A helyünk megint az ajtónál volt, csak velünk szemben nem volt ülés. Nézegethettük megint kedvünkre a képernyőt. Egy takarító néni feltépte az ajtót, olyan módon, hogy az ajtó és a záró felület közé dugta az ujjait. Egy mopot végighúzott a folyosón, fényes csíkot hagyva maga után, mint a csiga. Nem pont olyat, mert ez nem volt nyálkás. Az ajtó időnként sziszeget. Be akarta csukni magát, hogy ne legyen ott az ujjnyi rés. Jött egy fiatalember, aki a szemetes tartályokból kiszedte a hulladékot. Ennek kapcsán sikeresen kiszórt a zacskóból egy maréknyi csipszet. Megállapítottam magamban, hogy a takarítás szervezése némi kívánnivalót hagy maga után. Végig gondoltam, hogy mikor dühöngött a kovid, akkor áttörölték, fertőtlenítették a fogantyúkat, az utas teret. Most rápihennek, mert a 4. hullámban ismét komoly takarításokat kellesz véghez vinniük. Az ajtó időnként, abbahagyta a sziszegést. Egy alkalommal, egy kislány érkezése után. A következő felszálló után, újra kezdte. Megkérdeztem a kishölgyet, - mit csináltál vele? Kedvesen az ajtóhoz ment. Mondta: semmit, - és mutatta, hogy megnyomta a nyitó gombot. Az ajtó dacoskodott, nem engedelmeskedett. Időnként pihent az ajtó, nem próbálkozott a bezárással. Megfigyeltem, ha nem nyitják, akkor is újra kezdi ezt a szuszogó hangú záródási próbálkozást. Elindulás után, hatalmas iramban indultunk meg. Ferihegyig 10 perc késést sikerült összehoznunk. A kijelző megszégyenlette magát és a sebességünket nem mutatta. Belátta, hogy ez nem méltó egy IC-hez. Lépten nyomon megálltunk, és jöttek a felszállók. Az ajtó gombját olykor hiába nyomták. Nem nyitott. Én ilyenkor pantomim üzemmódba tettem magam, és eljátszottam, hogy tépjék fel az ajtót. Jól csinálhattam, mert azonnal kapcsoltak az utastársak. Hanem, egyre többen szálltak fel. Az ezzel kapcsolatos élményt még elmeséltem Nektek. Az ajtó bizonyos idő után becsukja magát. Ha ott van valaki, akkor vissza kinyit. Ez lenne a normál üzemmód. De, egy ilyen szegény beteg ajtó, ezt a funkciót nem tudhatja, ezért lökdöste az éppen neki útban lévő személyeket. Azok mérgükben nagyot löktek rajta mire is engedvén az erőszaknak kinyílt. Ment is szépen el egészen addig, míg egy fiúcska nem került elébe. Azt igen szigorúan meglökdöste. Szerencsére nagyobbacska volt már, és elég vaskos ahhoz, hogy az ajtón Ő is lökjön egyet. Szegény ajtó, bánatosan adta meg magát sorsának. Belátta. neki nyílnia kell. A jegyvizsgálónak is problémája volt vele. Mondtam: egy kisebb gyereket odacsukhat. Megoldjuk, válaszolta. Megnyomott egy piros gombot, és a nyitógomb ledjei elaludtak. Az ajtót kézzel kellett nyitni-zárni. Amikor a másik jegyvizsgáló vissza akarta kapcsolni szóltam neki, hogy a kollegája iktatta ki, mert nem működik rendesen. Úgy hagyta. Innentől dög unalom volt az utazás. Talán kétszer kellett elpantomimoznom, hogy húzza kézzel az ajtót. Az utasok szinte mind nyitva hagyták. Hiába no! - a jólét. Az ajtók önműködően záródnak. Örülök, hogy hallgattam a felhívásra, és elmesélhettem Nektek utazási élményeimet. -.appa.

