Megint úgy jártam, mint a múltkoriban is, már jó párszor. Megírtam Neked a levelet, a küldés gombra kattintottam, és ahelyett, hogy elküldte volna levelemet, kidobott a rendszer. Ne írd meg megint, hogy már mondtad, hogy hagyjam a citromailt a francba, mert szar az egész. Van másik fiókom is a gmailon, és azzal is bosszankodtam már. Jó, annak más marhasága volt. De hát akkor nem mindegy, hogy melyik rendszer segítségével bosszantom fel magam? Leveleddel kapcsolatban. Köszönöm értékes, és ötletekben gazdag hozzáfűzött mondandódat. Egyértelműen egyet értek Veled. A mindennapok, sokunk számára hasonlóak. De tudod mit? - ettől még rajtunk is múlik, hogyan éljük meg a történéseket. Hiszen azon múlik sok minden, hogyan viszonyulunk a napi történésekhez. Úgy cuzammen, az egészhez. Azt már többször megállapítottam, hogy világegyetemről nem egyforma a véleményünk. Igazán meglep a kitartásod, amivel térítgetsz. Lehet előző életedben hittérítő voltál, akit megettek a kannibálok. Ebből aztán láthatod, az emberiséggel kapcsolatban sem vagyok, olyan optimista véleménnyel, mint Te. Azt mondtam már többször is. Az emberiség nem tanul a hibáiból. Ugyan azokat a hibákat követik el, csak picit módosítanak rajta. Ettől nem javul a helyzet semmit sem. Sőt. Mondhatjuk nyugodtan, az emberek ugyanolyanok, mint voltak. Tudom. A nagy, jóságba vetett hited miatt Te, ilyesmit semmi esetre sem mondanál az emberekről. Én attól még mondhatok. Elérkeztünk a Káli Jugába. Itt, az Isten nélküli kor. Ez nagyon szépen megénekeltetett:

„Közben Isten itt hagyta, ezt a nyomorúságos Földet.

Nincs vele gondja, már elpusztul Ő nélküle is”.

Hát, erre varrjál gombot. Ebből gyúrjál gombócot. (Hogy maradjak a versikélésnél).

Az ember célja. Annak irányultsága, nagyon szépen látszik. A pénz hajhászása. Emlékezz vissza. Ezen, már Jézus is bosszankodott. Nehogy megsértődj Nekem, hogy Te, még akkor nem éltél, mikor Jézus bosszankodott. Úgy értettem, hogy olvasmányaidból emlékezz rá. A mozgások főiránya egyértelmű. Kihasználni, megalázni a másikat. Maradjak Jézus koránál. Nincs keresztre feszítés, de van más. Azt is mondhatom persze, az emberiség a kizsákmányoló munka keresztjére feszítetett. Ne gyere nekem azzal, hogy az embert a munka tette emberré. Azt elismerem, „az embert a munka tette azzá, ami”. Kiemelés Tőlem. Mondom mivé tette. Nyomorult, beteges, frusztrált ronccsá, aki kétségek közt vergődik, - hogy mi lesz a családjával? Hogyan tudnak napról, napra megélni? Az őskorban, az emberek egymásért dolgoztak. Megosztották a munkát. Most. Egy munkás munkájából, egy csomó ember vidáman, és jól él. Hatalmas elvonásokat produkál az állam is, mert a hatalmas apparátusnak, amely gyakorlati haszonnal bírómunkát nem végez. Annak a siserehadnak is nagyon jól kell élnie. Törvényekkel, és rendeletekkel szabályozzák, Nekik mennyi jövedelem jár. Ezen felül, még szedik a sápot. Ne mondjak ilyen csúnya szót. Tevékenységükért, kegyesen elfogadnak ajándékokat. Hát Gizikém, gondolkodj el ezeken, mikor piedesztálra emeled országunk, és mindennapjaink vezetőit. Meg ne haragudj, de teszek egy zárójeles megjegyzést (jobb lenne, előtte elgondolkodni, hogy mik is történnek).  -.appa.