Még az is lehet,

egy vallomással tartozom  neked.

A múltnak egy elkésett üzenet.

Mondhatod persze,

elkéstél vele. De mond, - mi nem késik el?

Az ember valamit mindig hoz, visz, cipel,

és lényeges dolgokra oda sem figyel.

Te. Semmivel sem tartozol Nekem.

Ha mégis, akkor Én, elengedem.

                                                          -appa.

No, hát szép reggelt kívánok. Az jutott eszembe, hogy a múltkori levelet megírhattam volna novelkának is. Igaz levelet nem szoktak, abban a stílusban írni. Egy részével, bánatomban mégis megteszem. Ezt fogadd úgy, mintha a múltkori levélnek egy utóirata lenne.

mert,

most meg sajnálkozhatom rajta - ezt az egészet - ami itt van e felett - megírhattam volna okhatározói mellékmondatban - hát így jártam - későbánat ebgondolat - ez jutott eszembe - fogalmam nincs mit jelent - de jól hangzik - nem hinném hogy kutyák bánkódnának - ha mégis az legyen az ő gondjuk - vagy a gazdájuké – vagy akárkié—mondjuk az állatvédőké

Tudod, azért sem izgat különösebben, hogy a költőnő azt írta ne is lásson, mert a prédikátorral értek egyet. Hiábavalóság minden az ég alatt. Hozzá szoktam tenni, - (mivel én hiszek. Na, nem pont azokban, amikben Zorán hisz a dalában, de az empíriában igen) - meg a víz alatt is. Mindeközben elkalandoztam. A lényeg tetszik a gondolkodásod, és sok mindennel egyet értek veled. De, azt látnunk kell. Ezeket, amiket értékként felsoroltál, manapság nem tartják értéknek. Békétlenség kell. Ellenség, akit legyőzünk. Nem elírás. Nem legyőzhetünk. Az olyan zsenánt lenne. Feltételes módban győzni. Még valami idióta azt hiheti, hogy nem bízunk a győzelemben. Hogy jönne az ki? Konkrétan legyőzzük. Mi vagyunk mindenki felett. Azt gondolom, abban nagyon igazad van. Fontos összhangban lenni a természettel. Szépen is hangzik. „Összhangban lenni a természettel”. Valóban erre kellene törekednie az embereknek. Talán akkor megtalálnánk magunkban is a harmóniát. Tudom, hogy fiatalabb vagy, mint én, de mindenkinek lehetnek olyan napjai, hogy nincs kedve semmihez. Erre mondják, hogy megfárad az ember. (nem abban az értelemben, ahogy a bibilia használja a szót). Jut eszembe. Valami temetésen voltunk. Utána Balázska azt mondja Zsuzsának. Vigyázz magadra Zsuzsi mama. Ne dolgozz sokat, meg ne fáradj. Sokszor jól esik azt csinálni, amihez éppen kedve van az embernek. De, az sincs mindig (mármint kedve). Egyébként meg tetszenek a felvetéseid, a meditációval kapcsolatban. Csakhogy, Mi. Itt, a bűnnel telített Európában nem tudunk meditálni. Mondjuk meg, hogy nem is akarunk. Hát a' hiányozna még, hogy ne lehessen lopni, csalni, másokat becsapni, megnyomorítani. Aztán meg, nem is érünk rá, ilyen Keleti marhaságokra. Robotolni kell, hogy a gazdagok, még gazdagabbak legyenek. Egyéként meg. Legyen, ahogy mondád. Töprengjünk. Én is maradi vagyok. Szívesen töprengek régi dolgokon, amikről tudom, hogy felesleges. Ezek a mai népek lendületesebbek. Túllépnek dolgokon. Meg egymáson is. (Nemcsak az öregeken). Sokszor azt gondolom, ez nem jó. Megszűnnek az emberi kapcsolatok. Minden kütyükön keresztül történik. Erről is azt gondolom, hogy nem jó. Nem lehet megbeszélni a dolgokat. Nem látod, hogyan reagál az illető. Le lehet koptatni, megalázni. Tovább lehet lépni. E kor kidob mindent, ami értéktelen. Idesorolták az embert is. Most mond meg Gizi. Érdemes ilyeneken töprengeni?   -.appa.

