Szeretett testvéreim, akik vagytok a hitben. Meg még abban a tévhitben, hogy ez igazán egyszerű. Szabadság: az ember, azt akarja, amit tesz (tehet). Ismeri korlátait és lehetőségeit. Ezekkel él. Szabadosság: az ember, azt tesz, amit akar. Mondhatjuk, öntörvényű. Hát tévedtek. Az ember, nem ilyen egyszerűen működik. Igen bonyolult lelki vetületei vannak. Mozgatja ezt a szimpátia, szeretet, szerelem, és persze ezeknek az ellentétes érzelmi megnyilvánulásai is. Az is lényeges, hogy az ismeretség, a kapcsolat elején tartanak e. Azt szokták mondani: moderálja magát. Viselkedik, hogy elfogadják. Mondhatjuk, az embert érdekek vezérlik. Egyértelműen a saját érdekei. Alapvetően az emberek döntő többsége, egoista beállítottságú. Mindenki. Csak ezzel a mondattal hagytam, egy kiskaput, hogy azt mondhasd. Igen! Ez igaz (rajtam kívül). Nagy bennük a megfelelni akarás. Vágyik arra, hogy elfogadják. Ne csak úgy ímmel-ámmal! Hanem, minél többen elfogadják. A többi gyerek, a szülők, a rokonok, a tanárok, később a kollégák. Mindez egyetlen dolog miatt, hogy Ő jól érezze magát, hogy az Ő kis énje komfort zónája meglegyen. Az elfogadás érdekében, a tetteit elvárásokhoz igazítja. Igaz, frusztrálja, hogy mindég megfeleljen az elvárásoknak. Amennyiben úgy érzi, hogy tényleg sikerült, akkor ez önigazolás számára, hogy megint milyen ügyes volt, hisz helyesen cselekedett. Visszaigazolva látja ezt a többiek hozzáállásában. Ezt megszokja, és fél a szabadságtól. Mondjuk úgy, meghőköl a szabadság lehetőségétől, és nem akar szabad lenni. Most egy furcsa megfogalmazás következik: szabad akaratából lemond, a szabad akaratáról.  A szobacica, ami évek óta a lakásban van, nem akar a szabadban lenni. Az ablakban szívesen bámészkodik, sütkérezik. Az ember, hasonlatos módon, marad a szokásai mellett. Figyeli a környezetét. Mások, mit csinálnak? Mások, hogy csinálják? Mit mondanak? Emiatt szokások rögzülnek benne. Szocializálódik. Társadalmi elvárásokba menekül. Ez kényelmes is. Örül, hogy nem kell döntenie. Azt látnunk kell, hogy a szabadság egy zűrös dolog. Persze a szabadság önállóságot is jelent, de ami zavaró benne, az a felelősség. Azt gondolom, ezek miatt van az, hogy az ember nem tekinti szabadságnak, hogy döntenie kell. Mondjuk a legegyszerűbb példát. Jó, és rossz között. A választással fel kell adnia, a megszokott kellemes kis Énjét. A párkapcsolatban azért kezdődnek harcok, mert valamelyik fél, azt érzi, hogy az Ő szabadsága sérült. Ő, a saját kis kényelméből áldoz a másikra. Ezt, egy idő után bánja. Nem lehetetlen, sőt szinte bizonyos, hogy mind a két félben megfogalmazódik ez a gondolat. A legszebb éveimet pazaroltam Rád. Vélem, kialakulásában szerepet játszik, hogy valami módon, az általam szeretett személyt próbálom mássá alakítani, mint amilyen. Nem akaródzik Neki. Sőt a rokonok, ismerősök erősítgetik ebben a gondolatiságában. Nem vagy Te a cselédje! Ne hagyd Magad! Gondolom ismerősök, az ilyen, meg az ehhez hasonló jó tanácsok. Vélem, meg kellene hagyni olyannak, amilyennek megszerettük, az illető személyt. Hagyják meg mindketten a saját énjüket, és ne változtassák meg. Ami persze nem igaz, hisz két ember, aki együtt él, hat egymásra. Optimális esetben ez egy lassú folyamat, és konfrontáció nélkül megvalósulhat. Erre mondják: az évek során összecsiszolódnak. Teszem hozzá Kinek, hogy sikerül? Mi ebben a nehéz? Hát emlékezzetek az elején írtakra. A megismerkedéskor, amikor el akarod fogadtatni magad, egy előnyös oldalad mutatod. Ezt mindketten így teszitek. Egy megfelelni akarás kényszere alatt cselekszik az ember. Később lazul az erős önkontroll, előjönnek azok a megnyilvánulások, amiket eddig sikeresen elrejtettünk. A közmondás szerint kibújik a szög a zsákból. Gondoljátok át a hallottakat, és menjetek békével. -.appa.

