Disznós Lala mondhatni, melankolikus állapotban támasztotta a kocsmapultot. Utoljára akkor volt ilyen, mikor a sertéspestis miatt kevesebb disznót vettek át. Lajos, aki álláshalmozó, hiszen orvvadász, orvhalász, és nem utolsó sorban alkoholista is, de mondjuk most, itt ez került az utolsó helyre, pedig eme foglalatosságot is szinte iparszerűen űzte. Joggal merül fel a kérdés, - mégis, hogy kerülhetett ezen, foglalatosság ily hátsó sorba? Lényegileg nagyon egyszerű magyarázata van a dolognak, melyet igen könnyen beláthattok Ti magatok is. Ez a tevékenység nem tekinthető megélhetést biztosító foglalkozásnak. Mondhatjuk, a másik kettő sem biztosít megélhetést, a vadak, és halak számára, de most csak Lajosunk megélhetése szempontjai alapján vizsgáljuk a történetet. Lajos a kocsmapulthoz lépett. És, hogy töltse az időt, míg Mária Lujza az italt tölti. Gizike ugyanis mindenkinek ismerte a fogyasztási szokását. Szóval Lajos, hogy elüsse valamivel a hosszú időt, míg a centesét megkapja, na meg hogy ne tűnjék annyira bumfordinak Lala felé fordult, és azt kérdezte: min búsulsz, egy komám? Ekkor már látta, mekkora hülyeséget kérdezett. Látni valóan a kocsmapulton. Lala felvette a fonalat: hát hallod elgondolkoztam azon, amit a Prédikátor mondott. Hiábavalóság, minden hiábavalóság. Itt kapcsolódott be a beszélgetésbe a Diják. De megmondom Én Neked Lala, a Prédikátor által mondottakon is hiábavalóság gondolkodni. Nem addig a! - vetette ellen Lala. Azt mondta: mindnyájan a mammon rabjai vagyunk. Mély csend támadt, amit Lajos szakított meg. Ezen egyet se búsulj komám. Neked egy nyájad sincs, nemhogy mind. Neked kondád van. Ekkor jött rá, hogy a jó pálinka meg ott párolog. Hallgatom, ezt a sok sületlenséget, oszt oda lesz az italom jelentős része, - mondta magában, és gyorsan megszüntette a fennálló áldatlan állapotot, mikor a folyadék felülete feletti párákat a légáramlatok elviszik. A Diják azt mondta, - Lala valamit félre értettél. Én ismerem a Prédikátor könyvét. Abban nincs ilyen. A Prédikátor nem mondott ilyet. Pedig mondta, erősködött Lala. Mikor mondta? Hol mondta? – vetette ellen a Diják. Az előbb mondta, itten, csak Te akkor még nem voltál itt. A Diják erre úgy összeráncolta a homlokát, mint Szíjjártó Petya a tévében. A testbeszédhez értők szerint, homlokráncoláskor hazudik az ember. Ez jutott Diják eszébe, mikor meglátta magát a tükörben. Meg az, hogy a politikus ember, - miért hazudna? A politikus a gondok miatt ráncolja a homlokát. Eccerű halandóknál biztosan úgy van. Végül, azért lássuk be, hogy a nép egyszerű gyermeke is, a gond miatt ráncolja a homlokát. Gondban van, - mit is kéne hazudni. De, hogy perpillanat Ő most miért ráncol, arról fogalma sem volt. –appa.