• A múltkoriban emlegettem, hogy milyen jól is áll kicsiny országunk. Mindenféle rekordokat megdöntünk. Íme most is, egy felmérés szerint a 15 évesek korcsoportjában Mi magyarok végeztünk az első helyen. Nem ám, valami himi-humi európai felmérésről volt szó. Míg nem feledem. Alkoholfogyasztásban. Büszkén dagadozott a mellem, hogy ím van utánpótlás. Van itt mire építeni a jövőt. Mikor is, lelohasztó értesülést közölnek. A felmérés, a fiúkra vonatkozott. Már-már szégyenpír égeti arcomat, mikor meghallom, ugyanezen korosztályban leányaink a harmadik helyen végeztek. Nem jól van ez így kislányok. Tessék igyekezni. Egyre bosszantóbb a dolog. Olvastam olyat is, hogy ez európai népeket vizsgált csak. Lehet, hogy fiaink is lejjebb csúsznak a dobogón? A lányok meg le is csúszhatnak róla? Szégyen lenne, nem gondoljátok? Ahogy az utcákon elnézem, a középiskolás korcsoportban sokkal több leányka dohányzik, mint fiúcska. Tessék kevesebbet cigizni, és többet inni. Bár ez sem jó ötlet. Amennyiben kitalálnak egy felmérést a dohányzásról, akkor szégyenkezhetünk, nem cigizik eleget a magyar. Ha már a ciginél tartunk. Emelnek egy rendeset az áron. Azt gondolom, kevesellik az emelés mértékét. Különben, miért cikkeztek volna arról? – milyen kevés dohány termett hazánkban.
• De nemcsak cikkekből lehet „fontos” információkat szerezni. Ugye azt többször elmondtam, hogy nem nézek tévét évek óta. Hála égnek, ott van a rádió is, amit zsinyegtetek a konyhában, valami zenecsatornán. Az idézőjelből gondolhatjátok, hogy a fontos szónak van egy kis pejoratív felhangja. Képzeljétek el. A rádió hatására, látatlanban teljesen megutáltam, azt a szegény Valahát. Melyiket? Hát amelyiket a rádió pocskondiázza. Napjában többször hallom. Szebb, mint Valaha. Jobb, mint Valaha. Sorolhatnám tovább. De! Ki a fene ez a Valaha? Aki olyan alávaló, hogy elrettentő példaként szolgál minden ember előtt.
• Na, biztos emlékszik rá, aki emlékszik rá, hogy a múltkoriban eldicsekedtem vele, hogy a 2016-os évben végzett tevékenységem miatt megkaptam a nyugdíjemelést. havi 110 Ft-ot. És íme, most megkaptam a 2017-ben végzett munkám után is. Ez 220 Ft. Jegyzem meg Nektek 2017-ben alkalmazott voltam. Jaj, ne feledjem, hogy visszamenőleg kaptam 2070 Ft-ot. Nem elírás! Nem hagytam el a nullákat. Hanem, ha valaki keveset dolgozik, az kevesebbet érdemel. A dolog úgy történt, hogy tavaly február 7-től december 31-ig voltam állományban. Napi két órában. Na, hogy irigykedjetek. 2018-ban is dolgoztam, addig amíg Evike meg nem szerezte a munkavédelmis papírt. Akkor mondtam Gerhardtnak. Jövő hónaptól megyek nyugdíjba. És úgy is lett. Hogy miért mondom? Mert erre még kapok nyugdíj emelést. Remélem nem annyi lesz, hogy lefelé kell kerekíteni, és nem kapok semmit. Meg azt is hallottam, hogy a kormány tervezi. A nyugdíj mellett végzett munka után nem adnak nyugdíjemelést. Sajnálnám, ha arra a cirka két hónapra nem kapnék semmit. Remélem, ha behozzák ezt a törvényt, az nem visszamenőleges hatályú lesz. Miért? Volt már olyan. -.appa.

