Szeretett testvéreim, akik vagytok a hitben, meg még abban a tévhiteben, hogy Maszló elmélete maszlag. Hát tévedtek. Gondoljátok csak végig. Mi motiválja az embert, hogy csináljon valamit? Vannak dolgok, amiért mindent megtesz. Másvalamiért pedig a kisujját meg nem mozdítja. É külön kutatást megérdemelne az is, hogy más orientáltságúak az emberek. Az egyik ember az életét áldozza, valamiért. Mondjuk hegymászás. A másik azt mondja, - de, hogy lehet valaki ennyire hülye? Ezért is mondtam én azt, hogy valami nem stimmel a dologgal, már az alapoknál. ugye, ha mindenki egyenlőnek születik, és nem befolyásolja semmi, akkor mindenkinek egyforma igényi lennének. Meg tényleg azzá válhatnál, ami szeretnél lenni, akkor nagy baj lenne. Szerencsére ez nem így van. Manapság akkor mindenki politikus, gazdasági szakértő, sztárügyvéd, szóval valami celeb lenne. Ki dolgozna? Ki termelne, hogy éhen ne vesszen, a nagyon sok fontos ember? Azért Maslow is látta, hogy nem smakkol evvel minden. Ugye az 1950-es években fundálta ki ezt a szükségletek hierarchiáját. Az eredeti Maslow-piramis ötlépcsős volt. Aztán 1986-ban még másik két lépcsőt hozzáépített. Na, nézzük akkor a negyedik szintet. Az elismerés és megbecsülés. A mester úgy fundálta ki, hogy erre is szüksége van az embernek. Megvallom nem értem a dolgot. Azt mondja: mikor valamennyire szeretve érezzük magunk, akkor kezd fontossá válni, hogy elismerjenek, és értékeljenek minket. Most kérdezhetitek: mit nem lehet ezen érteni? Hát azt, hogy a piramison, az a hatodik szint. Ide tartozik az önértékelés is, azaz saját magunk elismerése, az önbecsülés. Itt is megjegyzem azért, hogy mindannyian ismerünk olyan embert, aki azt hiszi magáról, hogy Ő szarta a spanyolviaszt. Akkor alakultak ki, a Pireneusok. Ismerjük el nagyságát. Így legalább van természetes határ Spanyolország, és Franciaország között. Az ötödik szint nem más, mint a kognitív szükségletek. Ez lenne, megismerés, a tudás, a megértés utáni vágy, azaz a tanulás után. Na, most azt, tapasztalatból tudjuk, hogy nagyon sok embernek egyáltalán nincs ilyen vágya. Mit mondjak, számos hatalom tartja a tudást veszélyesnek. Az emberek ne gondolkozzanak. Higgyék el, amit bölcs vezetőik mondanak. Annak idején Rákosi elvtárs volt bölcs vezér. Előtte volt nemzet vezető testvér. Most is nemzet vezetőnk van, csak Ő polgár. Most hirdetjük a tudásalapú társadalmat, az innovációt. Az innováció a tudás létrehozása, hasznosítása és a gazdaságba történő beépítése lenne. Ezért aztán ilyen minisztériumunk is van. Hiszen a Mi nemzetvezetőink belátják, hogy a gazdasági növekedés, a fejlesztés, és az egészséges nemzeti létezés egyik alapeleme az innováció. Számomra kicsit visszásnak tűnik, - nem tudom Ti, hogy vagytok vele? Szakmunkások kerülnek ki, úgy az életbe, hogy gyakorlatilag nem tudnak olvasni. Nem úgy kerülnek ki, hogy eltanácsolják. Szakmunkásként. Gondolkozzatok el ezen. -.appa.