Megvilágosodván,

(ha, tényleg egyáltalán)

bennem kusza,

és kósza

gondolatok sorjáznak felőled.

Felnézve láttam, ahogy előtted,

undorító világok előbukkanó bűzös rothadó,

ám gyönyörű,

de egyáltalán nem egyöntetű,

zömében kétértelmű,

buja virágai peregnek,

és a percek.

Meg arcodnak mázai.

                                    -.appa.

Ja! Meg életed álmai.

’-19. 04.18. Poeton.

Jó kétezer éve függ a keresztfán.

Úgy tudjuk volt. Most van? Lesz megváltás?

Rám rakott bűn. A többieket feloldozná?

Uram! Legyek hát én, az áldozati bárány.

(Amúgy, tényleg Kos vagyok csillagjegyileg.

És mint, az általam kitalált legtöbb tett.

Öklelésem is, csak képzeletbeli lett).

Inkább, nem teszek senkinek keresztbe.

Vidámságom soha, semmi sem szegte,

hacsak nem feszítenek most keresztre.

Legyek én, a kárhozati bárány.

Talán mentaszósz illenék hozzám.

Vagy inkább, egy kis mustáros mártás?

                                                                   -.appa.

Szeretett testvéreim, akik vagytok a hitben. Meg még abban a tévhitben, hogy a korrupció, és a megvesztegetés egy, és ugyanaz. Hát tévedtek. Biztos emlékeztek rá, hogy jó néhány hónappal ezelőtt (ez év február végén) 18 rendőrt őrizetbe vettek, mert pénzt fogadtak el, cserébe azért, hogy nem foganasítottak eljárást. Mint mondták, a rendőrség továbbra is kiáll a testület értékei mellett. Elutasít minden jogsértő magatartást, és elhatárolódik az ilyen cselekményt elkövetőktől. Hangsúlyozták azt is, teszem hozzá nagyon helyesen, hogy az állomány, döntő többsége az esküjéhez híven, hazája iránt elkötelezetten, tisztességesen teljesíti feladatait. Ehhez még azt teszem hozzá, hogy ez igazán dicséretes. Ezekről a rendőrökről példát vehetnének (nem irónia, a döntő többségre gondoltam). Komolyan mondom. Hogy kik? Hát, akik esküt tettek. Elgondolkodtatok már azon, hogy mennyi ember esküszik, - nem úgy, hogy házasságot köt - Magyarországon? Rengetegen tesznek esküt. Gondoljatok csak hirtelenjében a politikusokra. Én is pont erre gondoltam, mint amire Ti, hogy - mit látnak, az emberek ebben az országban? Kéz, kezet mos. Hívhatjuk egyébként akárhogy is. Mondjuk ki, úgy ahogy van: megvesztegetést lát. Mivel mindenütt ez megy, ezért megvesztegetik a rendőrt is. Nem felmentve ez által a rendőröket, de azért egy kicsit mégis. Hiszen Ő is azt látja, látta, hogy mindenért fizetni kell. Fizetni, és a legelítélhetőbb értelemben. (Ha már a rendőröket elítélték). Tudjátok, valamelyest megértem én ezt a dógot. Azt mondja a rendőr, és még mellette még sokan mások is. Azt a keserves, rézfán fütyülő nemjóját. Akkor fizessetek csak Nekem is. Mint látjátok, a társadalom berendezkedésének rendszere hozza, a hozzáfűzött reményeket. Mindenki fizet mindenkinek. Ez lett az elvárás. Emlékeztetnélek benneteket, tavaly fejtette ki, egy gazdasági szakember a rádióban: a korrupció jó. Élénkíti a gazdaságot. Igaz a példálózásokban, egyszerű hétköznapi emberekről nem esett szó. Ezek után van egy javaslatom. Ne is próbáljatok megvesztegetni. Legalábbis, ne apró pénzzel. Mondom az ötletem. Ebből az egész rendőrök lefizetéséből szűrjünk le, valami tanulságot. A gazdasági szakembernek biztos igaza volt. Mégiscsak tanult ember. Higgyük el, hogy a korrupció igencsak jó dolog. Egészítsük ki azzal, hogy – de nem mindenkinek! Vannak a megvesztegetésnek káros hatásai. Azt várod, hogy csak egyet mondjak. Hát legyen. Börtönbe csukhatják az embert. Pardon. Slendrián megfogalmazás volt. Elzárásra ítélhetik. Még precízebben, letöltendő szabadságvesztésre. Most poénkodhatnánk, hogy a politikusnak mentelmi joga van. Nem így van. Azt se mondhatjuk, hogy korrupció, csak politikus, gazdasági szakember, vagy nagyvállalkozó esetében elfogadható. Természetesen oda-vissza alapon.  Nem bizony testvéreim. A korrupció valóban jó dolog. Tudjátok. Élénkíti a gazdaságot. De a megvesztegetés. A kenőpénz elfogadása, az üldözendő cselekmény. Mert bizony mondom Néktek: a hatalommal, nem csak élni, de visszaélni is tudni kell. -.appa. 

