• Szóval most leragadtam a horgász témánál. Nem olyan idegesítő, mint amikor buggyant politikusokról írok. Kötcse óta tudjuk nem igaz, hogy nem kapunk uniós pénzt. Annyi pénz van, hogy le sem tudjuk hívni. Mondta Viktor. Meg azt is mondta, hogy soros elnökként lesz megint olyan sajtótájékoztató, amikor bárki kérdezhet. Még-hogy nincs demokrácia. Igaz, a kötcsei is olyan volt. Legfeljebb nem válaszolt rá. Hát mennyivel demokratikusabb annál, mikor oda sem engedik a média képviselőit. Aztán néhány nap múlva Nagy Marci azt mondta a partizános Marcinak, hogy hiányzik az Eu-s pénz.
• Lehetne még írni a közlekedésről, de az is idegesítő. Én belém úgy berögzítették az irányjelző használatot, hogy a garázsba való beálláskor is biluxolok. Mások az úton sem. Aztán idegesítő, amit a rolleresek, és a kerékpárosok tesznek. Annyi jó van a rollerben, hogy Ők nem SMS-eznek menet közben. Viszont betyár gyorsan megjelennek, meglepően gyors irányváltoztatással. Na, most tényleg. Hiányzik ez valakinek. Gondolom, ezt mindenki megéli nap, mint nap. Még a gyalogosok is. Sokan nem értik, miért engedik, hogy ezt műveljék. Nagyon egyszerű. Ha történik valami, megbüntetik az autóst.
• Ja! Legutóbb, az egészségügyről értekeztem. Ott tartottam, hogy a háziorvosok a Tőlük elvárt tevékenységek alapján fontos feladatokat látnak el. Azt is említettem, hogy Viktor kötcsei beszédében elmondta. Amióta hatalmon vannak (mondjuk a hatalmat Én mondtam), 8 ezer orvossal több dolgozik. Biztosan úgy van. Miért is hazudna? Tán néha, csak mond igazat is. Ebben azért ne legyetek biztosak, de tegyük fel.
• Azt mondtam ez így, szép és jó. Azért mégis úgy alakul a dolog, hogy a lakosság zúgolódik, és egyre elégedetlenebb a háziorvosi rendszerrel. Említettem azt is, hogy kisebb panaszok esetén ez a rendszer az, ami az egészségügyben viszonylag gyorsan elérhető. Van persze a sürgősségi ellátás. A mentők is részesei ennek a feladatkörnek. Ezt elmondom. Pénteken jártam Debrecenben. Hát ott is fúrnak, faragnak, mint mindenfelé a környékünkön. Azt mondja az illető, akivel beszéltem, hogy az épület sarkán lévő nagy gödörbe beesett az egyik dolgozó. Hozzájuk szaladtak be, hogy hívjanak mentőt. Szerencsére közel van a mentő állomás. Szerencsétlenségükre egy fél óra múlva érkezett meg a mentő. Elvitte a GPS máshová. Öröm, az ürömben, hogy nem volt súlyos a sérülés.
• Az állam nem teszi érdekeltté a különböző szolgálatokat abban, hogy színvonalas munkával versengjenek a betegekért. Az egészségügyi kormányzatok arra ösztökélnek, hogy kivizsgáljanak. Küldözik ide-oda a betegeket, tovább terhelve az amúgy is túlterhelt szakrendelőket és a kórházakat. Miközben az emberiség létszáma nő, a kórházi ágyak száma csökken. Az unióban is. Statisztikailag kimutatják, hogy a kórházi ágyak 66%-a van kihasználva. A sürgősségik ellátják a betegeket, és már küldik is haza Őket. Lehetne ezt sorolgatni, de elengedem a témát. -.appa. 

08.12.