Szóval csinálta Maslow ezt a piramist. Nevezik ezt szükséglet piramisnak, motivációs piramisnak is. Ki, milyen szemszögből közelíti meg a dolgot? Azt mondják, meg Ő maga is azt gondolta, hogy ezek az elvárások, egymásra épülve, a biológiai szükségletektől az önmegvalósításig írják le az emberek igényét. Felépítése a következőképpen alakul: A piramis legalján, az első szinten, a fiziológiai szükséglet-ek vannak. Ezek a létfenntartáshoz, a túléléshez kellenek, ezért alapszükségletként lett meghatározva. Ezek a szükségletek megegyeznek az állati szükségletekkel. Teszem hozzá, hogy nyilván az állatoknál is ez az alapszükséglet. A mester úgy látta, hogy ez: primitív, sürgető, és erőszakos. Mi tartozik ide? A lélegzés (amiről én azt mondom, hogy nem akaratlagos), vízigény, evés, anyagcsere, alvás, és a szex. Második szinten, a biztonság, és védettség szükséglete foglal helyet. Legyen valamilyen hely, ahol az ember biztonságban érzi magát. Ez egy menedékféle, ami megvéd az időjárástól, (eső, hó, nap, szél) a támadásoktól. Állatokkal, és (teszem most hozzá) emberekkel szemben.  Maslow, az ősemberrel példálózott. Nem tudhatta még 1950-ben, hogy  50 évvel később a védelem főiránya az emberekkel szemben valósul meg. Ezek teljesülését tekintette alapnak. Ezek megléte után kezdenek megjelenni, keletkezni szociális jellegű igények. Azt gondolom, hogy azért, ezek közt is találunk olyan dolgokat, amik fellelhetőek az állatvilágban. Jegyzem meg, hogy nincs külön állatvilág. Ez a meghatározás, az ember magasabb rendűségét hivatott kifejezni. A harmadik szintre került a szeretet és a valahová tartozás szükséglete. Ez nem takar mást, minthogy az ember, társas lény. Közösséghez tartozás, barátok. Maslow idesorolja a családot. Én azt gondolom, hogy a család kényszerpálya. Gondoljuk végig, mennyi családban vannak kibékíthetetlen ellentétek. A felsorolásban szerepel a bajtársiasság, (ne feledjük, nem sokkal vagyunk a II. világháború után) gyengédség, és az elfogadás. Én erről azt gondolom, hogy sokat változott. Ez a világ nem a gyengéké. Az elfogadás is inkább abba az irányba tendál, hogy kikényszeríteni, az elismerést. Nekem ez van. Én ezt is megtehetem. Óriási mértéket öltött napjainkra, a magamutogatás. Ezt az exhibicionizmust Maslow nem szerepelteti az alapvető szükségletek között. Igaz, ezelőtt 50 évvel, az ilyesmivel, még pszichológusok foglalkoztak, hogy kikezeljék az illetőt. Tudom a régi korokban, ezek jelentős részére, azt a bélyeget sütötték volna, hogy erkölcstelenség. Mi több, tettlegesen megkövezték volna az illetőket. A biblia ezt úgy fogalmazta meg, hogy irtsd ki néped közül. Belátom szigorú szabály volt ez. Azt is belátom, hogy változik a világ. Nincs ezzel semmi baj. Egy dolog zavar. A kenetteljes megnyilvánulások, amik a kereszténységről szólnak. Tudom, volt ilyesmi máskor is. Mentünk Mi a szentföldre, a kereszténység nevében népeket irtani. Tudjuk le annyival. Nem vagyunk a magunk urai. Csináljuk, ami a forgatókönyvben meg vagyon írva. Ennyi gondolat ébresztő, azt gondolom elég.  -.appa.     

