyettes államtitkárát jelölte a posztra. Hát hajjátok? A jutott eszembe, hogy Horn óta nem volt olyan kormány, amelyik figyelembe vette volna az ellenzéket. Voltak Jobbikos kezdeményezések, amiket nem fogadott el a kormány, de saját ötletként megvalósította. Orbán (nem Viktor, hanem Balázs) erre azt mondta: mintegy 30 éve érvényben lévő jogszabályok szerint a miniszterelnök jelöl, a köztársasági elnök kinevezi a NVI vezetőjét. A kormány valóban egyeztetést hívott össze az ügyben, ahol az ellenzéki pártok egy épkézláb javaslatot sem tudtak tenni.
• Emlegettem a jobbikot. Képviselőjük, szerint a kormánypártok szintet léptek az október 11-i szerencsi választási kampányában, nemcsak az ellenzéki jelöltet, hanem a választókat is sértegetik. A képviselő egy internetre felkerült videót kifogásolt, amelyen a kormánypárti jelölt testvére, nyomdafestéket nem tűrő szavakat mond egy választópolgárnak telefonon. Nehezményezte azt is, hogy Zsófika nem kért bocsánatot. Azt mondta, csak viccelődött a testvére. Nem tudom megfigyeltétek e? - milyen mély etikai érzéke van a képviselőknek. Régtől kezdődött ez, nem most. Mindég meg tudják mondani, Ki kérjen bocsánatot. Ki mondjon le. Amúgy meg, Zsófi csak ismeri a testvérét annyira, hogy tudja mikor viccel. Dömötör erre azt mondta: a képviselő, egy választáson nem induló fiatal szóhasználatáról akar vitatkozni. Aszonta még: furcsa lenne az egykori gárdás Jobbiktól stílusleckét venni. Főleg az után, hogy egy nyíltan antiszemita jelöltet indítanak.
• Hajjátok? – még sincs mindenkinek fejlett erkölcsi érzéke a kormányban. Juditkánk, az igazságügyi miniszter, a miniszterelnökkel hétfőn reggel történt megbeszélés után javasolta, hogy Jourová mondjon le tisztségéről. Mindezt, a miatt, mert Verácska az Európai Bizottság alelnöke asszonta egy interjúban: a magyar demokrácia beteg. Hajjátok? – csalódtam. Egy ilyen magas erkölcsi szinten álló kormányban, pont az igazságügy miniszternek nincs. Az, azért furcsa. Szerencsére Orbán (nem Balázs, a Viktor) kisegítette. -.appa.

A múltkoriban írtam ugye, hogy a Mi Kövérünk miket mondott a kulturálatlan ellenzéki politikusokról. Na, lássátok akkor miket hozott 2020 szeptemberének utolsó hete. Pontosabban utolsó 3 napja. Van ugye az a kezdeményezés, hogy állampolgári jogon kapjon mindenki valamilyen mértékű jövedelmet. Ellentétben a Fidesz azon beállításával, mintha ezt a képtelenséget az LMP találta volna ki, ez európai kezdeményezés. Alapja éppen az lenne, hogy ne kelljen segélyből élni. Azért azt lássuk be, a közmunka program nem más, mint segély. Tegnap is elnéztem, ahogy a közmunkás asszonkák, megágyaztak reklám újsággal a homokozó szélének betonján és ebédidejüket töltve üldögéltek. Jól meg is néztem az egyiket. Jól látom Én? De jól láttam, tényleg okos telefont nyomkodott. Szóval ezt, az állampolgári jövedelmet nem magyarok találták ki. Olyan elgondolások is vannak a közgazdászok között, hogy kihasználva a technológiai fejlettséget, dolgozzon mindenki fizetésért, csak kevesebb óraszámban. Ez szerintem nem is lenne rossz megoldás. Egy héten több szabadnapja lenne az embereknek, és tudnának regenerálódni. Most abba ne menjünk bele, hogy akkor tovább élnének nyugdíjasként. Ahol szociálisan érzékeny a társadalom, ott nem utálják a nyugdíjasokat. A csökkentett munkaidő jövedéke lenne, hogy nem kellene segélyt fizetni, vagy állampolgári jövedelmet. Ami miatt ezt nem preferálják, hogy ezzel csökkenne a részvények hozama, az osztalékok, a tulajoknak. Inkább nyuvadjon meg a munkavállaló, legyenek