Attila ment Debrecenbe. Ott találkozott két egyetemista társával. Na, akkor Én megyek a polgári úti hídhoz. Megszereltem a fídert és, hogy el ne csábuljak, mást nem is vittem. Ott derült ki, hogy csontit, meg etetőanyagot sem vittem. Nem gond, mert száraz etetőanyag van a kocsiban. Itt jól eszik a kukoricát, arról nem beszélve, hogy a csali-tüskés horgászathoz van pellet és mini bojli. Legutóbbi itt horgászatom óta Lajos tényleg megcsinálta a stéget. Parádés bejárót készített a Jánoséhoz képest. Mondta, hogy a két hét alatt fogott 5 pontyot. A legnagyobb ötkilós volt. Egy másfeles e.kárászt fogott, és egy szintén másfeles csukát. A fia most fogott egy félkilós sügért. Egy bottal békés halra megy, eggyel rablóra. Megszaglásztam a saját készítésű kukoricáit. A büdöset, és volt egy doboz nagyon jó illatú. Veszi a színezett kukoricákat, és Ő illatosítja. Na, ennyi szakértés, meg szagértés után mentem a stégre. Megszereltem a fídert. Bedobtam a cájgot lefelé. Sanyi állítja, hogy a fídert folyással szembe kell dobni. Amikor szerelni szoktam a bolonyait, akkor szinte viszi el a botot mellőlem. Most hozzá sem nyúlt. Pár kis piszkálás volt. Úgy döntöttem, hogy bedobom folyással szemben. Gyönyörű görbítés után konstatáltam, a mini bojli hiányát. Öt percenként voltak kapások. Na, kipróbáltam, hogy a stoppert lehúzom a kosárig. Fogtam egy törpét. Na, legalább nem betlizem. Innentől nem foglalkoztam, hogy a tüske zsinórját tekerjem a horogszárra. Fogtam még egyet. Na, nem úgy egyből. Jó sok csalim ellopkodták. Kerestem egy jó kemény pelletet. Azt megfúrtam, és azzal csaliztam. Ennek köszönhetően meglett a harmadik törpe. A szúnyogok támadtak. A stég is kényelmetlen volt, mert a kisszékem is a garázsban maradt. Összetoltam a szákot. Gyönyörű rágörbítések. Bevágok, hát ez nem törpe. kihúzgálom a szákot. Nem rizikózok a kis horoggal. Jutalmam egy 21 dekás e.kárász. Visszadobom a cuccot. Írom a jegyzőkönyvet. 1 e.kárász, és három törpe. Szép görbítésbe vágok bele. Megvan a negyedik. Most is fenn a pellet, a kosárban is van kaja. Meg lett az ötödik. Meg is állapítottam magamban, hogy a horogszárra tekergetésnek semmi értelme. Lehet máskor lesz. Nem tudhassuk! A halak útjai, meg észjárásuk kifürkészhetetlenek. Az öt törpe 26 deka volt. Mire indultam nyolc óra volt. Kezdett szürkülni. -.appa.

08.11.

Okulva a tegnapiból később mentünk ki. Szerencsére nem volt ott senki. Fél öt körül kezdtünk horgászni. A meleg iszonytató volt. Attilát hamarabb került árnyékba, mint Én. A túlparti nagy fák megtették a hatásukat. Maradt a fenekezős módszer mellett. Én változtattam. Az ötös boló puha. Ha megindul valami, nem tudom megállítani, ezért egy 4 méteres, 50-100 gr-os, kemény sziklahorgászbotot szereltem meg. Először karcsú úszóval, majd úgy döntöttem, hogy mégis inkább veglert teszek. Így közelebb ejthetem a sulyomhoz. A zsinórra kötöttem egy sünit, és a kis-fül, nagy-fül módszerrel csatlakoztattam a meglévő spiccbotos szereléket. Mindjárt az elején szembesültem vele, hogy a kivitelezésben hiba van. Az összeillesztés kötése nem szándékozott átmenni az apró gyűrűkön, amik a bot spicctagján vannak. Ezt áthúztam a gyűrűkön, és egy fél méterrel hosszabb cájggal horgásztam. Belendítéskor, akadt a kezembe, a ruhámba, és mellé a halak nem akadtak meg. Attila gyors egymásutánban két törpét is fogott, míg Én a csalit rakosgattam, mert a bodorkák rendre lelopták a kukoricát. Jut eszembe. A változatosság kedvéjért a giliszta a garázsban maradt. Csontit sem sokat vittünk, hogy ne az apraját fogjuk. Végül csak megtaláltam, hogyan csalizzak. Időnként a felezésnél, megint keresztbe kellett vágni a kukoricát. Az is jó volt, ha az egész kukoricát meggyirgyózza az ember. Fél nyolcig voltunk kinn. Akkor már Én hozzám is elért az árnyék. Összességében egész jól fogtunk, és ha van giliszta, akkor Attila is többet fogott volna. Így sok kukoricát lopdostak le a halak. Attila fogott 7 törpét, 21 deka. Én egy 18 dekás bodorkát fogtam. E mellett volt 9 vegyes halam (1 bagolykeszeg, két vörösszárnyú, a többi bodri), ez 44 deka volt. Egy e.kárászt fogtam a legvégén, ami 39 deka volt. A kemény bottal, két sulyomba menekülési kísérlet elhárítása után, gond nélkül kilehetett kormányozni a szákhoz a halat.

Ami régebbről kimaradt. Egy három soros jegyzet volt, ami elkerülte a figyelmemet. Hogy miért írom le mégis? Emlékeim szerint, a tavalyi év nagyon jó volt a Balázs-éren. Most kiderül, hogy megcsalnak az emlékeim. Ott hagytuk a Balázs-ér horgászatát szeptember elején. Íme a bejegyzés. Úgy vala a helyzet, hogy 08.04.-én megjövénk Bodaszőlőről még délelőtt. Nem titkolt célunk volt, hogy délután megyünk horgászni. Mentünk. Balázs-ér. Hűsölés árnyas fák alatt. Ezzel le is van tudva a beszámoló. Nem! Fogtam egy kétdekás törpét. Majd holnap. Eddig a történet. Hát a 08.05. történetét régebbről ismeritek. Hát az se vót egy siker történet. De amondó vagyok, ne szaggassuk a sebeket.  -.appa.  