Szeretet testvéreim, akik vagytok a hitben. Meg még abban a tévhitben, hogy önmegvalósítás csak a pszichológusoknak van. Ők meg tudják magukat valósítani. Legalábbis ezt hirdetik, a magabiztos megjelenésükkel.  Tudjátok mi jutott eszembe? Hány ilyen agyturkász van, aki elvált. Akár többször is. Most mondjátok meg, - egy ilyenhez menjek én oda? – hogy drága jó, főorvos úr: ez, meg ez a problémám. Tanájjon mán ki valamit. A szerencsétlen a saját életével nem tudott mit kezdeni, majd az enyémet meg megoldja. De most lássuk, - mik tartoznak, ebbe a hierarchia rendszerbe. Amit, ez a Maslow nevű ember irkált össze, meg ábrázolgatott a piramison. Önmegvalósítás. Ez elég érdekes dolog szerintem. Az egyén belső lehetőségeinek megvalósítását takarja. Hit, meggyőződés, és nem utolsó sorban, az ideális életforma megvalósítása tartozik ide. Minden ember egyformának születik. Már régebben tettem én ezzel kapcsolatban fejtegetést. Egyértelmű, hogy ez nem igaz, de abban az időben, nagy szám volt „Az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata”. Ugye 1948-ban fogadta el az ENSZ. 1950-ben emléknapot hirdetnek. Nagy sláger volt, hát átszüremlett ide is. A születéssel kapcsolatban elismerem, a módra talán mondhatjuk, hogy egyformán születünk.  Az se igaz teljesen, hisz a tudománynak köszönhetően, mára ismert a lombikbébi program. Már a születés körülményei is különböznek, és akkor említsem meg, hogy az sem mindegy - hová? – milyen körülmények közé születik valaki? Bizony ez nem mindegy. Ugyanis az embernek, már csecsemőkorától növekedve alakulnak ki az igényei. A fizikai világhoz, és nem utolsó sorban, a többi emberhez való viszonya is. Meg kell említenem azt is, hogy a – hová születés? - meghatározza neveltetését. Ebből adódóan aztán mást gondol a világról. Nem mindegy tehát, hogy putriba, vagy palotába születik az illető. Másképpen fog fejlődni testi, és lelki, és szellemi értelemben is. Más lesz az ízlése, esztétikai értelemben is. Mások lesznek az elvárásai az emberekkel, és élettel szemben is. Az előbbiekből következik, hogy a különbözőképpen nevelkedett emberek, másként vélekednek majd az ideális életformáról. Azt gondolom kár tagadni, hogy az alapvetően más, családi, és társadalmi környezet meghatározó az egyén életének szempontjából. Az sem vitatható, hogy korunk történéseit a pénz határozza meg. Milyen bölcsibe, oviba, iskolába kerül a gyerek? Milyen különórákra jár? Aztán ne hagyjuk ki a középiskolai tanulmányokat. Itt még bejön, a továbbtanulás szempontjából, - hány nyelvvizsgával rendelkezik a gyerek? Emeltszintű érettségit tett e? No lám, azt is figyelembe kell vennünk, hogy a magasabb szintű képzések elérése még több pénzbe kerül. A gyermek lakóhelyén van e egyetem? Jön ugye az albérleti díj, ami egy egyetemi városban, nem kis összeg.  Ez volt, az alap. Gondoljátok tovább a dolgokat, és majd folytatjuk. -.appa.

Szeretett testvéreim, akik vagytok a hitben. Meg még abban a tévhitben, hogy tökéletesen tudjátok, - mi hiányzik Nektek? – és azt is, hogy miért? Megmondom Nektek, dacára annak, hogy régi elméletről van szó, (még születésem előtti) vannak benne érdekes dolgok. Volt ez a Maslow ( ejtsd, Maszló) nevű bácsi, aki kidolgozott egy szükséglet-hierarchia elméletet. Azt mondta: szerinte, amíg az egyik szükséglet nem elégült ki, addig a ráépülő nem tud kifejlődni. Hiányos lesz. Ezt, a szükséglet egymásra épüléseket egy piramissal ábrázolta. Gondolom nem meglepő módon, Maslow piramisnak nevezték el. Érdekes dolgokat mondott egyébként. Engem legalábbis, helyenként meglepett. Belegondoltam. Lehet, igazsága van. A párok egymáshoz való nagy, és látványos ragaszkodása, a bizalom hiány jele (mongya Ű). Nem a nagy szeretet miatt vannak sülve-főve együtt, hanem azért, mert nem bíznak egymásban. Mikor egy pár összejön, akkor egyénenként meg van a baráti körük. Tételezzük fel, hogy mindenkinek van baráti köre. Azt gondolom, ha valaki annyira bumfordi, hogy Neki nincs egyetlen barátja sem, az baj. Az emberben lennie kell, egy igénynek, hogy ne legyen egyedül. Mégiscsak társas lényként éli minden napjait. Nagyfokú egymásra utaltság van, az emberi társadalmon belül. Azt gondolom a többi ember iránti közöny, nem egészséges lelki folyamatok eredményeként alakul ki. Az kétségtelen, hogy napjainkban erősödő tendenciát mutat, hogy nem foglalkozunk másokkal. Ha egyetlen barátja van valakinek, az is problémás, hiszen ilyen esetben túlzott mértékű ragaszkodás alakulhat ki. Képes, és a másik ember agyára megy. Azt gondolom, hogy az embereknek igénye van, egy elkülönülésre is. erről azt gondolom érthető is. Legyen mindenkinek, egy kis saját élete. Az is fontos lenne, hogy az ember, az emberen ne uralkodjék. Jegyzem meg, a bibliában, mikor az ÚR leosztja a szerepeket, mindjárt ott az elején, azt nem mondja, hogy és uralkodjatok egymáson. Később persze vannak bírák, királyok. Funkcionálisan, szerepük a rend fenntartása volt. Itt közbevetek egy ábrándot. Milyen jó lenne, ha a politikusok is tartanák magukat ehhez. Csak annyi dóguk van szegényeknek, hogy nem érnek rá bibliát, nemhogy értelmezni, még olvasgatni sem. A Maslow piramis egy szükségelmélet ábrája, amely 1950-ben került kidolgozásra. Még manapság is úgy tartják, a motiváció kutatás fontos része. Tanítják is ezt mindenfelé. Nem vagyok abban biztos, hogy ez napjainkra is teljességgel igaz. Jobb ezt hirdetni, ezt már megtanulták. Mármint az előadók, és ledarálják az órákon. Visszakérdezik a vizsgákon, és annyi. Na, a felsőfokú munkavédelmi szaktechnikusi képzésen én is tanultam ilyet. Ez, különböző elemeket tartalmaz, amiket majd ismertetgetek, ha minden igaz. Egyelőre gondolkozzatok el az eddig megismerteken. -.appa.  