segélyen, csak az pénzük nőjön. E kis kitérő után lássátok, mit mondott Schanda Tamás, az Innovációs és Technológiai Minisztérium államtitkára. Hajjátok! Ha, már az ITM-nél járunk. Említsem már meg Nektek, egy másik kis kitérővel, hogy Boros Anita dógait (nem azokat) sikálják megint. Az úság (ahogy Takács százados elvtárs mondotta volt) szerint. Ő az ITM államtitkára. Minek oda annyi államtitkár? Nem a Mi eszünkhö való a. Azt írják, az ITM nemrég belenyúlt az OTKA-pályázatokba. Így aztán a tudományos pályázatoknál olyanokat is kihozott nyertesként a tárca, akiket a szakmai zsűri nem javasolt. Hogy? – hogy nem? A Boros Anita által vezetett kutatócsoport 36 millió forintot kapott. Na, most jön amit, az államtitkár kolléga mondott (nem szó szerint, értelmi szinten), Tordai Bencének (Párbeszéd Magyarországért szóvivője). Amit a bölcsisek, vagy az ovisok szoktak. Te sokkal durvábban trollkodsz, mint bárki a magyar közéletben. Fel is emlegette Neki. Elég csak arra gondolni, hogy zavarta meg tavaly a Parlament munkáját. Azt mondta Tamás, hogy az alapjövedelem lényege: munkavégzés nélkül lehessen pénzt kapni. Ez a javaslat nem ösztönöz munkavégzésre, pedig 2010-ben Magyarország a munkaalapú társadalomra szavazott, nem a dologtalan létre. Úgyhogy nyugoggyatok le. Ennek a sok államtitkárnak van dóga. -.appa.

Azt a megállapítást tettem legutóbb, hogy a kenyér univerzális csali. Az egy dolog, hogy részemről nosztalgia is van a dologban. Gyerekként a kenézlői Holt-Tiszán néha horgásztunk kenyérgalacsinnal, bár többnyire a rét melletti árokban ástunk gilisztát és azzal indultunk el. Egyszer Bíró Miki barátom, akivel nyolcadikig együtt jártunk általánosba iskolába eljött velem a holtágra. Ő egyébként mesterével, a Bozsvára járt Széphalomra. Mi is elmentünk néha Jóska bácsival, de Mi többnyire a Ronyvára jártunk, hiszen a Kölcsey utcához igencsak közel volt. Az említett két patakon inkább trágyagilisztával, és halszelettel horgásztunk. A célhalak domolykó, jász, paduc. Érdekes módon szilvaorrú nem nagyon volt. Ott tartottam, hogy Mikivel megjelentünk keresztanyámnál.  Miki lavórt kért. Könyékig felgyűrte inge ujját és egy kenyérszeletet elkezdett gyúrni. Paprikát is kért. Azzal teljesen homogénre, pépesre gyúrta a gombócot. Nagyon jól sikerült. Állaga megfelelő lett. Túlpuha sem lett, de túl kemény sem. Na, eddig a történet. Nem emlékszem, hogy mit fogtunk. Azt gondolom semmi olyat, ami emlékezetessé tette volna, hiszen akkor megismételtük volna a túrát. A túráról jut eszembe. Az is előfordult, hogy Jóska bácsival vonatra ültünk és elmentünk Széphalomig. Horgászgatva lementünk a Ronyváig. A Ronyva mentén végig Újhelyig. A Ronyva partján volt egy vadkörtefa. Nem volt akkora, mint amik Bodaszőlőn vannak, de nagy volt. Megmondom, ahogy van. Nekem egyáltalán nem ízlik. Talán ezért nem születtem Süsünek, a sárkánynak. Akkoriban a patakok partján végig lehetett menni. Részint nem volt ilyen gyalogakác dzsumbuj. Sőt gyalogakác sem volt. Másrészt, mivel a Ronyva határfolyó. Így ott a járőrök végigmentek ellenőrzéseik során. A lényeg, a széphalmi vasúti hídtól szépen lesétáltunk az újhelyi vasúti hídig. Ez, igazi kereső horgászat volt. Jóska bácsi, a halszeletet, a nagy libatollúszóval lesodortatta. Ha, nem kapta el semmi, akkor az ujjai segítségével szép lassan visszahúzta, maga mellé fejtve a zsinórt. Úgy, ahogy Hunyadi Attilánál láthattuk a tapogatást, cincálást bemutató filmeken. Akkor még nem volt dobóorsó. E miatt, a nagyobb távra történő dobás elég macerás volt. Amennyit