Megmondod kisszívem. Miért szójáték? - az egyenlőre. Gizike sugárzó jókedve átáradt a többiekre is. Vagyis, inkább átsugárzott. Kivételt képzett ebben Nyámnyi, aki továbbra is az ajtó közelében álldogált. Szeme egyik emberről, a másikra ugrált. Nem úgy szó szerint, a szeme ugrált. A tekintete, de az nagyon. Készen arra, hogy menekülőre fogja a dolgot, ha bármely irányból is támadás érné. Azt azért tudni kell, hogy Nyámnyit az emlékhelyen soha semmiféle inzultus nem érte. Azt nem vehetjük annak, hogy az „igyá má valamit”- felszólítás gyakorta elhangzott. Ez is relatív persze, figyelembe véve, hogy Nyámnyi havi kétszer jelent meg, az emlékhelyen. Ez azért történt, saját bevallása szerint, mert rákapott a kocsmába járásra. Most minden szem reá szegződött. Várták a magyarázatot. És itt jött a meglepetés. Megmagyarázta. Bátran a Gizike szemébe nézett, mit sem törődve azzal a többiek mit csinálnak. Ez még semmi, de határozott léptekkel elment a pultig, és azt mondta. A lőre, mint tudjuk folyadék. Azt enni nem lehet. Hiába biztatgat, hogy: egyen! – lőre. A folyadékot isszuk, mint ahogyan én most a nyeremény centesem. Amúgy meg, azt tudhatjátok, Gizella nem tart lőrét. Ezen a bőbeszédűségen meglepődtek. Mire képesek emberek egy potya centesért? Rendben Nyámnyi, mosolygott továbbra is Gizike. Ecsetelnéd akkor, - mi a különbség, az egyelőre, és az egyenlőre között? Disznós bepróbálkozott. Az egyelő a mezőn dógozik. Kukoricát, cukorrépát művel. Ezt Zélali nem állta meg szó nélkül. Művelhetnéd Te is magad. Az általad felvetett mezőgazdasági tevékenység, két gyével történik. Ezt már Bea sem bírta tovább. Lalácska, az egyelés kapával történik. Csendet kérek! - mondta Gizike. Hagyjuk érvényesülni a megfejtőt. És, tisztázzunk valamit. Az egyelő, nem írandó duplázással. Halljuk a megfejtést! Mi a különbség? Hát... egy mássalhangzó. Egye, egyen nem mindegy. Gizike, kacagott egyet és kitöltötte a nyereményt. Hozzátéve, ezért egy jár csak. Na, figyeljetek. A két szó nagyon hasonló, jelentésük azonban különböző. Amikor azt mondjuk egyelőre, akkor azt értjük alatta, hogy: most nem, még nem, egy ideig nem, jelenleg nem. Mondok egy példát. Egyelőre nem nyertetek három centest. Lássuk a másik szót. Az egyenlőből származik. Egyforma! Kiabált be Zélali. Gizike rosszallóan nézett Lalira, aki ezt észrevéve azt mondta: elnézést, elragadott a hév. Megkérlek a következőkben, ettől a megnyilvánulástól szíveskedj tartózkodni. Tudnod kell, nem illik a mások szavába vágni. Nagyfokú modortalanságra vall. Zé, elnézést kért, és azon töprengett: hiányzott ez nekem, hogy itt égessem magam?  Gizike zavartalanul folytatta tovább ismertetőjét. Nem foglalkozott Lali lelki tusájával. Tehát az egyenlő, melléknév ragos alakja. Egyenlő részekre osztunk valamit. Világos? Eme okfejtés hatására többeknek eszébe jutott, hogy mennyi dolguk is van még mára. Sok érdekes dolgot megtudtak, és szívesen maradnának még, de sajnos menniük kell. Azt megfogalmazták magukban, hogy egyelőre még nem kellene hazamenni. Töprengtek a jelentésen. Miért nem mondjuk azt? Most még maradhatnánk. Ezt semmi esetre sem beszélték meg. Mindannyian hittek abban, hogy Gizella nem tévedett. Hát, sose szokott, - miért pont most tévedne?  -.appa.  