Idegenek közt tengetem életem.

Jószerével, még magam sem ismerem.

(Ettől, - miért is nem tölt el félelem?)

Faggattam akárkit.

Megtudtam akármit?

Nagy ritkán valamit.

Értelmet nyert, ahogy a marha elbődül.

Na-most, mégis mi van? - szeme elsötétül.

Vissza. Kezdjük az elején.

Bocsánat. Nem marha. Tehén.

Valamit megtudva, a bármiről.

A bármit? Szívesen elhiszem,

hisz senki sem volt már idegen.

Konokon ülök, a romokon.

Mormogva monoton,

a csendnek motyogom.

Lám, én magam vagyok a saját rokonom.

Mindannyian mantráztuk:

elhiszem,

elhiszem,

elhiszem.

Hittük, valami csoda, bekövetkezik.

De, csak valaki, a fák közt öklendezik.

Nem tudjuk, - melyik hangot, ki? - miért adta elő?

Spontaneitás, - esetleg volt rá megrendelő?

Aztán halk sóhajok, susogva suhannak elő.

Ez utóbbiak, a bokrok közül.

Körül a füvön, körön kívül ül.

Teste, ajzott íjként megfeszül,

ám lelke elernyed legbelül.

Hisz megélte, az igazság pillanatát.

Katartikus fogantatást, amelyből akár

- várva a csodát, végre valami messiást-

még, új megváltó is születhet.

Jaj, - csak anyja, el ne züllessze!

                                     -.appa.

