Ülünk, ülünk nemsokára,
toronyóra kalapjára.
Alattunk, ha egyet üt.
Megrettenünk, majd együtt.
Bármi is volt, amit kértem.
Szerintem félre beszéltem.
A nyíl, egyenest a jövő felé mutat.
Nem találtam kvantum alagutat.
Hozhat jókedvet, nyomott hangulat?
Tudom szerethetsz még akárkit.
Téged is szerethet akárki.
Tudom, hogy elvesztjük a múltat.
Vajon megérkezik a holnap?
Kérdi e valaki? Gyuszi hol vagy?
Nézlek és közben rád gondolok.
Nem kinevetlek. Csak mosolygok.
Mint bűvész a kalappal,
én játszom a gondolattal.
Atyavilág, hogy én mi mindent tudok.
Az emberek? Jók. De többnyire undokok.
Beszélsz, beszélsz és én hallgatok.
Békével elengedem a világot.
Nem hiszem, hogy majd hiányzok.
Mégis. Mit mondhatnék Neked?
Hisz ismersz, minden feleletet.
Elleszek hát, még egy darabig. Persze.
Baj? Nem érdekel senkinek a lelke.
Üldögélek majd és hallgatlak Téged.
Mosolygok legfeljebb. Minek beszéljek?
Hiszen már réges-rég nem kérdezek.
Gomolyognak körém a végzetek.
Tuti. Meg, semmi se véd.
Hová lett a büszkeség?
Harcolni kén? Az életért.
Vitatható, hogy mennyit ér.
Ülünk, ülünk nemsokára,
toronyóra kalapjára.
Alattunk, ha egyet üt.
Megrettenünk, majd együtt.
-.appa.
