Ebből gondolhatjátok, hogy megint kitöltöttem egy tesztet. Abból aztán megtudtam megint, hogy milyen is vagyok. Hallgassátok csak. Érzékeny vagyok, melankólikus és erősen perfekcionista. Észreveszem a dolgok közötti mélyebb összefüggéseket is, és nagyon erős az intuícióm. Jószívű vagyok, határozott, és ragaszkodom az elveimhez.

Kíváncsiskodtam, egy kicsit. Megtudtam a Személyiségkalauz-ból: „A melankolikus személyiségtípus a nagybetűs Gondolkodó. Alaposan elemez, és ismét rendszerbe rak, újra meg újra harmóniára törekszik. Ez a személyiségtípus olyan összefüggésekre jön rá, melyek más típusok számára többnyire elképzelhetetlenek. Ő meg akarja érteni a dolgok működését, a történések miértjét. Ennek és gazdag képzelőerejének köszönhetően a melankolikus személyiségtípus képviselői között találunk világhírű képzőművészeket, írókat, költőket, zenészeket, színészeket ugyanúgy, mint matematikusokat, filozófusokat, orvosokat, építészeket, régészeket, kutatókat, feltalálókat – és a sort még hosszasan folytathatnánk.”

Keresgéltem tovább: Az idegenszavak szótára szerint, a perfekcionizmus tökéletességre törekvést jelent. De mire való az internet, ha valaki ilyen kíváncsi. Ássunk csak kissé mélyebbre. A femcafe.hu azt mondja: „A perfekcionizmus lényege, hogy az ember nemcsak másokkal, hanem magával szemben is hatalmas elvárásokat támaszt, és túlzottan törekszik arra, hogy minden tökéletes legyen. Bár a perfekcionisták mindig a legjobbat hozzák ki magukból, mégis elégedetlenek. Emellett Ők 8 pontban meghatározzák mi jellemzi a perfekcionita személyiséget.”

Mit ne mondjak? Én ezeket magamra nézve nem tartom jellemzőnek, de vegyük sorra.

1. A szexuális életed kész csőd. Ebbe talán ne menjünk bele. 66 év felett, szívinfarktus után mit várhat az ember? De, nem minden perfekcionista 66 éves, és nem minden perfekcionista kapott infarktust.
2. A meditáció nem nyugtat meg. Dehogy nem. Annyi, azért igaz mások könnyebben hangolódnak rá.
3. Mindig túlórázol. Eszembe sincs. Még dógozni se szeretek. Ez nevelés kérdése. Apám kicsi koromtól a munkára nevelt. Tanuljak meg kaszálni. Krumplit tőtögetni. Kukoricát egyelni. Szőlőt művelni. Nagyon nem szerettem. Hasznomra lehet még. Volt. Apósomnak, a hetvenes évek elsőfelében, egyszer elmentem kukoricát kapálni. Annyit mondhatok, hogy nem egy leányálom. Azóta meg mindenféle gépeket találtak fel. Tanulmányaimból tudom: Az ember egészségére legkárosabb a munka, meg a sport.
4. Az emberek elkerülnek. Ez nem igaz. Miért kerülnének el? Ja. Tényleg igaz. Nem sűrűn jönnek nekem az utcán. Ha mégis, akkor elnézést kérnek.
5. Gyakran vagy beteg. Szerencsémre, ez sem igaz. Remélem, így is marad. Az igaz, hogy infarktust kaptam.
6. A gyorskaja szerelmese vagy. Egy frászt. Ki nem állhatom.
7. Nagyon sokat foglalkozol a megjelenéseddel. Ez sem igaz. Bár, újabban figyelek, (ha el nem felejtem) nehogy Zsuzsa belém kössön.
8. Ki vagy égve. Nem tudom mit jelent ez, de nem gondolnám.

Atyavilág! Lehet, nem is vagyok perfekcionista? Még jól is jártam vele. Mert tudjátok, mit olvastam még? Aki perfekcionista, könnyen belekerülhet a tökéletesség utáni vadászat útvesztőjébe, és könnyen elfelejtkezhet az élet örömeiről. Mivel mindenből ki szeretnék hozni a maximumot, és annyi erőfeszítést tesznek azért, hogy a legjobb formájukat hozzák, a kiégés sajnos egy olyan valós veszély, amitől joggal kell félniük. A probléma az, hogy nem tudják elsajátítani azt a képességet, hogy realisztikus célokat határozzanak meg, hogy elfogadják a hibát és megbocsássanak maguknak. -.appa.