Mondhatjuk, türelmetlenek vagyunk. Rohan az idő. Nem mintha akkor nem rohanna, ha türelmetlenkedünk. Persze a fiataloknak nem rohan annyira. Nekik más az időérzékelésük. Most, kéretik nem felmordulni, (ez a kéretik, olyan Antall Józsefes szöveg) hogy eddig nem ezt mondtam. Most is azt mondom: az idő nem létezik. Kitaláció, hogy elhelyezzük magunkat. Nos, tágabb értelemben, (mivel nagyon el akarjuk helyezni magunkat, az egymás utániságban) az idő a jelenben létezik. Azt mondhatjuk, hogy minden, ami történt, és történni fog, az létezik. Teszem hozzá, hogy számtalan verzióban. Létre jönnek, a kvantum univerzumok. Ő erről, mármint az idő nem tehet. Azt más fizikai törvények szabályozzák. Ne kiáltsuk ki, hogy a sok univerzum nem fér el a térben. (Ami szintén kitaláció, csupán amiatt, hogy az egymás mellettiségben is eltudjuk magunkat helyezni). Nyugodjatok meg elfér, a sok univerzum. Tudjuk, hogy minden energia. Rezgés. Gondoljatok olyan lejátszó berendezésre, amely több mélységben képes adatokat tárolni, és előszedni, képeket lejátszani. Gyakorlatilag emberi szemmel, már egy molekulát sem vagyunk képesek érzékelni. Emlékeztetnélek benneteket mennyi adat volt már, egy magnószalagon is. Ahhoz képest mennyi van? – egy cédén, vagy dévédén. Egyezzünk meg abban, hogy a kvantum univerzumok szépen megférnek. Gondoljatok a számítógépes játékokra. Annak megfelelően folytatódik, hogy mit választottál. Ott is meg van a jövő. Meg a múlt is. Sőt vissza is tudsz lépni. Nem érv, hogy az játék. Ez is. Egy determinisztikus világegyetemben élünk. Mi is, meg a többi univerzumban élők is. Az más kérdés, hogy látszólag az idő egy irányba halad, mint a kilőtt nyílvessző.  Erre ne hivatkozzatok. Van más is ilyen, ami egy irányban mozog. Minden savasodik. Minden próbál hígulni.  Azt gondolom, ebben a rendszerben, univerzumban ez valósult meg. Máshol másképpen történik. Ami még ilyen egyirányú folyamat. Minden a rendezetlenség felé halad. A technikumban, úgy tanították, hogy az entrópia növekedés törvénye. Ha már entrópia. Egy Ludwig Boltzman nevű fizikus és filozófus nevéhez fűződnek igen jelentős dolgok. A bécsi temetőben felállított sírkőbe vésve az entrópia (S) és a termodinamikai valószínűség (W) közötti S = k ⋅ l o g W {\displaystyle S=k\cdot logW} összefüggés áll.  S = k ⋅ l o g W {\displaystyle S=k\cdot logW} (S= k*logW) Na, de ezzel ne töltsük az időt, az idő drága, meg van egy csomó ilyesmi mondás. Az idővel kapcsolatban vannak érdekességek. Mondhatnák anomáliákat is. Mire gondoltam? Hát például. A talaj közelében lassabban telik az idő, mert ott nagyobb a gravitáció. A sebesség is, lassabbá teszi az idő múlását. Tehát egy száguldó űrhajóban kevésbé öregszik az ember. Két okból is. Gyorsan megy, és gyakorlatilag nincs gravitáció. Ami azt eredményezi, hogy a folyamatok lassulnak le. És ez hat a nagyon pontos atomórára is. Ennek következtében, a Földön elhelyezett kontroll órához képest kevesebbet fog mutatni a visszaérkezéskor.  -.appa.

Szeretett testvéreim, akik vagytok a hitben. Meg még abban a tévhitben, hogy itt vágyakozás jelenik majd meg. Hát nem. Meg abban a tévhitben, hogy Orbán bukása után minden jóra fordul. Hát ebben is tévedtek. Miért mondom én mindezt? Elmondom én Nektek szívesen. Halljátok hát füleitekkel. Olvastam egy verset. A történet arról szól, hogy éhesen, bérlet nélkül, és mindenben nélkülözve áll egy kislány a megállóban. Reményként jelenik meg, hogy ezt sorsot elviszi a vihar. Írtam a költőnek: Nekem is tetszik a megállóban álló kislányról szóló versed. Jól megírt költői ábrándodhoz gratulálok. Most itt Nektek kifejtem részletesebben, amit a költőnek pársorban jeleztem. Sajnos, vagy az is lehet, hogy egyeseknek nem is olyan sajnálatos, de a társadalmi mozgások most nem abba az irányba indultak el, ami kedvező változást hozhatna. Gondolok itt a szegénység felszámolására. Megint megkezdődött, hogy mindenkit rángatnak bele hitelek felvételébe. Aztán megint ott fognak ezek az emberek is tartani, hogy elárverezik a házaikat, és a kilakoltatás sorsára jutnak. Meg kell csak nézni, hogy akinek van pénze, az beteszi a bankba. Leköti 5 évre. Azt garantálják, a tőke kilencven százalékát visszakapja. Ez nagyon kedvező, mert bukhatnád az egészet is. Valamikor, a betett pénzre a pénzintézetek kamatot adtak. Hitelt vettél fel? Kamatot fizettél. Ezekből megéltek a pénzintézetek. Vajon hogyan sikerült Nekik. Nem voltak ugyan extra magas bankárfizetések, de akkoriban bízni lehetett a bankokban. Ne mondjátok, akkor okosabbak voltak a bankárok. Ezek meg hülyék! Nem drága feleim. Ezt rosszul gondoljátok. Most az összes bank szélhámoskodik, és a pénzedből való kiforgatásra specializálódott. Nincs annyi becsület bennük, hogy azt mondják. Öt évig vigyázunk a pénzedre, ezért tíz százalékát levesszük védelmi pénzként. Ennek a védelmi pénznek, olyan maffiás csengése van. Na, nincs ezzel semmi baj szerintem. Amit művelnek azok is maffia módszerek. Mondok egy dolgot. Mindenre levonásokat foganasítanak. Tehát, amennyiben öt év után, azt mondod Nekik. Rohaggyatok meg, adjátok ide a pénzem, akkor vissza is adják, csak további jelentős levonásokat fognak majd alkalmazni. Te vagy a hibás. Ha ott hagynád, akkor szép lassan elfogyna. Mondok még valamit. Megforgatják a pénzed. Meg bizony. Meg még úgy, hogy az Ő zsebükbe kerüljön. Például, Tesla papírokba fektetnek, holott a Tesla elég rosszul áll, ahogy olvasni lehet róla. Bízhattok persze abban, hogy majd az állam megvéd. Na, arról aztán tegyetek le. Neki is sok pénz kell, hogy tudjon osztogatni a haveri körnek. Mire? Hát például megszűnik a Déli pályaudvar. A Nyugatiból föld alatt megy át a vonat. Dehogy szűnik. Dehogy megy föld alatt. Marad minden, ahogyan volt. DE! Hamarosan készítik a hatástanulmányt. Ilyen tervet. Olyan tervet. Ki tudja még, mi mindent? Nyílván nagy összegekért. Azokat aztán jó pénzért megvéleményezik. Ennyi a történet. A költő ábrándjában, abban bízik, hogy jön a nagy változás. Sokan, abban reménykednek, hogy Orbánt belső erők megbuktatják. Elég keményen fogja Ő a gyeplőt. Jól kezeli a vazallusait. Rendet tart közöttük. Megosztja Őket, ha az szükséges. Persze nem lehetetlen, hogy egyszer összefognak ellene. Na de, azoknak is pénz kell majd. Rengeteg pénz. Azt is gondolom, nagy jóságot nem várhatunk. Amennyiben borul is, a jelenleg fennálló hűbéres rendszer, akkor átveszi helyét a vadkapitalizmus. Ami szerintem semmivel sem lesz jobb. Amennyiben, ez vigasztal valakit?   -.appa.

