1970-ben végeztem a technikumban. Tiszavasváriba jöttem dolgozni. Akkor indult a bővítés csarnokainak indítása. Hogy pontosak legyünk a K.IV. (kémia négy) már üzemelt. Én a K.V.-be kerültem. Nagy erőkkel folyt a szerelés. Kóvályogtunk a csarnokban, ismerkedvén a helyszínnel. Mi, hol található?…

Higgyünk! Higgyünk hát, valamiben néha. Higgyük, az ember nem is olyan léha.   Engem a múlt, kínzóan fáraszt. Higgyek jövőnek? Higgyek mának? Bánatom alól, tán ki se látszom. Tépelődve, a lelkem alázom.   Az erőművész, nagy vasakkal. Én számtalan, súlyos gondolattal játszom. Bíz megesik…

Kezében narancsszín lobogó lobog. Legközepén vörös csillag ragyog. (Miért, nem írtam azt, hogy zászló? Na, ne légy már ilyen fárasztó)   De, hát mégis? Mit akarok én itt? Mai napig, nem tisztelem Horthyt. Tényleg. Tisztelek én valakit? A megfontolás arra buzdít.   Mintha mindenki…

Hirtelen kezdődik, csak úgy felvetődik. Hirtelen ér véget, hát ilyen az élet.   Olyan egyoldalú dolog ez a halál, az egyik fél megnyugvást talál   Egyik dolog a másiknál nem fontosabb. Rájön az ember, ha magára marad.   Nem lehet mindig csak kapni, néha adni is kell, adni. Értem is én…

Szóval az úgy van, ha megszólítanak a Poeton. Ami tegyük hozzá elég ritka. Akkor, de csakis akkor elagyalgok a dolgokon. Mi több nagyságomat semmi sem emeli ki jobban, mint az a tény, hogy hajlamos vagyok önkritikát gyakorolni. Ezt a szocializmus építésekor díjazták volna. De, hol van már a…

Szeretett testvéreim, akik vagytok a hitben. Meg még abban a tévhitben, hogy mindent tudunk a fényről. Hozta nekünk Lucifer, (Fényhozó) aztán örüljünk neki, hogy van. Különben bóklászhatnánk itt a sötétben. Orra buknánk a mindenféle ott hagyott dolgokban. Azt se tudnánk, mikor van nappal, mikor van…

 A galamb visszaszállt a bárkára. Nem vitt semmit. Nem telt olajágra. Visszamehetünk mi is, a zárkába. De hát, hová is vágyódnánk? És minek? Orra bukik, előbb utóbb, aki siet. A szabadság, a legnagyobb rabság. Téged tárt ajtókkal vár a fogdád.   Olyan, milyet mindig is akartál. Egy idő…

 Ki az, ki az újra testesülésre hergelt? Ahelyett, hogy kikapcsolta volna a szervert! Az élet nevű programból kilépve, egy kis segítséget remélve, szedjük majd a sátorfánkat. A feltámadás meg, várhat.   A számítógéppel élünk. Vele mindent megbeszélünk.   Megbánthattok. Juszt se…

Ülünk, ülünk nemsokára, toronyóra kalapjára. Alattunk, ha egyet üt. Megrettenünk, majd együtt.   Bármi is volt, amit kértem. Szerintem félre beszéltem. A nyíl, egyenest a jövő felé mutat. Nem találtam kvantum alagutat. Hozhat jókedvet, nyomott hangulat?   Tudom szerethetsz még…

Ébrenléted kínok közt üvöltöd. Álmod kínlódva, végig szűkölöd. Végre büszkeséged, génkezelt kölköd, véresen mocskosan megszülöd.   Határtalan az örömöd, ahogy kezed közt lötyög, a folyékony torzszülött. -.appa.