Disznós Lala mondhatni, melankolikus állapotban támasztotta a kocsmapultot. Utoljára akkor volt ilyen, mikor a sertéspestis miatt kevesebb disznót vettek át. Lajos, aki álláshalmozó, hiszen orvvadász, orvhalász, és nem utolsó sorban alkoholista is, de mondjuk most, itt ez került az utolsó helyre, pedig eme foglalatosságot is szinte iparszerűen űzte. Joggal merül fel a kérdés, - mégis, hogy kerülhetett ezen, foglalatosság ily hátsó sorba? Lényegileg nagyon egyszerű magyarázata van a dolognak, melyet igen könnyen beláthattok Ti magatok is. Ez a tevékenység nem tekinthető megélhetést biztosító foglalkozásnak. Mondhatjuk, a másik kettő sem biztosít megélhetést, a vadak, és halak számára, de most csak Lajosunk megélhetése szempontjai alapján vizsgáljuk a történetet. Lajos a kocsmapulthoz lépett. És, hogy töltse az időt, míg Mária Lujza az italt tölti. Gizike ugyanis mindenkinek ismerte a fogyasztási szokását. Szóval Lajos, hogy elüsse valamivel a hosszú időt, míg a centesét megkapja, na meg hogy ne tűnjék annyira bumfordinak Lala felé fordult, és azt kérdezte: min búsulsz, egy komám? Ekkor már látta, mekkora hülyeséget kérdezett. Látni valóan a kocsmapulton. Lala felvette a fonalat: hát hallod elgondolkoztam azon, amit a Prédikátor mondott. Hiábavalóság, minden hiábavalóság. Itt kapcsolódott be a beszélgetésbe a Diják. De megmondom Én Neked Lala, a Prédikátor által mondottakon is hiábavalóság gondolkodni. Nem addig a! - vetette ellen Lala. Azt mondta: mindnyájan a mammon rabjai vagyunk. Mély csend támadt, amit Lajos szakított meg. Ezen egyet se búsulj komám. Neked egy nyájad sincs, nemhogy mind. Neked kondád van. Ekkor jött rá, hogy a jó pálinka meg ott párolog. Hallgatom, ezt a sok sületlenséget, oszt oda lesz az italom jelentős része, - mondta magában, és gyorsan megszüntette a fennálló áldatlan állapotot, mikor a folyadék felülete feletti párákat a légáramlatok elviszik. A Diják azt mondta, - Lala valamit félre értettél. Én ismerem a Prédikátor könyvét. Abban nincs ilyen. A Prédikátor nem mondott ilyet. Pedig mondta, erősködött Lala. Mikor mondta? Hol mondta? – vetette ellen a Diják. Az előbb mondta, itten, csak Te akkor még nem voltál itt. A Diják erre úgy összeráncolta a homlokát, mint Szíjjártó Petya a tévében. A testbeszédhez értők szerint, homlokráncoláskor hazudik az ember. Ez jutott Diják eszébe, mikor meglátta magát a tükörben. Meg az, hogy a politikus ember, - miért hazudna? A politikus a gondok miatt ráncolja a homlokát. Eccerű halandóknál biztosan úgy van. Végül, azért lássuk be, hogy a nép egyszerű gyermeke is, a gond miatt ráncolja a homlokát. Gondban van, - mit is kéne hazudni. De, hogy perpillanat Ő most miért ráncol, arról fogalma sem volt. –appa.