A költők meglátnak dolgokat. Ráéreznek dolgokra. Valahogy érzékelik a mindenség rezgéseit. Észrevesznek olyasmit, amit mások nem. Ráirányítják a figyelmet. Már, aki észreveszi azt, ami a leírt szavak mögött van. Sajnos egyre több az olyan ember, aki nem érti mit olvas. Ezért aztán a versolvasás háttérbe szorul. Amúgy, azt gondolom költőnek lenni, irigylésre méltó foglalatoskodás. Direkt nem írtam, hogy foglalkozás. Ebből nem lehet megélni. Mégis amondó vagyok, egy szakma. Amit meg lehet tanulni.

Teszek megjegyzéseket.

• Mondhatjuk rá. Úgy legyen! Ne csak pusztába kiáltott szó legyen. Lehet pusztába kiáltott is, amikor sok ember van ott, ahol kiáltanak. Például. Hortobágy. Hídi vasár. Azt gondolom, a karácsony remek üzlet.

  És tesznek megjegyzéseket, az én írásaimra, amire reagálok.

• Kedves biztatásod köszönöm Laci.
  József Attila jutott eszembe.
  ''annak, ki tűzhelyet, családot,
  már végképp másoknak remél”.
  Teszem hozzá: ez nem jelenti azt, hogy mások bízhatnak a jövőben.
• Azt mondod (pontosabban írta nekem): "Hibernált gondolataid az élet legfontosabb kérdéseit boncolják: kik vagyunk, hogyan, milyen úton, utakon haladunk életünk során".

Erre válaszoltam: Azt gondolom, valóban felmerülhetnek az emberben, emberekben kérdések. Jogosan, hiszen nem nagyon tudunk semmit, a világról. Jól, elvagyunk benne. Pontosabban ki jól, ki kevésbé jól. Most írásod kapcsán felmerül bennem, összevetve az előző mondatommal. Haladunk egyáltalán? Vagy csak, elvagyunk benne?

• Azt hiszem, nem egy vidám történet. Azt gondolom, az életben vannak jó dolgok (is). De vajon összességében?
• Ancika gratulálok. Igazad van. Vágyaink, és reményeink vannak. Voltak, és reméljük, még lesznek is.

Az alábbi üzenetet kaptam a Poet rendszerén keresztül:

• Halló Gyuszi, remélem optimista vagy az életben, hiszen az tart minket, hogy túléljük a nehézségeket, örülök hogy olvastál. üdv István

Erre illett válaszolnom. Amúgy sokszor válaszolok. Lehet nem is várják el tőlem, de kényszerem van rá. Mint, most is.

• Helló Pista!
  Vagyok az életben. Hogy optimista e? - azt nem elemezgetem. Sokan azt mondják, pesszimista vagyok. Szerintem reális. Nincsenek, túláradó, hipp, hipp hurrá hangulataim.

-.appa.

Előzmények. Egy költőt megsértettem, aki nem szeretne többet hallani felőlem. Értelmezésem szerint, a nevemmel találkozni sem. Megígértem Neki, és ezt tiszteletben tartom. Ezért elbúcsúztam azoktól, akiket figyeltem. Mert Ő odakalandozhat, azokhoz a versekhez, amit esetleg olvastam, és hozzáfűztem valamit. Itt ezekből a diskurzusokból kínálok ízelítőt.

