Itt emlékeztetnélek benneteket, hogy Nyámnyi az ajtó közelében toporgott, és egyelőre, - a mit iszol? – kérdésre elutasító választ adott. Ennek kapcsán alakult ki az a helyzet, hogy Gizike egy centest ajánlott annak az ügyes megfejtőnek, aki megmondja, - mi a különbség a lőre, és az egyelőre szavak között? Megállapították magukban, hogy érthetetlen, - miért mondta Gizella? Ez egy talányos szó, fiúkák. Lányos nem lehet, hiszen Emlőkét kiszavazta a játékból. Így Ő nem jöhet szóba, mint megfejtő. Pedig Emlőke, a külső szemlélők alapján igencsak lányos. És akkor még egy felajánlást tett Gizike, mert imigyen fűzte tovább a szót. No, fiúkák. Még egy centes annak, aki azt is tudja, - mi a különbség az egyenlőre, és a egyelőre szavak között? A bejelentés hatására, olyan csend lett a kegyhelyen, mintha tényleg valami roppant szomorú emlék nyomasztaná, az ott tartózkodókat. Volt is ennek némi alapja, de éppen, hogy nem emlékeztek, - mikor is ittak utoljára, egy potya centest? Most meg kettőre van esély. Két megállapítást is tettek magukban. Az esélyegyenlőség alapján, arra semmi esély sincs, hogy mind a két, három centest egy ember kapja meg. Kettő. E se csajos kérdés, mert Emlőke teljesen csendben van. Rém ritka dolog pedig az ilyesmi. Az egyenlőre szójáték, - mondta Nyámnyi, még mindég az ajtó közelében állva. Többen felvonták a szemöldöküket, köztük Gizike is. Be se jön rendesen a kocsmába, oszt mán is elnyeri az egyik jutalmat, - irigykedtek többen is. Gizella, meg pont azért vonta fel a szemöldökét csodálkozva, mert kíváncsi lett. Miféle badarságot fog mondani Nyámnyi? Tegyük hozzá, hogy Gizella Mária Lujza, ha tehette, kerülte az olyan szavakat, hogy marhaság, vagy hülyeség. És miért ne tehette volna? – Övé volt a kocsma. Nos, akkor bátorkodnál közölni vélünk is szívecském. Érdeklődött Gizike. E bátorítás hatására Nyámnyit kiverte a hideg veríték. Többen megnyugodtak, hogy a szövegkörnyezet arra enged következtetni, hogy Nyámnyi téved. Itt megjegyzem, hogy Gizellával ellentétben, a többiek nem tartózkodtak a marhaság, baromság, hülyeség szavak használatától. Úgy általában. Általában nem, de a kocsmában igen. Nyámnyi zavarában, azt suttogta: szabadna, még egyszer a kérdést. A többiek biztosak voltak, abban, hogy nem lesz megfejtés. Azt se tudja, mit beszél. Rá is förmedtek. Nem vót kérdés! Te mondtad, hogy tudod. No, addig rendben is van, - de mit tudok? Érdeklődött Nyámnyi. Gizella hibátlan fogsorát kivillantva, már-már túláradó jókedvvel mondta. Megmondod kisszívem. Miért szójáték? - az egyenlőre. Nyámnyi olyan csodálkozó képet vágott, hogy ezen a többiek is elcsodálkoztak. De, hát… Mindeközben arcán, a megütközés, és a megdöbbenés jelei egyaránt tükröződtek. Az nem látszott tisztán, hogy most, - mi van? Azon döbbent meg? - hogy Neki kell ezt megmondani. Vagy azon? – hogy ezt a pofon egyszerű kérdést a többiek nem tudják. Az idő telt, bár mindenki tudta, itt nem fog berregni az óra, hogy letelt a válaszadásra rendelkezésre álló idő. Tejesen úgy festett a dolog, hogy nemcsak a többiek, de Nyámnyi sem tudja helyes választ. Ez vigaszt jelentett, meg reményt arra nézve, hogy még bárkié lehet a cent. -.appa.