dobni akart az ember, azt lefejtette maga elé a földre. Ez után dobott. A hal megakasztása után a zsinórt, kézzel visszafejtette maga elé a földre. A fárasztás is így történt. Igazából, zsinórt nem igen adtak a halnak, hiszen elég vastag zsinórokat használtunk. Azért tegyem hozzá, hogy a szakítószilárdságuk lényegesen kevesebb volt a mai zsinóroknál. Az élettartamuk lényegesen hosszabb. Köszönhető volt ez annak, hogy kezelték a zsinórt. Évente kihúzták, és a gyertyára tett zsinórmentén végig mentek. A zsinór a gyertyába süllyedt és megtörtént a viaszozás. Ez a rituálé úgy vélem még a selyemzsinórok korából maradt fenn. A hetvenes évek elején más praktikák voltak. Legközelebb ezt is elmesélem. -.appa.

No, nem szó szerint. Most ne gondoljatok, az angolmorzsára, vagy a barnamorzsára (nem a barna morzsa kutyus), amit neveznek belgamorzsának is. A morzsák alatt, kis történeteket értettem. Kis szösszeneteket, amiket lejegyeztem.  Most kérdezhetitek: hogy jut valakinek eszébe? - hogy leírja mik történtek horgászata alkalmával. Az ötlet nem saját kútfőből származik. Egyik régi horgász barátom vezet naplót a horgászatairól. Műszaki végzettségű emberként, velem ellentétben nem dobálózik a szavakkal. Leírja. Dátum. Nap. Óra, perc. Időjárási körülmények. Milyen erős szél fúj, Milyen irányból. Hány méterre evezett be a Balatonba. Természetesen, amikor erős a szél és viharjelzés van, akkor nem evez be. Jegyzem meg, hogy az idén volt egy olyan negyven napos széria, amikor, csak pár napot tudott bemenni. Többször voltak hetven kilométer/órás és annál is nagyobb szelek. Naplójában megörökítésre kerül, hány halat fogott, és mekkorákat. Ezt hosszú évek óta vezeti. Vissza tudja nézni, melyik évben, hogyan indult a szezon, miként alakultak a fogások. Érdekes dolog összehasonlítgatni a történéseket. Mondok Nektek valamit, amit érdemes megjegyezni. Én, minden évben kidolgozok valami taktikát a halak megfogására. Mániákus, úszós horgász vagyok. Akiben felmerült a kérdés: miért kell minden évben új módszert kidolgozni? - annak igaza van. Ott a tavalyi, ami jól bevált. Hát, na ja. Bevált, de az tavaly volt. Most nem úgy van. Bizonyára a halak is változtattak, de a körülmények mindenképpen. Valamiért, a melegedő szélvizeken is más a viselkedésük. Hiába veszünk alapul egy tavaszi időszakot, amikor a halak gyülekeznek az ívásra. Akkor is módosítani kell valamit. Itt közbeszúrom, hogy a pergetést is kedvelem. Ott is változnak a dolgok. Voltak évek, amikor kanállal, alig lehetett csukát fogni. Az utóbbi pár évben azt tapasztaltam, kanállal érdemes indítani a szezont. A műcsalik nagyságával kapcsolatban, az a meghatározó, mekkora halak vannak a környéken, amik alkalmasak a táplálkozásra. Teszem hozzá, a nagy csukák nem rohangálnak aprócska csalik után. Viszont, azt gondolom, a csukák ismerik a mondást: ki a kicsit nem becsüli. Ennek tudható be, hogy azért lehet szebb halakat fogni kisebb műcsalival is. Azt gondolom, ha már ott megy el a szájánál, akkor elkapja, a jobb ma egy veréb, mint holnap egy túzok. Jó. Tudom, ez halak esetében képzavar, de adoptáljuk ezt a közmondást csukákra. Foglaljuk keretbe a történetet, és térjünk vissza a morzsákhoz. Említettem a barnamorzsát. Több emberrel találkoztam, akik úgy vélték, a belgamorzsa, a megdarált kenyérhéj. Természetesen az is felhasználható. Sokan panírmorzsát használnak, ami szintén jó. Az igazi belgamorzsa, úgy készíthető el, hogy kenyérmorzsát lösszel keverünk össze. A kenyér univerzális csali, de ez egy másik külön történet. -.appa.