No! Történt, ami történt Veszprémben. Ott Ági kocsijában utaztunk. Az iskola hátsó részénél a garázssornál parkoltunk. Több garázs lett. Az öltöző, ahol valamikor a Bakony-vegyész kézilabdás lányok öltöztek nincs meg. Ott is garázs van. A pálya, amin játszottak, szintén nincs meg. Illetve meg van, de már bitumenes, aminek repedéseiben nő a dudva. Az iskolai dógok után Ági átvitt Minket, meg Icukát a Horváth kertbe. Bizony! – Veszprémben is van. Ági figyelte az időt, és egyszer szólt, hogy induljunk. Nagy búcsúzkodás után elindultunk. Velünk jött Katica, meg a férje. Nekik is megy majd a vonatuk Celldömölk felé.  Itt nagyon helytálló a „majd” használata. Egy óra múlva ment. Mi akkor már robogtunk Budapest székesfőváros Déli pályaudvara felé. Aki úgy gondolja, hogy az ezt megelőző mondatba van némi él, az bele trafált. Megmondom, ahogy van. Minden különösebb információ megosztásra érdemes esemény nélkül érkeztünk meg. Azt kell mondanom, hogy nem volt még sötétség, de részemről, nem láttam hol járunk. Hol állunk meg, és igazából nem is nagyon érdekelt, - minek? Megérkeztünk a Délibe. Metróba le. A Blahánál villamosra szálltunk. Debrecenben tuját mondtunk volna. Tiszteltem annyira a bennszülöttek hagyományát, hogy nem zavarom össze Őket. Az ország lakosságának nagy része, a tujáról meggyőződéssel hiszi, hogy növény. Lám ezzel is tanultatok valamit. A Nyugatiban elhelyezkedtünk egy padon és néztük, egy biztonsági őr meddő próbálkozásait, arra nézve, hogy a sínen átmászókat jobb belátásra bírja. Azokat a peronokat úgy lehetett elérni, hogy lemenni az aluljáróba, és odébb felbújni. Többen lemásztak a magas peronról. Átbukdácsoltak a síneken, és felmásztak a peronra. Volt, aki a figyelmeztetésre visszajött a Mi oldalunkra, és elment az aluljáró felé. Egy fiatalhölgy úgy ment el a biztonsági őr mellett, mint aki nem is érti, mit kiabál az őr, sőt mintha észre sem vette volna az őrt. Az őr felé sem fordult. Felé közeledett az őr, de Ő folyamatosan jobbra tartva fellépett a peronra és elment. Az őr tehetetlenül tárta szét karját. Szélmalomharc volt ez a javából. Nem lökdösheti Őket vissza a sínek közé. Büntetni nem büntethet. Még egy említésre méltó eset volt. Egy öltönyös úr, a peron szélére helyezte a két nagy csomagot. Lelépett a peronról, és kezét felemelve lesegítette a hölgyet. Éppen a csomagokat akarta megfogni, amikor az őr szólt: itt nem lehet átjönni! Az úr felment a peronra. Felsegítette a hölgyet, és a csomagokat megfogva elindultak az aluljáró felé. Most arra gondolhat bárki, hogy csináljanak fából egy átjárót. Nem úgy van az. Hány emberre tervezzék? Arról nem beszélve, hogy nincs ütköző. Mi van? – ha fékhiba miatt túlmegy a vonat. Elviheti emberestől az átjárót. Közben beállt a vonatunk. Az utasok szétszéledése után felszálltunk és elfoglaltuk a helyünk. -.appa.

Ott tartottam, hogy meg kell tudnom, - mikorra álljon elő a hintó? Sím-sutty felhívtam Zsuzsit. Elsőre 3 órát mondott, aztán megfontolta a dolgot és azt mondta: legyen inkább kettőötven. A központos hölgy rögzítette. Nincs semmi dolgunk a kocsi ott lesz. Este azon töprengett Zsuzsa, - mikor keljünk fel? A választás kettőhúszra esett. Volt időnk többszörösen leellenőrizni mindent. Kipakolgattam a kulcsokat, a felesleges igazolványokat. Mentünk le a lépcsőn. Látszott, hogy valami világít. Ott várt a taxi. Csomagtartóba pakoltunk, bár elfért volna mellettünk. Öt perc alatt értünk ki. A csarnokban, olyan tíz körüli hajléktalan üldögélt. Gondoltam, majd bentebb leülünk. Csakhogy nem volt bentebb. Azaz volt, csak leeresztett rácsok zárták el az odajutást. Néztük a kijelzőt. Kettes vágányt írt a Mi sebesvonatunkra. Cirka öt méterre volt tőlünk a kifüggesztett menetrend. Odamentem megnézni, - mit írnak? Visszafordulva látom egy hajléktalan ott áll mosolyogva Zsuzsa mellett, és nézi. Visszamentem, erre a hajléktalan elment. Menjünk ki. Nem akarok itt maradni, - mondta Zsuzsa. Kicsit hűvös volt odaki. A kettes vágányon állt egy szerelvény. Átmentünk, és éppen akkor kapcsolgatták fel a világítást. Kiderült ezzel fogunk menni, így beszálltunk. Nem tudom, - mitől sebes egy ilyen vonat? Szinte mindenütt megáll, ahol megállóhely van. Pest előtt, már ott is álldogál kicsinység ahol nincs is megálló. Szerencsésen megérkeztünk a Nyugatiba. A csarnok le van zárva. Mellette lehet elslisszolni a Nyugati tér felé. Úgy döntöttünk, nem fogunk metrópótló buszozni. Menjünk villamossal a Blaháig. Irány