Egy leányka lépett az ivóba. Zavartan, és kissé félénken nézett körbe. Annyit mondott cin. Eközben a Prédikátor, azt kérdezte: mi a neved drága gyermek? Mire a kishölgy megint csak azt mondta, cin. Rendben Cincin. Mijáratban vagy erre? Elnézést. Rendes gyerek vagy, hogy bejöttél elnézést kérni, - dicsérte meg a Diják. Ja, nem! – közben arra gondolt: édes Istenem, hát hova kerültem Én? Kis rémület tükröződött az arcán. Azt akartam mondani a cincogással, hogy Cintia vagyok. Úgy tanítottak, hogy mutatkozzak be. Roppant díícséretes Cincin, mondta Gizella, már-már ironikusan megnyomva az í betűt. Pedig tudjátok, hogy Gizike jó volt magyarból. Szóba nem kerülhetett, hogy ne tudná hogyan írandó a dicséret szó. Tanulj meg még egy dolgot. Ha, bemész valahová köszönni illik. Szegény leányzó pislogott körbe-körbe. Azt hitte, hogy bejön egy falusi kocsmába, megtudakolja, amit akar. Azt megmondják Neki. Ő megköszöni illedelmesen, és távozik. Meg nem fordult a fejében, hogy illemtanórára érkezett. Zavarában, azt mondta, - kérek egy energiaitalt. Nincs! – mondta Gizella. Nagyon egészségtelen. És az alkohol? – kérdezte félénken Cincin. Jól látod, - mondta a Diják. A kettő együtt még rosszabb, fokozza a hatást. Akkor egy mentes ásványvizet. Ha, az egészséges? Drága gyermek, a szarkazmusod kinn hagyhattad volna, - jegyezte meg a Prédikátor. Minden szempár a leánykára tapadt, már csak azért is, mert így sem lehetett rásütni a túlöltözöttség bélyegét. Így meg aztán, főleg érdeklődve tekintettek rá. Roppant kíváncsiak voltak, - hol lehet rajta az a szar, amit a Prédikátor mondott, és igazán kint hagyhatta volna? Hej, - mi minden látszana akkor? Cincinen a zavarodottság jelei kezdtek mutatkozni. Ezt ne úgy értsétek, hogy megzakkant, vagy az eszméletvesztés határán állott. Majdnem a kocsma közepén állott, tán kicsit a pulthoz közelebb. A rámeredő szemek zavarták. Nem volt Ő, könnyen zavarba jövő típus. Az se nagyon zavarta, ha jól megnézik, dehogy egy falusi kocsmában, és még illemórát is tartanak Neki. Mit szeretnél megtudni Cincin? – érdeklődött Gizella. A leányka megfogadta magában megmutatja ezeknek a bugrisoknak, hogy kivel van dolguk. Elnézést kérek! - Cintia vagyok. Már kértél egyszer. De emiatt, inkább anyádéknak kellene elnézést kérni. Ha mán ilyen hülye nevet adtak Neked. – mondta Rozoga. Többen együtt érzően bólogattak. Cintia szétnézve megállapította, hogy a szemekben a részvét csillog, amiatt, hogy milyen nevet kapott a szüleitől. Azonnal belátta, hogy itt Ő nem tud megmutatni semmit, mármint az egyéniségéből. Elkeseredettségében a visszavonuláson töprengett. Ekkor a pult mögül megszólalt, egy elég erélyes hang. Szégyelljétek magatokat. Nem bánhattok így egy kishölggyel! Micsoda bunkó vagy Rozoga. Kinek képzeled Te magad, hogy e kedves kis teremtésnek azt mondod, hülye neve van. Remélem tisztában vagy vele? – mi ilyenkor a teendő. Ne törődj vele Cincin. Szép neved van, és illik is hozzád. Cintiára ez megnyugtatólag hatott, annak ellenére, hogy folytatódott az illemtan lecke. A pultfelé fordulva, elrebegett egy köszönömöt.  Rozogára nem hatott megnyugtatólag a mondat. Egyszerűen lezsibbadt az elhangzottaktól, de nem volt ellenvetése. Tudta mi a dolga. Odalépett Cintiához, és azt mondta: bocsáss meg nekem Cincin. Rozoga vagyok, és tényleg bunkó voltam, ahogy Gizelle Mária Lujza mondotta, az imént. Roppant röstellem magam. Többé nem fog előfordulni. Ugyan Rozoga bácsi, felejtsük el ezt a kis affért. E mondat hatására, iszonyú harsány röhögés robbant a kocsma légterébe. Páran fuldokolva, mondogatták. Rozoga bácsi.  -.appa.

Mondtad, hogy egyszer majd beleegyezel,

és én nem éltem a lehetőséggel.

Ezek, az emlékek.

Így volt vajon, tényleg?

Vagy? - a múltba gondolok valami szépet.

                                                   -.appa.