Szeretett testvéreim, akik vagytok a hitben. Meg még abban a hitben, hogy milyen jó is Magyarországon nyugdíjasnak lenni. Hát nem. A múltkoriban azzal fejeztem be, a nyugdíjasok elszegényedésével kapcsolatban, hogy a szlovákok 1%-al kevésbé vannak veszélyeztetve. Ez konkrétan 2016-os adatokat nézve, az Eurostat adatai szerint a következőképpen alakul. A szlovák nyugdíjasok 7,6 %-a érintett az elszegényedés kérdésében. Ezzel szemben a magyar nyugdíjasok 9,1 %-a veszélyeztetett. Azt gondolom elég jelentős eltérés ez. Vegyük hozzá azt is, hogy a szlovákoknál a 65 év feletti nyugdíjasok 5,6 százaléka élt súlyos anyagi körülmények között. A közgazdászok deprivációnak mondják. Ez sokkal kellemesebb kifejezés, mintha azt mondanánk, nem tudják fizetni a számláikat, nincs pénzük elég ételre, a minőséget most ne is feszegessük. Hazánkban ugyanez az arány 9,4 százalék volt, a teljes nyugdíjas lakosságra vetítve. Abban a szerencsés, és nem mindennapi helyzetben vagyunk, hogy Magyarország erősödik. Vizsgáljuk meg, az erősödés időszakát. Erről ugye tudjuk, a kormány propagandából, hogy a nyugdíjasok fontosak. Azt is tudjuk, hogy megőrzik a nyugdíjak vásárló erejét. Ezek roppant bíztató szlogenek. Valóságalapja ennek nincs. A tény az, hogy 2010-ben a magyar nyugdíjasok 4,6 százaléka volt veszélyeztetett az elszegényedés kérdésében. A nagy megerősödés közben ez a 4,6%, 2016-ra 9,1%-ra emelkedett. Magyarország ebben is erősödött, bár ebben az esetben, a szám csökkenése lenne a kívánatos. Aggodalomra adhat okot, ha feltételezzük, hogy ez romló tendencia nem csak a nyugdíjasokat érinti. Vigaszunk lehet viszont az, - amennyiben beszélhetünk ebben a kérdésben vigaszról? - hogy az elszegényedés által veszélyeztetett szlovák nyugdíjasok száma is nőtt. Természetesen vigasz, a magyar mentalitás miatt. Dögöljön meg a szomszéd tehene is. Azért azt látnunk kell, hogy ugyanez a növekedés a szlovákoknál jóval lassabb, hat év alatt 6,1 százalékról, 7,6 százalékra nőtt. Láthatjuk, hogy ez a mutató a magyar nyugdíjasok esetében sokkal gyorsabban növekedet. Nos, nézzük meg, - mi a helyzet 2017-ben? Akkor is közzétettek ilyen számokat. Annyit mindenesetre tudunk, hogy a kormány saját bevallása szerint nemcsak megőrizte, de emelte is a nyugdíjak értékét. Igazán dicséretes dolog, mondhatjuk. Aprócska fránya árnyék vetítődik a kormány kijelentésére.  Bármennyire is szeretnénk, nem igaz. Sajnos egy statisztika szerint, hazánkban egyre többen vannak azok, akik jövedelme nem éri el a szegénységi küszöböt sem. Emlékeztetnék rá, hogy 2010-ben még csak a nyugdíjasok 4,6 százalékát érintette ez a probléma.  2016-ban ez 9,1 százalékra emelkedett. Erről 2017-ben a relatív jövedelmi szegénység a nyugdíjasok körében ugyanis 10 százalékra emelkedett. Itt fűzöm mondandómba, a kormány szlogent. Magyarország jobban teljesít! Felvetődik bennem, a nagyon sok milliárd, ami plakátokra ment el. Azt ellehetett volna költeni egészségügyre, tudományra, iskolai képzésekre, de akár nyugdíjasokra is. Igaz, abból a plakátokat nyomtató haveri kör nem részesült volna. Erről ennyit. Zárásként, még annyit. Ezek alapján, a számítások szerint, 2010-ben nagyjából 124 ezer nyugdíjast érintett a jövedelmi szegénység, ez a szám 2017-re 210 ezerre emelkedett. Elmélkedjetek el ezen.  -.appa.  

Felröppent a hír, hogy 0. Viktor király elégedett Matolcsy György nevű alattvalójával, és újabb hat évre Őt teszi meg az MNB elnökének. Igazából nem jelent ez semmit, hisz a pikszisből ki lehet kerülni. Gondoljatok Simicskára. Katonakori randallirozó, renitenskedő cimborából, kollégiumi szobatárs, és nem bizonyítható módon, gazdasági visszaéléseket, bűncselekményeket elkövetővé nőtte ki magát Schlecht Csaba hathatós segítségével. Tehát megtett Ő mindent a rendszerért. Aztán mégiscsak lesimázták. Aztán itt van Bige is. Nem úgy bige, hogy biga. A műtrágya királyra gondoltam. Hát eléggé szarban van, (nem műben). Fél év alatt bukta el a fele vagyonát, 110 milliárd forintot. Szóval, nincs itt biztonságban senki. Úgy értve, hogy ott, a bűvös boszorkánykörben. Ebben nincs semmi meglepő. A történelemben mindig is ez volt. Lefejezés, és az új kegyenc kapja a vagyont. Demokráciában, csak gazdaságilag fejeznek le, hála a magasságosnak. Matolcsyt most magasztalják. Megírva, hogy öt olyan dolog köszönhető Neki, ami igazán jelentős az ország életében. Az egyik az, hogy mikor elszállt a svájci frank, akkor milyen jól reagált. Amiben azt azért tudni kell, hogy a Fidesz intézte el, a svájci frank elszállását. Kormányra kerülésük után, Kósa Lajos mondott valami orbitális nagy baromságot, aminek az lett a következménye, hogy meglódult a frank árfolyama a forinthoz képest. Amúgy, Lajost megvédem (Kósát). Többnyire nem szokott nagy baromságokat mondani. Kicsiket igen (elég gyakran), de annak nincs ilyen gazdasági hatása. Szóljatok már rám, hogy térjek vissza Gyurkához. Képzeljétek el, 2016 nyarán egymillió forintos sérelemdíjat követelt Bárándy Gergelytől, aki egy parlamenti azonnali kérdés után, viszontválaszában lopással vádolta meg. Most mondjátok meg, a miniszterelnök jobb kezét. Gyurka kiakadt. Azt mondta, Neki ezt közszereplőként sem kell eltűrnie. Ennek okán aztán, jó hírnév védelméhez fűződő személyiségi joga megsértése miatt polgári pert indított, és a Fővárosi Törvényszékhez fordult a jogsértés megállapítása miatt. De hajjátok érdekes módon intézték el a dógot. Megállapították, hogy Geri következtetését tényekből vonta le. Ez alapján, véleményt fogalmazott meg. Azt is mondta a törvényszék, hogy vannak olyan ténybeli alapok, amelyek ilyen következtetés levonását eredményezhetik. Így osztán, a kijelentés okszerűnek mondható. Gyuri makacskodott. Nem a pénz miatt nyugoggyatok meg. A jó híre, miá vót ez az egész. Másodfokon a Fővárosi Ítélőtábla elé került az ügy. Na, 2017 nyarán ítélet született. Gyakorlatilag, jogerősen helybenhagyták a februári, elsőfokú ítéletet. Beláthassátok Gyurkának ez nagyon rosszul esett. Mit vót, mit tenni? - a Kúriához fordult felülvizsgálatra. Jól elvizsgálgatták, nehogy Gyurka bármi módon sérüljön. A kúria 2019. Január 16.-án megállapította, (ez most rosszul hangzik) de a fentebbiek szerint igaz, - Matolcsy közpénzt lopott. Mai hír. Már csak a parlamentnek bólintania. Ita missa est.   -.appa.

