• Ha, egyáltalán kong? Hiszen a kormányzati kommunikáció egyértelműen sikerekről számol be. Mondjuk az olimpiai teljesítménnyel elégedetlenek. Azt rebesgetik, Orbán az első tízbe várta helyezésünket. Erre mondhatjátok. Orbán nem a kormány! Hát jobb, ha tudjátok, ­- DE!
• Az egészségügyről olvasgattam a minap (-’24.08.14.). Hát? – ahhoz képest, hogy az egészségügyi dolgozók kollégái a rendőröknek, szerintem nem elég sarkosak. Ja! A tanárokkal is kollégák. Eszetekbe ne jusson a fizetésüket összehasonlítani. Nem azért, mert ezen van valami szégyellni való. Egyszerűen azért, mert nem turkálunk mások zsebében. Mondják, a társadalmi érettség egy szintjén fel sem merül, hogy a másik ember fizetése után érdeklődést tanúsítson valaki. Ehhez persze kellene, hogy olyan bére legyen az embereknek, ami megfelel Nekik. Mondhassa: Én ebből jól megélek. Nem érdekel, Ki mennyit keres. Na, de jövőre jóra fordul minden. A miniszterelnök megbízta Nagy Marcit, hogy tárgyaljanak a bérekről. Hát hajjátok? Amit ez a Marci művel a magyar gazdasággal, Én egyáltalán nem bíznék benne. Azt is mondják, nem Marcin múlik a dolog. Orbán kiadta neki az ukászt. Inkább csinálja, minthogy ott hagyja a jó, zsíros állást. Ezt meglehet érteni.
• Szóval, azt olvastam, hogy tavaly év elejéhez képest közel ötven százalékkal nőtt a tartósan ellátatlan háziorvosi praxisok száma. A központi régióban is nagy bajok vannak. Példának hozzák, hogy a megyék között 2016-ban a 16. helyen állt a főváros. 1950 óta van 19 megye, meg a főváros. Nem is értem, hogy ragadhattunk bele ebbe a kommunista posványba. Az csak szépségtapasz, hogy vármegye van. Miért nincsenek új vármegye nevek?
• Kicsit elkalandoztam. A mostani helyzetben a főváros, az üres praxisok számát tekintve második. A kötcsei interjúban azt mondta Viktorunk, most nyolcezer orvossal több dolgozik, mint 2010-ben. Hát ez, igazán örvendetes, (bár nem hiszem, hogy igaz lenne).
• A kormány a helyén van. Sokan gondolják, hogy nem itt lenne a helye, de ne foglalkozzunk az elégedetlenkedőkkel, akik bedőltek Magyar Peti hőmérőzésnek. Kitérőleg jegyzem meg. Kásler elmondta, egész nap operált 50 fokos műtőben. Valószínűtlen. De nem kellene visszatérni. Mégiscsak XXI. század van.
• Kötcsén elmondta Viktor azt is, hogy az idén több klímatizált kórterem van, mint tavaly volt. Jövőre még több lesz. Higgyetek Neki! Ennyi elvárása van csak a magyar társadalommal szemben. Mindent megtesz a kedvetekért. Fogyókúrába kezdett, hogy ne mondhassák: a magyarok miniszterelnöke, egy kövér disznó. Kettlebell gyakorlatokat végez. Ez egy orosz módszer, ami látványos változást hozott a miniszterelnök alakján. Van, aki azt mondja, a változás a foto-sop eredménye. Az biztos, hogy a 24 kiló emelgetése az soknak tűnik számomra, de hinni kell neki. János evangéliuma jut az eszembe: Aki hisz őbenne, az nem jut ítéletre, aki pedig nem hisz, már ítélet alatt van, … -.appa. 

Szombat-vasárnap (07. 22-23.)

Ezzel adós vagyok, bár büszkélkedésre semmi ok. Olyan dögletes meleg volt, hogy a Nyugati szóba sem jöhetett. Mentünk a Balázs-érre. Mikor megálltunk, akkor jött Laci (a BMW-s). A 36-ossal párhuzamosan horgászott. Három kis keszeget fogott, meg két törpét. Volt a gyerekkel a Hortobágyin. Semmi. Alig van benne víz. Vigaszul elmondtam neki, hogy Karcsiék sokat fogtak ott. Elbúcsúztunk. Irány a túloldal. Be, jó messzire. Az ötméteres száknyéllel kiszedtem, vagy tízkilónyi békalencsét. Hej, hogy örültek volna anyámék kacsái. Néhányszor szedtünk nekik békalencsét, a Keleti szivárgó csatornájából. Akkor még nem volt ilyen sok. Ruca örömöt, nem is nagyon lehetett látni. Akkor még nem volt védett. Olyan ismerősöm sincs, akinek kacsája lenne. Bár hajlamom van eltérni a tárgytól, ez a huzamos kitérő azért előrevetíti, hogy horgászat terén nem sok minden történt. Mindjárt az első bedobásra fogtam egy apró vörösszárnyút. Mellettem a haltartó. Beledobom a karikát, ami arra hivatott, hogy a békalencsén áthúzza a száraz haltartó szákot. A karika, nem lapjával eset a hálós anyagra, és mint egy trambulinról felpattant, és a partoldalon, szép komótosan gurult, majd bepottyant a vízbe. Nem fordult az oldalára. Nem akadt meg a gazban. Talán, ha nem kaszálják le a gazt, akkor is bement volna. Megoldottam, hogy az anyag elsüllyedjen a kishallal együtt, és túltettem magam az egészen. Ez volt a legizgalmasabb rész. Különösebben nem idegeltem magam. Holnap jövünk. Hozok egy gereblyét és kiszedem. Hogy levágták a hatalmas dzsumbujt, így alig volt szúnyog. Horgász sem nagyon jár. Elrepülnek olyan helyekre, ahol a jószágok bujkálnak. Fogtam még 3 halacskát, így a négy hal, 4 deka lett. Kilenc kapásból, ennyi lett meg. Attila kicsivel a horgászat befejezése előtt fogott, egy dekás küszt. Meglepő módon jó hangulatú horgászat volt. Kellemesen járt a levegő a fák közt. Na és a csend, hiszen messze voltunk az országúttól. 

