- Hát, nem jól látod. Számomra a politikai pálya nem volt fontos. Sodródtam, és próbáltam távol maradni tőle. Nem egyszerű, amikor mindenhonnan, mindenből az jön elő. Nem annyira, mint most. Nem volt annyi hírforrás. Viszont, ha azt vesszük, hogy az a kevés mind az állampárté volt, akkor meg azt mondhatjuk, hogy DE! Most is vannak talán olyan hírforrások, ami nem állami. Úgy értve, hogy nem a NER tartja fenn. Legalábbis papíron, mert igazából ezek nagy részét is az állam pénzeli. Ilyen volt az ATV, amit sokan néztek ellenzékisége miatt. Közben burkoltan csepegtette a kormány propagandát.
- Arról már írtam, hogy apró gyerekként Engem, az egyház misztériuma megfélemlített. Mindég a büntetés lebegett a szemem előtt. Anyám is mindég azt erősítgette, hogy Isten megbünteti a bűnösöket. Ne hazudjak, mert büntetésként majd tüzes tányért fogok nyalogatni. Persze arról is volt szó, hogy Isten megjutalmazza az arra érdemeseket, majd övék lesz a mennyeknek országa. Honnan tudja, Ki érdemes rá? Rengeteg ember van. Pedig akkor még két és fél milliárdan sem voltunk. Ezt nem tudtam hová tenni. A tüzes tányér sokkal kézzelfoghatóbb volt. Mondjuk ez képzavar, a magas hőfokú tányért nem érdemes fogdosni. A mennyországban áldott lesz majd az a nap, mikor békében együtt lesznek az oroszlánok, és a bárányok. Jó! – de mi lesz addig, míg el nem jön az a nap? Mit keresnek ott az oroszlánok? Mi van, ha Engem kihagy. Aztán ott volt az énekben, a hímes patak. A környékünkön sok patak volt a hegyekben. Egyik se volt, se hímes, se selymes. Nagyon sok évtized után tudtam meg, hogy az a patak híves. Arra jutottam, hogy az jelentésileg hűvöset, hideget jelent (megnéztem a neten, és igazam volt). Nekünk ott lesz minden rokonunk, ősünk. Egy olyan tömeg jelent meg lelki szemeim előtt, akikről azt sem tudom Kik. Minden rokonunk a mennyországba jut? Ezekkel fogok ott szeretetben élni. Mit csinálok Én egyedül, ha megfeledkezik Rólam az ÚR? Szóval rengeteg félelmetes dolog volt. Jártam Én templomba. Kötelező volt. Anyám vitt. A sok félelmetes dolog miatt nem figyeltem oda. Vártam az Istentisztelet végét, mikor elhangzott a figyelemfelhívás az adakozásra. A jókedvű adakozót szereti, és megáldja az Isten. Én nem voltam jó kedvű. Ötven fillérért vehettem volna egy gombóc fagyit. Most a városokban ötszáz forint felett lesz. Sosem jutott eszembe, hogy ne dobjam a perselybe a pénzt. Épp elég volt, hogy Isten tudja, hogy nem jó kedvemben adakozok. A kellett vóna még, hogy ellopjam az ötven fillérjét. Abban azért reménykedtem, hogy hátha Isten nem vesz észre mindent. Már csak ezekért sem fordult meg a fejemben, hogy pap legyek. -.appa.