• Kornél, teljesen egyet értek veled. Nem először, amióta összefutottunk itt a Poeton. Ezen a felületen cserélgethetünk véleményt, amint ezt eddig is tettük. De versek alatt nem fogok véleményt mondani. Emiatt lettem kiosztva. Mellé, mivel én nem nézegetem állandóan az emaileket, az illető, a moderátorokkal töröltette a véleményemet. Azok meg törölték is, szabályszegés, vagy valami ilyesmi. Most pihentetnek, hogy főmoderátorra várok. Itt azt veszik jó néven, hogy csodálatos, gyönyörűséges. Pedig sok olyan írás van fenn, ami kimondottan átgondolatlan, önellentmondásos. Jó jelenjen meg. Dolgozott vele. Valami irányt csak kellene nekik mutatni, hogy arra oda kellene figyelni. Aztán, biztos figyelted Te is, mennyi filozófia kategóriába sorolt vers születik. Egyszer írtam, ezt nem nevezném filozófiának. Na, abból is sértődés lett. Itt, ha gondol valaki valamit, és leírja, már kapja is a dicséretet. Csodálatos a filozófiád. Én könnyű helyzetben vagyok. Lételméletem, hogy a világ nem létezik. Ismeretelméletem, hogy a világ nem ismerhető meg. Következik abból hogy nincs. Azt hiszem ezekről már irkáltam Neked. Na, szóval, teleszottyantam, itt vidéken "így mongyuk".
• Kedves Margit! Elment a kedvem az egésztől. Állandóan, van valami. Megsértődnek attól, amit írok. Ezt meg nem akarom. Tudom én, hogy a költők érzékenyek. Nem írok. Így tudom elérni, hogy ne sértsek meg senkit. Na mindegy, nem panaszkodom, meg nem untatlak tovább. Szép komótosan elköszöngetek, és annyi. Minden jót kívánok Neked.
• Egy kis adalék. Meglepetésemre kiderült. Megszegem az előírásokat. Hogy mivel az nem derült ki. Megjegyzem, az akkori Poet szabályzat szerint, az a vers volt szabályszegő, ami alá írtam, amit írtam. És levették a kommentemet, mert szabályszegő voltam. Meg aztán, a beküldött írások megjelenést késleltetik. Olyan is van, hogy meg sem jelenik. Főmoderátorra vár, aztán egyszer csak a figyelőmben ott a felírat: nincs elfogadásra váró versed. Mióta, nem küldök be azonnal írást, az óta még nem pihentettek.

• Megjegyzem sokan bujtogattak, hogy vannak más irodalmi oldalak is. Volt aki, azt ajánlotta fel, hogy lesz az ajánlóm. Nem éltem a lehetőségekkel. Ritkán küldök be írásokat. Továbbra sem nevezem őket versnek. Természetesen jó sokára jelenik meg, de egyáltalán nem érdekel. Olvasgatom néha az ismerősök verseit, de nem írok alájuk semmit. Amennyiben odatévedne a költő, nehogy találkozzon a nevemmel. Ha engem kérdeztek ez eléggé beteges dolog a részéről. Amint az is beteges valami volt, amin megsértődött. -.appa.

Ebből gondolhatjátok, hogy megint kitöltöttem egy tesztet. Abból aztán megtudtam megint, hogy milyen is vagyok. Hallgassátok csak. Érzékeny vagyok, melankólikus és erősen perfekcionista. Észreveszem a dolgok közötti mélyebb összefüggéseket is, és nagyon erős az intuícióm. Jószívű vagyok, határozott, és ragaszkodom az elveimhez.

Kíváncsiskodtam, egy kicsit. Megtudtam a Személyiségkalauz-ból: „A melankolikus személyiségtípus a nagybetűs Gondolkodó. Alaposan elemez, és ismét rendszerbe rak, újra meg újra harmóniára törekszik. Ez a személyiségtípus olyan összefüggésekre jön rá, melyek más típusok számára többnyire elképzelhetetlenek. Ő meg akarja érteni a dolgok működését, a történések miértjét. Ennek és gazdag képzelőerejének köszönhetően a melankolikus személyiségtípus képviselői között találunk világhírű képzőművészeket, írókat, költőket, zenészeket, színészeket ugyanúgy, mint matematikusokat, filozófusokat, orvosokat, építészeket, régészeket, kutatókat, feltalálókat – és a sort még hosszasan folytathatnánk.”

Keresgéltem tovább: Az idegenszavak szótára szerint, a perfekcionizmus tökéletességre törekvést jelent. De mire való az internet, ha valaki ilyen kíváncsi. Ássunk csak kissé mélyebbre. A femcafe.hu azt mondja: „A perfekcionizmus lényege, hogy az ember nemcsak másokkal, hanem magával szemben is hatalmas elvárásokat támaszt, és túlzottan törekszik arra, hogy minden tökéletes legyen. Bár a perfekcionisták mindig a legjobbat hozzák ki magukból, mégis elégedetlenek. Emellett Ők 8 pontban meghatározzák mi jellemzi a perfekcionita személyiséget.”