Nem mai történet, de újfent eltöprengtem rajta. Nem vagyunk elég empatikusak mondtam a múltkor. Dehogy nem! – csak, nem mindegy kinek az irányába. Olvassátok, ezt a vélekedést: a fiatal korosztályból olyan képviselők kerültek be a parlamentbe, akiknek a neveltetése erős hiányosságokat mutat. Súlyosabb probléma, hogy a kommunikáció is megváltozott, és a parlament, mint a vita színpada elvesztette jelentőségét szinte teljes mértékben. A botrány az, amivel az internetes oldalakra fel tudnak kerülni. Az érvek, a másik véleménye nem számít. Ezek a mondatok nem a 90-es évek elejéről származnak. Ezeket maga Kövér László házelnök mondta. Ezek mellett Kövér még azt is állította: Ők sohasem léptek át bizonyos morális határokat. Azt mondta, az ellenzék folyamatosan emberi mivoltában sért meg a kormánypárti képviselőket. Hogy miért mondhatta ezt? Nagyon egyszerű a magyarázat. Ők, a szocializmusban (ahogy Ők mondják, a kommunizmusban szocializálódtak). Lázadó ifjakként meg akarták változtatni a világot. Jobbá, igazságosabbá tenni. Igen ám, csakhogy náluk annak a kornak az irányítási rendszere ragadt meg. Ezért hatalomra kerülve, a beépült, régi, jól bevált, diktatórikus eszközökkel kormányoznak. Az ifjú képviselők viszont, már a Fidesz, sokszor arrogáns, másokat lejárató stílusát ismerhették meg a 90-es évekből. Felvetette Kövér, hogy szigorúbban kell szankcionálni azokat a képviselőket, akik megzavarják a parlamenti ülések nyugalmát. Ötletei. 1-4 havi tiszteletdíj megvonás, sértő kifejezés, nem engedélyezett szemléltetőeszköz használata miatt, vagy ha zavarják az ülés menetét. Az ülés vagy egy képviselő joggyakorlásának akadályozása, illetve a fizikai erőszak esetén, 4-6 havi büntetés. A renitenskedő képviselők 8, 15, 30 vagy 60 napra történő kitiltása az ülésteremből. A tett súlyosságától függően. Az idén (2020) bevezetésre is kerültek. A rendbontások elkerülése mellett, Kocsis Máté azzal indokolta a szigorítást, hogy az ellenzéki politikusok az eddigi büntetéseket mellényzsebből kifizették. Mondom Én erre. Ennek oka, hogy a képviselők túl vannak fizetve. Visszatekintve, az 1990 utáni parlamentre. A Fideszesek voltak, akik hangos bekiabálással zavarták a parlamenti munkát. Ma azt mondanánk csorbították a parlament tekintélyét azzal, hogy kollektíve kivonultak, az ülésekről. Orbán Viktor egy sértődött, makrancos korszakában, be sem járt. Távol maradt a szavazásokról. Az ilyen viselkedésnek most súlyos pénzügyi következményei vannak. Sőt, a házból való kitiltással járhat. Oszt mi van akkor? – kérdezhetitek. Úgyse akart bejárni. Ha, emlékeztek rá? 2006 őszétől a Fidesz bojkottot tartott. Ma nem tehetnek ilyet. Azaz tehetnek, csak a képviselői fizetések részt vételi szabályokhoz vannak kötve. Ennek megvalósulását maga Bujusz szigorúan ellenőrzi. A létrehozott rendszerben, ellenzéki interpelláció, vagy írásbeli kérdés nemigen lehetséges. Ha mégis, akkor a válaszok politikai kioktatások. Anno Demeter Márta érdeklődött a letelepedési kötvény biznisz nemzetbiztonsági kockázata felől. Nemzetközi körözés alatt állószemélyek is hozzájutottak. Nos. Dömötör (nem a Dörmögő, hanem Csaba) azt mondta, „hogy egy olyan reménytelen helyzetben lévő pártnak, mint az LMP, kétségbeesett akciójával nem foglalkozunk”. A 2/3-ot kihasználva megtiltották a képviselők közintézményekbe való belépését. Módosították a frakció jogokat. Ugyanahhoz a párthoz tartozó képviselők alakíthatnak frakciót. Egy képviselő kilép a frakciójából, vagy kizárják, nem csatlakozhat más képviselő csoporthoz. Ugyanez vonatkozik a függetlenként bejutókra is. -.appa.