Valóban úgy van, ahogy írod. Ténylegesen, és direkt írtam a novelkákat ebben a formában, hogy önállóan is állják meg a helyüket. Abban is igazad van, hogy olykor előfordul, ugyanazon történet folytatása. Igazából meg tudjuk: minden mindennel összefügg. Ahogy Hegel mondta. Tehát nézhetjük az egészet egységként. A novelkákat, az egészen belüli részegységként. Ebben az értelemben, a novelka egy részegységet képvisel. Aztán mégis, egy egységviszonyként jelenik meg. Legalábbis ez lenne a célom, hogy az olvasónak összbenyomása is alakuljon ki. Lásson meg valamit a világból. A világ, egyszerűen megfogalmazva: marha nagy. Mellé sok minden van benne. Ezért van az. Legalábbis azt gondolom, hogy sok ember el van benne, és nem lát belőle semmit, de még csak nem is gondol róla semmit. El van benne, természetesnek veszi, és használja. Azért van ez az egész, hogy éljek benne, - azt gondolja. Van  is igazsága benne. Ha, nem így lenne, nem vóna. Punktum. Nem agyalog rajta. (a nagy többség annyit sem, mint amit leírtam). Abból indultam ki, hogy a ma embere nem ér rá. Elolvas egy novelkát, és leszáll a villamosról, buszról, oszt megy a dógára. Ne feledjük, ez 2012-ben volt. Azóta még inkább rohangálós az ember. Legfőbb előnye, a novelkáknak, hogy bárhol kinyitod a könyvet olvashatod. Nem vagy fejezetekhez, oldalakhoz kötve. Persze az emberben rögzült, hogy a könyvet elejétől végégig olvassuk. Hát ezt a fajta irodalmat, nem muszáj. Írásom célja semmiképpen sem a szívatás, vagy a büntetés volt. Úgy értem, nem volt olyan célom, hogy na! - ezzel mihez kezdtek okoskák? Ne feledd, hogy elsősorban kísérletezgettem. Megoldást kerestem, egy másfajta kifejezésmódra. Először, csakúgy saját szórakoztatásomra. Gondolatokat vetek fel. Sok esetben, másoktól hallott dolgokat, történeteket gondolok tovább. Egyenlőre hiszek az okságban! Tudva emellett, hogy a főfolyamatok mellett létezik a véletlen. És itt megjegyzem. A véletlennek nagy szerepe van az emberek életében. Akár egyénileg nézem, akár társadalmilag. Ettől még persze, (vagy mind emellett) még mindég azt gondolom, hogy egy determinisztikus világegyetemben élünk, amiről szinte semmit nem tudunk. Most mondhatod, hogy: na cseszd meg, akkor ugyanott vagy, mint a többiek. Használod a világot. El vagy benne. És igazad is van. Mindaz, amit csináltam, amit ezzel kapcsolatban kigondoltam, az hiábavalóság. Ott tartunk megint, hogy a prédikátornak igaza volt. Van! Hiábavalóság. Minden hiábavalóság! Viszont valamit meg csinálni kell. Hát ettől van nálam az irkálás. Nem gondolom egyébként, hogy sokan olvasnák a könyvet. Ötven példányban készült, Rebus lagzijára. Olyan ajándékot kért, ami egyedi. Akkor nyomatattam ki, és mindenki vihetett belőle, ha a könyvek melletti szaloncukros dobozba pénzt dobott. (Vagy úgy csinált). Lehetett volna cipős doboz is, de ez tényleg szaloncukros doboz volt. Most nem heccellek, az ilyen jellegű édesség szereteted miatt. Nem hiszem, hogy akik ott megvették, azok elolvasták volna. Most már tudod, hogyan alakult ki a novelka. -.appa. 