Vasárnap előszedtem a gereblyét. Az egyik irányból nem volt megszegelve. Megszegeltem. A kell még, hogy a gereblye is ott maradjon. Mehetek Cacához, az erős mágnesért. Valamivel melegebb volt, mint tegnap. Kicsivel később indultunk. Mikor közelítünk, látszik, hogy ott áll egy kocsi. Természetesen ott ültek, ahol előtte nap kitakarítottuk a helyet. Na, - mit vót, mit tenni? Takarítottunk egy új helyet. Attila horgászni kezdett, Én elmenetem szomszédolni, de főleg a karikámért. Mondom Pistinek, hogy keresem a karikámat. Nyugodtan. Úgyse nagyon megy a hal. Az ismerős házaspár, akik Pistiékkel jöttek, fogott 2 törpét. Ő, tíz kárászt, de nagyon kicsik. Éreztem, hogy kopog a karikán a gereblye, de nem jött ki. Bevezettem, hogy az oldalfalon is húzom a gereblyét. Így aztán meg is lett. Mentem Én is horgászni. Semmi kapás nem volt addig, míg odavoltam. Megint első dobásra fogtam egy halat. Eltettem az apró bodorkát. Több kapásom is volt, de nem akadtak. Volt, ami visszaesett. Ezek mind apró kárászok voltak. Pistiék mentek el. Az előtt esett vissza, egy négydekás körüli e.kárász. Pisti fogott még 7 kárászt, de sütni való méret nem volt közöttük. Az utolsó halam, egy negyed kiló körüli e.kárász volt. Így a 10 darab halam súlya 43 deka lett. Attila nem fogott halat. -.appa.

• Hát, sorolhatnám a hasonló értelmű szavakat sokáig. Ezeket el is szoktam követni. Azt gondolom, nem vagyok egyedül azzal, hogy lekötnek a saját gondolataim, és lankad a figyelmem. Nem jól értelmezem, amit a másik ember mond. De olvasás közben is jártam úgy, hogy visszaugrottam a mondat elejére. Újra olvasva kiderült, hogy nem az van odaírva, mint amit Én olvastam. Van az a tulajdonságunk, hogy betűket látva, beugrik nekünk egy szó. Figyelmesen újra olvasva kiderül, nem az első értelmezésünk volt a jó. Azt gondolom ez a bevezető mentegetésnek beillik. Nem is értem, - miért teszem ezt? Sokan nem gondolják úgy, hogy bármiért is elnézést illenék kérni. A mindennapjainkban ott az a sok politikus, bankár és sok más hazudozó (feltörekvő, képmutató, gyalázatos személy), aki szándékosan vezet félre bennünket. És eszükben sincs megbánást tanúsítani. Tegyük túl magunkat ezen. Teszem hozzá, egyre nehezebb, mert egyre több az emlegetett személy.
• Hozok egy példát a Magam életéből. Morcos voltam, ingerült, és a következőket írtam. Köszönettel veszem részedről a figyelésem. Én, nem tudom, milyen rend szerint olvasok verseket, a Poet rendszerén. Attól függ milyen ándungom van. Nem vagyok hűséges olvasó. Igyekszem majd verseid olvasgatni. Ha, jól értelmezem, akkor ez a látogatásod olvasó kerítési céllal jött létre. Nem bizonyos, hogy jól értelmeztem. Nem vagyok költő, és nem tudok azonosulni a költők lelki rezdüléseivel. Ezért aztán megsértődnek. A lényeg, ne haragudj meg. Szerencse, hogy nem vagyok költő. Milyen jót vergődhetnék azon, hogy a versről egy szavad sincs, ami aláírtál. Megjegyzem. Jellemző a figyelmetlenségemre, hogy ez, amire válaszoltam nem az első bejegyzés volt. Amit napokkal előtte jegyzett az illető, ott elismerőleg írt a versemről. Nem ugrott be a neve alapján, hogy már látogatta az oldalt. Hát figyelmetlen vagyok, pedig kevesen véleményezik írásaimat. Jobban meg kellene becsülnöm az olvasókat. Az olyat meg főleg, aki visszatér a már olvasott vershez.
• Ha, már gátlástalanságról szólottam, akkor nem hagyhatom ki Ilonyt. Akit sajnálatos módon példaképnek tekintenek. Állítólag 20 órát dolgozik naponta. Ez úgy érhető el, hogy beszedeget ezt, meg azt. Ez meglátszik a gondolkodásán. Ettől sikeres. Elhiteti magáról, hogy sikeres, pedig csak szélhámos. Sokszor hallottam már, „merj nagyot álmodni”. Hidd el! Azzal nem mész semmire. Merj nagyot hazudni! – az sikeressé tesz. Ezt napjainkban meg is tapasztalhatjuk.
• Egyik költőnek válaszoltam, aki aggódik a környezetünkért, beleértve a világűrt is. Ő azt írta hatvan műhold kering a Föld körül. Erre írtam: ha csak hatvan lenne. Már 8800 műhold van fenn, ami aktív, (de ott keringenek azok is, amik szemétté váltak). Ez egy 2023. nov. 23-i adat (az óta több). Majdcsak ötezer műhold, a Földet károsító, a környezetet tönkretevő, szélhámos Elon Muskhoz köthető. A Starlink műholdat az Elon Musk vezette SpaceX üzemelteti. Jövőbeni terveit tekintve, 42 ezer műholdat akar üzemeltetni. -.appa. 