Mit ne mondjak? Én ezeket magamra nézve nem tartom jellemzőnek, de vegyük sorra.

1. A szexuális életed kész csőd. Ebbe talán ne menjünk bele. 66 év felett, szívinfarktus után mit várhat az ember? De, nem minden perfekcionista 66 éves, és nem minden perfekcionista kapott infarktust.
2. A meditáció nem nyugtat meg. Dehogy nem. Annyi, azért igaz mások könnyebben hangolódnak rá.
3. Mindig túlórázol. Eszembe sincs. Még dógozni se szeretek. Ez nevelés kérdése. Apám kicsi koromtól a munkára nevelt. Tanuljak meg kaszálni. Krumplit tőtögetni. Kukoricát egyelni. Szőlőt művelni. Nagyon nem szerettem. Hasznomra lehet még. Volt. Apósomnak, a hetvenes évek elsőfelében, egyszer elmentem kukoricát kapálni. Annyit mondhatok, hogy nem egy leányálom. Azóta meg mindenféle gépeket találtak fel. Tanulmányaimból tudom: Az ember egészségére legkárosabb a munka, meg a sport.
4. Az emberek elkerülnek. Ez nem igaz. Miért kerülnének el? Ja. Tényleg igaz. Nem sűrűn jönnek nekem az utcán. Ha mégis, akkor elnézést kérnek.
5. Gyakran vagy beteg. Szerencsémre, ez sem igaz. Remélem, így is marad. Az igaz, hogy infarktust kaptam.
6. A gyorskaja szerelmese vagy. Egy frászt. Ki nem állhatom.
7. Nagyon sokat foglalkozol a megjelenéseddel. Ez sem igaz. Bár, újabban figyelek, (ha el nem felejtem) nehogy Zsuzsa belém kössön.
8. Ki vagy égve. Nem tudom mit jelent ez, de nem gondolnám.

Atyavilág! Lehet, nem is vagyok perfekcionista? Még jól is jártam vele. Mert tudjátok, mit olvastam még? Aki perfekcionista, könnyen belekerülhet a tökéletesség utáni vadászat útvesztőjébe, és könnyen elfelejtkezhet az élet örömeiről. Mivel mindenből ki szeretnék hozni a maximumot, és annyi erőfeszítést tesznek azért, hogy a legjobb formájukat hozzák, a kiégés sajnos egy olyan valós veszély, amitől joggal kell félniük. A probléma az, hogy nem tudják elsajátítani azt a képességet, hogy realisztikus célokat határozzanak meg, hogy elfogadják a hibát és megbocsássanak maguknak. -.appa.

Régen írtam, úgyhogy nagyon itt az ideje. Képzeld el kitöltöttem egy tesztet, amiből kiderül, hogy mennyire öreg a lelkem. Hát olvassad, közreadom Neked. Azt mondja, hogy: „Már nagyon öreg és nagyon sokat tapasztalt a lelked. Megszámlálhatatlanul sok előző élettel a hátad mögött születtél ebbe a világba. Rendkívül bölcs ember vagy, kézben tartod az életedet, megfontoltan hozod a döntéseket. Azért születtél, hogy másokat taníts, átadd a spirituális életszemléletet és segítsd őket a lelki fejlődésben, az önismeretük útján. Keresed a mélyen rejlő igazságokat, használod az intuíciódat, könyörületes, segítőkész, rendkívül empatikus típus vagy”. Na, mit szólsz? Egyébként meg, nemcsak öreg lélek vagyok, de úgy is érzem magam. Mármint, hogy testileg. Azt gondolom, ez egy kis magyarázatra szorul. Valójában, nem tudnám megmondani mikortól. Megkezdtem a leépülést. Fizikai, testi, és szellemi értelemben egyaránt. Melyikben jobban? - azt nem elemezgettem. Nem olyan feltűnő ez, mert szép lassan alakul ki. Az ember megszokja. Néha szembesül vele. És akkor mi van? Mondhatnám ilyen az élet. De, nem az élet ilyen. Az elmúlás ilyen. Tudom. Az elmúlás, az élet része. Ebben az értelemben indokolatlan, hogy külön veszem. Akkor miért teszem? Valahogy ez már egy szomorúbb korszaka, az ember életének. Mondhatjuk persze, hogy: ki hogyan éli meg? DE, tényleg így van? Annyi lenne csak? - hogy Mi már rosszul állunk a dolgokhoz. Elégedetlenek vagyunk mindennel, és ez rányomja bélyegét a beállítottságunkra, a hangulatunkra. Régen, még gyerkőc koromban volt egy mondás. Úgy értelmeztem, hogy az elégedetlenkedő emberre mondták. Annak, még a szar is büdös. Igazából ezt nem értettem, hiszen a szar tényleg büdös. Tanulmányainkból tudjuk, hogy ez a sajátsága a szkatol (β-metilindol) miatt van. Nem volt érzékem, az iróniához. Most sincs egyébként, nem igazán értem a mondás lényegét. Komolyan. Miért kellene mindent vidáman elfogadni? Vagy rezignáltan, beletörődve elfogadni? Megváltozott e, az ezredévek alatt az emberek hozzáállása? Irigylésre méltó, amit az Ó-szövetség ír. Eltelvén az élettel meghalt jó öregségben, és megtért őseihez. Hát nem irigylésre méltó dolog? Elvégeztél minden dolgod, és elhagyod a világot. Most mondhatjátok: hát persze, de akkor majdnem ezer évig éltek. De gondojjátok meg feleim, meg Te is Gizikém. Mi unalmas vót az. Egy nyomorult telefon nem vót, nemhogy emeil, meg okos telefon. Akkor még a lehallgatás is úgy történt, hogy a fickó ott fülelt a barlang bejáratánál. Nem vót még internet, vagy okos telefon erre a célra megbuherálva. Nem volt még tévésorozat. Igaz tévé se volt. Nem volt valóvilág. Vagyis volt, de az tényleg való volt. Nemcsak úgy megjátszották a dolgokat. Nem volt beszavazó show, amit megelőzött egy pszichikai teszt, amiből kiderül, elég kretén vagy e, ahhoz, hogy a pénz reményében azt a sok megalázó dolgot elviseld. Jut eszembe. Kiszavazó show volt, csak akkor megkövezésnek hívták. Na, ezekből beláthatja mindenki, hogy betyár unalmas életük volt. Nem volt mozi. Nem multipex, vagy megaplex. Semmilyen nem volt. Mit csináltak ezek esténként. Mondhatnánk a szaporodással voltak elfoglalva. De mi unalmas lehet már az? – több száz éven át. Nem praktikusabb így. Megnézzük filmen, vagy valóság showban, oszt nyugodtan koncentrálhatunk a fontos dógainkra. Na, mert Nekünk életből, csak tized annyi, vagy még annyi sem jutott. Így aztán jól kell beosztanunk, azt a kis időnket. Na hát, erre figyelj oda nagyon Te is Gizikém. -.appa.