Szeretett testvéreim, akik vagytok a hitben. Meg még abban a tévhitben, hogy napjainkról van szó. Hát nem. Még mindég az 1995, és 1997 év bonyodalmairól beszélgetünk. A rosszmájúak mondhatják: ismerős a buli. Persze, hogy nem találtak semmit. Nos, ebben is tévedtek. A rendőrség, kiterjesztette a nyomozást annak felderítésére is, hogy megállapításra kerüljön, milyen más, a gazdálkodási kötelezettségeket szegtek meg. Nem utolsó sorban, milyen a gazdálkodás rendjét sértő, pénzügyi, illetve vagyon elleni bűncselekmények húzódhatnak meg a háttérben, az ügyben érintett gazdasági társaságok üzletrészeinek eladása mögött. A cégiratokból nem volt követhető, az eladott cégek gazdasági tevékenysége. Az adóhatóság adatai szerint, az érintett társaságok többségének volt adótartozása. Ezek, önadózási bevallások hátralék összegeiként jelentek meg, a társaságok folyószámláján. Kaya Ibrahim nem szerepelt az adóhatóság által nyilvántartott társaságokban. A tanúkihallgatás során Schlecht Csaba elmondta, a cégek üzletrészeit tőle egy ismeretlen személy vásárolta meg, aki magát Kaya Ibrahim névre szóló útlevéllel igazolta. Továbbá elmondta, egy általa ismeretlen személy jelent meg nála, és annak társaságában volt a Kaya Ibrahimként bemutatkozó személy. Az Interpol segítségével a BRFK megállapította, hogy Kaya Ibrahim Németországban élő, létező személy. Tanúként, Őt is kihallgatták. Elmondta: Magyarországon átutazóban járt. Magyar céget nem vásárolt. Schlecht Csabát nem ismeri. Vizsgálat alá vették, az aláírását. A szakértő véleményét, csak valószínűsíthető fokozatban terjesztette elő. Ennek alapján,  az adásvételi szerződéseken szereplő "Kaya" aláírások, a "bizonyossággal határos valószínűséggel" Kaya Ibrahim kezétől származnak. Ebből következett, hogy nem bizonyítható, történt-e közokirat-hamisítás, vagy ha igen, akkor ki követte azt el. Most, mielőtt azt mondjátok persze, hogy csak valószínűsíthető, gyorsan megtanítalak benneteket aláírást hamisítani. Jól figyeljetek, mert csak egyszer mondom. Szerezzetek egy hiteles aláírást. Jó fénymásolatban is. Ez után, egy alulról megvilágított üveglapra teszitek. Ráteszitek az aláírandó papírt, és szépen aláírjátok. Egyszerűbb hamisításnál, egy napos időben átvilágított ablak is megteszi. A rendőrség közleményből az derült ki, hogy az érintett cégek közül, a Centum Kft. az, amelynél büntetőjogilag értékelhető körülmények fennállnak. A többi esetben, a bűncselekmény összes törvényi tényállás elemét nem lehetett megállapítani. Mi is volt a Centrumnál?  E céggel kapcsolatban, Schlecht Csabával szemben megállt a csőd bűntett, és az adócsalás bűntette. Emiatt Csabát gyanúsítottként hallgatták ki, a Centum Kft-vel kapcsolatban. Rövidre záródott a dolog. A cselekmények elkövetésekor a Kft. nem rendelkezett vagyonnal. Törvényi feltétel pedig csőd bűntett és adócsalás esetén, a gazdálkodó szervezetnek vagyonnal kell rendelkeznie. A nyomozás megszüntető határozattal ért véget, amellyel a felügyeletet gyakorló ügyészi szervezet is egyetértett. Természetesen, az elévülési határidőn belül, ha az üggyel kapcsolatban újabb érdemi adat merült volna fel, akkor a rendőrség a nyomozás folytatására intézkedett volna.  Eddig a történet. Ita missa est.  -.appa. 