07.21-i történet

Azt nem írtam meg legutóbb, hogy gilisztát sem vittem magammal. Pedig ez, törpézésnél alapkövetelmény lenne. A változatosság kedvéért, most is otthon hagytam, és természetesen a horgász órámat is, valamint a pelleteket, a bojlikkal együtt. Azt sem írtam meg, hogy a tavasszal varrattam egy botvédő tokot a fíderre. Attól tartottam, hogy, amikor teszem, veszem ide-oda a fídert, letörik a spiccgyűrű. Nem értem, miért kell az utolsó tagnak 3 centivel hosszabbnak lennie. Lehet, így a legjobb a karakterisztikája. Másrészt, a spicc kiszedhető, és ha nem lennék lusta kiszedni, akkor nem lenne veszélyben a bothegye. Szóval védőt rá, - gondoltam Én. Hazainduláskor igazítom el a kocsiban. Ahogy megnyomom, egy halk roppanás. Otthon aztán meggyőződtem róla, hogy a spiccgyűrű tényleg letörött. Nem javítgatok itt futtában. Viszem, az elektronikus jelzőst. Reggelre terveztem az indulást. Aztán nem mentem, mert a meteorológia 8-tól esőt jósolt. Mondanom sem kell, hogy nem volt eső. A borultságból, gyönyörű napsütés lett. Akkor már tárgytalan kimenni stégre horgászni, mert szembe a nappal, betyár meleg van. Marad a délutáni indulás. Délkörül foglalkoztatott a gondolat, hogy ebben a borongós időben elindulok hamarabb. E gondolat hatására hétágra kisütött a nap. Délutánra is írtak esőt, de alacsony % szerepelt. Hirtelenjében háromkor megindultam. Lesz, ami lesz alapon. Természetesen minden otthon maradt, amit eddig is otthon hagytam. Plusz az elektronikus kapásjelző (ezzel a ténnyel akkor azonosultam, amikor pakoltam ki a kocsiból). Nem nagy gond. Fogtam én már halat jelző nélkül is. Elég érzékeny a bot hegye. Eszembe ötlik, - vigyem be a motoros dzsekit? Minek vinném? – aprócska felhők vannak szétszórtan az égen. Mire bemotyóztam, szétpakolgattam, megszereltem a dógokat, addigra kezdett beborulni. Sőt a sima vízfelületen, nagy térközökkel ugyan, de apró pöttyenések látszanak. Az kétségtelenül eső. Nem sok felhő van, majd eloszlik. E miatt nem mászok 100 métert oda, és százat vissza. Etetek. Nincs annyi turkálás, mint előzőleg volt. Teljesen beborult. Amurokat sem látni, de néhány ponty, vagy kárász fordul. Kín keservvel beállítom az 5 grammos nyalókán a mélységet. Az első úsztatásokra, van csipkedés, de nem akadt. A harmadik úsztatásra, mikor elém ért a felszerelés, visszatartottam. Szép komótosan elhúzza az úszót a meder közepe felé. Bevágok, ül. Megindul lomhán a mederbe. Megpumpálom, jön. Erőltetem egy kicsit. Emelkedik is. Feljön, majd erőt véve magán letör a mélybe. Meglepődtem, ez két kiló körüli pikkelyes ponty. A merítő szákot a nádfalnak támasztottam, azt mustrálgattam. Megakadályoztam közben, hogy a hal a nádba menjen. Már előttem köröz a fenék felett. Na, most van idő a szákkal foglalkozni. Hagy fáradjon a hal. A lényeg, tartsam a kontaktust, ha lazul, emelek rajta. Azt nézegetem, hogy akadt a szákfej a nádfalba. Kiszabadítom, és leteszem a vízre. Hol a zsinór? Megemelem a botot. A stég jobb sarkánál megmozdul a vízinövény. Azért nem vágtam ki a múltkor, legyen egy keskeny növénysáv. Hát van, - abban meg a ponty. Persze, ha kivágom beljebb ment volna a nádba, vagy a stég