Hát tudod, lehetnek mindenféle nevelés elméletek. Most ugye roppant toleráns módon nevelnek. Mondhatni, mindent megtehet a gyerek. Azt hallottam: hagy csinálja. Amikor nagyobb lesz, akkor megérti, hogy nem helyes, amit tett. Érted Te ezt, az eszement gondolkodást. Honnan a francból tudná, hogy helytelenül cselekedett? Eddig bármi szart megtehetett, - akkor most miért nem? Egy példa arra, hogy a megszokás, a környezet mennyire befolyásolja, a világhoz való hozzáállást. Felvettem egyszer egy stoppos kislányt. Olyan húszéves lehetett, mint kiderült egy gyermek anyja. Hátulra ült be. A kocsi tükörben láttam, hogy arca roppant nyúzott, fáradt. Beszélgetni kezdtünk. Kiderült gondjai vannak, a házasságával. A férje iszik, és olyankor nem törődik, se vele, se a kislányával. És, most kapaszkodj meg. Azt mondta: nincs mit tenni, minden férfi iszik. Rákérdeztem, - minden férfi? Hát igen. Apám is, a bátyáim, az unokabátyáim is. Szóval, a fiatalasszony elfogadta, hogy férfi ágon az italozás, női ágon a szenvedés, a gürizés, a  kiosztott szerep. Azt gondolom régebben, említettem én már ezt. A példaadás a nevelés fontos része volt. Zárójelben mondom : (valamikor). Apám a sárospataki református gimnáziumba járt. Tanították Őket viselkedni. Leültették Őket enni, és a hónuk alá tettek egy-egy könyvet. Megtanult a gyerek, kulturáltan enni. Nem tehénkedett az asztalnál.  A tanárok tudtak, és tudásuk nem kérdőjelezte meg senki. Ma, hiába tud egy tanár. A tanulók próbálnak belőle bohócot csinálni. Egyebet is megtanultak, a viselkedéssel kapcsolatban. Azt gondolom, mikor én elsős voltam, lassabban haladtunk a tanulással. Első félévben kellett eljutnunk, oda, hogy szótagolva olvassunk. És komolyan vették. Első félévben négyest kaptam olvasásból. Anyám megkérdezte: miért, mikor olyan jól olvas? Kiderült, mert folyamatosan olvastam. Egy adalék, hogy nem volt ilyen liberális az oktatás. Amikor a tanár szükségesnek látta végig vágott a nebulón. Az imént emlegetett első évben a tanító nénink szétverte a nádpálcáját. Nem tisztán rajtunk. Figyelem felhívás gyanánt, gyakorta az asztalra, vagy a padra csapott. Azt mondta, a szülőknek, ilyen rossz osztálya még nem volt. Pedig nem volt fiatal. Persze, egy elsős kis pulyának mindenki öregnek tűnik. Helyileg Sátoraljaújhelyen vagyunk. Ezt az eligazodás végett mondom. Akkor úgy volt, hogy Péter Lászlóné az elsősöket tanította. Tanító néninek szólítottuk. Nem is tudom mi volt a keresztneve. Másodiktól átvett minket Toronyai Károlyné. Az első négy év oktatása a papsoron történt. Valamikor ez római katolikus iskola volt. Azóta ismét az. Aztán ötödiktől kerültünk a munkásőr laktanya mellé az Esze Tamás általános iskolába. Ide, már lányok is jártak velünk. Igazából nem is tudom, de azt gondolom, akkor lett koedukált az iskola. Addig fiúiskola volt. A Petőfi volt a vegyes. Itt az Eszében osztályfőnökünk Jánosi Béla volt. Megjegyzem, hogy felsőben is volt fenyítés. Legfájóbb emlék ezekből az időkből a körmös. Megmondom Neked őszintén, hogy pálcával adva is borzalmas volt, de a fém élű vonalzó élével adva, valóban volt visszatartó ereje a fenyítés eme módjának. A pajeszhúzós pofon is alkalmas volt az ilyesmire. Ezt Kovács tanárnő alkalmazta, nagy szeretettel. Ő éneket tanított Nekünk. Szóval, az a generáció, amit most nevelünk, - nem nevelünk, vagy félre nevelünk. e nevelésnek eredményét, majd 15-20 év múlva látjuk. Mikor már Ők is nevelni kezdenek. Mond, - nem késő az?  -.appa.