Szeretett testvéreim, akik vagytok a hitben. Meg még abban a tévhitben, hogy Nálunk vízmérgezés még véletlenül sem fordulhat elő. Láng pallosával mindenütt ott van, a vizek védelmezőjeként híressé vált nagy bajuszú angyalunk, aki mindenre odafigyel. Hát tévedtek. Emlékeztetnélek benneteket, hogy egyik őszön (2015 szept.), mikor hatalmas halpusztulás volt a Tiszán, akkor írtam Neki. Küldtem egy képet is. Ha kíváncsiak vagytok, akkor üssétek be, hogy „appasztorik Tisza”. Megnézhetitek a képeket. Az államelnök úr rendszere egy képet engedélyez beküldeni. Kaptam egy kedves levelet, egy hölgytől, amiben köszönte az államelnök úr a tájékoztatást. Később részemre semmiféle tájékoztatást nem küldtek, de mégcsak nem is olvastam róla. Később megírtam erről a szennyezésről, hogy Mi Magyarok mérgeztük a Tiszát. Nem is volt semmiféle hírverése a dolognak. Se románozás, se ukránozás. Tavaly ugye csapatosan döglöttek a méhek. Olyan méregtől, ami önállóan nem mérgező, de együttes hatásukban igen. Ezt nem én találtam ki. Ezt komoly ember mondta. Érdekelne azért, - vajon elhiszi valaki ezt a frappáns magyarázatot? Mostanság hallottam, tehát az idén. Volt idő vizsgálódni.  Azt még tavaly hallottam, és nem a médiában, hogy betáraztunk rendesen csávázó szerekből. Egész Európa betiltotta, Mi felmentést kértünk vészhelyzetre hivatkozva, hogy hagy használhassuk fel. Azt gondoljátok végig, hogy milyen frankó kis méregről beszélünk. A napraforgómagot csávázzák, és a virágra szálló méhek pusztulnak. Mi van akkor a mézben? Nyugodjatok meg, semmi bajotok nem lesz. Amelyik méh, a mérgezett napraforgóra szállt, az elpusztult. Így nem tudott mérget vinni a mézbe. Másik nyugtatás. A mérgek hatását testsúly kg/mg-ban adják meg. Gondoljatok már bele. Milyen kicsi egy méh? Persze, hogy megdöglik. Na, de egy nagy marha ember. Hát mennyit meg kell annak zabálni? - hogy megpusztuljon. Most kérdezhetitek, - minek hozakodok ilyesmivel elő. Elmúlt, régen volt. Azóta óvjuk a természetet. Az ember nem olyan marha. Nem akarja magát kipusztítani. Ebben igazatok van. Elengedi hát a mérget Ukrajnában, Romániában (Mi is engedünk hozzá, egy kicsit). Hagy ürüljön a tározó. Ki tudja? - mikor lesznek legközelebb ilyen mértékű áradások. Régen volt. Most itt a sok víz, ami jótékonyan felhígítja a mérgeket. Miből gondolom? - hogy most is méreg van a vízben. Egyszerű magyarázata van. A halak különböző vízmélységekben élnek. Ott táplálkoznak. Ennek megfelelően található a szájuk elhelyezkedése. Praktikussági okok alapján. A vízfelszínén táplálkozó halak felsőállású szájjal rendelkeznek. A fenéken táplálkozók alsóállású szájjal. (persze vannak csúcsállású szájjal táplálkozók is). Azt tapasztaltam, hogy fenéken, vagy afölött alig volt kapás. Pár törpe jött alul. A fenéklakó halak is 30-40 centis eresztéken kaptak. Olyannyira, hogy a paduc, aminek szája a hasi oldalon található, az is a vízfelszín alatt táplálkozott. Ilyen egyszerű a magyarázat. Ebből gyanítom, hogy kihasználva a remek alkalmat, az ukránok, és a románok, és a 2015-ös példát alapul véve a magyarok részéről is, most engedődik el a felhalmozott mérgező anyag. Aztán még egy adalék. Megint sok méh hullott a vízre. A méhek sok vizet isznak. A bot segítségével jó néhányat kimentettem. Hosszas szárítkozás után elrepültek. Eddig a történet. -.appa.