Megint úgy jártam, mint a múltkoriban is, már jó párszor. Megírtam Neked a levelet, a küldés gombra kattintottam, és ahelyett, hogy elküldte volna levelemet, kidobott a rendszer. Ne írd meg megint, hogy már mondtad, hogy hagyjam a citromailt a francba, mert szar az egész. Van másik fiókom is a gmailon, és azzal is bosszankodtam már. Jó, annak más marhasága volt. De hát akkor nem mindegy, hogy melyik rendszer segítségével bosszantom fel magam? Leveleddel kapcsolatban. Köszönöm értékes, és ötletekben gazdag hozzáfűzött mondandódat. Egyértelműen egyet értek Veled. A mindennapok, sokunk számára hasonlóak. De tudod mit? - ettől még rajtunk is múlik, hogyan éljük meg a történéseket. Hiszen azon múlik sok minden, hogyan viszonyulunk a napi történésekhez. Úgy cuzammen, az egészhez. Azt már többször megállapítottam, hogy világegyetemről nem egyforma a véleményünk. Igazán meglep a kitartásod, amivel térítgetsz. Lehet előző életedben hittérítő voltál, akit megettek a kannibálok. Ebből aztán láthatod, az emberiséggel kapcsolatban sem vagyok, olyan optimista véleménnyel, mint Te. Azt mondtam már többször is. Az emberiség nem tanul a hibáiból. Ugyan azokat a hibákat követik el, csak picit módosítanak rajta. Ettől nem javul a helyzet semmit sem. Sőt. Mondhatjuk nyugodtan, az emberek ugyanolyanok, mint voltak. Tudom. A nagy, jóságba vetett hited miatt Te, ilyesmit semmi esetre sem mondanál az emberekről. Én attól még mondhatok. Elérkeztünk a Káli Jugába. Itt, az Isten nélküli kor. Ez nagyon szépen megénekeltetett:

„Közben Isten itt hagyta, ezt a nyomorúságos Földet.

Nincs vele gondja, már elpusztul Ő nélküle is”.

Hát, erre varrjál gombot. Ebből gyúrjál gombócot. (Hogy maradjak a versikélésnél).

Az ember célja. Annak irányultsága, nagyon szépen látszik. A pénz hajhászása. Emlékezz vissza. Ezen, már Jézus is bosszankodott. Nehogy megsértődj Nekem, hogy Te, még akkor nem éltél, mikor Jézus bosszankodott. Úgy értettem, hogy olvasmányaidból emlékezz rá. A mozgások főiránya egyértelmű. Kihasználni, megalázni a másikat. Maradjak Jézus koránál. Nincs keresztre feszítés, de van más. Azt is mondhatom persze, az emberiség a kizsákmányoló munka keresztjére feszítetett. Ne gyere nekem azzal, hogy az embert a munka tette emberré. Azt elismerem, „az embert a munka tette azzá, ami”. Kiemelés Tőlem. Mondom mivé tette. Nyomorult, beteges, frusztrált ronccsá, aki kétségek közt vergődik, - hogy mi lesz a családjával? Hogyan tudnak napról, napra megélni? Az őskorban, az emberek egymásért dolgoztak. Megosztották a munkát. Most. Egy munkás munkájából, egy csomó ember vidáman, és jól él. Hatalmas elvonásokat produkál az állam is, mert a hatalmas apparátusnak, amely gyakorlati haszonnal bírómunkát nem végez. Annak a siserehadnak is nagyon jól kell élnie. Törvényekkel, és rendeletekkel szabályozzák, Nekik mennyi jövedelem jár. Ezen felül, még szedik a sápot. Ne mondjak ilyen csúnya szót. Tevékenységükért, kegyesen elfogadnak ajándékokat. Hát Gizikém, gondolkodj el ezeken, mikor piedesztálra emeled országunk, és mindennapjaink vezetőit. Meg ne haragudj, de teszek egy zárójeles megjegyzést (jobb lenne, előtte elgondolkodni, hogy mik is történnek).  -.appa.