Na, most már tudod, mit akarnak a brüsszeli bürokraták. Vízumot, bankkártyát. Ez veszélyes. Ezt jogod van tudni. Egy dolgot nincs jogod tudni. Mit akar Orbán Viktor, és kisegyüttese? De ez, nem is a Te dógod. Felháborodottan, mondta a rádióban, hogy nem tűrik a negatív kritikát. Hirtelenjében az a furcsa gondolatom támadt, hogy pozitív kritika nincs. Azt úgy hívják manapság, hogy seggnyalás. Erre hazánkban szépen ki is épültek a megfelelő színterek. Nincs is ezzel semmi baj. Megértem én. Vannak, akik jól akarnak élni. Úgy értékelik a helyzetet, ennyit beáldozhatnak, a jólét oltárán. Nagyszerű dógot tanált ki megint, a nagyvezír. A falusi népek is kapnak pénzt lakásra. Asszongya, a minap. Hallod hirtelenjibe nem is tudom mék marha, hogy falun elég a két és fél millió forint. Ott ócsjér van alakás. Nem pontosan így mondta, hanem ahogy azt egy kulturált úri ember mondja. Mondom Neki, hínnye drága cimborám. Miből gondojjátok a rengeteg nagy eszetekkel, hogy azért fogy a nép, mert nincs Neki hun lakni. Munka nincs. Minek lakjon ott a szerencsétlen ember. Persze elő lehet jönni a siker történettel, hogy közmunka. Csakhogy az nem munka. Megélhetés meg végképpen nem. Megalázás. Na, az igen. Mikor semmibe veszik, amit megcsináltak. Miért? Mert Ők is jól tudják, hogy semmi köze a munkához. Elmesélem Neked itt mit csináltak. Ősszel, hatalmas szövet zsákokba összeszedették a falevelet. Az ott ki is telelt abban a zsákban. Nem vitték sehova. Megindultak a tavaszi munkák. Amit lehetett belegyömöszölgettek még. Összekapargatták a leveleket kupacokba. Kérték hozzanak zsákokat, hogy belerakják, nehogy széthordja a szél. Akar egy politikustól kérték volna,  választás után - nem foglalkozott velük senki. Minő véletlen? – jött három nap viharos szél. Ott van a sok levél az utcán szerte szétszóródva. Természetesen a régi zsákok, még mindig ott vannak. Jól elvannak, nincs útban senkinek. Ha, mégis? Kit érdekel? Legalább, van a csóróknak munkája. Erre mondtam, hogy semmibe veszik a munkájukat. Lenézik Őket. Nem lázadoznak, a kispénz is jó. Közmunkás szakszervezet meg nincs. A roma sose foglalkozott a csóró cigánnyal, ha nem tudott nyerészkedni rajta. Bizony hihetetlennek tűnik ez az egész, a városi népeknek. Gondolom, Te sem hiszed. Kellemetlen ilyenekről hallani gondolom, de sajnos ez a vidék bája, szépsége. Még ezzel nem is mondtam el mindent. Gondolod, hogy valakinek megfordul a fejében, hogy maradok a faluban oszt nyomorgok tovább. Persze aki teheti, városokba megy dolgozni. Otthon hagyva, asszonyt, gyereket. Jó, ha heti egyszer hazamegy. Magyarország jobban teljesít! Most mondhatod ott a föld. De az, nem az övé. Mielőtt félre értenéd. Nincs szüksége a földtulajdonosnak a munkaerőre. Pályázati pénzekből beszerzésre kerültek a legmodernebb fölművelési eszközök. Ahhoz nem kell a képzetlen kétkezi munkás. Erre nem gondol senki. Hisz olyan nagyon jól megy minden ebben az országban. Mindenre van pénz, csak amire kellene, arra nincsen.

U.i. Képzeld, ma elvitték a zsákokat. Hoztak is vissza üreseket. Az asszonyok újra kupacokba kapargatták a levelet. Reménykedjünk éjjel nem lesz szél.  -.appa.