a megálló. Meglepő módon, akik igyekeztek azok a piros lámpa ellenére átmentek az úttesten. Mire Mi, vidéki, jogkövető állampolgárok átmentünk a 6-os villamos elment. Nézelődök a szemecskémmel, ahogy hülye turistákhoz illik. Jött egy, - mondja Zsuzsa. Olyan csendesen lopakodott mellénk, hogy észre sem vettem. Egy 4-es volt, de Nekünk az is jó. Mentünk 4 megállót és leszálltunk. Átmentünk a járdára, és kerestem a metrót. Richtig az ellenkező irányba indultam el. Egy kedves fiatal pár igazított útba. Arra! Ott volt a villamosmegálló végénél, az M betű, de én a járdáknál néztem. Le az aluljáróba. Be a metró lejáróba, ahol meghőkölök. Nem láttam a le irányú mozgó lépcsőt. Érdeklődöm egy ellenőr hölgynél, - merre a lejárat? Mosolyogva mutat a mozgó lépcsőre. Megérkeztünk a Délibe. A vonatunk már ott állt. Felszálltunk. Pont az ajtónál volt a helyünk. Legalább jól látjuk a képernyőt. Kis idő múlva jött egy szőke jegyvizsgáló hölgy, aki bíbelődött a kapcsolószekrénynél. Kis idő múlva a masina bemondja: a következő állomástól vonatpótló-busz szállítja az utasokat. Felpattanok, és érdeklődöm, - Mi van? Semmi, félrebeszél, - nyugtat meg. Aztán mond még valamit a masina, de azt is olybá veszem, hogy félrebeszél megint. Nézegetem az órát. El kellett volna indulnunk. Aztán szép lassan ez is megtörténik, két perc késéssel. Hurrá utazunk!  -.appa.

bujtogat a Cívis IC képernyőjén megjelenő felírat. Én meg hajlok a szóra, és máris osztom. Ne ijedjetek meg. Nem az észt, hanem az élményeket. Az egész úgy kezdődött, hogy meg lett az 50 éves érettségi találkozó időpontja. Az olimpiához, és az Eucharisztikus kongresszushoz hasonlóan, ez is tavaly lett volna esedékes. Láthatjátok, nem kis dologról van szó. Híresztelgettem, hogy nem lesz nagy felhajtás. 11-kor gyülekező a suliban. Beszélgetés, egy osztályteremben. Az igazgató úr kiosztja a gyémánt diplomákat. Utána ebéd, és húz mindenki haza. Ez így roppant egyszerűnek tűnik, de lássuk a történetet. 18.-án elmentem Erikához érdeklődni, hogy másnap reggel, - nem húzná e, ki a fogam? Mondta, hogy sokan vannak előjegyezve, jöjjek hétfőn (lévén péntek állami ünnep). Ez a fogam, már a pandémia előtt is rakoncátlankodott, de akkor abban maradtunk, amíg lehet, tűrök neki. Idén, kb. két hónappal a történtek előtt voltam megbeszélni, - mi a teendő? Húzás. Nagy bátran bele is egyeztem. Mikor nyúlt a tűért, mondtam: nehogy már pénteken húzd ki. Hétvégén nem tudok egy jót enni. Jöjjek, amikor úgy gondolom. Tényleg elég sokára gondoltam úgy, de végül is csak úgy gondoltam. Hétfőn a megbeszélt időben elmentem és beótott. Kimentem zsibbadni az előtérbe. Egy hátsó fogról beszélünk. Különösebben nem zsibbadt, de megszoktam, hogy nem zsibbad el az ember egész feje. Mikor beülök, azt mondja: Gyula ez fájni fog. Az ilyen begyulladt fognál, nem hat úgy az érzéstelenítő. Tényleg tanultunk ilyet az oskolában, hogy a lobgáton, nem mennek át a gyógyszerhatóanyagok. Na, beállítják a széket, Én meg tátom a szám. Nem a technikát csodálva, hanem hogy, hozzáférjen a fogamhoz. Mozgatja, nyomkodja, kis recsegések. Ki is adok néhány hangot. Aztán semmi. Éppen arra gondolok: nem is árt, hogy tart egy kis szünetet. Azt mondja, elém tartva a fogat. Nem is csoda. Nézd, mekkora gennyzacskó van rajta. Vidáman megyek ki a rendelőből. Kint váltunk párszót a hölggyel, akinek szintén húznak. Tavaly októberben volt kovidos. Utána az egész álkapcsa fájt, és már ez a második foga, ami menthetetlen. Beszédközben leesik egy vércsepp. Feltörlöm, egy papírzsepivel és búcsúzom. Mikor beszéltem Zsuzsival elmondtam a foghúzást. Mikor visszajöttünk Veszprémből, akkor mondta el, hogy idegeskedett. Mi lesz, ha begyullad?- ha belázasodok? Szerencsére semmi ilyen nem történt. A jegyünk már megvolt, csak taxit kellett nézni, a hajnali induláshoz. Itt megint csak beigazolódott, hogy ami felkerült az internettre, az ott is marad. Felhívom a legjobban reklámozott társaságot. Asszongya a gépállat, ezen a számon előfizető nem kapcsolható. Hívom a másikat, ami egy társaság információjával kecsegtet. Azt kérdi: honnan veszem a számot? Van egy régi taxija, de Ő éjjel alszik, és szakad a vonal. A harmadikkal sincs szerencsém. Ők vállalnak éjjeli szállítást is, de aki szokta csinálni, az a fiatalember most nem dolgozik. Mondta, hogy hívjam a 6 egyforma számot. Ott sikeres is voltam. Mondta a hölgy írja is, - mikorra? – és hova? Az nem úgy van, megbeszélem az asszonnyal.  -.appa.