alá. Késő bánat, eb gondolat. Egy hibát követek el. A hosszú bottal, a meder felé próbálom húzni a halat. Éppen lazára kellett volna engednem a zsinórt, hátha kiúszik vissza. Régi trükk, és már alkalmaztam is sikerrel. De most nem! Most, meggondolatlanul, pánikban cselekedtem. A ponty is pánikba esik és megugrik a húzással ellentétes irányba, a parti nádas felé. Ott is van 60 centi vízmélység. Én bőszülten húznám visszafelé. Az előke elszakad, és kirepül a cájg. Rohattannyáztam egy kicsit, és elkezdtem az előke cserét. Közben arra gondoltam, - miért nem próbáltam megszákolni hínárral együtt? Hatvan- nyolcvan dekás kárászokkal sikerült. A horgot 14-es aranyszínűre cseréltem, az jó a kukoricához. Az eső egyre sűrűbben esik. Fogtam, egy dekás küszt. A fenekezőt párszor rázogatta valami, de nem akadt meg. Mikor feltettem a bordó tengerit, utána nem volt kapás. Összeszerelem. Elviszem a kocsiba a botot és felveszem a motoros dzsekit. Megyek ki a stégbejárón. Reccs. Az egyik palló leszakadt. Majd térdig esem a vízbe a ballábammal. Mondtam pedig Jánosnak: az nem rögzítés, hogy két deszkát, két irányból két-két raisserrel összecsavaroz. Első meglepetésemben elkezdem mondani, hogy azt a rohadt, stb, stb. Aztán abbahagytam. Na, nem azért, mert valaki meghallja, - aztán mit fog mondani. Nem jár itt senki. Ha, jár is autóval. A csizmában cuppog a víz. Kellemes meleg. Kifelé menet nosztalgiázom egy kicsit. Eszembe jut, hogy a múltkor is eljöttem a kocsihoz. Pelletért, meg horog kivevőért és nem volt a kocsiban. Újabban bénázok. Elfelejtek dógokat. Mint ahogy azt sem írtam meg, hogy horog kivevő ott lógott a nyakamban. Otthon, mikor vettem le a munkáskabátot, a tükörben láttam valami sárga valamit a vállamnál. A horogkivevő volt. A nyakamba aggatott motyók áttolták, és nem hittem az emlékezetemnek, hogy induláskor a nyakamba akasztottam. Betettem a botot a kocsiba. Felvettem a motoros dzsekit, és visszacaplattam a stéghez. A balcsizmám ütemes cuppogása közepette. A stégen ismét öntök ki a vízből. A nadrágom szárából összegyűlt egy félliternyi. Közben azon bosszankodom, hogy két, három hal megfogása után módosítani kell a csali felrakásán. A bordó tengerivel fogtam egy törpét. Aztán semmit. Próbáltam a fokhagymásat. Nem nagyon ette. Úgy döntöttem, hogy 12-es horgot teszek. Ami fenn van, annak már nem valami jó, a hegye, de emiatt nem megyek ki megint a kocsihoz. Abban reménykedem, hogy a nagyobb horogról nem tudják leszedni a csalit. Később kiderült, hogy de. Arról nem beszélve, hogy kétdekás halacskák is elkapták. Hosszantartó, kis pöcögtető kapások után törpéket fogok. A mederben, egy visszatartás után, elég jól ellenkező halat akasztok. Erőltetem. Meglátom, hogy olyan 70-80 dekás e.kárász. Kicsit engedek, mire megszűnik a kontaktus. Felrémlik bennem, - ez nem az Én napom. Pontosabban ez se. A mérlegelésnél nem mértem külön a halakat. Volt két e.kárász és hét törpe. A többi vegyes. Méret alatti bagolykeszeg. Küsz, és bodorkák. A 28 hal 1,19 kg volt. Végtére is meg lehetek elégedve. Fürödtem ugyan, de a halfogással csak nem fürödtem be. Azért csak jobb lett volna, ha a ponty is megvan.  -.appa. 