08.09.

Délelőtt járkáltam ide-oda. Megjárattam a Nivát. Kimentem Karcsiékat megnézni, a Hortobágyira. Elvadult hely, hatalmas gazzal a parton, amit egy csapás nyit meg. Ezeken lehet lemenni a horgászhelyekre. Kábé 100 e.kárászt fogtak ketten. Az unokája egy könnyű pecával a parttól másfél méterre fogta a sok halat. Annak a víznek is csökkent a vízszintje. A Balázs-ér vize a Hortobágy felé folyt, e miatt aztán meg sem kíséreltük Balázs-eret. Mentünk oda, ahol tegnap voltunk. Vittem az eszközöket, amivel a beborult nádat le tudjuk vágni. Egy komoly kerékpár állt a parton. Meglepetésemre egy cigány sporttárs ült ott. Mondta, hogy a hídról horgászott, de elküldték a halőrök. Itt bement a vízbe, amíg tudott, és megvágta a nádat. Eteti a helyet, reméli, bejönnek a pontyok. Bementem a következő helyre. Ott van egy raklap, de már víz alákerült. Egy 15 centi vastag, bűzös fekete iszap és növényi maradványok borítják. Attila azt mondta, ne horgásszunk onnan. Átmentünk, az átkötőre. Olyan sulyom mező van rajta, hogy egy nagy fehér madár lépdelt rajta és evett valamiket. Lehet kölyök nagykócsag volt. Először megijedt és elrepült, de aztán csak visszajött. Ami számomra érthetetlen, hisz a csatorna teljes hosszában ilyen, bárhol sétálgathatott volna. Na, mindegy. Ű dóga. Ami még érthetetlen, - miért hagyják ezt az iszonytató növény tömeget ott rohadni. Ja! A sulyom védett. Bizony mondom Néked, ezek a környezetvédők nem normálisak. Végül is, vagy másfél órát horgásztunk. Attila etetőkosárral fenekezett. Attila fogott 11 törpét, és egy keszeget. A tömege 39 deka volt. Én az ötös bolóval, a betonban horgásztam. Volt vagy 15-20 m² szabad vízfelület. Én 17 halat fogtam (52 deka). Zömében bodorkákat. Jött sok kis törpe is. Összevissza szurkálták a kezem. Nagy fertőtlenítést végeztünk este. Holnapra is ide terveztük a horgászatot.

08.10

Oda is mentünk. A mérce 390-en állt. Egész délelőtt borult idő volt. Az ebéd utáni pihenő után, az indulás mellett döntöttünk. Kicsivel kettő előtt értünk ki. Kipakoltuk, hogy miket vigyünk. Úgy döntöttünk, hogy az eső kabátokat nem visszük be. Mire elindultunk kisütött a nap. Mire lementünk a Nyugatihoz már szikrázó napsütés volt. És, úgy is maradt. A Nyugatinál láttuk, hogy tegnap óta bezavarosodott. A betonban kicsit tisztább volt a víz. A sűrű növényzet megszűri. Tegnaphoz képest a módszeren nem változtattunk. Négy előtt kicsivel fejeztük be. Kibírhatatlan az ilyen idő. A rádiósok meg örvendeznek, hogy még visszajön a 35 fok. A kocsiban 50,4 fokra melegedett a hőmérséklet. Ez idő alatt, fejenként, kis híján két liter vizet szlopáltunk be. A pakolást és mérlegelést, már a fák alatt végeztük. Attila 14 halat fogott. Megint volt benne egy keszeg. Összesen, 51 deka.  Én 23 keszeget fogtam, 1,15 deka (egy kivételével bodri). Jött 8 törpe, 26 deka. Ennyi a történet.   -.appa.

08.05. Megint a Balázs-ér. Pistiék ott ülnek, ahol tegnap etettünk. Leülünk közelebb, a K-I-hez. Van szabad vízfelület, akár halat is foghatnánk. De nem fogtunk. Nekem volt egy kapásom. Biztosan az volt. A csonti végén 2 uszkve 2,5 milliméteres hosszban meg volt nyomva. Mikor Pistiék mentek el akkor mondták, hogy ők fogtak. Három törpét, meg pár apró kárászt. Négyen ennyi hal, nem egy nagydolog. Holnap nem jönnek, mert nagy esők lesznek. Mondtam nem lesznek. Hatig kitartunk, de semmi. Mondom Attilának, hogy meg kellene néznünk a déli-ágat. Ott is látszik szabad vízfelület. Lebeszélt róla.

08.06. Pistiék tényleg nem jöttek. Jöttek viszont olyan fekete felhők, hogy nem mertünk bemenni. Hatig kitartottunk, és megint betli. Elmerengünk a régi szép időkön, amikor a pergetések esetén fordult elő, hogy betliztünk. Mind a két nap gyanús volt, hogy a halastó befolyó környékén, meg ahol a 36-os alatt átfolyik az ér rengeteg hal pipál. Mondtam, hogy megnézzük hazafelé menet a déli irányba folyó ágat. A derékszögnél vannak pipáló halak. Elmentem a következő nagy tisztásig, ahol nincs békalencse. Nincsenek pipáló halak. Ennek hatására úgy döntöttem holnap ott horgászunk.