Kétségtelen a 90-es évektől kezdődött meg az elszegényedés, míg másoknak a nagy meggazdagodás. Sok kamion sofőr is akkor gazdagodott meg. Nyugatról hozták  a magyaroknak, amit megrendeltek. A SZU-ba vitték, amit megrendeltek (de vakra is lehetett vinni az olasz farmert, ami itthon is kelendő volt). A Szovjetunióból meg hozták az olcsó aranyat, az ólomkristály poharakat, edényeket, keleti rézvázákat, és kitudja még mi mindent. Ügyesen forgatták a pénzt. Mellesleg jegyzem meg Neked. Elejétől kezdve, mikor még az EU közelében sem voltunk, már hoztak be hazánkba élelmiszert, mosóport, és műszaki cikkeket. A behozott termékek valóban silányak voltak, a behozott műszaki cikkekre túlzás nélkül mondhatjuk, az nem volt más, mint a fejlett nyugati technika, műszaki hulladékai. Még egy adalék. A kamion sofőr által, a családnak Nyugatról hozott Ariel mosópor, nem is hasonlított arra, amit itthon vehettünk drága pénzen. Ahogyan írod, valóban behozták az Ő szemetüket. De abban tévedsz, hogy állami tulajdonban lévő dolgokat, külföldieknek nem lehetett megvenni, mert törvény tiltotta.  Adtak el azok mindent (mint ahogy most ezek is, mert pénzt kaptak érte), nyakló nélkül.  Napjainkban is zajlanak eladások. A BMW gyár területéről (Macs környéke) kitermelt termő földet vagonokba rakva, Németországba szállították. Másik érdekesség. Mi most takarmány búzából sütött kenyeret eszünk, az étkezési búzát eladták. Ebből láthatod milyen jók a kereskedőink.  Jegyzem meg Neked, én Antallt nagyon nem kedvelem (Orbán előtt van a sorban), de nem vagyok benne biztos, hogy helyes hazaárulónak nevezni Magyarország, első szabadon választott miniszterelnökét. Mégiscsak Mi választottuk meg. Kétségtelen hivatkozott Amerikára (Ami, már akkor facsarta az orrom). ”Ahogy ott nem nézték meg, honnan volt a nagyapának az első milliója, itt sem nézi meg senki”. Azt is mondta: a változtatások miatt az MDF sokáig nem kerül majd hatalomra. Ezt sokan úgy értelmezték, mindenki most szerezze meg, amit tud. Meg is szerezték. A rendszer váltáskor szétosztották a párt vagyont. Érdekes módon, Antall mesterkedése alapján még egy plusz székházat, az MDF, és a FIDESZ közösen megkapott. Még érdekesebb, hogy az adóváltozás előtti napokban sikeresen el is adták. Aztán mivé lett a párt. Az I. Orbán kormányban benn voltak. A 2010.es választásokon be sem kerültek a parlamentbe. Jött 2011, amikor az MDF névváltozással megszűnt. Az utód, a Jólét és Szabadság Demokrata Közösség létező párt. Azt gondolom róluk, hogy teljesen súlytalanok. Nem jártam utána, de a környékünkön hírmondójuk sincs. Mondhatjuk, így múlik el a világ dicsőssége. Persze, ehhez a 2008-as lehallgatási botrányuk is hozzájárult. Mi Magyarok, nagy lehallgatók vagyunk. Biztos tudod, most is balhé volt. Hamar megoldódott. Az igazságügyi miniszter, azt mondta,: nem minden lehallgatást Ő engedélyez. A belügyminiszter azt nyilatkozta: 2010 óta nem volt lehallgatás Magyarországon. Így osztán minden rendben van.  -.appa. 

