appasztorik

Akarmi, mint egy szatócs bót

Társalgás a Poeton

2018. október 01. 05:37 - appasztorik

A költők meglátnak dolgokat. Ráéreznek dolgokra. Valahogy érzékelik a mindenség rezgéseit. Észrevesznek olyasmit, amit mások nem. Ráirányítják a figyelmet. Már, aki észreveszi azt, ami a leírt szavak mögött van. Sajnos egyre több az olyan ember, aki nem érti mit olvas. Ezért aztán a versolvasás háttérbe szorul. Amúgy, azt gondolom költőnek lenni, irigylésre méltó foglalatoskodás. Direkt nem írtam, hogy foglalkozás. Ebből nem lehet megélni. Mégis amondó vagyok, egy szakma. Amit meg lehet tanulni.

Teszek megjegyzéseket.

  • Mondhatjuk rá. Úgy legyen! Ne csak pusztába kiáltott szó legyen. Lehet pusztába kiáltott is, amikor sok ember van ott, ahol kiáltanak. Például. Hortobágy. Hídi vasár. Azt gondolom, a karácsony remek üzlet.

  És tesznek megjegyzéseket, az én írásaimra, amire reagálok.

  • Kedves biztatásod köszönöm Laci.
    József Attila jutott eszembe.
    ''annak, ki tűzhelyet, családot,
    már végképp másoknak remél”.
    Teszem hozzá: ez nem jelenti azt, hogy mások bízhatnak a jövőben.
  • Azt mondod (pontosabban írta nekem): "Hibernált gondolataid az élet legfontosabb kérdéseit boncolják: kik vagyunk, hogyan, milyen úton, utakon haladunk életünk során".

Erre válaszoltam: Azt gondolom, valóban felmerülhetnek az emberben, emberekben kérdések. Jogosan, hiszen nem nagyon tudunk semmit, a világról. Jól, elvagyunk benne. Pontosabban ki jól, ki kevésbé jól. Most írásod kapcsán felmerül bennem, összevetve az előző mondatommal. Haladunk egyáltalán? Vagy csak, elvagyunk benne?

  • Azt hiszem, nem egy vidám történet. Azt gondolom, az életben vannak jó dolgok (is). De vajon összességében?
  • Ancika gratulálok. Igazad van. Vágyaink, és reményeink vannak. Voltak, és reméljük, még lesznek is.

Az alábbi üzenetet kaptam a Poet rendszerén keresztül:

  • Halló Gyuszi, remélem optimista vagy az életben, hiszen az tart minket, hogy túléljük a nehézségeket, örülök hogy olvastál. üdv István

Erre illett válaszolnom. Amúgy sokszor válaszolok. Lehet nem is várják el tőlem, de kényszerem van rá. Mint, most is.

  • Helló Pista!
    Vagyok az életben. Hogy optimista e? - azt nem elemezgetem. Sokan azt mondják, pesszimista vagyok. Szerintem reális. Nincsenek, túláradó, hipp, hipp hurrá hangulataim.

-.appa.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://appasztorik.blog.hu/api/trackback/id/tr1614273963

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása