Ennyi kalandozás után (mint őseink Levédiából mostani hazánkig) értem el oda, hogy mit fogtunk vasárnap. Délután olyan fekete felhők jöttek, hogy az Attila botját felhoztam a lakásba. Hét közben a szobájában tartja. Aztán nem eső lett, hanem kisütött a nap. Félöt körül indultunk. Nem hagytunk otthon semmit. A víz tiszta, és alacsony. Kaját kavartam, és kezdődhetett a móka. De jött a kutya sétáltató kislány. Kiderült, hogy az egyik kutya azért nem hallgat rá, mert az édesanyjáé. Most innen a szüleitől dolgozik, mert kocsira vár. Teljesen tönkre, ment az autójának az elektronikája, mert begurult a vízbe. Kiderült, hogy megállt a felső betonnál, ahol Mi is szoktunk. Ő párhuzamosan állt, a kerítéssel és az autó begurult. Na, jött mindenki. A rendőrök megbüntették 10 ezer forintra. A környezetvédők nem, mert nem volt sem olaj, sem benzin folt a vízen. A búvár, ismerős volt, az sem kért semmit. A tűzoltók sem. Az autómentés került pénzbe. Megcsináltatni nem érdemes, mert a teljes elektronikát cserélni kellene. Most ott tartanak, hogy max. 150 ezret kap érte, megveszi valami bontó. Na, mire ennyi érdekességet megtudtam, mint most Te is, addigra fél hat lett. Attila a szokásos 3 méteren fogdosta a halakat. Én 4-en álltam Neki, mert csináltam egy új szereléket mégis, a gubancos helyett. Húzgáltam az Ólmokat a Sanyi tanácsa szerint, de azért csak behimbál az ólmozás. Hiába állítottam be, az előke hosszának kétszeresére, a két ólom közötti távolságot. Ahogy próbálgattam kicsit hosszúnak, találom az előke hosszát. Gyakorlatilag most állóvíznek számít az átkötő. A balinok nem mozgolódtak. Akkor jutott eszembe, hogy az áradások után a balin az első, ami visszamegy a mederbe. Feltételezem, a nagy vízszintsüllyesztést apadásnak érzékelték (az is) és kimentek. Na, egyszer Attilának jól hajlik a botja. Fogom a szákot és felállok. Te Attila, az egy csuka (olyan 30 dekás lehetett). Mikor tolom be a szákot, akkor elengedte a 3 dekásnyi sügért, ami szinte kilőtt a vízből, ahogy a bot kiegyenesedett. A sügéren semmi nem látszott. Fogdostuk a halakat, és félnyolc körülire tettük az utolsó hal megfogását. Ez olyan mániánk. Ha hamar megjön, akkor van, hogy 3 utolsó halat fog valamelyikünk. Egyszer nagyon megszívtam. Egy órába telt mire megfogtam az utolsó halat. A mostani utolsó halam egy tenyérnyi keszeg lett. Szépen kiemel, elindul. Bevágok. Erre balra bemegy a sulyomba. Rugdos rendesen. Sikerült felcibálnom, de mintha egy kis farok úszót láttam volna. Nem értetem a dolgot. A hal lent volt, és növénymentes helyen. Nem úgy viselkedett, mint a keszeg, vagy az e.kárász szokott. Hát nem is az volt. Felálltam és toltam be a szákot, hát látom, hogy egy 40 dekásnyi csuka. Mikor meglátta szákot elengedte a keszeget. Szépen forgatta is be, mert két harapásnyom volt rajta. Én meg ott csodálkoztam, hogy Nekem a sulyom mellett, - vajon miért nem, jönnek apró keszegek? - mint ahogy Attilának jönnek a növény mellől. Mérlegeltünk. Attila fogott 11 db vegyes halat 44 deka, plussz a sügér. Én 10 törpét 46 deka, és 4 keszeget 17 deka. Ennyi a történet. -.appa.