No! Történt, ami történt Veszprémben. Ott Ági kocsijában utaztunk. Az iskola hátsó részénél a garázssornál parkoltunk. Több garázs lett. Az öltöző, ahol valamikor a Bakony-vegyész kézilabdás lányok öltöztek nincs meg. Ott is garázs van. A pálya, amin játszottak, szintén nincs meg. Illetve meg van, de már bitumenes, aminek repedéseiben nő a dudva. Az iskolai dógok után Ági átvitt Minket, meg Icukát a Horváth kertbe. Bizony! – Veszprémben is van. Ági figyelte az időt, és egyszer szólt, hogy induljunk. Nagy búcsúzkodás után elindultunk. Velünk jött Katica, meg a férje. Nekik is megy majd a vonatuk Celldömölk felé.  Itt nagyon helytálló a „majd” használata. Egy óra múlva ment. Mi akkor már robogtunk Budapest székesfőváros Déli pályaudvara felé. Aki úgy gondolja, hogy az ezt megelőző mondatba van némi él, az bele trafált. Megmondom, ahogy van. Minden különösebb információ megosztásra érdemes esemény nélkül érkeztünk meg. Azt kell mondanom, hogy nem volt még sötétség, de részemről, nem láttam hol járunk. Hol állunk meg, és igazából nem is nagyon érdekelt, - minek? Megérkeztünk a Délibe. Metróba le. A Blahánál villamosra szálltunk. Debrecenben tuját mondtunk volna. Tiszteltem annyira a bennszülöttek hagyományát, hogy nem zavarom össze Őket. Az ország lakosságának nagy része, a tujáról meggyőződéssel hiszi, hogy növény. Lám ezzel is tanultatok valamit. A Nyugatiban elhelyezkedtünk egy padon és néztük, egy biztonsági őr meddő próbálkozásait, arra nézve, hogy a sínen átmászókat jobb belátásra bírja. Azokat a peronokat úgy lehetett elérni, hogy lemenni az aluljáróba, és odébb felbújni. Többen lemásztak a magas peronról. Átbukdácsoltak a síneken, és felmásztak a peronra. Volt, aki a figyelmeztetésre visszajött a Mi oldalunkra, és elment az aluljáró felé. Egy fiatalhölgy úgy ment el a biztonsági őr mellett, mint aki nem is érti, mit kiabál az őr, sőt mintha észre sem vette volna az őrt. Az őr felé sem fordult. Felé közeledett az őr, de Ő folyamatosan jobbra tartva fellépett a peronra és elment. Az őr tehetetlenül tárta szét karját. Szélmalomharc volt ez a javából. Nem lökdösheti Őket vissza a sínek közé. Büntetni nem büntethet. Még egy említésre méltó eset volt. Egy öltönyös úr, a peron szélére helyezte a két nagy csomagot. Lelépett a peronról, és kezét felemelve lesegítette a hölgyet. Éppen a csomagokat akarta megfogni, amikor az őr szólt: itt nem lehet átjönni! Az úr felment a peronra. Felsegítette a hölgyet, és a csomagokat megfogva elindultak az aluljáró felé. Most arra gondolhat bárki, hogy csináljanak fából egy átjárót. Nem úgy van az. Hány emberre tervezzék? Arról nem beszélve, hogy nincs ütköző. Mi van? – ha fékhiba miatt túlmegy a vonat. Elviheti emberestől az átjárót. Közben beállt a vonatunk. Az utasok szétszéledése után felszálltunk és elfoglaltuk a helyünk. -.appa.