• Még júliusban olvastam, hogy Daalder volt amerikai NATO-nagykövet szerint a szélsőjobboldali pártok térnyerése aggasztó a NATO és más nemzetközi intézmények egységére és bizalmi rendszerére nézve. Teszem hozzá, ez azok számára aggasztó, akik NATO, és unió pártiak. Akik nem így gondolkodnak, azok örvendeznek az ő szívükben. Azt is mondta Daalder: „Jelenleg a szélsőjobboldal felé kezd fújni a szél, amit látunk Európa-szerte, sőt az Egyesült Államokban is”. Ennek drukkol a magyar kormány is. Trump megválasztása után egy nap alatt békét teremt Oroszország és Ukrajna között. Magyarország készít egy új, nem háborús költségvetést. Még tán a rendeleti kormányzás is megszűnik. Ezt a magyar kormány biztos nem akarja. Végül is a vészhelyzet megmarad. Dőlni fog a pénz Magyarországra. Nem tudom honnan. Mert Trump nem fog adni, az tuti. És mondok még egy tutit. Az unió sem ad, amíg ilyen összeférhetetlen, mindenbe belekötő kormányunk van.
• A kormánynak sokkal jobban tetszene az a megoldás, hogy az unió adja a pénzt, és ne számolgassa, hogy mire költöttük. Viktorunk elég nagy fiú (legalábbis súlyos) ahhoz, hogy eldöntse, mire költi, és megtudja határozni, - kinek mennyi jár belőle?
• Azt gondolom Amerika nem fog adni. Amerika továbbra is Ukrajnába fogja nyomni a pénzt. Annyi pénzt pumpáltak már az ukrajnai háborúba, hogy az újjáépítés gyanánt, jó lenne valamennyit visszaszipkázni belőle.
• Daalder azt is mondta: Még nincs szó végveszélyről vagy alapvető fordulatról, de a jelenségre és a folyamatokra figyelni kell. Főként azért, mert a szélsőjobboldal nemcsak tekintélyelvű, hanem jóval nacionalistább is, ami viszont ellentétes a kollektív biztonság ígéretével. Az óta látjuk, hogy létrehozták Orbán kezdeményezésére a patrióták elnevezésű tömörülést. Azt gondolom, a patrióták nehezen tudnak megegyezni. Mindőjük vezető szerepre vágyik, és többet akar a saját országának. Ne legyünk rosszhiszeműek! Nem a saját zsebükről van szó. Egyébként meg, - de! Gondoljatok a Leyen csajszi kovid idején történt vakcina rendelési bulijára. Na, jó! Nem volt akkora, mint a Mi kis országunk lélegeztető gépes biznisze. A honnan vesszük a vakcinát? – azt már nem is említem.
• Daalder szerint Ukrajnának, és a NATO-nak is többet kell tennie annak érdekében, hogy növelje Oroszország legyőzésének lehetőségét. Szerinte a fiatalabb férfiakat, és nőket is mozgósítani kellene, hogy harcoljanak az ukrán erőkben. Számolgatni kezdett, hogy ezt a háborút 40 évesek vívják. Ilyen a történelemben ritkán fordult elő. Szerinte: szükség van a 18, 20 és 21 évesekre is. A világ többi részén minden hadsereg ezekre támaszkodik.
• Az óta tudjuk, hogy az Ukránok támadnak. A támadáshoz hatszoros túlerő kell. Akkor biztos az, hogy legalább egy ember élve eléri a kívánt területet.
• (Megjegyzés: a második világháborúban a szövetségesek katonáinak átlagéletkora 23 év volt, de még a német oldalon is 32 év alattiak harcoltak. A végnapok idején, 40 évfölé emelkedett a harcolók átlag életkora.) -.appa. 

• Kimondottan tetszik a fejtegetésed. Írhatnám, hogy ne is törődj vele. De Te, nem úgy vagy összerakva. Régebben Edit megírta Nekem. A költők érzékeny lelkűek. És ez igaz is. A művészek ilyenek. Bohémek egyrészt. Másrészt túl komolyan veszik a világnak, azt a részét, ami Őket érinti (azért nem minden, van, ami hidegen hagyja Őket). Azt gondolom, a művészlétnek az a lényege, hogy mélyen megérinti őket a körülöttük történő dolgok. (Az is érthető, hogy nem minden). Belegondolnak, beleélik magukat, és nem tudják elengedni.
  Nem tudom, - egyáltalán el kellene-e engedni? Egyben biztos vagyok. Megoldást nem lehet találni. Vagyis a dolgok továbbra is történni fognak. Azt is gondolom. Sok ember van úgy. De, szar hangulatom van, - nehogy-mán Neki jobb legyen! Vagyis, csak azért bántjuk az embertársainkat, hogy Ők is rosszul érezzék magukat. Ilyen egyszerű ez. Nem az a jellemző az emberekre, hogy kedvesek egy másik emberhez, a miatt hogy az jobban érezze magát, netalán jobb hangulata legyen. Ilyen furin vagyunk összerakva. Mindez, amiket leírtam, Neked nem jelent semmiféle segítséget. Jobban belegondolva. Senkinek sem jelent segítséget! Leírtam, mert eszembe jutott. Ne is törődj vele. Felejtsd el. Folytatom az okfejtésem. Viszont az, hogy megírtad jó dolog. Talán állított egy kicsit a lelki békéden.
• Igazad van. Az emberiség elpusztítja saját magát. És akkor mi van? - merül fel a kérdés. Az általad jól látott, és jól leírt emberi tulajdonságok „emberi tulajdonságok”, amik belénk van kódolva. Fiatal lehetsz. Hiszed, az emberiséget meg kell menteni. Azt gondolom, óriási félreértésben leledzel. A Föld, és rajta valamilyen élet megmarad. Az ember pusztul ki. És akkor mi van? – kérdem megint. A Föld szempontjából jelentéktelen tényezők vagyunk. Mi az a 300 000 év? - mióta megjelent a Homo sapiens. Mikor születtem 2,5 milliárd ember élt a Földön. Most több mint 8 milliárdan vagyunk. Ezzel arra akarok rámutatni, - van miből pusztulni. Mondok egy érdekességet. Úgy határozzuk meg magunkat, „az ember társadalmi lény; közösen végzett munka, a tagolt beszéd és gondolkodás jellemzi. Mindezek révén képes a világ megismerésére és átalakítására”. Amiket írtam, abból az derül ki, hogy egyre antiszociálisabb lények vagyunk. Fenntartva a másokkal való törődés álarcát. A közösen végzett munkát az jellemzi, hogy vannak, akik dolgoznak. A munkavégzés hasznát mások fölözik le, kényszerítve a dolgozókat, a nagyobb nyereség elérése érdekében, a még több munkára. A 12 órás munkaidő bevezetését úgy állítják be, hogy a munkavállalók azzal nagyon jól járnak. (Hát hogyne járna jól! – elszakítják a családjától). Széttekintve a világban, felmerül kérdésként: jellemző a tagolt beszéd? Nem követem a valóság-sókat (az élet sava-borsa). Nem jellemző a tagolt beszéd, de a gondolkodás sem. Influenszerek irányítják a közgondolkodást, holott maguk is hiányosságokkal küzdenek a gondolkodás terén. Bár nem kell küzdeni. A nőneműeknél elegendő, ha mutogat valamit a nemi szerveiből, aztán mondhat bármit, - Ki figyel oda? A hímneműeknél csinálni kell valami olyasmit, amivel kitűnhetnek a többiek halmazából. Nem szomorú ez? – hogy foglalkozás (majdnem azt írtam szakma) lett ebből az internet kreálta tevékenységből. Az utolsó jellemzőnk: Képesek vagyunk a világ megismerésére és átalakítására. Tényleg átalakítjuk, - de, miért ilyenre? Ezt nem értem! -.appa. 