08.07. Oda is mentünk. Gondolkoztunk azon, hogy a Nyugatira megyünk, de lemenve a viharos szél hatására mégis az ér mellett döntöttünk. Itt az a rossz, hogy a fasoron néha átsüt a szembe nap, és polaroid ide, vagy oda, csak zavaró. Ilyenkor egyik kezét maga elé tartva árnyékol az ember. Egész jó vízmélységet mértem. Etetés. A víz Dél felől folyik észak felé. Az északi szél időnként, kevés békalencsét nyom elénk, de nem zavarja a horgászatot. Hosszan hagyom sodorni a szereléket. Fogok egy e.kárászt. Később egy kicsit nagyobbat. Az etetésen apró buborékok vannak. Erőltetem, hogy ott horgásszak. És fogok is egy apró bodorkát, majd egy 8 dekás törpét. Attila két törpét fogott, ami 14 deka. Az Én 4 halam 23 deka. Micsoda siker a betlik után. Etetve is van. Holnap is idejövünk.

08.08. Oda is mentünk. A vízfelületet mindenütt békalencse borítja. A 36-ossal párhuzamosan, vannak szabad felületek, de nagyon növényes a part. Másrészt a fák árnyéka nem érvényesül, csak a törzseknél. Melegünk lesz, mint a múltkor. Nincs mese, bemegyünk és leszedjük a békalencsét. Nem hirtelen elszaporodtak a békalencsék. Egy jó 20 centit elengedtek a vízből. Én túlmentem a helyen. Attila szólt, hogy tegnap itt horgásztunk. A vízben a szemben lévő oldalon lett egy négyzetméteres nádas. És van egy kicsit lejjebb is. Megszerelem az ötméteres száknyelet. Rakom a partra a növényzetet. Van abban hínár, sulyom, de nincs szabad vízfelület. A kis nádsziget is örömmel húzódik beljebb. Kiszedtem 20-25 kilónyi dzsuvát, de semmi látszata. Feladom. Ha-már beikszeltük magunk menjünk a Nyugati-főcsatornára. Mentünk. Rég nem voltam igazítani a helyet. Hatalmas a nádas. Az erős szélben be is van borulva. Egyébként a nádnak ez a dolga. Tölti fel a partot, és költözik beljebb. Szépen átalakul mocsárrá, majd ligetes erdővé. Az ember persze nem hagyja. Locsolni kell. Időnként megkotorják. A nádat kirakják a partra. Befedik iszappal, ami garantálja, hogy a következő évben még nagyobb legyen a nád. Régen vágták. Ezzel szigetelték a vályogházakat. Még régebben ezzel fedték a házakat. A legmelegebb nyáron is alig cseppent meg a szalonna a padláson. E modern világban jobb szigetelő anyagok vannak. Mester sincs, aki nádtetőt tudna készíteni. A szalonna meg egészségtelen. Néha eltöprengek rajta. Ebben a nagyon egészségesen táplálkozó, az élelmiszereket szigorú ellenőrzéseknek alávető világban, - mégis mi van? Egyre több ember nem ehet kenyeret. Térjek vissza a horgászathoz. Az látszik, hogy tegnap helyesen döntöttünk, hogy nem jöttünk a Nyugatira. A mostaninál jóval erősebb szél fújt. Mellé, ugye a könnyű szerelékek vannak nálunk. Nálam van egy kicsit nehezebb, de az sem mély, sodró vízre való cájg. Na, ez az igazi kihívás. Én még ott molyoválok, mikor Attila már megfogja az első küszt. Túl könnyű a szereléke. A sodrásban libeg, ami tetszik a küszöknek. Hét küsze, 8 deka lett. Én lentre húztam az ólmokat, így fogtam törpéket (4). Kukoricával bodorkákat (5). Három kis bagolykeszeget. 12 halam 38 deka lett. Megküzdöttünk a széllel. Nádba akadtunk. Szákkal kihúztam a belógó nádat és a partiakhoz kötöttem. Dagonyáztunk a fekete iszapban, de sikerült halat fognunk. Teszem hozzá, ez a fekete, kicsit bűzös iszap, az elbomló növényzetből származik. A Tisza „szőke”, amit ő hoz, az sárga. -.appa. 

