Valóban úgy van, ahogy írod. Ténylegesen, és direkt írtam a novelkákat ebben a formában, hogy önállóan is állják meg a helyüket. Abban is igazad van, hogy olykor előfordul, ugyanazon történet folytatása. Igazából meg tudjuk: minden mindennel összefügg. Ahogy Hegel mondta. Tehát nézhetjük az egészet egységként. A novelkákat, az egészen belüli részegységként. Ebben az értelemben, a novelka egy részegységet képvisel. Aztán mégis, egy egységviszonyként jelenik meg. Legalábbis ez lenne a célom, hogy az olvasónak összbenyomása is alakuljon ki. Lásson meg valamit a világból. A világ, egyszerűen megfogalmazva: marha nagy. Mellé sok minden van benne. Ezért van az. Legalábbis azt gondolom, hogy sok ember el van benne, és nem lát belőle semmit, de még csak nem is gondol róla semmit. El van benne, természetesnek veszi, és használja. Azért van ez az egész, hogy éljek benne, - azt gondolja. Van  is igazsága benne. Ha, nem így lenne, nem vóna. Punktum. Nem agyalog rajta. (a nagy többség annyit sem, mint amit leírtam). Abból indultam ki, hogy a ma embere nem ér rá. Elolvas egy novelkát, és leszáll a villamosról, buszról, oszt megy a dógára. Ne feledjük, ez 2012-ben volt. Azóta még inkább rohangálós az ember. Legfőbb előnye, a novelkáknak, hogy bárhol kinyitod a könyvet olvashatod. Nem vagy fejezetekhez, oldalakhoz kötve. Persze az emberben rögzült, hogy a könyvet elejétől végégig olvassuk. Hát ezt a fajta irodalmat, nem muszáj. Írásom célja semmiképpen sem a szívatás, vagy a büntetés volt. Úgy értem, nem volt olyan célom, hogy na! - ezzel mihez kezdtek okoskák? Ne feledd, hogy elsősorban kísérletezgettem. Megoldást kerestem, egy másfajta kifejezésmódra. Először, csakúgy saját szórakoztatásomra. Gondolatokat vetek fel. Sok esetben, másoktól hallott dolgokat, történeteket gondolok tovább. Egyenlőre hiszek az okságban! Tudva emellett, hogy a főfolyamatok mellett létezik a véletlen. És itt megjegyzem. A véletlennek nagy szerepe van az emberek életében. Akár egyénileg nézem, akár társadalmilag. Ettől még persze, (vagy mind emellett) még mindég azt gondolom, hogy egy determinisztikus világegyetemben élünk, amiről szinte semmit nem tudunk. Most mondhatod, hogy: na cseszd meg, akkor ugyanott vagy, mint a többiek. Használod a világot. El vagy benne. És igazad is van. Mindaz, amit csináltam, amit ezzel kapcsolatban kigondoltam, az hiábavalóság. Ott tartunk megint, hogy a prédikátornak igaza volt. Van! Hiábavalóság. Minden hiábavalóság! Viszont valamit meg csinálni kell. Hát ettől van nálam az irkálás. Nem gondolom egyébként, hogy sokan olvasnák a könyvet. Ötven példányban készült, Rebus lagzijára. Olyan ajándékot kért, ami egyedi. Akkor nyomatattam ki, és mindenki vihetett belőle, ha a könyvek melletti szaloncukros dobozba pénzt dobott. (Vagy úgy csinált). Lehetett volna cipős doboz is, de ez tényleg szaloncukros doboz volt. Most nem heccellek, az ilyen jellegű édesség szereteted miatt. Nem hiszem, hogy akik ott megvették, azok elolvasták volna. Most már tudod, hogyan alakult ki a novelka. -.appa.