Hajjátok. Magamba szállok már kicsit. Párszor, megemlítettem, hogy hiábavaló beosztás az államelnök funkció. Tényleg az egyébként. Mutassuk ország világ előtt, hogy íme, Nekünk van ilyen, de lehetőleg nem bízunk rá semmit. Na, a mostani államfőnk nem teljesen ilyen. Ő, komolyan elkötelezett a környezetvédelem ügye iránt. Nem úgy ügye, ahogy Fábri Sanyi használja, mert Ő az „ugye” helyett mondja, csak nem tudja rendesen kimondani a németes műveltsége miatt. E hosszú, ámde nem érdektelen mondat után visszatérek az államelnök úrhoz. Szóval, Őt úgy ismertük meg, mint a víz védőszentje. Ő kezdeményezte, hogy tartsanak Budapesten nemzetközi vízkonferenciákat. És tartanak is. A napokban olvastam, hogy már nemcsak a vizek védelmére figyel oda. Mondhatjuk helyes is. Megoldásként Áder János a körforgásos gazdaságot javasolta. Erről, a vetésforgó jutott eszembe. Általános iskolai tanulmányaimból tudom, hogy az mennyire nagyszerű dolog volt. Megemelkedtek a termelési eredmények. Most nem kell ilyen dolgokat művelni, mert van műtrágya, oszt azzal pótolják, a talajból hiányzó elem (nem úgy, hogy kigórják a használt ceruza elemeket) készleteket. Erre az elemzésre cégek szakosodtak az agrárszektorban. Ha, engem kérdeztek, akkor a nagy műtrágyázás környezetszennyező. A belvizekkel bemegy a csatornákba és indul az eutrofizáció. Nem ma kezdődött ez. Gyerekkoromban, mikor átmentünk Alsóbereckibe pecázni a Bodrog holtágra, azt tapasztaltuk, hogy sűrű zöld, leves lett a vízből. Ez a holtág a hídtól balra található. Különösebben nem hezitáltunk rajta. Átmentünk a falu végén található másik holtágra és horgásztunk. Az mélyebb volt és tiszta. Abban vízinövény volt sok, de attól jól lehetett benne bodorkát, meg vörösszárnyút fogni. Szójjatok mán rám, hogy térjek vissza a ződ vízhez. Az elején ezt a jelenséget arra fogták, hogy a mosószerek foszfor tartalma indítja el. Meg azért kezdődött a mezőgazdaság kemizálása műtrágya szinten. Pét gyártotta, a róla elnevezett sót, amiben ott volt a nitrogén. Evvel a dologgal nem foglalkozott senki. Embernek, állatnak enni kell. Örvendeztünk a termésátlagnak. Szóval, úgy volt akkor is, mint ma. Azaz nem teljesen. Akkor fel sem merült, hogy tenni kellene valamit. Most felmerül, csak nem teszünk semmit. Most értem el oda, hogy államelnök úr javaslatát, újfent elejbetek tárom, amivel a múltkor kecsegtettelek Benneteket, és megoldás arra, hogy ne kelljen kilőni az űrbe a szemetet. Ezért javasolta a Mi Jánosunk a körforgásos gazdaságot. Azt jelenti ez a megjelölés, mint mondta: - "a hulladék - például üveg, műanyag, fém - nem szemét, hanem újrahasznosítható nyersanyag". Igen ám! – de egy fogyasztói társadalomban, ez nem jó megoldás. Újat kell előállítani mindenből nagy tömegben. Olyan rossz minőségben, ami biztosítja azt, hogy a garanciális idő letelte után vegyenek újat. Szétszedni, időigényes. Nem éri meg. Úgy gyártják a dolgokat, hogy ne lehessen szétszedni őket. Minek? Fogyjon az anyag. Hogy fogy a Föld készlete is? Kit érdekel. Az ábrándok szerint, hozunk nyersanyagot más bolygókról. De, milyen áron? Nemcsak innen drága, az egy kiló anyag elindítása. Megint csak, hoppácska. -.appa. 