Megértük, ezt a vasárnapot.

Szürke, csepergő esőt hozott.

Anyák napja. Mit is mondhatok?

Az enyém, évek óta halott.

Nézem a sírt. Párat pislogok.

Lám. Anyák napja van megint.

Múló fájdalma meglegyint.

Sírjára tettem, pár szál virágot.

Furcsa. Már-már múló gondolatok.

Anyák napja. Mi mást is mondhatok?

Halljátok? - de sokszor is hiányzott

-’19.05. 05.

                        -.appa.

Olvastam én is, hogy találták ezt az új exobolygót a Hattyú csillagképben. Félre értetted a dolgot. Az exobolygó nem azt jelenti, hogy az emberi életre alkalmas. Valóban a négyezer Celsius-fok, Nekünk meleg lenne. Egy pillanat alatt elégnénk. Természetesen, az is előfordulhat, hogy egy exobolygó alkalmas az emberi élet fenntartásához. Szóval az exobolygó Naprendszeren kívüli bolygót jelent. Fel-felkapják a hírt, hogy az emberiség felkerekedik, mikor lakhatatlanná válik a Föld. Ezt a temérdek embert, ami most van, azt sem lehetne elszállítani. Ha mégis lenne kiáramlása az emberiségnek – amiben én nem hiszek – akkor az olyasmi lenne, mint Noé apánk tette volt annak idején a bárkával. Nagy divatja lett, hogy majd költözik az emberiség. A Marsra, már vannak jelentkezők. Nagyon nehezen oldható meg egy ilyen űrutazás. Nem olyan egyszerű, mint a filmekben. Tudom, az űrállomáson elviribülnek sokáig. Csak ne felejtsd el. Négyszáz kilométer magasan, még nincs akkora sugárzás, mint odakint, mikor haladnak majd a Mars felé. Arról nem is beszélve, hogy a Marson is meg kell védeni Őket. Elhiszem, hogy kíváncsi vagy egy ilyen utazásra. Tudod, mit mondok én erre. Hát, amennyiben kivárjuk, amíg elkezd költözni az emberiség akárhová is (valahová), akkor nagyon hosszú életűek leszünk. Gizike köszönöm, hogy az éjszakai órán írásom olvastad, és időt szántál arra is, hogy értékeld azt. Látod, ezzel én is így vagyok. Felébredek. Nem forgatom ott magam. Olvasok, vagy irkálok. Úgy vélem sok embernek hasonlóan telnek a napjai, úgymint ahogyan azt írtam. Jönnek a napok, és napi rutinból megoldjuk. De sokszor is gondoljunk, Istenem csak legyünk túl rajta. Valljuk be. Nemhogy nem örömmel teszünk valamit, de kedvünk sincs hozzá. Aztán fogja magát az ember, és megcsinálja. Úgyse csinálja meg helyette senki. Meg háklisok is vagyunk, (veszem észre magamon) oszt lehet nem is lenne jó, ahogy Ő csinálja. Meg úgy vagyunk vele. Az időnkből meg kitelik. Na ezért is van szerintem, hogy nem nagyon keressük az újdonságokat. Ritkán fordul elő, hogy felkelti valami az érdeklődést. Megfásul, beleun az ember, a ma sem történt semmi gondolatába. Pedig, ha végiggondoljuk, akkor mindég történik valami, amire felkaphatnánk a fejünk. Ami érdekelhetne. Amin elgondolkodhatnánk. Ehelyett megyünk a magunk kis, mindennap bejárt csapásán. Nem nagyon nézegetve semerre. Ismerős már minden, és telik egyik nap a másik után, és persze telik az életünk. Hát Gizi, ilyen "egyszerű történet" ez. Azt gondolom, hogy amikor az ember elolvas valamit, akkor óhatatlanul is párhuzamot talál, tán titkon keres is a saját életével kapcsolatban. Így fordulhat elő, hogy az általam írtakban, találtál Rád "vonatkozó" részt is. Meg azt is gondolom, hogy sok ember van a Földön, akik hasonló tevékenységeket végeznek nap, mint nap. Akár életkörülményeik is hasonlíthatnak. Ez még jobban segíti egy hallott, vagy olvasott történettel való azonosulást.     -.appa. 