07.17. Hétfő

Szerdán vótunk Gabica doktornőhöz Attilával az éves kontrollra. Előzőnap tovább benn volt, mert az OAH ellenőrzött. Így aztán hazahoztam, és délután kimentünk a Balász-érre. Nem mentünk be messzire. Leültünk az úttal párhuzamos ágon, a parkoló közelében. Árnyék ugyan volt, de meleg is. A 36-os aszfaltja ontotta a napközben betárolt hőt. A nap is jobban átsütött, az egy sor fa ágain. A parkolónál döglött halak voltak, a vízben. Ahová mentük, ott döglött halak nem voltak, de százával pipáltak. Semmi jóra nem számíthattunk. De, ennyire rosszra nem gondoltam. Attila fogott egy naphalat, és egy bodorkát (4 deka). Én átszereltem egy érzékeny 3 méteres szerelékre. Elmentem, oda ahol a halastó kifolyik, vizét engedve az érbe. Ott fogtam 3 halacskát. Visszamentem Attilához, ahol fogtam egy negyediket. 3 deka lett az összsúly. A víz annyira oxigénhiányos volt, hogy az utolsó hal kivételével, mind elpusztult a haltartóban.

Tegnapelőtt 15.-én kimentünk. Úgy döntöttem beljebb megyünk. Főleg, hogy a szivárgó csatornából friss víz folyt be. Az érben elég jól áramlott a víz. Reménykedtem, ennek hatására megindulnak folyással szemben a halak. Találtam egy helyet ahol, 80 centis víz volt. Mikor bedobtam a gombócot, gondoltam, hogy baj van. Sajnos világos színűt használtam, és a fenéken szépen látszottak, ahogy lesüllyedtek. Két órán át kitartottunk. megszereltem a hármast is. Egyetlen kapást sem sikerült kicsikarnunk.

Na, az előzmények ellenére tegnap is odamentünk, hisz más helyeken irgalmatlanul meleg van. Titkon abban reménykedtünk, hogy előző napi etetésre jönnek halak. Melegebb volt, mint szombaton. A víz lassan folyt. Azt egyből láttam a szivárgón alig folyik víz. Felérve a töltésre látszott, hogy a K-I- be nincs víz. Ami, most folyt be, az annyi, amennyi a rossz töltéseken keresztül megszökik. Bementünk a szombati helyig. Megállva, mondtam egy cifrát. Attila megkérdezte: mi bajod? Nézz le! – ott a tegnapi etetőanyag. Nemhogy halak, de még a teknősök sem ették fel a beszórt etetést. A hármas botot meg sem szereltem. A mellettünk lévő hangya domb tetejéről szedtem egy kis földet. Valami miatt a boly elhagyta a dombot. Egyetlen hangyát sem láttam a környékén. A földdel sikerült feketére alakítanom, a sárgás etetőanyagot. Gyönyörű füstöt húzott a vízben. Ehhez társult az illat felhő. Sajnos nem volt hal a környéken. Illetve, egy centi körüli babahalak látszottak. Béke, és nyugalom volt. Naphal, kis csuka, vagy sügér sem zavarta meg őket. A szúnyogok érdeklődtek erősen. Valamicskét védett, hogy befújtuk magunkat. Most nagyon figyelmesek voltak. A kéz, közelítő mozdulatára azonnal elrepültek. Kicsit később jöttünk. Kicsit hamarabb abbahagytuk. Az eredmény azonos volt a tegnapival. -.appa.  