Szeretett testvéreim, akik vagytok a hitben. Meg még abban a tévhitben, hogy a menekültek befogadása emberbaráti jócselekedet. Hát, nagyon tévedtek. Becsapnak benneteket. Becsapják a menekülőket is. Ráveszik Őket a menekülésre. Sokukat rákényszerítik a menekülésre. A Föld urai háborúkat szítanak a térségben, hogy a fegyverüzlet virágozhassék. Elmondhatjuk, hogy hosszú évek óta gond a migránsok befogadása, elosztása. Olvasom, hogy tüzet nyitott egy migránsokkal teli motorcsónakra a marokkói haditengerészet kedden. Ennek következtében egy nő, a kórházba szállítás után életét vesztette. A hajón tartózkodók közül még három személy sebesült meg. Ez nem mendemonda, hanem az észak-afrikai ország hatóságai által közölt adat. A hatóságok elmondása alapján a haditengerészet "kénytelen volt" tűzet nyitni a migránsokat szállító hajóra, ugyanis az többszöri felszólításra sem állt meg. Erre azt tudom mondani, ilyen a határőrizet. Én 1974-1976 között határőr voltam. Ez volt az eljárás. Ma azt mondanák protokoll. Mindegy volt, hogy kifelé szökik e, az országból, vagy befelé igyekszik az országba. A lényeg az volt, a határsértőt meg kellett állítani, és elfogni. Ennek módja az volt, hogy a személyt fel kellett szólítani. (állj, vagy lövök) Ennek eredménytelensége esetén figyelmeztető lövést leadni. Ha erre sem állt meg, akkor lábra leadott lövéssel kényszeríteni a megállásra. Ennyi volt akkoriban a történet. Még egy kis adalék. A nyugati határon többször előfordult, hogy fegyveresen megtámadták a határőrt. Ezért elmondták, hogy kiabálni, és lőni a menekülőre. Én személy szerint, és járőrtársam egy esetben találkoztunk egy olyan egyénnel, aki tiltott területen járt. Mindannyiunk szerencséjére a felszólításra megállt. Ez mélységi járőrözés során történt. Igazolta magát. Azt mondta gombát szed az erdőben. Rettenetesen meg volt ijedve. Gomba nem volt ugyan nála, de ezt nem firtattuk. Visszafordítottuk, az országút irányába. Azt gondolom, ha egy országnak van határőrizete, azt be kell tartani. Lehet itt hivatkozni arra, hogy bezzeg 1956-ban, a magyarokat befogadták. Teszem hozzá. Nem volt határőrizet. Teszem hozzá, akkor valamennyi embert, tényleg befogadtak. Őszintén szólva a nyugati hatalmak, úgy szarták le a magyar szabadságról szőtt álmokat, ahogy az volt. Azt követően lágerbe csukták, az érkező magyarokat. Akinek pénze volt, az viszonylag hamar mehetett tovább. Akinek nem az jó ideig élvezte a láger szeretettét. Mikor nem volt már annyira sok menekülő, akkor kijártak dolgozni.  Ennyi kitérő után vissza a marokkói partokhoz. A cikk közlése szerint a motorcsónakot – ami a közölt kép alapján inkább egy hajó - egy spanyol állampolgár vezette. Eléggé finomkodó kifejezés ez. Úgy gondolom, hogy aki embereket szállít egyik országból a másikba, az embercsempész. Nem hiszem, hogy valaki vesz egy kisebb hajót, és üzemanyagot, időt áldoz arra, hogy embereket fuvarozgasson Afrikából Európába. Mind emellett a Spanyolok azt követelik a marokkóiaktól, hogy tartóztassák fel az Ő területükről útra kelő migránsokat. Véleményem szerint ebben Nekik is lenne tennivalójuk. Derítsék fel az embercsempész hálózatot, és hajóikat kobozzák el. Másrészt, nem kellene befogadniuk a temérdek embert, aki odaérkezik. Ha, jól emlékszem, az idén 38 ezer embert regisztráltak, fogadtak be. Gondolom, ezeknek nagy részét, nagy szeretettel engedik tovább Európa belseje felé. A példa azt mutatja, hogy ahol szigorúan lépnek fel a csempészek ellen, akkor új, lazább útvonalat keresnek. Így került Spanyolország a célállamok közé. Az a 4-5 kilométer mi egy jó hajónak?  Valami olyasmit olvastam, hogy a marokkói hatóságok az idén 54 ezer személy esetében sikeresen akadályozták meg a határsértést. Régebben olvastam, hogy Matteo Salvini olasz belügyminiszter közösségi bejegyzést tett a menekültekkel kapcsolatban. Szerinte Európa komoly formában segítse Olaszországot. Egyébként, kénytelenek lesznek, megtörni az embercsempészek üzletét. Vagyis visszakísérik líbiai kikötőbe a tengeren talált embereket. Amondó vagyok, tegyétek azt. Egy pillanatig se legyetek tekintettel, az embercsempészek érdekeire. De tudod mit mondok Matteo? Ezt kellett volna tennetek 2011-ben, és nem alakul ki ez a tarthatatlan, és egyben tűrhetetlen állapot. A baj csak az, hogy még most is csak fontolgatjátok, a helyett, hogy megtennétek.  -.appa.