o7.29. Szombat

Szokásos hétvégi kiruccanásként kimentünk a Balázs-érre. A kósza hírek szerint a főúttal párhuzamosan is eszik a hal. Gyanús volt a dolog, mert láttunk egészen fenn úszkáló törpét. Néhány pipáló kishalat. Leültünk a vastag fák árnyékába. Igen ám, de a naplemente átcsúszott kicsit északi irányba. Ezért aztán égetett bennünket a nap. Mellé egy kapásunk sem volt. Mondtam Attilának: menjünk át a gyulaházi ágra. Mentünk. A K-I-ben magas víz volt, így az érbe folyt bele a frissvíz. A fák árnyékot adtak, és volt egy kis légmozgás. Elég jól bementünk. Addig, ahol legutóbb ültünk. A parton ott volt a száraz békalencse. Most nem kellett leszedni, volt szabad vízfelület. Kezd elmúlni a nagyesőkkel bezúdult műtrágya hatása. Etettünk és kezdtük a horgászatot. Meglepően hamar megjöttek a halak. Három kis vörösszárnyút fogtam, majd jöttek aprókárászok is. Kábé másfél órát horgásztunk itt is, mint a másik helyen. Itt nem égetett a nap, és halat is fogtunk. Attila 9 db, vegyes halat fogott (33 deka). Én 33 darab, vegyes halat fogtam, ami 83 deka lett.

Természetes, hogy vasárnap is odamentünk. Nem horgászott senki. Később jött Pisti és Marian, az ismerős házaspárral. Most nem jöttek be, közelebb maradtak a zsiliphez. Hamar megérkeztek a halak, fogdostuk őket szépen. Sok volt a kis e.kárász, de jól telt az idő. Attila fogott 18 halat, ami 68 deka volt. Nekem leszakadt a horgom. E miatt másik szereléket tettem fel. Ez is veglerrel volt szerelve, de ezen, nagyobb volt az úszó. Ebből kifolyólag a jelző ólom is. 35 db. vegyes halat fogtam, ami 1,42 kg volt. Fogtam egy 20 dekás, nagyon szép pikkelyes pontyot. Külön mértem még egy szép e.kárászt, 31 deka, és egy nagy törpét 13 deka. Jó peca volt. Mikor mentünk ki, megálltunk Pistiéknél. Volt neki egy nagyobb törpéje, mit az enyém. Mellette 4 szép törpe. E.kárászok nagyon aprók jöttek, azt nem gyűjtötték. -.appa. 

07.26. Szerda.

Írom mindezt 08.05.-én. Jó nagy lemaradásban vagyok. A mögöttünk lévő hetet Bodaszőlőn töltöttük. Jó időnk volt. Túl meleg sem volt, eső sem jött ránk. Térjek rá a horgászatra. Természetes, hogy a Nyugatira mentem. Fíder nem jön szóba, mert törött a spicc. Nem mintha nem lehetett volna megszerelni, csak ahhoz a rengeteg spicc közül ki kellett volna keresni a megfelelőt. Jó lesz az elektronikus. Igazából nem lett jó. Bizonyára volt még benne víz, így vakriasztásokat adott időnként. Le is szereltem. Maradtam a bolonyai mellett. Emlékezetből állítottam be a mélységet. Hát nem igazán sikerült. Rengeteg kapás volt, de apróságok szórakoztak velem. Húzták vonták a szereléket. A bodorkák élték világukat. Néhány rezgetésből vitték a félszem tengerit, meg a két csontit. Időnként próbáltam állítani a mélységen, de nem tudtam változást elérni. Volt pedig jele, hogy van ott rendes hal is, de a horgomon nem jelentkezett egy sem. Mikor befejeztem, feltettem a fenékmérő ólmot. Tanúsága szerint, cirka 30 centivel voltam a fenék fölött. Nem csoda, hogy az apróságok viháncoltak a horgom körül. Jót beszélgettem egy fiatalemberrel, aki a híd, és a János stégje közötti távba berak egy stéget. Megunta, hogy a híd feletti részen, az általa takarított helyeken mindég ül valaki, és elmondta, hogy ezt a helyet szokta vágni. Abban igaza van, hogy az első kivágás a nagymunka. Melles csizmában kivágni a nádat elég megerőltető. Valószínűleg meg is építette az óta, mert a hétre tervezte a munkálatokat. Ja! – hogy mit fogtam? A tíz vegyes halam volt, 43 deka.

