Kezében narancsszín lobogó lobog.

Legközepén vörös csillag ragyog.

(Miért, nem írtam azt, hogy zászló?

Na, ne légy már ilyen fárasztó)

De, hát mégis? Mit akarok én itt?

Mai napig, nem tisztelem Horthyt.

Tényleg. Tisztelek én valakit?

A megfontolás arra buzdít.

Mintha mindenki félne.

Lapul. Jobb jövőt remélve.

Vágyjatok már valamire.

Vagy üvöltsetek valakire!

Azt a betyár szentségit!

Engem a csend megrémít.

Valami, nagy-nagy béke kéne.

Menjünk ki, tüntetni a térre,

vagy marhák közé legelni a rétre,

Csak történjen már valami végre.

Elodázás:

Ha kimennék, a napsütötte rétre.

Egy pillanatra se nézhetnék félre.

Felbuknék, egy vakondtúrásba.

Káromkodnék. (félő túlzásba)

Megoldás:

Miközben a levest főzöm,

komoly kérdésen gyötrődöm.

Hős vajon az, aki hőzöng?

Van valami olyan, hogy hősök tára?

Ennyi hülye kérdés, tán elég is mára.

Azért, a mindenhatónak hála,

pucér nők kerülnek a naptárra.

                                              -.appa.