• Lássuk akkor a reformációt. Martin Luther, vagy ahogy mi híjjuk Luther Márton (1483-1546) a protestáns reformáció szellemi megteremtője. Ágoston-rendi szerzetes, később teológus és professzor, a wittenbergi egyetem bibliatanára. Reform meglátásait az egységes egyház keretei között szerette volna megvalósítani. október 31-én elküldte, Albert mainzi érseknek a búcsúcédulák erejét, és hatékonyságát kétségbe vonó, 95 pontban megfogalmazott vitairatát. (Ezt tekintik a reformáció kezdetének). Luther azt látta, hogy az egyház eltávolodott a Bibliától, amikor magát Isten kegyelmének egyedüli közvetítőjeként tünteti fel. Gyakorta emelt szót a búcsúcédulákkal való üzletelés ellen. Ezek automatikusan bűnbocsánatot nyújtottak annak, aki megvásárolta.
• A hiedelem szerint Luther a wittenbergi vártemplom kapujára kiszögezte tételeit. Mikor konfirmáltam ezt tanultuk. Igazából ennek nem sok értelme lett volna. A templomjáró köznép nem értette a latint, mi több németül se tudott olvasni. Tételeivel nem a katolikus egyház dogmáit, hanem gyakorlatát támadta. Nem akart egyházszakadást. Élete vége felé türelme egyre fogyott, már a pápaság intézményét is támadta. Halála előtti évben a pápát Antikrisztusnak nevezte. Jegyzem meg ezt a címkét a jelenlegi Ferenc pápa is megkapta.
• A másik reformátor, a francia születésű Kálvin János (1509-1564). Luther tanait tovább fejlesztve létrejött a Református egyház.
• Az idő elérkezett, amikor kimondhatjuk, nem a reformátorok találták ki az eleve elrendelést. Fennebb láttuk, hogy Luther, Ágoston rendi szerzetes volt. Őt tekinthetjük a katolikus egyház legkiemelkedőbb filozófusának. Ágoston (354–430), tehát jóval megelőzte a már említett reformátorokat. Ő volt az első, aki kidolgozta az eleve elrendelés tanítási rendszerét. Úgy látta, hogy meg kell védenie, a meg nem érdemelt, és önkényes isteni kegyelem gondolatát. Ennek kapcsán fejtette ki az eleve elrendelés tanát. Az „Ad Simplicianum”-ban leírja gondolatait a Róma levél 5:12-ről, és az említett 9. fejezetről.
• Ne legyetek a hitetlenekkel felemás igában, mert mi köze egymáshoz az igazságnak és a gonoszságnak, vagy mi köze van a világosságnak a sötétséghez? Vagy mi azonosság van Krisztus és Beliál között? Vagy milyen közösség van hívő, és hitetlen között? Hogyan fér össze Isten temploma a bálványokkal? Mert mi az élő Isten temploma vagyunk, ahogyan az Isten mondta: „Közöttük fogok lakni és járni, Istenük leszek, és ők az én népem lesznek. Ezért tehát menjetek ki közülük, és váljatok külön tőlük, így szól az Úr, tisztátalant ne érintsetek, és én magamhoz fogadlak titeket, Atyátokká leszek, ti pedig fiaimmá és leányaimmá lesztek, így szól a mindenható Úr.” Mivel tehát ilyen ígéreteink vannak, szeretteim, tisztítsuk meg magunkat minden testi és lelki tisztátalanságtól, és Isten félelmében tegyük teljessé a mi megszentelődésünket. (2 Korinthus levél 6:14–7:1)
• Zárásképpen. Mózes V. 4. fejezet: ² Semmit se tegyetek az ígéhez, a melyet én parancsolok néktek, se el ne vegyetek abból, hogy megtarthassátok az Úrnak, a ti Isteneteknek parancsolatait, a melyeket én parancsolok néktek. Eddig az idézet. Azért lássuk be. A zsinatok jócskán belenyúltak Isten ígéjéhez. -.appa. 

• Szóval Noé utódai igen komolyan vették az ÚR következő intelmét. „Ti azért szaporodjatok, sokasodjatok, népesítsétek be a földet, sokasodjatok rajta!” A tegnapi gondolkodásom közben felvetődött, hogy nem ártott volna valami olyasmit tenni a programba, ami gátolta volna a túlszaporodást. Ilyesmi jószerivel nem történt. Mondhatjuk, hogy ez egy hiányosság. Igen, de vannak itt más dógok is.
• Itt van a pokol. Pontosítok. Itt a Földön is az van, de a teremtéskor külön pokol is készült a bűnösök részére, ahol majd elnyerik büntetésüket. Jegyzem meg, a zsidóknál szó nem volt pokolról. Ezzel szemben a kereszténység ismeri a poklot. Ez felvet egy problémát. Az eleve elrendelés azt jelenti, hogy az Atya, a Fiú és a Szentlélek mindenben megegyeztek. Tehát eldőlt az is, Ki lesz jó ember, és Ki lesz bűnös? Lássátok be, ez teljességgel méltánytalan, mondhatni igazságtalan a teremtményekkel szemben.
• No-de, Kik vagyunk Mi, hogy ilyen kérdést feltegyünk: nem igazságtalanság ez Isten részéről? Erre nagyon egyértelmű a válasz. Szó sincs róla! – hogy igazságtalan lenne. Hiszen az Úr megmondta Mózesnek: „Irgalmazok, akinek irgalmazok, és könyörülök, akin könyörülök.”
• Azért marad itt tisztázatlan kérdés. Olvashatunk arról, hogy Isten végtelenül kegyelmes az emberrel szemben. Végtelen szeretetében, megtévedt teremtményének megbocsájtja a bűnt. Amire mondhatjuk, hogy szép Tőle. Azt is mondhatjuk, - jó, de az eleve elrendeléssel bűnös utat írt elő számunkra. Nem volt más választásunk.
• Az is kérdéses, miért teremtett poklot a bűnösök részére. Egyértelmű volt azt gondolom, hogy annyira szereti teremtményeit, hogy megbocsájt Nekik. Vagy egy kósza feltételezés. Időközben szerette meg Őket. Meggondolta magát, és úgy döntött Mindenkinek megbocsájt.
• Most jutott eszembe. Többször írtam már, hogy Jézust még azon emberöltőn visszavárták. Felment a mennyekbe, és írva vagyon: „onnan lészen eljövendő ítélni eleveneket és holtakat.” Vajon, miért nem jött vissza? Végtére is. Minek jött volna vissza? – hiszen Mindenki részére, minden bűn meg lett bocsájtva.