Másnap csütörtökön megbeszéltem Jánossal, hogy kimegyek. Két órakori indulásban maradtunk. Ígérte, hogy hoz Nekem patiszont, meg cukkinit. Hát hozott is. A felségével már ott voltak. Jól elbeszélgettünk, a fák alatt. Ott egészen kellemes volt az idő. Az eredeti tervem is az volt, hogy ha már ott vagyok, akkor horgászom is egy kicsit. Behordtam a motyómat. Égette szét az embert a nap. A stég mögötti nádas még nem adott árnyékot. A nádrengeteg szúnyogjai óriási ovációval fogadtak. Megkerestem a szúnyog riasztót és befújtam magam, még a ruhámat is. Annyi volt belőle, hogy legalább az elektronikust meg tudtam szerelni, és bevetettem. Bíbelődni kezdtem a bolonyaival. Nagyon macerás, mert kicsi a stég. A bot hosszú és a stégbejárón kell hátra tologatni. Olyan négy méter körüli mélységet kell állítani. Azt csak úgy lehet, hogy a botot hátra tolom, vagy átváltva az orsó felkapó karját leengedem magamhoz az úszót. A veszély ebben az utóbbi esetben nagy. Ha, a stég előtti vízbe engedem a szereléket, akkor az ólmok és a horog a stég előtti növényzetbe akadhat. Ha stégre engedem, akkor a deszkák között lemehetnek az ólmok, és akár a horog is. Onnan visszaszedni a cuccokat nem egyszerű. Marad, hogy a horgot és az ólmokat bedobom a vederbe, és a botot tolom ki, a pallón. Nem egyszerű. Bonyolította a helyzetet, hogy az elektronikuson kapások voltak. Volt egy olyan, hogy folyamatos húzás volt. Leraktam a bolonyait, és mikor bevágtam, még akkor is visított a jelző. Bevágáskor nem is koppant. Több az annál, hogy még a bojli is ott volt a csalizó tüskén. Olyan lendületesen ment a hal, hogy a stopper kábé 30 centivel feljebb csúszott. Nem értem mit fogott, hogy a csalit sem vitte el, és meg sem akadt. Végezvén a bolonyai szereléssel, az elektronikus néhány kis csippantást jelzett csak. Próbálkoztam azzal, hogy folyásnak lefelé dobok. Úgy kapás sem volt. Visszadobtam, folyással szembe. Ott sem volt kapás. A zsákmánnyal sincs semmi büszkélkedni valóm. Jött egy e.kárász. (18 deka). Két törpe, hat deka. Hét bodorka, ami 31 deka, és egy 12 dekás vörösszárnyú. Jegyzem meg, hogy ezen a napon, az volt a nyerő, ha keresztbe vágom a tengerit. Miket kitalálnak ezek a halak. -.appa. 

Kedd (07.25.)

Na, megtört a jég, meg a szákom nyele is. De erről majd később. Hétfőn írták, hogy kedden már reggel nyolctól jön az eső. 15 mm. Hát az nem semmi. A nyíregyi rádió zivatarral, jégesővel ijesztgetett. Reggel borultas volt az idő, így aztán nem mentem ki. Délkörül foglalkoztatott, hogy menni kéne délután. Hátha mégse jön az a szörnyű idő. Gizike mutatta, hogy 12 megyére vörös riasztás kiadva. Erre a megyére is. Négy körül elindultam. Nem látszottak a felhők olyan vészesnek. A szélvédőn megjelent néhány cseppeső. Mentem tovább. Polgár felé világosabb volt az ég. Odacipekedtem a stéghez. A túlparti sulyomnál loccsanva fordult a ponty. A stég baloldalánál, süllő, vagy sügér riogatta a kishalakat. A nap sem égetett, de igencsak sok szúnyog örült meg, az érkezésemnek, ez visszazökkentett a valóságba. Ilyen még nem volt, hogy kétszer kellett lefújni magam. Beszereltem az elektronikust. Szerencsére nem szereltem át. Ha, átszereltem volna, akkor annak tulajdonítottam volna, hogy nincs egy valamire való kapásom. Pedig most, próbáltam, a nagyon szép színű mini bojlit is. A rosszul kötött csavarmenetes horogkötés helyett tettem egy gyárilag kötött 50 centis előkét. Erős alszél volt. Kínlódtam az ereszték beállítással. Elsőre fogtam, egy 38 dekás e.kárászt. Szinte kerekek, ezek a mostanában fogott e.kárászok. Azt gondolom, ezek telepítettek. Ilyen sodrásban, nyúltabbaknak kellene lenniük. Törpék jöttek. Összesen tíz, 49 deka. Visszaesett egy 2-3 deka közötti bodorka. Örültem, hogy nem rontja a fogási átlagot. Ez korai volt, fogtam egy egydekás gébet. Számomra érthetetlen, - miért támad meg egy szem tengerit? Jó, éhes. De, az apró szájával, hogy vette be a 12-es horgot. Elmúlt ¾ 7, készülök haza. Összeszereltem az elektronikus jelzőst. Csaknem száradhatott ki teljesen, mert adott vakriasztást. Nézem az úszóst. Olyan furcsán libeg az úszó. Nem húzza le, de ki sem emeli teljesen. Úgy döntöttem, úsztatok még párat, aztán szerelem össze ezt is. Megemelem a botot. Nehéz. Valami nádcsomót rávihetett a sodrás. Erőteljesen megemelem. Kiakad, vagy odaszakad. Lomhán visszarúg és elindul. Ez meg hal, állapítom meg, gyors észjárásommal. Pumpálok rajta, ami nem esett jól neki. Megszólaltatva a féket elindult a túlparti sulyom felé. Emelek a boton, ez átvette a hal megfékezését. Behozom mederközépre, hagy fárassza a sodrás. Meggondolja magát, hogy van itt, a másik oldalon is nádas. A hétméteres botot úgy fordítom, hogy ne szóljon a fék, de ne tudjon közelebb menni a nádhoz. Bekormányzom vissza középre. Keményítek a harci féken és vízbe teszem a szákot. Ettől megindul a túlpart felé. Billentek az újammal a féken. Átment a túlparti sulyom előtti részre. Visszateszem középső állásba féket és pumpálom magam felé. A szák előtt még kétszer lebukik és pár méterrel beljebb megy. Harmadszorra benn van a szákban. Kicsit emelek rajta, amitől megriad és megindul. Reccsen az öreg textil bakelit száknyél, és lekonyul. A ponty meglódul. Pöccintek a féken, hagy menjen. Konstatálom, hogy a száknyél cirka 1 méteres. Egész a stégig kell majd húznom a halat, mikor szákolni akarom. Sikerül megpipáltatnom, de lemegy vissza. Nem megy már semerre, de egy félméteres mélységben kavarja erősen a vizet. Hetes a bot, ott tudja tartani. Sikerül megint, gyors egymásutánban kétszer megpipáltatnom. Elfáradt. Kiemelem a fejét. Elfekszik a víztetején, és húzom a szákhoz. A szák előtt még letör, de erőtlen. Mélyebbre teszem a merítőt és fölé húzom. Picit emelek a szákon, hogy a keret a víz felett legyen. Nincs ereje, ahhoz, hogy rugdosson, vagy kiugorjon. Megfogom a keretet és a stégre teszem. Itt sem vergődik. 1,8 kg. A haltartó szákba teszem, míg besrájbolom a fogásiba. Meg van az első kiló feletti halam az évben. Hát ennyi, a történet. -.appa. 