• Na, jó régen nem töprengtem már. Fociról meg nem is tudom mikor elmélkedtem. Most az, az apropója, hogy hétfőn sajtótájékoztatót tartott a Fradi osztrák trénere. Így tudtam meg, hogy itt állunk a magyar futball bravúr küszöbén. (Csak meg ne botoljanak benne, mert akkor pofára esés van). Miről is van szó? Ma lesz a napja, hogy az FTC bravúrt hajthat végre azzal, hogy bekerül a bajnokok ligája csoportkörébe, két egymást követő évben. Az viszont meglepett, amit olvastam, az egy héttel ez előtti mérkőzésről. Asszongya az edző (Ő is úgy töprengés gyanánt): ha nem maradt volna ki a 11-es, akkor 2-1-ről emberelőnyben teljesen más mérkőzés lehetett volna. Hajjátok? Ezen elméláztam kissé Én magam is. Mennyire igaza van. Aztán úgy folytatja: „ha innen nézzük, valóban elszalasztott lehetőség volt, de profi futballistaként ezen túl kell lendülni főleg úgy, hogy itt a második esélyünk, amelyet Boli szépítő találata teremtett meg”. Ha jól értelmezem, akkor 1-1-ről, 3-1-re vezetett az ellenfél, miközben 70 percet emberelőnyben futballoztak a Mi aranylábú fiaink. Nem úgy értve, hogy egyénenként magyarok, de csapatként azért mégis. Ennél a 3-1-nél szépített Boli, ami meghozta a sikerként elkönyvelt 3-2-es vereséget. Azért csak töprengtem ezen egy cseppecskét. Beszélhetünk profizmusról ebben az esetben? – amikor Mi vagyunk ember előnyben (70 percig), és az ellenfél rugdossa a gólokat. Hála az égnek, vagy az edzőnek. Van megoldás. Megpróbálnak tanulni a hibákból. Ha engem kérdezne valaki, akkor tanulni kellene belőle, nem próbálkozni. A mondás szerint a kiskutya is abba döglött bele, ami jelen esetben a kiesést jelenti. Bizonyára az ellenfél mindent megtesz, hogy megtartsa előnyét. Az edzőnk jókat mondott róluk. Játékosai jól mozognak a védők mögé. Az első mérkőzésen, mindhárom gólt a 16-oson kívülről szerezték. Amiből következik, hogy a büntetőterületen belül és kívül is egyaránt jól kell védekezni. Hát ilyen egyszerű ez.
• Hajjátok, a következőkön is eltöprengtem. Orbán Ráhel fenntartható bótot nyitott. Majd pályázgat szépen, oszt fenntartja mondhatjátok. De, nem erről van szó. A hír szerint Ráhel ODU Store néven üzletet nyit. Nem sima, kis mezei bababolt lesz, hanem concept store, amely különleges berendezésével egy egész életérzést, szemléletmódot fog közvetíteni. LinkedIn-profilja alapján a környezetbarát, prémium minőségű termékek mellett az üzletben lesz játszósarok és kávézó. Na, most figyuzzatok. A cél az, hogy az ODU „egyedülálló vásárlási és kikapcsolódási hely” legyen „a tudatos szülők számára”, és a szülőket „a fenntarthatóságra és a tudatos szülői magatartásra nevelje”. Hát ez nem semmi lássátok be. Íme, lesz a nemzetnek egy nevelőnője. De mi az ODU? Öreg fákban levő üreg, ami kisebb állatok búvó, vagy lakóhelye. Nem igen erről van szó, hiszen az korhadt. -.appa.