• Mint azt mondják, az űrben is vannak részecskék. Köbcentiméterenként egy. Azt hiszem, ez detektálódott. Mert, miért is ne. Mi emberek, mindent megmérünk. Ehhez műszereket készítünk. Egyre nagyobb érzékenységűeket.
• Sokszor én is azt hiszem, "az élet nagy dolog", pedig bizonyára nem az, hiszen rengeteg életforma létezik, csak a Földet tekintve is. Nem szólva, a multiverzumokról.
• Nosztalgiázok egy kicsit. Ezt ugyanis még akkor írtam, amikor vége lett az első hullámnak. Kedves Társaim! (Kik vagytok a Poet-on). Azt gondoltam praktikusabb, ha nem terhelem a rendszert és egy csokorba foglalva mondom el köszönetemet,

- hogy olvastátok bejegyzésemet, és elmondtátok véleményetek,

- hogy biztattatok, erőt adva az elkövetkezendő időkre.

Azt gondolom, most jön a járvány neheze, amikor átmegy tömeges megbetegedésbe. Itt, tegnap előtt és tegnap is elkezdett lazulni a nép. Valamiért úgy veszik, hogy kész. Vége. Pedig bemondták ősszel várható a második hullám. Mondhatni, az idén kitart, hiszen sok idő, amíg biztonságban érezhetjük magunkat. Abban reménykedhetünk, hogy sokan estek át a fertőzésen úgy, hogy enyhe tüneteik voltak, vagy tünetmentesen megúszták. Kívánok Nektek erőt, egészséget, valamint kitartást az elkövetkezendő időkre.

• Hát, ez nem jött be. A vírus második hulláma jött be, meg sem várva az őszt. Megjött két héttel, a nap éj egyenlőség előtt. És igazából, most is megy a lazulás. Azon is töprengtem, -megérte leállni mindennel? A bankároknak igen, hisz shortoltak. Azért fanyalognak egy kicsit, hogy: nem jó ez a bankoknak se. Igaz, az amerikai tőzsde, a technológiai részvények esése miatt gyenge. Ez áthúzódott Európára. Ne feledjük. Amerika vírusilag, még az első hullámnál tart. Így aztán nem csoda, hogy szívják a bankárok a fogukat, hiszen esnek a bankok papírjai is. A Tesla is nagyot bukott. Több mint 20 %-ot. Istenem! – pedig mi pénzt nyomtak bele a bankárok? (Az elektromos autó a jövő, felkiáltással).
• Erről eszembe jut, az akkumulátor. Arról meg a napelem. Említettem már. Nincs azokkal gond. Kilövik az űrbe. A Napban elég. Nyilván hordozó rakéta szempontjából egészen más a helyzet, ha egy objektumot alacsony Föld körüli pályára kell állítani. Megint más, ha geoszinkron pályára, vagy magas Föld körüli pályára. Annyi bizonyos, hogy a második szökési sebesség környékére kell gyorsítani azt a rakétát, amiben a használt napelemeket, a nappal akarjuk elpárologtatni. Tehát egyáltalán nem mindegy, hogy milyen rakéta lövi ki az űrbe a szemetet. Nem lenne olcsó mulatság, ez az egyszerűnek tűnő megoldás. Olyan adatot találtam, hogy az ár kilogrammonként 10 000 és 30 000 dollár. Ebben az esetben, a felső határral számolhatunk. Hoppácska. A dollár mai árfolyamán számolva kb.10 millió forint kilógrammonként. Mi nem igen fogunk, szemetet az űrbe lődözni. Nyugi. Van megoldási javaslat.  -.appa.