• Olvastam egy verset, ami nagyon kifejezően jelenítette meg a veszteséget. Erre reagáltam: Vigasztalódást kívánok gyászodban. Osztozni, abban nem lehet. Azt mindenki maga éli meg. Egyszer, majd enged szorításán a bánat.
• Nem régiben olvashattuk: Egyre többen döntenek az élettársi kapcsolat mellett. A Központi Statisztikai Hivatal 2016 végén készített mikrocenzusa szerint a 2,7 millió magyar család csaknem 18 százalékát tették ki az élettársak, az ilyen párkapcsolatok száma meghaladta a 483 ezret. Ez 19 százalékkal több a 2011 véginél. Oszt hajjátok, a minap meg azt olvastam, hogy mennyire megnőtt a házassági kedv. Hogy ebből is rekordot döntögetünk. Kíváncsi vagyok, - miből nem mi vagyunk a legjobbak? Egy csomó súlyos betegségben, italozásban vezetünk. Tudjátok mi jutott eszembe? Érdemes lenne ezt is megszámolni. Szerintem, ennyi miniszter, államtitkár, beleértve a helyetteseket is, a végrehajtásért felelősöket, a különböző biztosokat, meg ami az államapparátusban elvan, jól megfizetve, és igazából nem tudjuk hangzatos címe mellett, - mi a nyavalyát is csinál? Na, szerintem ezekből is a csúcson vagyunk. Nem hinném, hogy van még hely a Földön, ami felvenné velünk a versenyt, az egy főre jutó fontos emberben. Ja. Egy nagyon lényeges dolog. A számolásnál szíveskedjenek a külhoni magyarokat kihagyni. Ők ugyanis nem vesznek részt, ezeknek a fontos embereknek az eltartásában. Ők csak élvezik az emlegetett személyek munkájának gyümölcsét. Be szépen mondtam. Dicsérjetek már meg.
• A külhonról jut eszembe. Ami egyben külcsín is. Pártjaink, és kormányunk fényezi magát. Azért pártjaink, mert én nem azt mondom: csak a FIDESZ. Ott van a KDNP is, csak Őket szegényeket mindig nagyon szívesen elfelejtik. Hogy mi jutott eszembe? A köldökzsinór program. A külhoni magyar családok támogatása. Ennek a lényege, hogy 2018-tól az anyasági támogatás, a fiatalok életkezdési támogatása, és természetesen a babakötvény is elérhető már, a közigazgatási határon kívül élő magyarok számára. Az is természetes, hogy van külön „Külhoni családok éve” is. Ebben, különböző pályázatokon keresztül támogatják a külhoni családokat. Ezt neveztem én, amúgy parasztosan fényezésnek. Még parasztosabban, mondhattam volna parasztvakítást is. Ami, ugyi a túlon-túl erős fénytűl fordulhat elő. Persze finom úri kifejezéssel marketingnek mondják. Valljuk be, szükség is van rá. Elég rosszul áll a szénánk, a nemzetközi porondon, és itt most nem a focira gondoltam. Ott feljövőben vagyunk. Azt mondják, én meg elhiszem. Nem mondhatom, hogy hiszem, ha látom, mert évek óta kikötettem a tévét. De térjek vissza a családosokhoz. A belhoniakhoz. Ők valószínűleg jobban örültek volna, ha a családi pótlék emelésére kerül sor. Amelyről, azt híresztelik, hogy 2008 óta változatlan összegű. Mások szerint a nyugdíjminimum emelésére is költhettek volna. Azt azonban higgyük el nagyon fontos a kormánynak a családok, és az öregek helyzete.
• Erről jut eszembe. Ki fogják terjeszteni a szűrővizsgálatokat, mert a megelőzés nagyon fontos. Biztosan igaz lehet, mert már 1997-ben ezt tanultam, a felsőfokú munkavédelmi szaktechnikumban. Kicsit csudálkozok itt magamban, ha már akkor tudtuk, hogy milyen fontos, - hogy a frászba nem sikerült még kiterjesztenünk? Teszem hozzá, az öregek hiszékenyebbek. Nem kételkednek, a kimondott szóban. Akkor záró képként egy adalék az öregek megbecsülésére. Ismerősöm, hallgatva a mondottakra, és hívén a megelőzés fontosságában bejelentkezett mammográfiára. Lévén Ő 65 pluszos, kapott is időpontot. 2020 januárjára. Nyugodjatok meg. Nem elgépeltem a számot. Tényleg 2020.  -.appa.