Előző levelemből láthattad, Orbán mélységesen megértő mindenkivel szemben. Nincsenek retorziók a médiával szemben sem. Szokta sajnáltatni Magát, milyen ellenszélben kell Neki kormányoznia. Szó sincs erről természetesen, hiszen gyakorlatilag Ő uralja a médiát. Nem véletlen, hogy a sajtótájékoztatón nem lehet feltenni kérdéseket. Vessünk azért egy pillantást arra, az állampárt milyen mértékben vesz részt a hatalomgyakorlásában. Ez megtörténhet közvetve, amikor is a párt, az állami szervekkel szervezetileg és működésileg is szorosan összefonódik. De, történhet közvetlenül is. Ebben az esetben a párt, az állami szerveket saját szerveivel helyettesíti, illetve azok feladatkörében önállóan jár el. Jelenleg Orbán úgy intézi a dolgokat, hogy megvannak az állami szervek, de minden kulcspozícióba saját emberét ülteti, sok éven átívelő megbízatással.  Nos, amit említettem a felelősségre vonásokkal kapcsolatban. A Fidesz elkezdte, és eljárást indított Biszku Béla ellen. Szánalmas, és nevetséges volt az egész. Egy 94 éves ember ellen folyt a per, Aki az akkori törvényeknek megfelelően járt el. Nem ért véget. Közben meghalt. Itt a bírósági perek hosszú évekig zajlanak. Milyen jól fog ez jönni Nekik is. Ők is úgy alakították ki a törvényeket, hogy szétlophatták az országot. Látta ezt mindenki, de nem lehetett tenni semmit, hisz a Fidesznek volt kétharmada. Megjegyezem, az ellenzék nem is nagyon akart tenni semmit. Szerintem, az bántotta Őket, hogy Ők nem szakíthattak, abból az irgalmatlan nagy pénzből, ami az EU-ból áramlott hazánkba. A Fidesz igazából nem akar kilépni az EU-ból. Játsszák az eszüket, de szükségük van arra a sok pénzre, amit az EU ad. Amikor valami sumákság kiderül, és az EU el akarja számoltatni Őket, akkor nagyvonalúan visszautalják az összeget az EU-nak. (pl. Viktor veje a világítások szerelésével.) Ilyenkor okafogyottá válik a vizsgálat, hiszen nem szerepel az EU-s projektben, és az EU nem foglalkozik vele. (Meg kell hagyni, nagyon dörzsölt embereket alkalmaz, de fél is Tőlük, ezért rengeteg államtitkár, miniszteri megbízott, és helyettes tevékenykedik, hogy mindenki ellenőrizve legyen.) Nos, meg kell mondanom, igen leegyszerűsítetted a hibáztatható miniszterelnökök sorát. Azért, Antall, és Gyurcsány közt voltak még kormányok (Boros, Horn, Orbán, Medgyessy). Abban igazad van, sikeresen tönkretették az ipart, és a mezőgazdaságot. A mezőgazdaság tönkretételében Orbán volt a legaktívabb. Kijelentette, hogy a kommunistáknak (Szovjeteknek) nem adunk semmit. Így aztán leállt az export. Jó piac volt pedig. Vették a léalmának való almát is, étkezési árban. Vitték a sok konzervet. Mi pedig jó pénzeket fizettünk a SZU-nak a gázért, és a kőolajért. Most pedig Viktorunk Putyin nagy barátja lett. Ezzel is az EU-t, és az USA-t szívatja, azt remélve, hogy majd édesgetik Őt magukhoz. Viktor komolyan elhiszi, hogy meghatározó szerepe van a világpolitikában. Abban bácsikád téved, hogy külföldiek nem vásárolhattak, vagy részesedhettek Magyarországon vagyonban. De ez, egy másik történet.  -.appa.

Hajjátok! Én magam is láttam. Még szóltam is Zsuzsának, meg Attilának, hogy ott jön egy hőlégballon. Régebben Debrecenben voltak hőlégballon versenyek, amikor is elárasztották a levegőeget a mindenféle színes ballonok. De ez, szegényke egyedül árválkodott az égen, nem is olyan magasan. Nem látszott valami jól, mert keleti irányból közeledett. Az látszott, hogy valami biz-basz lóg az oldalán. Hallottam a nyíregyi rádióban, hogy falunapon lesznek hőlégballonozási lehetőségek. Tisztára azt hittem ez is az. Bocsátassék meg Nekem, de tudatlanságomból kifolyólag, ízetlen tréfálkozást engedtem meg Magamnak. Azt mondtam, ami ott lóg róla, az attól van, hogy a rosszgyerekeket kilógatják. Bevallom, azon is értetlenkedtem, - milyen szir-szarok állnak ki a tetején. Ha Én tudom, hogy ez Szentkorona, akkor eszembe nem jutott volna biz-baszt emlegetni, de szír-szart meg végképpen nem mondtam volna, még csak nem is gondoltam volna. Ugye, ha már ilyen misztikus és egyben futurisztikus élményben volt részem, akkor illik az eseményt térben és időben elhelyezni. Jegyzem meg ez minden tájékoztatás esetén célszerű, kiindulva abból a feltételezésből, hogy esetleg az olvasót érdekli. Tócó nem dél-amerikai területen található. Régebbi írásomban említettem, mikor Brumi bejelentette, hogy itt fog folyni a Tisza vize. A Tócó valaha egy ér volt. Eredete, a zelméri templom rom közelében van. Egy nedves terület ahol vaddisznók dagonyáznak. Az időről. Jó idő volt. Szépen sütött a nap, ahogy az egy állami ünnephez illik. Vagyis, augusztus 20 reggel 9 óra. Ez utóbbi időpont nagyon fontos. Vártuk a tócó-völgyi állomáson a vonatot, amelyik Tiszalök irányába közlekedik. A másik irányba (Füzesabony) még mindég nem