Hát tudod, lehetnek mindenféle nevelés elméletek. Most ugye roppant toleráns módon nevelnek. Mondhatni, mindent megtehet a gyerek. Azt hallottam: hagy csinálja. Amikor nagyobb lesz, akkor megérti, hogy nem helyes, amit tett. Érted Te ezt, az eszement gondolkodást. Honnan a francból tudná, hogy helytelenül cselekedett? Eddig bármi szart megtehetett, - akkor most miért nem? Egy példa arra, hogy a megszokás, a környezet mennyire befolyásolja, a világhoz való hozzáállást. Felvettem egyszer egy stoppos kislányt. Olyan húszéves lehetett, mint kiderült egy gyermek anyja. Hátulra ült be. A kocsi tükörben láttam, hogy arca roppant nyúzott, fáradt. Beszélgetni kezdtünk. Kiderült gondjai vannak, a házasságával. A férje iszik, és olyankor nem törődik, se vele, se a kislányával. És, most kapaszkodj meg. Azt mondta: nincs mit tenni, minden férfi iszik. Rákérdeztem, - minden férfi? Hát igen. Apám is, a bátyáim, az unokabátyáim is. Szóval, a fiatalasszony elfogadta, hogy férfi ágon az italozás, női ágon a szenvedés, a gürizés, a  kiosztott szerep. Azt gondolom régebben, említettem én már ezt. A példaadás a nevelés fontos része volt. Zárójelben mondom : (valamikor). Apám a sárospataki református gimnáziumba járt. Tanították Őket viselkedni. Leültették Őket enni, és a hónuk alá tettek egy-egy könyvet. Megtanult a gyerek, kulturáltan enni. Nem tehénkedett az asztalnál.  A tanárok tudtak, és tudásuk nem kérdőjelezte meg senki. Ma, hiába tud egy tanár. A tanulók próbálnak belőle bohócot csinálni. Egyebet is megtanultak, a viselkedéssel kapcsolatban. Azt gondolom, mikor én elsős voltam, lassabban haladtunk a tanulással. Első félévben kellett eljutnunk, oda, hogy szótagolva olvassunk. És komolyan vették. Első félévben négyest kaptam olvasásból. Anyám megkérdezte: miért, mikor olyan jól olvas? Kiderült, mert folyamatosan olvastam. Egy adalék, hogy nem volt ilyen liberális az oktatás. Amikor a tanár szükségesnek látta végig vágott a nebulón. Az imént emlegetett első évben a tanító nénink szétverte a nádpálcáját. Nem tisztán rajtunk. Figyelem felhívás gyanánt, gyakorta az asztalra, vagy a padra csapott. Azt mondta, a szülőknek, ilyen rossz osztálya még nem volt. Pedig nem volt fiatal. Persze, egy elsős kis pulyának mindenki öregnek tűnik. Helyileg Sátoraljaújhelyen vagyunk. Ezt az eligazodás végett mondom. Akkor úgy volt, hogy Péter Lászlóné az elsősöket tanította. Tanító néninek szólítottuk. Nem is tudom mi volt a keresztneve. Másodiktól átvett minket Toronyai Károlyné. Az első négy év oktatása a papsoron történt. Valamikor ez római katolikus iskola volt. Azóta ismét az. Aztán ötödiktől kerültünk a munkásőr laktanya mellé az Esze Tamás általános iskolába. Ide, már lányok is jártak velünk. Igazából nem is tudom, de azt gondolom, akkor lett koedukált az iskola. Addig fiúiskola volt. A Petőfi volt a vegyes. Itt az Eszében osztályfőnökünk Jánosi Béla volt. Megjegyzem, hogy felsőben is volt fenyítés. Legfájóbb emlék ezekből az időkből a körmös. Megmondom Neked őszintén, hogy pálcával adva is borzalmas volt, de a fém élű vonalzó élével adva, valóban volt visszatartó ereje a fenyítés eme módjának. A pajeszhúzós pofon is alkalmas volt az ilyesmire. Ezt Kovács tanárnő alkalmazta, nagy szeretettel. Ő éneket tanított Nekünk. Szóval, az a generáció, amit most nevelünk, - nem nevelünk, vagy félre nevelünk. e nevelésnek eredményét, majd 15-20 év múlva látjuk. Mikor már Ők is nevelni kezdenek. Mond, - nem késő az?  -.appa. 