Szeretett testvéreim, akik vagytok a hitben. Akik azt hiszitek, hogy semmi sumákság nem történt, amikor a Fidesz birodalom épült. Hát tévedtek. Eljárás is indult, de végül is, nem találtak semmit. A Budapesti Rendőr-főkapitányság megszüntette a nyomozást Schlecht Csaba és ismeretlen társai ellen. Kérdezhetitek, - mit vétettek ezek a szegény fiatalok? Nos, közokirat-hamisítás és más bűncselekmények miatt indult Schlecht Csaba, és ismeretlen társai ellen. Schlecht Csaba ellen, csőd bűntett és adócsalás alapos gyanúja miatt folytatott nyomozást a rendőrség. Az újságban megjelent képre határozottan emlékszem, ahogy Csaba vállára vetett dzsekivel jön az úton, szabadon bocsájtása után. Ebből az időből származik a mondás, Simicska Lajostól. Hülyének lenni állampolgári jog. Történt ez, a Kaya Ibrahim-ügy kirobbanása idején, ezzel próbálta magyarázni a nyilvánosságra került kétes ügyleteket. Mint tudjuk Lajos az óta kegyvesztett lett. Mint látjátok ettől függetlenül, a Fidesz szigorúan tartja magát a mondáshoz. Sőt, alaptörvényből adódóan, minden magyarra vonatkozik, hogy hülye. Egy jó dolog van benne, hogy ez pártállástól független. Tekintsünk kicsit vissza. Nézzük meg nagy vonalakban, - mi is volt ez a történet? Kaya Ibrahim és Josip Tot szerepelt a múltkori történetben.  Németországi török, illetve németországi horvát személyekről van szó. A két személynek több, nagy köztartozással bíró Fidesz-közeli magyar céget adtak el 1995-ben, és 1997-ben. Bizonyosra vették, hogy adócsalási céllal. Ha jól rémlik, akkor egy forintért vették meg a cégeket. Fel ne hördüljetek, ez akkor így ment. Az akkori hírek szerint Gyurcsány is ennyiért vette meg a Csillebérci tábort. A múltkoriban már említettem, hogy a vad kapitalizmus kezdetén, az dívott, hogy a vállalatokat szétforgácsolták. Ami nyereséges volt, azt megvették potom áron. Ami veszteséges volt, az maradt a magyar államé. Ma ezt is jobban csinálják. A veszteséges szállodákat megveszi Mészáros, és Tiborcz. Pályázati pénzen felújítják. Az után konferenciákat, és továbbképzéseket tartanak ott, jó pénzért. Nyereségessé téve ezzel a szállodát. Vesznek meg jól működő szállodát is. Lásd napjainkban, éppen most zajlik Keszthelyen. Az önkormányzat elad egy nyereséges hotelt. ( Kis párhuzam a régi székház üggyel, csak itt fordítva. Gyorsan kellett üzeletet kötni, mielőtt megtöténik a törvényváltozás). Térjünk vissza, a múlt eseményeihez. A felvásárolt cégek aztán, azt mondták, semmi közük a korábbi ügyekhez. Emiatt, a fennálló adósságokat nem fizették be. Több százmilliós köztartozást sikerült ilyen módon eltüntetni. Meg indult a büntetőeljárás, aminek meg is lett az eredménye. A rendőrség azt a megállapítást tette, hogy egy ismeretlen személy, Kaya Ibrahim adatait és nevét felhasználva tizenhárom gazdasági társaságban szerezett tulajdon- és irányítási jogot. Ezt követően a cégek, a bejelentett székhelyükről eltávoztak. Még hogy eltávoztak az egy dolog, de adatszolgáltatási kötelezettségüknek nem tettek eleget. Magyarán szólva felszívódtak, és a tartozások behajthatatlanná váltak. Ita missa est.  -.appa.

Na, meg volt a második Vajna temetés is. Timi vitt Neki szivart. Nem tudom, az első felesége vitt e? Jó nagy marhaságnak tartom, hogy szivart visznek a halottnak. Aztán panaszkodnak, hogy ellopták. Az is lehet, hogy jogkövető állampolgárok bevitték a területileg illetékes jegyzőhöz, mint közterületen talált tárgyat. Igaz, - miért nem vitték mindet? Amúgy meg, komolyan gondolta bárki is, hogy az ott marad a feltámadásig. Az angyal megfújja a harsonát. Meg van a feltámadás. Gyújtsunk akkor rá. Akkor már, nyugodta lehet dohányozni bárhol. Még egy kérdés foglalkoztat. Vajon ott is lefeküdt mellé a temetésen? Hogy volt a forgatókönyvben, attól függ. Ha engem kérdezel, akkor úgy lett volna helyes, hogy mind a két fél hamv mellé lefekszik. Megint megkérlek, eszedbe ne jusson, hogy ezeket megírod számomra. Kímélj meg tőle légy szíves. Nyugdíjasok vagyunk, foglalkozzunk azzal. Képzeld el 2017-ben, az Európai Unió nyugdíjasainak 14,2 százalékát fenyegette, hogy elszegényedik. Az előző évhez képest, ez 0,4 %-os növekedés. Ez a szám 2013 óta folyamatosan növekszik. Most kérdezheted, - ki a relatív jövedelmi szegény? A statisztika azt mondja, akiknek jövedelme nem éri el a medián ekvivalens jövedelem 60 százalékát. Ez a relatív szegénység küszöbértéke. Na, most meg, kérdezheted, - mi a kórság az a medián ekvivalens jövedelem? Ez nem más, minthogy: a felmért népességet a fogyasztási egységre jutó jövedelem alapján (OECD 2 szerint) sorba rendezik. Ennek alapján, a sor közepén lévő jövedelem jelenti a mediánt. Most felmerülhet benned, hogy eddig világos, - de mi az OECD 2 ? Megmondom én azt is szívesen, mert most ilyen ándungom van. Mondhatnám, ilyen statisztikás napom van. Az biza: fogyasztási egységkulcs. Számolása a következő. A háztartás egyes tagjaihoz súlyokat (nem úgy, hogy hány kilós) rendelünk. Ez alapján az első felnőtt 1, minden további felnőtt 0,5, a 14 év alattiak pedig 0,3 egységet képviselnek. Meg ne tévesszen, hogy a sor közepén lévő jövedelem jelenti a mediánt. Ettől ez, nem jelent átlagot. Vannak, akik átlagjövedelem alapján, mások mediánjövedelem alapján határozzák meg a szegénységi küszöböt. Abban igazad van, mindkét adat középérték. A kettő között azonban lényeges különbség van. Nehogy azt mond, hogy középérték, és kész.  Ne feledd el a medián esetében súlyoztunk. E miatt van különbség a kettő között. A jövedelmi átlag magasabb, mint a medián. Tehát az átlag, a jövedelmek nagyságára, és szóródására érzékeny. A medián a jövedelmek eloszlására, és a különböző nagyságú jövedelmek előfordulási gyakoriságára. Na most Gizikém, mind a 27 tagállamból nincs ugyan adat, de 10 és 25 százalék közt van azon nyugdíjasok aránya, akiket fenyeget a szegénység. Észtország (46%), Lettország (44%), Litvánia (37%), Bulgária (32%). A francia nyugdíjasoknak csak, 7 százalékot fenyeget az elszegényedés veszélye. És most büszkélkedhetünk egy kicsit. Hazánk nem áll rosszul. A Mi nyugdíjasaink 9 százalékát fenyegeti ez a veszély. Persze, akik ennek vannak kitéve, azokat nem vigasztalja, hogy ez arányaiban a luxembourgi, és dániai érték. Azt se firtassuk most, hogy ott a legcsóróbb nyugdíjas pénze is sokszorosa, a Mi jó nyugdíjunknak. Az is igaz, a szomszéd Szlovákiánál ez az érték 8 %.    –.appa. 