Hétfői történet. (07.24.)                                    

Nem mentem ki reggel. Nem tudni miért. Hajnal óta fenn vagyok. Délután lett belőle. Négykor indultam, pedig tudom, hogy akkor már van árnyék a stégen, a nádas miatt. Nagyon gondosan pakolgattam mindent. Raktam be pelleteket, bojliklat. A fúrót nem találtam, de a sok között van olyan, ami könnyen felrakható. Még gumigyűrű is van, amivel szintén fel lehet tenni a pelletet. Még arra is gondoltam, hogy másfél decinyi vizem van. Mikor indulok, magamhoz veszek egy tele flakont. Mikor Dankó-pusztán túljártam akkor esett le, hogy vizet nem tettem be. Pedig a lépcsőházból még visszamentem a gilisztáért. Nagyon megdicsértem magam. A híd után megálltam, és megállapítottam, hogy nincs az csak egy decinyi. Elindultam, és a gátőrháznál becsengettem. Előjött a fiatalember. Mondta, hogy van itt kút, de az nem iható. Ha, megfelel, ad egy bubis vizet. Mondtam, jobb, mint semmi. Ő is azt mondta, ilyen időben ne horgásszak víz nélkül. Nem fogadott el érte pénzt. Megköszöntem és mentem a vizeknek partjaira. Szétpakoltam a stégen. Beállítottam az elektromos jelzőt. Éppen a bolonyait szerelem, mikor folyamatos húzás van. Bevágok. Jól rugdos. Nagy törpe. Ezt inkább megszákolom. Ekkorát még nem fogtam. Hát most se. Sikerült lelépnie. Lehet, hogy egyből kiemelve meglett volna. Csaliztam. A készség vissza a vízbe. Bibelődök tovább a bolóval. Megint visít a jelző. Jókor bevágok, és egy 46 dekás e.kárászt szákolok meg. Persze, hogy letettem a bolonyait, szákoláskor mellé került annak a damilja. Átváltom a kart. Szétválogatom a két zsinórt, és szákba rakom a kárászt. Sikerül beállítani a bolón a mélységet. Nem egyszerű. Nagyon mély a víz, le kell engedni az úszót, hogy állíthassak rajta. Ilyenkor az ólmok és a horog a vedérbe kerül. Jártam már úgy, hogy leesett a stég résén. Persze ugyan azon a résen, nem akar visszajönni. A horog főleg nem. Horog kivevő kellett hozzá. Pakolok ide, oda, de a csontik a kocsiban maradtak. A tengerit, ügyesen veszik le a kishalak. Etetnék pellettel is, de azt sem találom. Kb. félóra múlva ott van mögöttem. Kicsi a stég egymásra kerülnek dolgok. Ezen felbuzdulva újfent keresem a csontit. Amikor haza indultam, ott volt a kocsiban. Eszembe jut, hogy igyak vizet, ha már sikerült szereznem. Az úszóssal, jól ellenkező halat akasztok. Jókora törpe, de amelyik leverte magát nagyobb volt. Cirka egy centivel volt szélesebb a feje. Jó ez is, hiszen 22 dekás. Most ott volt többféle pellet, mégsem cserélgettem. Több halat nem is fogtam a fenekezővel. Voltak rázogatások, de folyamatos húzásba egyszer ment át. Akkor viszont, mire odanyúltam, nem akadt. A bolóval fogtam még egy 10 dekás törpét, és két bodorkát, 32 deka. Hogy az átlagsúlyt rontsam, ezért sikerült egy, 1 dekás küszt fognom. Egy szem kukorica, 12-es horog. Írnám a jegyzőkönyvet. Nincs nálam papír. Nézem a hátizsákot. Abban sincs. Kezembe akad egy gyógyszeres doboz. Annak a műanyag címkéjére írok. Filccel ráírva fúrók. Eszembe is jut azonnal, hogy azért dobtam a hátizsákba, hogy majd beteszem a pelletek mellé. Mellesleg, a vedérben van papír gyógyszeres doboz, amiben az előkék vannak. Egyszer egy nagy autó megállt mögöttem egy pillanatra, de látták, hogy ott vagyok és elmentek. Kis idő múlva tolatott. Egy fiúcska beköszönt. Azt kérdi: bemehetek? Mondtam, - nem. Miért? Mert itt ülök rajta. Ez egy két méterszer, másfél méteres stég. Ketten nem férünk el. Az apja is kiszállt. Ma van a gyereknek az első horgásznapja. Neki is elmondtam, hogy mi a helyzet. Mondtam, hogy a híd felett, nem sokkal van egy hely, ami partról meghorgászható. Elmentek. Kapások voltak, de a küszön kívül nem, fogtam semmit. Volt egy jó kapás, de a bevágás után a horog helyén csak a kibomlott kötés damilja volt. Többször jártam már így. Pakolni kezdtem. Szedem ki az elektronikus jelzőt. Ahogy megfogom, a jelzőrész beesik a vízbe. Szerencsére nem merült a vízinövény alá. Azonnal kikapcsoltam, és kiszedtem belőle az elemet. Íme, az entrópia növekedés. Az oldaltáskába tett tollak is rendre széttekerednek. Délelőtt hajszárítóval megfújattam a jelzőt. Nem feszegettem szét. Össze van ragasztva. Úgy néz ki, működik. Ma reggel nem mentem ki. Rémisztő időt jósoltak. Délutánra nem különben. Nem tudom mi lesz. -.appa. 

• Hát ott folytatom a kongatást, hogy kettlebell emelgetése nekem is gyanús, azt említettem. Kíváncsiságból megemeltem négy, két literes, vízzel telt palackot. Hát hajjátok? – nem könnyű mutatvány. Egyszer emeltem meg, de elegem is lett belőle. Viktor azért nem annyival fiatalabb, hogy ő háromszor akkora súllyal, játszi könnyedséggel tornázzon. Igaz, ez nem lett kimondva, de az ember azt hiszi.
• Folytassam az egészségüggyel. Mi a megoldás? Na, mégis? – egy központosított uralkodás esetén. Tovább centralizálni, vagyis tovább az államosítás útján. Elvenni azokat a szolgálatokat, amik még az önkormányzatoknál vannak. Megmódosítani a háziorvosok praxisjogát. Azt gondolom, hogy a fővárosi ellátási gondok abból adódnak, hogy a praxisok ára túl magas. Gondoljunk bele. Egy frissen végzett orvos, - honnan vesz húsz millió forintot? – amiből megvesz egy praxist.
• Hogy alakult ez ki? A rendszerváltás nagy vívmányának tartották, hogy a körzetekhez tartozó praxisjogot, az ott dolgozó háziorvosok megkapták. Én, annyira nem tartottam igazságosnak, de ez most mellékes. Amikor a háziorvos abbahagyta tevékenységét, akkor az új háziorvos megvásárolhatta. Ezzel, nyugati mintára, egy jól működő vállalkozáshoz juthatott, ami biztos alapokon nyugodott. De egy kezdő miből vegye meg? Az is igaz, hogy aki pénzt fektetett a vállalkozásba (karbantartást végzett, eszközöket vásárolt) az joggal várta, hogy ezek megtérülnek számára. Sajnos az 5-20 millió forintért megvásárolt praxisok jelentős része, mára semmit sem ér. Legalábbis ezen a vidéken.
• Akinek van biztosítása, annak jár a háziorvosi szolgáltatás. Elvileg mindenki szabadon választ orvost. Ez úgy történt, hogy a páciens az orvosnak odaadta a biztosítást igazoló kártyáját. Azért teszem hozzá, az orvosok nagy része, nem halmozta a kártyákat.
• Mindez még 1995-ben történt. Akkor azt gondolták, hogy a gyorsan kinyomtatott papír taj-kártyák helyett lesz majd egy elegánsabb új igazolvány. Meg azt is gondolták, hogy a gazdasági helyzet javul, és az orvosok kártyapénze is emelkedik. A papíralapú Hatósági Bizonyítvány az óta is érvényben van. A háziorvosok érdekeltségi rendszere se sokat változott. A kormányok, a kilencvenes évektől, jelentősebb változtatás nélkül hagyták az akkor kitalált módszert.
• Teltek az évek, e közben azt hangoztatták, hogy az egészségügy alapjának a háziorvosi rendszer tekintendő. Az Ő feladatuk a balesetek ellátása. A magas vérnyomások beállítása. A kórházból hazakerültek utó kezelése. Ezek alapján középponti helyzetben vannak. Ez így, szép és jó. -.appa.