A pártállamnak volt, egy nagy hibája, (több is volt, de azzal most ne foglalkozzunk) a jogot az államérdekeinek megfelelően alkalmazta. Azt mondja a múltkoriban Kövér – nem úgy kövér, mint a miniszterelnök – Ő a házelnök.  Most a jövendőnemzedékeknek mondom, az nem olyan foglalkozás volt, mint mondjuk a házmester. Na, nem magyarázgatom itt tovább. Nézzetek utána valahol. Az, az érdekes mit mondott. Az a lényege, hogy a bíróknak, az állam érdekeire kellene tekintettel lenni. Mondok erre valamit. Annak idején, micsoda perpatvart, kirakat pert rendezett, a 94 éves Biszku Béla ellen a Fidesz koncepciós bizottság. Teszem hozzá, az emberiség büszkesége, „ Az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata” , amit oly sokszor előcibálnak, a szerint: 11. cikk 2. Senkit sem szabad elítélni oly cselekményért vagy mulasztásért, amely elkövetése pillanatában a hazai jog vagy a nemzetközi jog szerint nem volt büntetendő cselekmény. Látjátok? – ezért nagyon helyes lépten-nyomon, kényre-kedvre változtatgatni a jogszabályokat. Magyarországon, minden törvényes keretek közt történik. Ha már emlegettem a kövér miniszterelnököt. Kínai útja jutott eszembe. Mindég azt hittem, a kínaiak kicsi emberek. Hát nem. Az is lehet manipulálták a képeket. Amiket láttam, azon a Mi Viktorunk egy fejjel alacsonyabb. Ezek leakarták járatni, a Mi nagyvezérünket. Az meg nem igaz, hogy Leakartuk volna járatni Junckert. Lejáratja Ő magát. Emlékeztek? Jean-Claude Juncker alkalmatlan, mondta annak idején Viktor. Szerintem is, bár nem tudom mi lett vóna a dóga. Most meg azt olvasom, hogy kitüntették. Felmerül bennem, - vajon miért? Mit csinált vajon ez az ember, amiért érdemel egy kitüntetést? Egyáltalán, miért kell valakit kitüntetni? Csinálja a dolgát rendesen. Oké, de azért ott van számára a nem is kicsi fizetés. Szóval, megint csak kérdem, - mit csinált ez a manusz? Igaz, nekem akkor sem lett volna jobb, ha nem tüntetik ki. Annak idején azt sem értettem Obamának miért adtak Nobel békedíjat. Megválasztották, oszt kapott egyet szinte azonnal. Oszt? Szarta le az egészet, és két ciklus elnökségét végig háborúzta. Most kérdezhetitek, - Bayer Zsolt kitüntetése nem irritál? Most meglepődhettek. Azt mondom nem különösebben. Bizonyos fokú megértéssel viseltetek az egésszel szemben. Az általa képviselt újságírás, nagy hasznára volt, mondhatjuk van, a hatalomnak. Azt is látnunk kell, bizonyos mértékig, csak hülyét csinált magából. Amit valamilyen formában illik honorálni. A kitüntetéssel etalonná tették. Az Ő általa írtak képviselik azt a határt, ami még megengedhető, a személyeket sértegető, megalázó publicisztikában. Gondoljatok, Bangó Margitra. Le akarták mondatni mandátumáról, a patkányos hasonlattal élő nyilatkozata miatt. Van tehát egy határ, amit nem szabad túllépni. Ne értsétek félre. Nem személyi hatályai vannak. Hogy teszem azt, ki mondja? – és kikről mondja? Amúgy meg lehet, hogy de. Ha már újság. A Jobbik újságjában Gyöngyösi Marci felvetette, hogy a FIDESZ 86 ezer menekültet fogadott be. Na és? Mi ezzel a baj? Nem megmondták előre, hagy döntsük már el Mi, hogy kivel élünk.  -.appa.