közlekednek vontok, a BMW gyár építése miatt. Megjegyzem Nektek, hogy a peront szépen felújították. Mikor Zsuzsa megállt a kocsival, már akkor feltűnt, hogy valami világos fal van a peronon. Gondoltam is ilyen beálló féleségre, de azt nem tudtam, hogy új peront is építettek. Mindkét oldalán van ülőrész, ami fával van megoldva. Ennek előnye, hogy hidegebb időben nem fagy oda az utazni vágyó segge. Van, ugyancsak mind a két oldalon támaszkodó kialakítva. Olyan 45 fokos szögben döntött két szál deszka oldja meg ezt a funkciót. A nyugati oldalon, már csak egy szál deszka árválkodik, mert valami barbár elvitte. Nem biztos, hogy ez a funkciója, de Zsuzsa be is mutatta működés közben. Más alkalmazhatóságra, Mi sem gondoltunk. Egyszer csak hangtalanul közeledett a vonat. Hallhatóan a sín is megújúlt. A kalauz udvariasan figyelmeztetett Minket, ne az első kocsiba szálljunk. Abban minden fakkban ülnek. Elhelyezkedtünk a nyugati oldalon, hogy ne süssön ránk a nap. A jegyvizsgáló, kis masinájával rácsippantott Attila bérletére. Vetett egy pillantást a személyimre. Jó utat kívánt, és odébb ment. Eszembe jutott, hogy apám még egy, gyönyörű, fényes, nikkelezett jegylyukasztóval kezelte a jegyeket, aminek a felső fogantyúja fütyülő is volt. Egy gyermek számára igazán kívánatos eszköz volt. Kis idő múlva, csattogni kezdtek a kerekek. Még Zelemért sem értük el, mikor a zaj ellenére észrevettem, hogy cseng a telefonom. Ez annak volt köszönhető, hogy egy jó hangos Scooter Mariája a csengőhangom. Zsuzsa hívott. Tőle tudtuk meg, hogy a furcsa külsejű hőlégballon nem más, mint a Szentkorona. Megjegyzem halkan: elég eszement ötlet. -.appa.

No, amit említettél, hogy a: „Tetszettek volna forradalmat csinálni!” - egyéb jelentéssel is bírt. Lehetséges, de szerintem Antall (Aki Viktorhoz hasonlóan minden magyarok miniszter elnöke volt, de Ő nem valósan, csak lélekben) ezzel kente el a Párton belüli azon kívánságot, hogy felelősségre vonások kezdődjenek. Megjegyzem különösebben igény sem merült fel a nép részéről. Igen nagyszámú ember volt beépítve. Ötlik fel bennem. Régebben az a kérdés járta: Antall mitől lett Kossuth díjas könyvtáros. Tényleg dolgozott könyvtárosként, de Kossuth díjat nemigen kapott. Az tény, hogy 1982-ben megkapta a Munka Érdemrend arany fokozatát. Sok mindennel foglalkozott. Több itthoni és nemzetközi kitüntetést is megkapott. Annyi bizonyos a párttársai is elismerték munkáját. Így lett Ő, 1989-ben az MDF elnöke, ez által a miniszterelnök. Én magam is rá szavaztam, amit később megbántam. Csalódtam benne. Szóval az általam cinikusnak tartott beszólásáról azt mondják, hogy azzal arra utalt, hogy a magyar rendszerváltás egy békés átmenet volt. A többpárti, megegyezéses jelleg miatt nem lehet végrehajtani az előző rezsim vezetőinek elszámoltatását. Jegyzem meg, ezt a nemes antalli hagyományt az óta is tartják. A hatalom nyugodtan tehet bármit, nem követi retorzió. A közbeszédben pedig, gyakran visszatérő idézet lett a mondatból. A lényeg: bármelyik korábbi rendszer vezetőinek, és ügynökeinek elszámoltatása az óta sem történt meg. Az akták, ide-oda rakosgatása miatt ma már azt sem tudni Kik voltak az ügynökök. Nemcsak arról van szó, hogy a régi rendszer emberei eltüntettek iratokat. Antall is manipulált velük. Mi több egyes emberek megzsarolására is felhasználta őket. Nem volt az a makulátlan úriember, akinek látszani kívánt. Nem mentség, de ez a politikussággal jár. Az eltelt időben még gyalázatosabb lett a helyzet. Hol vagyunk attól, mikor Ferenc József nem használta fel Kossuth ellen a titkos ügynökök által előbányászott régi dolgokat. Visszatérve a rendszerváltáshoz.  Mondjuk ki nyíltan. Az új hatalomnak is jól jött, hogy nem derült ki az igazság. Mindenkinek volt, több-kevesebb vaj a füle mögött. Még egyszer a pártállam. Ha jól megnézzük a mostani berendezkedésünk, - az vajon mi? – hát nem pártállam az tuti. A pártállam egyfajta politikai hatalmi rendszer, ahol egy uralmon levő párt (melyet ebben az esetben állampártnak neveznek) demokratikus kontrollok nélkül gyakorolja az állami funkciókat. A pártállam tehát olyan speciális formája a diktatúrának, ahol a hatalom gyakorlásában kiemelkedő szerepe van egy, a többpárti demokrácia pártjaihoz egyes külső jegyeiben hasonló szervezetnek. Kétségtelen, hogy itt nem a Fidesz, mint párt, hanem személyesen Orbán Viktor gyakorolja a hatalmat (mivel nem bízhat meg senkiben). Éppen ezért a kontrollt is Ő gyakorolja. Amennyiben, valamelyik hűbérese Neki nem tetsző dolgot cselekszik, akkor az orrára koppint, de nem alkalmaz Velük szemben látványos megtorlást. Maradt az első Orbán kormány idejéből való mondás: a Mi kutyánk kölyke. Aki rosszfát tett a tűzre az maga mond le, vagy lép ki. Ez igen ritkán szokott előfordulni.  -.appa.

