1970-ben végeztem a technikumban. Tiszavasváriba jöttem dolgozni. Akkor indult a bővítés csarnokainak indítása. Hogy pontosak legyünk a K.IV. (kémia négy) már üzemelt. Én a K.V.-be kerültem. Nagy erőkkel folyt a szerelés. Kóvályogtunk a csarnokban, ismerkedvén a helyszínnel. Mi, hol található? Üldögéltünk a dohányzóban és olvasgattuk a technológiát.egy hónapot eltöltöttünk Budapesten az EGYT-ben. Onnan vettük át a delagil gyártást. A lényeg. Pakolgatok a fiókokban és a kezembe akadt egy charge lap. Nos, ami semmire nem való, és elég régi, el kell vinni a múzeumba. Én is ezt tettem, csak az alábbiakat nyomtattam a charge lap hátuljára.
A NDA és TEA regenerálás charge lap.
A delagil gyártás részét képezte. Jelentősége abban volt, hogy a Nyugatnémet Márkáért beszerzett NDA került visszaforgatásra. Helyileg a K.V. üzemben történt. A BA és BB jelzésű (K.V. és K. IV. üzemek) ikercsarnok egyikében. A kettő között volt a BC. Öltözőkkel, dohányzóval, hő központtal, nem utolsó sorban a legfelső szinten analitikával.
A delagilt Novoldiamin (NDA) és Diklórkinolin kondenzációjával hoztuk létre. A trietil-amin, a kondenzáláshoz volt betéve. Az 1970-es induláskor a diklórt és a novoldiamint is mi gyártottuk volna. A delagil gyártást az EGYT-től vettük át. (arra számítottak, hogy csökken iránta a világpiacon az érdeklődés) Évi 60 tonna volt a terv. A novoldiamint a BASF-től vásároltuk. Kétszer megpróbáltuk gyártani, de nagyon kicsi volt a kapacitás. Novolketont állítottunk elő, majd ezt a BA csarnok végében (a KC mellett, amely a nitrogénüzemet takarta) középnyomású hidroiminálást végeztünk. Nem volt egyszerű, mert 5 fokozatú kompresszorral 150 bár nyomáson ment a reakció. Dugattyús szivattyúval juttattuk be a cseppfolyós ammóniát a reaktorba. A reakció katalizátora alumíniumoxid granulátumon nikkeloxid volt. Ezt meg kellett hidrogénezni, aktiválni kellett, hogy működjön a rendszer. Amikor már nem jött a víz, akkor a katalizátor készen volt. Természetesen ezen a nyomáson, a szedő cézium izotópos szintjelzővel volt ellátva. Leálláskor fordítva kellett dolgozni. Szép lassan, hogy a reaktor el ne olvadjon, vissza kellett oxidálni a katalizátort. Ezért aztán a NDA továbbra is vásárolva lett. Már csak azért is, mert az AKE (akrietilát) gyártás 140 órás reakció ideje jelentősen lerövidült. Ennek köszönhetően, meg természetesen a készülékek nagyobbra cserélése miatt, volt olyan, amikor 60 tonna delagilt gyártottunk egy hónap alatt. No persze, a nagy (6 m3) készülékek, miatt a nyolcvanas évek végére, a csarnokban hosszanti gerendák megrepedtek. A diklór sor közelében, foszfor-oxiklorid reaktánsnak köszönhetően, a fő függőleges oszlopokban rozsdásodott az acél. Külön beton köpenyt kapott megerősítés gyanánt.
Benedek Gyula volt az üzemvezető. A delagilos részleg vezető Tarján György volt. Az elején még minden soron voltak művezetők. Én a delagil soron voltam művezető. AZ EGYT-ben voltunk 1 hónapig tanulmányozni a gyártást. Később már műszakonként, az egész csarnokban volt egy művezető. Bartha Jóska, Türk Jancsi, Szilvási Misi, meg én. Mentek el kollégák, aztán lett Tóth Sanyi, később Tóth Józsi. 1988-ban átmentem a munkavédelemre és helyemre Hopka Feri lett kinevezve.
Ennyi dolog jutott hirtelenjében eszembe a charge lappal kapcsolatban.
Tiszavasvári, 2016. 12. 01.
Üdv, az utókornak. Papp Gyula.
Nos, ennyi a történet. Azért nem teljesen. A nagy ikercsarnokot teljesen lebontották. Nyoma sincs. Látszólag, mert elemzéssel még sok minden vegyi anyag kimutatható lenne. -.appa.