Azt hiszem, legközelebb befejezem az eleve elrendeléssel kapcsolatos gondolataimat, amiből kiderül, - nem a reformáció kitalációja, huncutsága az eleve elrendelés.  -.appa.

• Amit tegnap Mózes első könyvének kilencedik fejezetéből idéztem, az özönvíz utáni újraindítást meséli el. Nyilvánvaló, hogy növények nem voltak a bárkában, csak ami az élelmezéshez kellett. De az ÚR akarata szerint, akár ki is bírhatták 40 napig. Igaz itt nem hullhatott manna, mint a pusztai vándorláskor. Az sincs leírva, hogyan oldódott meg az állatok szabadon bocsájtása után a ragadozók táplálása. Vegyük olybá, hogy vót ott elég dög mindenfele, oszt az elették. A növények ott maradt magja kikelt.
• Nos, az idézett részből láthatjátok, hogy megehetünk mindenféle jószágot, és növényt. Itt számomra zavaró, hogy sok növény van, ami mérgező. Az is lehet, az ÚR a növényeket nem definiálta az élőlények közé, mint Mi emberek. Igaz, külön azt is a kezünkbe adta.
• Még egy érdekes idézet: „De húst az éltető vérrel együtt ne egyetek!” Ez nem felszólítás a vegetáriánusság felé (hisz kezünkbe adott minden állatot és növényt). Az idézett rész, abba az irányba terel minket, hogy véreztessük ki az állatokat, mielőtt táplálékot készítünk belőlük. Igaz, nincs köze az idézett részhez. De! - ha már az ételekről beszélünk. Érdekes szabály még az is, hogy „ne főzd a gödölyét anyjának tejében”.
• Itt vissza kell mennünk a zsidó jogtárhoz (Misne Torá), hiszen a kereszténység a zsidó vallás egyik kiágazása. A tiltott ételek szabályai közt lehet erről, a tejes dologról olvasni. A bibliai törvény szerint, tilos húst és tejet együtt főzni, illetve együtt fogyasztani. Tilos továbbá hasznot húzni az ilyen elegyből. Gondoljunk csak bele, - mennyit vétkezik az emberiség. Éttermekben esszük, a paprikásokat, a tejszínes mártásokat. Az ilyesmit el kellene temetni. A hamvait sem szabadna felhasználni, hasonlóan minden olyan dolog hamvához, amelyet el kell temetni.
• Büntetés jár érte. Ha, valaki egy olajbogyónyinál nagyobb mennyiséget összefőz a két dologból, korbácsolást érdemel. Ugye írva vagyon: „ne főzd a gödölyét anyjának tejében!” Hasonlóan, ha valaki elfogyaszt egy olajbogyónyinál nagyobb mennyiséget a hús-tej elegyből, bár nem Ő főzte, mégis korbácsolást érdemel. Manapság csattogna a korbács.
• A Tóra nem említi a hús és tej együttes fogyasztásának tilalmát. Ezt azzal magyarázzák, hogy még az együtt főzésüket is megtiltotta. Ez azt jelenti: még az együtt főzésük is tiltott, hát még az együttes fogyasztásuk.
• Érdekes kitétel a következő idézet is. „Aki ember vérét ontja, annak vérét ember ontja.” Ezen az alapon az emberiség kipusztul, a végén egy marad, mint a hegylakó című filmben. Csak itt nem a halhatatlanok közül, hanem az egész emberiségből, hisz kötelező a gyilkost legyilkolni.
• Na, előszedek még valamit. „Ti azért szaporodjatok, sokasodjatok, népesítsétek be a földet, sokasodjatok rajta!” Felmerül azért bennem. Nem kellett volna valami fék. Egy egyensúly beállítása. Több mint 8 milliárdan vagyunk. Egyre gyorsabb ütemben szaporodunk. Évente 80 millióval, és ez egyre több, és több lesz. -.appa.