- Olvastam egy verset, ami nagyon kifejezően jelenítette meg a veszteséget. Erre reagáltam: Vigasztalódást kívánok gyászodban. Osztozni, abban nem lehet. Azt mindenki maga éli meg. Egyszer, majd enged szorításán a bánat.
- Nem régiben olvashattuk: Egyre többen döntenek az élettársi kapcsolat mellett. A Központi Statisztikai Hivatal 2016 végén készített mikrocenzusa szerint a 2,7 millió magyar család csaknem 18 százalékát tették ki az élettársak, az ilyen párkapcsolatok száma meghaladta a 483 ezret. Ez 19 százalékkal több a 2011 véginél. Oszt hajjátok, a minap meg azt olvastam, hogy mennyire megnőtt a házassági kedv. Hogy ebből is rekordot döntögetünk. Kíváncsi vagyok, - miből nem mi vagyunk a legjobbak? Egy csomó súlyos betegségben, italozásban vezetünk. Tudjátok mi jutott eszembe? Érdemes lenne ezt is megszámolni. Szerintem, ennyi miniszter, államtitkár, beleértve a helyetteseket is, a végrehajtásért felelősöket, a különböző biztosokat, meg ami az államapparátusban elvan, jól megfizetve, és igazából nem tudjuk hangzatos címe mellett, - mi a nyavalyát is csinál? Na, szerintem ezekből is a csúcson vagyunk. Nem hinném, hogy van még hely a Földön, ami felvenné velünk a versenyt, az egy főre jutó fontos emberben. Ja. Egy nagyon lényeges dolog. A számolásnál szíveskedjenek a külhoni magyarokat kihagyni. Ők ugyanis nem vesznek részt, ezeknek a fontos embereknek az eltartásában. Ők csak élvezik az emlegetett személyek munkájának gyümölcsét. Be szépen mondtam. Dicsérjetek már meg.
- A külhonról jut eszembe. Ami egyben külcsín is. Pártjaink, és kormányunk fényezi magát. Azért pártjaink, mert én nem azt mondom: csak a FIDESZ. Ott van a KDNP is, csak Őket szegényeket mindig nagyon szívesen elfelejtik. Hogy mi jutott eszembe? A köldökzsinór program. A külhoni magyar családok támogatása. Ennek a lényege, hogy 2018-tól az anyasági támogatás, a fiatalok életkezdési támogatása, és természetesen a babakötvény is elérhető már, a közigazgatási határon kívül élő magyarok számára. Az is természetes, hogy van külön „Külhoni családok éve” is. Ebben, különböző pályázatokon keresztül támogatják a külhoni családokat. Ezt neveztem én, amúgy parasztosan fényezésnek. Még parasztosabban, mondhattam volna parasztvakítást is. Ami, ugyi a túlon-túl erős fénytűl fordulhat elő. Persze finom úri kifejezéssel marketingnek mondják. Valljuk be, szükség is van rá. Elég rosszul áll a szénánk, a nemzetközi porondon, és itt most nem a focira gondoltam. Ott feljövőben vagyunk. Azt mondják, én meg elhiszem. Nem mondhatom, hogy hiszem, ha látom, mert évek óta kikötettem a tévét. De térjek vissza a családosokhoz. A belhoniakhoz. Ők valószínűleg jobban örültek volna, ha a családi pótlék emelésére kerül sor. Amelyről, azt híresztelik, hogy 2008 óta változatlan összegű. Mások szerint a nyugdíjminimum emelésére is költhettek volna. Azt azonban higgyük el nagyon fontos a kormánynak a családok, és az öregek helyzete.
- Erről jut eszembe. Ki fogják terjeszteni a szűrővizsgálatokat, mert a megelőzés nagyon fontos. Biztosan igaz lehet, mert már 1997-ben ezt tanultam, a felsőfokú munkavédelmi szaktechnikumban. Kicsit csudálkozok itt magamban, ha már akkor tudtuk, hogy milyen fontos, - hogy a frászba nem sikerült még kiterjesztenünk? Teszem hozzá, az öregek hiszékenyebbek. Nem kételkednek, a kimondott szóban. Akkor záró képként egy adalék az öregek megbecsülésére. Ismerősöm, hallgatva a mondottakra, és hívén a megelőzés fontosságában bejelentkezett mammográfiára. Lévén Ő 65 pluszos, kapott is időpontot. 2020 januárjára. Nyugodjatok meg. Nem elgépeltem a számot. Tényleg 2020. -.appa.