Szeretett testvéreim, akik vagytok a hitben. Meg még abban a tévhitben, hogy beszélek itt össze-vissza. Tény. Volt, aki azt tette. De erre, majd később kitérek. Komolyan eltöprengtem azon, hogy, - vajon mellik Viktor, a Mienk? Igaz, én csak számítógépen látom. Van egyszer a dagi, meg van a nagyon dagi, ferde orrú (deviatio nasi). Sajnos, egyáltalán nem sajnálom, hogy nem érdekel, - mikor hova megy? Hazajön, oszt ott vagyunk, ahun a part szakad. Bár a múltkoriban az a hír járta, hogy Brazíliába járt. Azt is mondták, hogy februárban meg Fehéroroszországba megy. Biztos tanulmányozza, - hogy mit? – hogyan kell csinálni? Emlékeztetnélek benneteket, hogy annak idején Antall kormány tagjai, szeretettel tanulmányozták, a Brazil közigazgatást. A Föld legkorruptabb országa volt. Sikerült is átvenni dolgokat. Azóta még tovább is fejlesztettük. Rossznyelvek szerint Viktor mind a két helyen létrehoz egy kis biztonsági alapot, amiből nyugdíjas éveit töltheti. Hanem mit láttam? 0. Viktor király újságot olvasott. Valami jelzés értékű van azért abban, hogy a Magyar Nemzet megszűnésének ( ne ijedjetek meg, újság) évfordulóján fényképezteti magát, az új tulajdonos által kiadott lappal a kezében. Megmutatta, hogy gyerekik bármelyiketek járhat így. Jöjjön akkor, aki összehordott hetet, havat. Hogy ki? Hát ki más, mint Viktor. Mán ezt is neki, magának kell csinálni. Nem bízhat meg senkiben. Az biztos nála jobban senki meg nem csinálta volna. Az úgy vót, hogy van a kedvenc szórakozása. Nem a katonai dzsekibe való flangálás. Azt már kinőtte. Illetve kihízta. Az évértékelés. Mindig csinálja, de most nagyot alakított. Olyan stand upot nyomott, hogy az csak na. Hát jó. Igaz nem poénokat sütögetett, hanem ötleteket. Ez csak később derült ki. Másnap az illetékes asszonyka Novák Katika, a családért (jól írtam, nem csalásért) felelős államtitkár mondott dolgokat. Ő sem tudja, hogy lesz pontosan. Teljességgel felháborodtam. Milyen felelős vezető az, aki nem tudja milyen változások lesznek a területén? Tudjuk, nem is akár milyenek. Ba(l)yer szerte, szertendő széjjeltépte a jegyzeteit. Olyan jelentős dolgok ezek, - mondá. Ennek okán aztán úgy cselekedék, ahogy az imént mondám, hogy háborgok az én lelkemben. Kiderül, hogy most következik majd a kidolgozás. Nem nagy ügy, négy törvényt megmódosítanak, oszt annyi. Hanem, hajjátok Engem kicsit meglepett, azt hittem, hogy erre az évértékelőre felkészül, és nem egy ilyen ad hoc, ötletelgetés alakul ki. Pedig, de. Teljesen úgy néz ki, hogy Viktor hadovált ott össze vissza. Most kezdik el kidolgozgatni, hogy mit is akarnak. Persze nem gond ez tudom. A 2/3-os ügynökök megszavaznak mindent. Na bumm, - ha nem úgy van? Ripsz-ropsz szavaznak másikat. Tudjátok, mint a zenebohóc. Van másik! Az egyértelmű, hogy a nők szüljenek. Egy dolgot szeretnék a nőkkel közölni. Vegyék komolyan. Nem utolsó sorban, vegyék figyelembe, hogy egy demokratikus országban a többség akarata érvényesül. Még egyszer mondom. Kétharmad. Azt is vegyék figyelembe, hogy Mi leszünk Közép-Európa legütősebb hadserege. (lehet csináltat magának egy nagyobb katonai dzsekit). Katonának való meg alig van. Nincs igazatok. Nem késő. Szülni sohasem késő. Majd megnőnek, azok a gyerekik. Aztán ott volt még a másik jó ötlet. Nyelvtanulás. Anyanyelvi szinten. Családoknál elhelyezve. Az állam fizeti. Ha jól vettem ki, kétszer két hét a kint tartózkodás. Az nem rossz. Hazagyönnek, nyelvvizsgáznak, oszt boldogság van, meg tovább tanulás. Szóval, nagy örömöt hirdetett. Amikor aztán vége lett a fellépésének nagyon örült, Annyira tetszett Neki, hogy ott tapsolt, a színpad szélén. Akkor úgy nézett ki, mint anno Rákosi Matyi bácsi. Na jó, annyira nem kövér még, de lássátok be, Neki még jövője van. Gondolkodjatok el, és térjetek meg békével. -.appa. 