• Megint az jutott eszembe, hogy 100 éve annak, amikor az I. világháború után megcsonkították Magyarországot. Az óta is kesergünk rajta. Megemlékező ünnepségeket is rendeztünk. Ha belegondolok, perverz egy nép vagyunk. Előszeretettel ünnepeljük a nemzeti tragédiáinkat. Az I. világháború végén történt mindez. Na, nem az ünneplés, hanem a csonkítás. A háború 4 éven át tartott. Európából indult, és világméretűvé nőtte ki magát. Több mint 15 millió ember halálát okozta. A cél az volt, hogy a nagyhatalmak a gyarmati érdekeltség rendszereit újra felosszák egymás között. Most a koronavírus Kínából indult ki, és világméretűvé nőtte ki magát. A jelenlegi becslés szerint ez is eltart 4 évig. Ez ideig kb. 1 millió halott van. Gondoljatok bele, mennyivel árnyaltabb a kép. Nem egymást öldösik az emberek. Sokkal humánusabb. Itt, az élet megmentéséért, és nem a kioltásáért harcolnak. A cél ugyanaz. A gazdaságok újra rajzolása, a javak felosztása a hatalmak között.
• No, ha-már citáltam a I. világháborút. Kormányunk is előszeretettel hivatkozik Trianonra. Ennek is van célja. Mégpedig az, hogy meggyőzzenek bennünket arról, a kormány áldozatos munkája ellenére miért itt tart az ország. Lássuk be. Mind ez külső tényezők miatt van. Nem azért, mert elherdálják a pénzt. Szétosztják egymás között. Nem bizony ellenünk van az egész világ. Nem a stadionépítések, a minap említett lélegeztető gépvásárlások. Nem ezek rontják gazdaságunkat. Hanem Trianon, Soros, meg a migránsok. A migránsokról tudni kell, hogy Soros küldi a nyakunkra. Ez, így jó is. Mellé jön a magyar virtus. A Mi Magyarok, meg az, aki magyar. Ezek olyan remek mondások, hogy az ellenzék sem mer mondani semmit. Elvégre, Ők is magyarok.
• De, hol is vagyunk Mi. Egyszer jó kedvében Orbán Viktor elmondta Nekünk. Mi úgy foglaltunk magunknak hazát, hogy balra Berlin, jobbra Moszkva, délre pedig Isztambul található. Na. Így érthető. Ezért mesterkedett hát, hogy a németeket jobbra tolja. Nem a térképen. A politikai palettán. Lássátok be, miniszterelnökünknek van önbizalma. Hiszi, hogy irányíthatja az európai politikát. Nagy tervek ezek, miközben a magyar háztartások 36 százaléka nem rendelkezik annyi megtakarítással, hogy egy hónapot átvészelhessenek, ha nem érkezik jövedelem a számlára. Márpedig a koronavírus okozta gazdasági válság, a munkahelyek megszűnésével sok embert hozott fizetés nélküli helyzetbe. Vegyük ehhez hozzá, hogy az áremelkedések miatt a nyugdíjasok is rosszabb helyzetbe kerültek. Gondoljatok bele, a minimál nyugdíj tíz éve huszonnyolcezer-ötszáz forint. Politikusaink, ennél az összegnél, óránként többet keresnek. Ne szóljunk a támogatott étkezésről, mert azt adnak a szegényeknek is. Ne szóljunk, az üzemanyag kártyákról (havi fél millió), mert a szegényeknek nincs autója. Jogos a kérdés: mit kezdene vele? Tény, nyugdíjból létezik kétmillió forint fölötti is. -.appa.

