bujtogat a Cívis IC képernyőjén megjelenő felírat. Én meg hajlok a szóra, és máris osztom. Ne ijedjetek meg. Nem az észt, hanem az élményeket. Az egész úgy kezdődött, hogy meg lett az 50 éves érettségi találkozó időpontja. Az olimpiához, és az Eucharisztikus kongresszushoz hasonlóan, ez is tavaly lett volna esedékes. Láthatjátok, nem kis dologról van szó. Híresztelgettem, hogy nem lesz nagy felhajtás. 11-kor gyülekező a suliban. Beszélgetés, egy osztályteremben. Az igazgató úr kiosztja a gyémánt diplomákat. Utána ebéd, és húz mindenki haza. Ez így roppant egyszerűnek tűnik, de lássuk a történetet. 18.-án elmentem Erikához érdeklődni, hogy másnap reggel, - nem húzná e, ki a fogam? Mondta, hogy sokan vannak előjegyezve, jöjjek hétfőn (lévén péntek állami ünnep). Ez a fogam, már a pandémia előtt is rakoncátlankodott, de akkor abban maradtunk, amíg lehet, tűrök neki. Idén, kb. két hónappal a történtek előtt voltam megbeszélni, - mi a teendő? Húzás. Nagy bátran bele is egyeztem. Mikor nyúlt a tűért, mondtam: nehogy már pénteken húzd ki. Hétvégén nem tudok egy jót enni. Jöjjek, amikor úgy gondolom. Tényleg elég sokára gondoltam úgy, de végül is csak úgy gondoltam. Hétfőn a megbeszélt időben elmentem és beótott. Kimentem zsibbadni az előtérbe. Egy hátsó fogról beszélünk. Különösebben nem zsibbadt, de megszoktam, hogy nem zsibbad el az ember egész feje. Mikor beülök, azt mondja: Gyula ez fájni fog. Az ilyen begyulladt fognál, nem hat úgy az érzéstelenítő. Tényleg tanultunk ilyet az oskolában, hogy a lobgáton, nem mennek át a gyógyszerhatóanyagok. Na, beállítják a széket, Én meg tátom a szám. Nem a technikát csodálva, hanem hogy, hozzáférjen a fogamhoz. Mozgatja, nyomkodja, kis recsegések. Ki is adok néhány hangot. Aztán semmi. Éppen arra gondolok: nem is árt, hogy tart egy kis szünetet. Azt mondja, elém tartva a fogat. Nem is csoda. Nézd, mekkora gennyzacskó van rajta. Vidáman megyek ki a rendelőből. Kint váltunk párszót a hölggyel, akinek szintén húznak. Tavaly októberben volt kovidos. Utána az egész álkapcsa fájt, és már ez a második foga, ami menthetetlen. Beszédközben leesik egy vércsepp. Feltörlöm, egy papírzsepivel és búcsúzom. Mikor beszéltem Zsuzsival elmondtam a foghúzást. Mikor visszajöttünk Veszprémből, akkor mondta el, hogy idegeskedett. Mi lesz, ha begyullad?- ha belázasodok? Szerencsére semmi ilyen nem történt. A jegyünk már megvolt, csak taxit kellett nézni, a hajnali induláshoz. Itt megint csak beigazolódott, hogy ami felkerült az internettre, az ott is marad. Felhívom a legjobban reklámozott társaságot. Asszongya a gépállat, ezen a számon előfizető nem kapcsolható. Hívom a másikat, ami egy társaság információjával kecsegtet. Azt kérdi: honnan veszem a számot? Van egy régi taxija, de Ő éjjel alszik, és szakad a vonal. A harmadikkal sincs szerencsém. Ők vállalnak éjjeli szállítást is, de aki szokta csinálni, az a fiatalember most nem dolgozik. Mondta, hogy hívjam a 6 egyforma számot. Ott sikeres is voltam. Mondta a hölgy írja is, - mikorra? – és hova? Az nem úgy van, megbeszélem az asszonnyal.  -.appa.