Itt emlékeztetnélek benneteket, hogy Nyámnyi az ajtó közelében toporgott, és egyelőre, - a mit iszol? – kérdésre elutasító választ adott. Ennek kapcsán alakult ki az a helyzet, hogy Gizike egy centest ajánlott annak az ügyes megfejtőnek, aki megmondja, - mi a különbség a lőre, és az egyelőre szavak között? Megállapították magukban, hogy érthetetlen, - miért mondta Gizella? Ez egy talányos szó, fiúkák. Lányos nem lehet, hiszen Emlőkét kiszavazta a játékból. Így Ő nem jöhet szóba, mint megfejtő. Pedig Emlőke, a külső szemlélők alapján igencsak lányos. És akkor még egy felajánlást tett Gizike, mert imigyen fűzte tovább a szót. No, fiúkák. Még egy centes annak, aki azt is tudja, - mi a különbség az egyenlőre, és a egyelőre szavak között? A bejelentés hatására, olyan csend lett a kegyhelyen, mintha tényleg valami roppant szomorú emlék nyomasztaná, az ott tartózkodókat. Volt is ennek némi alapja, de éppen, hogy nem emlékeztek, - mikor is ittak utoljára, egy potya centest? Most meg kettőre van esély. Két megállapítást is tettek magukban. Az esélyegyenlőség alapján, arra semmi esély sincs, hogy mind a két, három centest egy ember kapja meg. Kettő. E se csajos kérdés, mert Emlőke teljesen csendben van. Rém ritka dolog pedig az ilyesmi. Az egyenlőre szójáték, - mondta Nyámnyi, még mindég az ajtó közelében állva. Többen felvonták a szemöldöküket, köztük Gizike is. Be se jön rendesen a kocsmába, oszt mán is elnyeri az egyik jutalmat, - irigykedtek többen is. Gizella, meg pont azért vonta fel a szemöldökét csodálkozva, mert kíváncsi lett. Miféle badarságot fog mondani Nyámnyi? Tegyük hozzá, hogy Gizella Mária Lujza, ha tehette, kerülte az olyan szavakat, hogy marhaság, vagy hülyeség. És miért ne tehette volna? – Övé volt a kocsma. Nos, akkor bátorkodnál közölni vélünk is szívecském. Érdeklődött Gizike. E bátorítás hatására Nyámnyit kiverte a hideg veríték. Többen megnyugodtak, hogy a szövegkörnyezet arra enged következtetni, hogy Nyámnyi téved. Itt megjegyzem, hogy Gizellával ellentétben, a többiek nem tartózkodtak a marhaság, baromság, hülyeség szavak használatától. Úgy általában. Általában nem, de a kocsmában igen. Nyámnyi zavarában, azt suttogta: szabadna, még egyszer a kérdést. A többiek biztosak voltak, abban, hogy nem lesz megfejtés. Azt se tudja, mit beszél. Rá is förmedtek. Nem vót kérdés! Te mondtad, hogy tudod. No, addig rendben is van, - de mit tudok? Érdeklődött Nyámnyi. Gizella hibátlan fogsorát kivillantva, már-már túláradó jókedvvel mondta. Megmondod kisszívem. Miért szójáték? - az egyenlőre. Nyámnyi olyan csodálkozó képet vágott, hogy ezen a többiek is elcsodálkoztak. De, hát… Mindeközben arcán, a megütközés, és a megdöbbenés jelei egyaránt tükröződtek. Az nem látszott tisztán, hogy most, - mi van? Azon döbbent meg? - hogy Neki kell ezt megmondani. Vagy azon? – hogy ezt a pofon egyszerű kérdést a többiek nem tudják. Az idő telt, bár mindenki tudta, itt nem fog berregni az óra, hogy letelt a válaszadásra rendelkezésre álló idő. Tejesen úgy festett a dolog, hogy nemcsak a többiek, de Nyámnyi sem tudja helyes választ. Ez vigaszt jelentett, meg reményt arra nézve, hogy még bárkié lehet a cent. -.appa.