Nézem az előbb az időképet. Először persze azt, hogy milyen idő lesz. Utána, hogy horgászati szempontból rossz kapás lesz. Mindennek megkoronázásaképpen a vírus térképet. Emlékezzetek vissza. Még Én magam is morcsoltam, hogy mennek a népek Horvátországba, mikor ott beerősített a járványterjedés. Hát, amennyiben hinni lehet ennek a térképnek, akkor Nálunk jobban fertőz, mint a Horvátoknál. Persze ebből, nem következik az, hogy nem hoztak Nekünk jófajta Horvát vírusokat a nyaralók. Petya is nyaralt ott, és láthatjátok szemeitekkel, jól van. Most a rossz nyelvek szerint meg is hálálta zsíros üzlettel, annak az úrnak, akinél nyaralt. Na, ebben nagyon tévedtek. Ilyen esetben, nem az hálás, aki nyaralt. Az egy megtiszteltetés, hogy elfogadta a meghívást. Mit gondoltok Ti? – mennyi mindenki hívogatja a külügy vezetőjét. Én! Én! Én! Hogy, mégis Ő kapta a zsíros üzletet. A véletlen műve. Beszélgettek a nyárról. Idézgették az emlékeket, oszt mikor dönteni kellett, pont ez az úr jutott eszébe. Ilyen egyszerű ez, nincs itt semmiféle összefonódás. Tennap vót a napja, hogy emlegettem a külügyvezető urat. Mármint az általa vezetett minisztériumot, hogy mennyi eszközt beszereztek. Olybá tűnt az egész, hogy túlzásba is estek, hiszen a miniszterelnök úr, a beszerzett mennyiség felét tervezte, mikor beszélt róla. De! – hajjátok, nemcsak a mennyiséggel szálltunk el, hanem az árakkal is. Azzal aztán nem kétszeresen, hanem sokkal jobban. Ugyanabban az időszakban történtek beszerzések, ami ugye természetes, hiszen Németországban és Hollandiában is eléggé dühöngött a járvány. Az említett két ország több lélegeztető gépet vásárolt Kínától, mint Mi. A hírek szerint összességében mégis kevesebbet fizettek, mint Mi. A lapértesülések szerint Németország a magyar mennyiségnél 567,5 tonna, közel kétszer nagyobb mennyiségű, 1014,3 tonnányi eszközt szerzett be kevesebb, mint a magyar ár tizedéért. Mi 482 millió eurót fizettünk, a németek 30,7 millió eurót. Most mondhatjátok. Persze, a nagy tételben vásárlók kedvezményt kapnak. Mert gondojjatok mán bele! - mi van nyíregyi kínai piacon? Egy pár. Ennyi. Sok. Na, az sokkal kevesebb. Ilyen egyszerű ez. Piac ez is, meg az is. Csakhogy, Hollandiának még jobb üzletet sikerült kötnie. Ők is, a Mienknél nagyobb össztömegű 582,3 tonnányi eszközt szereztek be. Mindezért azonban kevesebb, mint a magyar ár harmincadát, csak 13,7 millió eurót fizették. Megtekintve a vásárolt össztömegeket, az iménti elméletem nem állja meg a helyét. Hiszen a 582,3 tonna nem sokkal nagyobb tömeg, mint az általunk vásárolt 567,5 tonna. Nem lehet tudni, hogy hol a határ, a soknál. Hanem tovább olvasgatva az összehasonlításokat, kiderül, hogy Olaszország közel ugyanakkora össztömegű 551,8 tonna eszközt vásárolt, mint Magyarország. Ez, nemhogy nagyobb, még kevesebb is, mint az általunk vásárolt mennyiség. Furcsa módon, Ők ezért kevesebb, mint a magyar ár tizedét fizették. A kínaiak barátaink. Arra ne is gondoljatok, hogy becsaptak Minket. Hű, mekkora korrupciót se kiáltsatok. Megmondom Nektek mitől lehetett ez. Emlékezzetek vissza. Az említett három ország erősen érintett volt fertőzöttség tekintetében. Mi azonban nem. Egyértelmű, hogy aki készlethalmozási céllal vásárol, megveszi a rászorulók elől. Hát az fizesse is meg. Ilyen eccerű ez.  -.appa.