Szóval csinálta Maslow ezt a piramist. Nevezik ezt szükséglet piramisnak, motivációs piramisnak is. Ki, milyen szemszögből közelíti meg a dolgot? Azt mondják, meg Ő maga is azt gondolta, hogy ezek az elvárások, egymásra épülve, a biológiai szükségletektől az önmegvalósításig írják le az emberek igényét. Felépítése a következőképpen alakul: A piramis legalján, az első szinten, a fiziológiai szükséglet-ek vannak. Ezek a létfenntartáshoz, a túléléshez kellenek, ezért alapszükségletként lett meghatározva. Ezek a szükségletek megegyeznek az állati szükségletekkel. Teszem hozzá, hogy nyilván az állatoknál is ez az alapszükséglet. A mester úgy látta, hogy ez: primitív, sürgető, és erőszakos. Mi tartozik ide? A lélegzés (amiről én azt mondom, hogy nem akaratlagos), vízigény, evés, anyagcsere, alvás, és a szex. Második szinten, a biztonság, és védettség szükséglete foglal helyet. Legyen valamilyen hely, ahol az ember biztonságban érzi magát. Ez egy menedékféle, ami megvéd az időjárástól, (eső, hó, nap, szél) a támadásoktól. Állatokkal, és (teszem most hozzá) emberekkel szemben. Maslow, az ősemberrel példálózott. Nem tudhatta még 1950-ben, hogy 50 évvel később a védelem főiránya az emberekkel szemben valósul meg. Ezek teljesülését tekintette alapnak. Ezek megléte után kezdenek megjelenni, keletkezni szociális jellegű igények. Azt gondolom, hogy azért, ezek közt is találunk olyan dolgokat, amik fellelhetőek az állatvilágban. Jegyzem meg, hogy nincs külön állatvilág. Ez a meghatározás, az ember magasabb rendűségét hivatott kifejezni. A harmadik szintre került a szeretet és a valahová tartozás szükséglete. Ez nem takar mást, minthogy az ember, társas lény. Közösséghez tartozás, barátok. Maslow idesorolja a családot. Én azt gondolom, hogy a család kényszerpálya. Gondoljuk végig, mennyi családban vannak kibékíthetetlen ellentétek. A felsorolásban szerepel a bajtársiasság, (ne feledjük, nem sokkal vagyunk a II. világháború után) gyengédség, és az elfogadás. Én erről azt gondolom, hogy sokat változott. Ez a világ nem a gyengéké. Az elfogadás is inkább abba az irányba tendál, hogy kikényszeríteni, az elismerést. Nekem ez van. Én ezt is megtehetem. Óriási mértéket öltött napjainkra, a magamutogatás. Ezt az exhibicionizmust Maslow nem szerepelteti az alapvető szükségletek között. Igaz, ezelőtt 50 évvel, az ilyesmivel, még pszichológusok foglalkoztak, hogy kikezeljék az illetőt. Tudom a régi korokban, ezek jelentős részére, azt a bélyeget sütötték volna, hogy erkölcstelenség. Mi több, tettlegesen megkövezték volna az illetőket. A biblia ezt úgy fogalmazta meg, hogy irtsd ki néped közül. Belátom szigorú szabály volt ez. Azt is belátom, hogy változik a világ. Nincs ezzel semmi baj. Egy dolog zavar. A kenetteljes megnyilvánulások, amik a kereszténységről szólnak. Tudom, volt ilyesmi máskor is. Mentünk Mi a szentföldre, a kereszténység nevében népeket irtani. Tudjuk le annyival. Nem vagyunk a magunk urai. Csináljuk, ami a forgatókönyvben meg vagyon írva. Ennyi gondolat ébresztő, azt gondolom elég. -.appa.
