Régen írtam, úgyhogy nagyon itt az ideje. Képzeld el kitöltöttem egy tesztet, amiből kiderül, hogy mennyire öreg a lelkem. Hát olvassad, közreadom Neked. Azt mondja, hogy: „Már nagyon öreg és nagyon sokat tapasztalt a lelked. Megszámlálhatatlanul sok előző élettel a hátad mögött születtél ebbe a világba. Rendkívül bölcs ember vagy, kézben tartod az életedet, megfontoltan hozod a döntéseket. Azért születtél, hogy másokat taníts, átadd a spirituális életszemléletet és segítsd őket a lelki fejlődésben, az önismeretük útján. Keresed a mélyen rejlő igazságokat, használod az intuíciódat, könyörületes, segítőkész, rendkívül empatikus típus vagy”. Na, mit szólsz? Egyébként meg, nemcsak öreg lélek vagyok, de úgy is érzem magam. Mármint, hogy testileg. Azt gondolom, ez egy kis magyarázatra szorul. Valójában, nem tudnám megmondani mikortól. Megkezdtem a leépülést. Fizikai, testi, és szellemi értelemben egyaránt. Melyikben jobban? - azt nem elemezgettem. Nem olyan feltűnő ez, mert szép lassan alakul ki. Az ember megszokja. Néha szembesül vele. És akkor mi van? Mondhatnám ilyen az élet. De, nem az élet ilyen. Az elmúlás ilyen. Tudom. Az elmúlás, az élet része. Ebben az értelemben indokolatlan, hogy külön veszem. Akkor miért teszem? Valahogy ez már egy szomorúbb korszaka, az ember életének. Mondhatjuk persze, hogy: ki hogyan éli meg? DE, tényleg így van? Annyi lenne csak? - hogy Mi már rosszul állunk a dolgokhoz. Elégedetlenek vagyunk mindennel, és ez rányomja bélyegét a beállítottságunkra, a hangulatunkra. Régen, még gyerkőc koromban volt egy mondás. Úgy értelmeztem, hogy az elégedetlenkedő emberre mondták. Annak, még a szar is büdös. Igazából ezt nem értettem, hiszen a szar tényleg büdös. Tanulmányainkból tudjuk, hogy ez a sajátsága a szkatol (β-metilindol) miatt van. Nem volt érzékem, az iróniához. Most sincs egyébként, nem igazán értem a mondás lényegét. Komolyan. Miért kellene mindent vidáman elfogadni? Vagy rezignáltan, beletörődve elfogadni? Megváltozott e, az ezredévek alatt az emberek hozzáállása? Irigylésre méltó, amit az Ó-szövetség ír. Eltelvén az élettel meghalt jó öregségben, és megtért őseihez. Hát nem irigylésre méltó dolog? Elvégeztél minden dolgod, és elhagyod a világot. Most mondhatjátok: hát persze, de akkor majdnem ezer évig éltek. De gondojjátok meg feleim, meg Te is Gizikém. Mi unalmas vót az. Egy nyomorult telefon nem vót, nemhogy emeil, meg okos telefon. Akkor még a lehallgatás is úgy történt, hogy a fickó ott fülelt a barlang bejáratánál. Nem vót még internet, vagy okos telefon erre a célra megbuherálva. Nem volt még tévésorozat. Igaz tévé se volt. Nem volt valóvilág. Vagyis volt, de az tényleg való volt. Nemcsak úgy megjátszották a dolgokat. Nem volt beszavazó show, amit megelőzött egy pszichikai teszt, amiből kiderül, elég kretén vagy e, ahhoz, hogy a pénz reményében azt a sok megalázó dolgot elviseld. Jut eszembe. Kiszavazó show volt, csak akkor megkövezésnek hívták. Na, ezekből beláthatja mindenki, hogy betyár unalmas életük volt. Nem volt mozi. Nem multipex, vagy megaplex. Semmilyen nem volt. Mit csináltak ezek esténként. Mondhatnánk a szaporodással voltak elfoglalva. De mi unalmas lehet már az? – több száz éven át. Nem praktikusabb így. Megnézzük filmen, vagy valóság showban, oszt nyugodtan koncentrálhatunk a fontos dógainkra. Na, mert Nekünk életből, csak tized annyi, vagy még annyi sem jutott. Így aztán jól kell beosztanunk, azt a kis időnket. Na hát, erre figyelj oda nagyon Te is Gizikém. -.appa.