Hajjátok. Magamba szállok már kicsit. Párszor, megemlítettem, hogy hiábavaló beosztás az államelnök funkció. Tényleg az egyébként. Mutassuk ország világ előtt, hogy íme, Nekünk van ilyen, de lehetőleg nem bízunk rá semmit. Na, a mostani államfőnk nem teljesen ilyen. Ő, komolyan elkötelezett a környezetvédelem ügye iránt. Nem úgy ügye, ahogy Fábri Sanyi használja, mert Ő az „ugye” helyett mondja, csak nem tudja rendesen kimondani a németes műveltsége miatt. E hosszú, ámde nem érdektelen mondat után visszatérek az államelnök úrhoz. Szóval, Őt úgy ismertük meg, mint a víz védőszentje. Ő kezdeményezte, hogy tartsanak Budapesten nemzetközi vízkonferenciákat. És tartanak is. A napokban olvastam, hogy már nemcsak a vizek védelmére figyel oda. Mondhatjuk helyes is. Megoldásként Áder János a körforgásos gazdaságot javasolta. Erről, a vetésforgó jutott eszembe. Általános iskolai tanulmányaimból tudom, hogy az mennyire nagyszerű dolog volt. Megemelkedtek a termelési eredmények. Most nem kell ilyen dolgokat művelni, mert van műtrágya, oszt azzal pótolják, a talajból hiányzó elem (nem úgy, hogy kigórják a használt ceruza elemeket) készleteket. Erre az elemzésre cégek szakosodtak az agrárszektorban. Ha, engem kérdeztek, akkor a nagy műtrágyázás környezetszennyező. A belvizekkel bemegy a csatornákba és indul az eutrofizáció. Nem ma kezdődött ez. Gyerekkoromban, mikor átmentünk Alsóbereckibe pecázni a Bodrog holtágra, azt tapasztaltuk, hogy sűrű zöld, leves lett a vízből. Ez a holtág a hídtól balra található. Különösebben nem hezitáltunk rajta. Átmentünk a falu végén található másik holtágra és horgásztunk. Az mélyebb volt és tiszta. Abban vízinövény volt sok, de attól jól lehetett benne bodorkát, meg vörösszárnyút fogni. Szójjatok mán rám, hogy térjek vissza a ződ vízhez. Az elején ezt a jelenséget arra fogták, hogy a mosószerek foszfor tartalma indítja el. Meg azért kezdődött a mezőgazdaság kemizálása műtrágya szinten. Pét gyártotta, a róla elnevezett sót, amiben ott volt a nitrogén. Evvel a dologgal nem foglalkozott senki. Embernek, állatnak enni kell. Örvendeztünk a termésátlagnak. Szóval, úgy volt akkor is, mint ma. Azaz nem teljesen. Akkor fel sem merült, hogy tenni kellene valamit. Most felmerül, csak nem teszünk semmit. Most értem el oda, hogy államelnök úr javaslatát, újfent elejbetek tárom, amivel a múltkor kecsegtettelek Benneteket, és megoldás arra, hogy ne kelljen kilőni az űrbe a szemetet. Ezért javasolta a Mi Jánosunk a körforgásos gazdaságot. Azt jelenti ez a megjelölés, mint mondta: - "a hulladék - például üveg, műanyag, fém - nem szemét, hanem újrahasznosítható nyersanyag". Igen ám! – de egy fogyasztói társadalomban, ez nem jó megoldás. Újat kell előállítani mindenből nagy tömegben. Olyan rossz minőségben, ami biztosítja azt, hogy a garanciális idő letelte után vegyenek újat. Szétszedni, időigényes. Nem éri meg. Úgy gyártják a dolgokat, hogy ne lehessen szétszedni őket. Minek? Fogyjon az anyag. Hogy fogy a Föld készlete is? Kit érdekel. Az ábrándok szerint, hozunk nyersanyagot más bolygókról. De, milyen áron? Nemcsak innen drága, az egy kiló anyag elindítása. Megint csak, hoppácska. -.appa.