Ha, már megígértem, közreadom a zsinórregeneráló praktikát. Mert ugye, az ígéret szép szó, ha betartják úgy jó. Tartja a mondás. Kár, hogy ezt a politikusok nem ismerik, és nem alkalmazzák. A hetvenes években úgy óvtuk a zsinórt, hogy télére 10 %-os glicerinbe tettük, hogy ne száradjon ki. Eltettük, mint a befőttet. Drága volt a zsinór. Az elmélet az volt, hogy a csavarodott polimer szálak közé bediffundál a glicerin és rugalmasságát megtartja a damil. Igazán drága zsinórt Nyíregyen vettem, a hetvenes évek első felében. Százöt forint volt a száz méter. Német zsinór volt. Halványzöldes. Valamelyik orsómon töltelékként még lehet belőle. Super Bicolons volt a neve. Emlékeim szerint, elegáns műanyag dobozban, két 50 méteres spulni volt. A doboz sokáig megvolt. Villantókat tartottam benne. Egyszer elejtettem és a műanyag eltörött. Leesett a fedele, így aztán kidobásra került. Azt tudni kell azonban, hogy nem a praktikáknak köszönhették hosszú életüket. A legfontosabb, amiért ezek a zsinórok időt állóak voltak, hogy nem volt fogyasztói társadalom. Nem tettek adalékokat a zsinórok anyagába, amik miatt kétéves korában a zsinór elszakad, ha két ujjal megfogva egy kicsit meghúzzuk. Mindég mondom, nagy ma a tudomány. Sajnos ezt a tudást, a minél nagyobb profit megszerzése érdekében használják fel. Gondoljatok bele, először a horgokat kémiailag hegyezték. Később lézer technológiával. Manapság a nanotechnológiát mozgósítják az érdekünkben. Hát akkor, csak jó lehet! Mondja a horgász és megveszi. Szójjatok mán rám! Térjek vissza a kenyeres horgászathoz. Volt amikor, megköpködtük a kenyeret, és meggyúrtuk. Akkor egy hétre sütöttek kenyeret. A régebbi kenyeret megrágtuk a vízben és úgy gyurkáltuk össze. Lehetőleg abban a vízben, amiben horgásztunk. Ezt, a szokást az  etetőanyagoknál is megtartottuk. Nehogy vegyszeres legyen a víz. A köpködés, rágás kedvező volt, hiszen a nyálban lévő, α-amiláz enzim hatására a keményítő elkezdett egyszerű cukrokká bomlani és édesebb íze lett a csalinak. Tévedésbe ne essetek. Fogalmunk sem volt ennek az egésznek a tudományos oldaláról, de rágni, meg köpködni tudtunk tudományos háttér nélkül is. Kenyérgyurmát a Bodrogon használtam többnyire. Persze, csak a víz legszélén sodortathattam a szereléket, mivel egy réztoldóval ellátott, kettévágott nádbotom volt, ami így már biciklivel is szállítható volt. Otthon picit megnedvesítettem a kenyeret, és Mackó sajtot gyúrtam bele. Olyan állagúra, ami jól csipkedhető volt. Jól állt a horgon. Beúsztatgattam a bokrok alá, és tenyérnyi dévéreket fogtam vele. Mivel egy pingpong labdányinál kicsit nagyobb lett a gombóc, hogy ne maradjon ki, ezért apró galacsinokat gyúrtam. Akkorákat, mint amekkorák a horogra lettek téve. Ebből időnként dobtam a vízbe. Később ismertem meg, de ez volt az ejtett módszer lényege, csak kukoricával. Ezen kívül sosem használtunk etetőanyagot. A felnőttek igen. A Tiszán, agyagba gyúrták a főtt tengerit. Megint ígérek. Legközelebb tényleg elmondom Nektek a barna morzsát. -.appa.