Ennyi kalandozás után (mint őseink Levédiából mostani hazánkig) értem el oda, hogy mit fogtunk vasárnap. Délután olyan fekete felhők jöttek, hogy az Attila botját felhoztam a lakásba. Hét közben a szobájában tartja. Aztán nem eső lett, hanem kisütött a nap. Félöt körül indultunk. Nem hagytunk otthon semmit. A víz tiszta, és alacsony. Kaját kavartam, és kezdődhetett a móka. De jött a kutya sétáltató kislány. Kiderült, hogy az egyik kutya azért nem hallgat rá, mert az édesanyjáé. Most innen a szüleitől dolgozik, mert kocsira vár. Teljesen tönkre, ment az autójának az elektronikája, mert begurult a vízbe. Kiderült, hogy megállt a felső betonnál, ahol Mi is szoktunk. Ő párhuzamosan állt, a kerítéssel és az autó begurult. Na, jött mindenki. A rendőrök megbüntették 10 ezer forintra. A környezetvédők nem, mert nem volt sem olaj, sem benzin folt a vízen. A búvár, ismerős volt, az sem kért semmit. A tűzoltók sem. Az autómentés került pénzbe. Megcsináltatni nem érdemes, mert a teljes elektronikát cserélni kellene. Most ott tartanak, hogy max. 150 ezret kap érte, megveszi valami bontó. Na, mire ennyi érdekességet megtudtam, mint most Te is, addigra fél hat lett. Attila a szokásos 3 méteren fogdosta a halakat. Én 4-en álltam Neki, mert csináltam egy új szereléket mégis, a gubancos helyett. Húzgáltam az Ólmokat a Sanyi tanácsa szerint, de azért csak behimbál az ólmozás. Hiába állítottam be, az előke hosszának kétszeresére, a két ólom közötti távolságot. Ahogy próbálgattam kicsit hosszúnak, találom az előke hosszát. Gyakorlatilag most állóvíznek számít az átkötő. A balinok nem mozgolódtak. Akkor jutott eszembe, hogy az áradások után a balin az első, ami visszamegy a mederbe. Feltételezem, a nagy vízszintsüllyesztést apadásnak érzékelték (az is) és kimentek. Na, egyszer Attilának jól hajlik a botja. Fogom a szákot és felállok. Te Attila, az egy csuka (olyan 30 dekás lehetett). Mikor tolom be a szákot, akkor elengedte a 3 dekásnyi sügért, ami szinte kilőtt a vízből, ahogy a bot kiegyenesedett. A sügéren semmi nem látszott. Fogdostuk a halakat, és félnyolc körülire tettük az utolsó hal megfogását. Ez olyan mániánk. Ha hamar megjön, akkor van, hogy 3 utolsó halat fog valamelyikünk. Egyszer nagyon megszívtam. Egy órába telt mire megfogtam az utolsó halat. A mostani utolsó halam egy tenyérnyi keszeg lett. Szépen kiemel, elindul. Bevágok. Erre balra bemegy a sulyomba. Rugdos rendesen. Sikerült felcibálnom, de mintha egy kis farok úszót láttam volna. Nem értetem a dolgot. A hal lent volt, és növénymentes helyen. Nem úgy viselkedett, mint a keszeg, vagy az e.kárász szokott. Hát nem is az volt. Felálltam és toltam be a szákot, hát látom, hogy egy 40 dekásnyi csuka. Mikor meglátta szákot elengedte a keszeget. Szépen forgatta is be, mert két harapásnyom volt rajta. Én meg ott csodálkoztam, hogy Nekem a sulyom mellett, - vajon miért nem, jönnek apró keszegek? - mint ahogy Attilának jönnek a növény mellől. Mérlegeltünk. Attila fogott 11 db vegyes halat 44 deka, plussz a sügér. Én 10 törpét 46 deka, és 4 keszeget 17 deka. Ennyi a történet. -.appa.