Mártika, Pici Babukája apukának! Az nem jelent semmit, hogy adtál már ilyet nekik. Lehet, ez másik helyről való szállítmány. Ezek a halak nem találkoznak kórokozóval, és könnyen fertőződnek és pusztulnak el. Ki lehet mosni a szúnyoglárvát, és a daphniát is. Szép lassan csöpögtetni kell a vizet rájuk. Az nem éri meg, hogy megvizsgáltasd a tetemet mibe pusztult bele a hal. Nem tudjuk, mire emlékszik a hal. Szerintem, nem olyan hülye, mint amilyennek beállítják. Azt mesélik, hogy a rövid távú memóriája, nagyon gyenge. A mogyoró gurigatásban, mi utal a húsvétra? Jól tetted, hogy elajándékoztad a nyulakat. Hagy egyen az a szegény ember. Elég hideg esős idő van. Holnap már jobb lesz. Az eső elolvasztja a havat. A kiskertemben nyílik az ibolya. Ültettem nőszirmot. Rengeteget, de eddig csak három bújt elő. Ültettem újra hóvirágot, és egy csomó györgyikét. Kíváncsi vagyok mi lesz belőle. Van két paprikánk Sanyi, meg Béla. Ők a mosogató melletti szárítóban csiráztak ki. Elültettük őket. Ennyi dógom van, a kertészkedéssel. Na, a továbbiakat, csak Nektek súgom meg. A kiskertem maximum két négyzetméter. Igazából nem is az enyém. A garázsajtómmal van szemben.  Az egész ház oldalán végig húzódó sáv. Irgalmatlanul rongy földdel. Ibolyákat mindenfelől hoztam. Vasút töltés mellől, fehér ibolyát. Eltűnt következő évre. Az idén, négy tővel több hóvirágom lett. A györgyikék szépen virítottak. Mi jön vajon elő jövőre? Mikor hoztam a gyönygvirágot, ott maradhatott egy hibiszkuszféle gyökérdarabja. Szépen kihajtott. A következő évben még nőtt is valamicskét. Azóta tavasszal kihajt. Leveleket hoz, de nem nő, és nem virágzik. A nőszirmaim, hosszan ültettem el, a ház mentén. Kibújt nagyrészük. Amiket emlegettem, az első háromként előbúvót. Nos, a szárazság, és a mostoha talajviszonyok miatt, a hozott bimbó rájuk sült. A többiek, nem jutottak el, a bimbóhozásig. Volt, amit véletlenül levágtak a közmunkások. És volt amin, a lépcsőházból biciklit kitoló lakók legázoltak. Nem bicikliznek. Felmennek a három lépcsőn, és a bringát felcibálják maguk mellett. A két paprikáról. Sanyi akkora lett, hogy az erkélyajtónak dőlve nőtt. Hozta virágait, de el is dobálta. Kiszedtem őket, és elvittem Cacáék fóliájába. Sanyiról, a múlt héten kétkilónyi paprikát hoztam el. Vannak még rajta kispaprikák, és virágzik is szépen. Béla, úgy vélem féregrágás következtében elpusztult. Mivel negyven centis magasságával, elég zsenge volt a gyökérzete a fóliában található többi paprikához képest, lótetű pajtás megette az ő kisgyökereit. Egyébként, az akkor rajta lévő 7-8 centis kis paprikát megettük. Hát ennyi a történet. Azt gondoltam, ezzel a kis kiegészítővel érthetőbbé válik kapcsolatom a kertészkedéssel.  -.appa.