Mindég meglepődök, és mindig megcsodálom, a látásmódodat, optimizmusodat. Nem kellene pedig meglepődnöm, hiszen tudom, Te ilyen vagy.  Úgy gondolom, hogy a sors szekerét, egyáltalán nem mi irányítjuk. Reménykedjünk, hogy egyáltalán irányítja valaki, és nem szabadon száguld egy hegyoldalon. Az egyének persze, azt hiszik, hogy tehetnek valamit. Igazándiból, a sok akarat, azt eredményezi, hogy olyasmi jön ki, amit senki sem akart. Ha, elfogadjuk, - és miért ne? - hogy a világ, egy eleve meghatározott rend szerint működik, akkor az egyes szubjektumok tevékenységének semmi szerepe nincs. Az ember szereti azt hinni, hogy van szerepe a világ alakításában. Ez jól esik neki. Megnyugtatja. Magabiztosságot ad. Hiszi fölötte áll, a többi élőlénynek. Miért? Mert evett a tiltott gyümölcsből, a tudás fájáról. Mellesleg az sem volt véletlen. Úgy vélem, ha már egyirányú utca, akkor nem lehet megfordulni. Ha, már zsákutca, akkor ott a beton fal. Több mint kétezer éve vagyon megírva, hogy eljövend ítélni, eleveneket és holtakat, és nem jött. Kétségtelenül, vannak kétségeim. Ebből a szempontból jól állok. Azért abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy nemcsak kétségeim vannak. Úgy gondolom, hogy tisztán kétségek közt élők lelki torzulást szenvedtek valahol, életük során. Nem tudják feldolgozni. Visszatérnek minden helyzetben, az foglalkoztatja Őket. Közel jársz az igazsághoz azzal kapcsolatban, hogyan is írok. Van, amikor közvetlenül gépbe. Többnyire az történik, hogy füzetekbe, lapokra, fecnikre, boltban kapott blokkokra firkálok. Nem is mindég tudom, - mi van ráírva? Van, ami évek múlva kerül elő. Mikor olyan ándungom van, akkor írom gépbe. Itt már csalok. Ami azonos témakör, vagy hasonló, azokat egy bokorba írom. ennek a módszernek megvan az, az előnye, hogy van, ami nem kerül gépbe. Ami nem érint meg, vagy fogalmam nincs minek írtam le, az kimarad. Minden marhaságot leírok, néha hülyeségeket is. Az utóbbiakból megpróbálok valami humoros dolgot kihozni. Azt gondolom, ha sikerül gondolatot ébreszteni, az már eredmény. Az ember elvan a világban, mert azt hiszi, a világ egy valós létező valami. Nem akar belegondolni sem, nemhogy tudomásul venni, hogy ezt a programot nem fejlesztették tovább. Itt maradtunk, és rezgésként elvagyunk. Az eredeti játékprogramban úgy volt, hogy Jézus, még ezen emberöltő alatt visszajön. Mondták ezt, a tanítványok. Nem jött tehát, nem jött ki az új verzió. A másik program szerint Brahmanizmus, most van a Kali-juga. Az Isten nélküli világ. Az elembertelenedés időszaka. Ez úgy néz ki, hogy működik. Ők viszont millió években határozták meg. Külön érdekessége, hogy Náluk van a létkereke. Nekik nincs mennyország, de purgatórium sem. Miért írtam ezeket? Arra akartam rávilágítani, hogy az ember fél. Fél végig gondolni a dolgokat. Mivel tudja, hogy végül meghal, ezért inkább a jelennel, és a múlttal foglalkozik. Azon töpreng, pedig ezeken nem tud változtatni. Egy párhuzamos Univerzumban ezek megvalósulnak, amikre gondol. De az a valaki, aki olyan, mint én, ott is töpreng, - hogy mi lett volna ha? Vélem, így van ezzel minden ember. Gondolkodik. Az ember nagyon beleéli magát a létbe. Ragaszkodik hozzá. Pedig, ha jól belegondolunk, akkor életében éri, sok kellemetlenség. Egy csomó rossz dolog. Mégis, az ember a haláltól fél. Ezeket gondoltam hírtelenjében. -.appa. 

Mondhatunk olyat, hogy az élet menete. Kérdéses, hogy az élet menetét, ha lezárjuk egy csavarral, - akkor mi lesz? Egyáltalán milyen menet? – mert tanultuk, hogy többféle van. Tanultuk, csak elfelejtettük. A Whitworth menetre emlékszem. Na, nem úgy konkrétan. A névre emlékszem. Köszönöm. Érdeklődésedre, azt mondom jól vagyok. Irkálok, én össze-vissza. Olyan lesz, amilyen, és az ami. Versféle, tárcaféleség, gondolódzkodás, kocsmatörténet, vagy amint most történik levél Gizinek. Nem tudom, de nem is akarom irányítani, hogy mit írok. Amihez kedvem van. Ha célzottan irkálnék, az munka lenne. A munkából elegem van. Másfél hónap hiányzott a 65 évhez, mikor abba hagytam. A mondás szerint: jóból is megárt a sok. A munka Nálam, nem tartozik abba a kategóriába, hogy jó lenne. Sokszor gondoltam arra, hogy a sorssal szembeni adósságom nem adtam meg. Ha hiszed? - ha nem. Olyan ez, mint a banki tartozás. Sose telik le. A banknál még az is van, hogy amikor pénzt teszel be, akkor szépen fogyasztják. Szóval, jól nem lehet belőle kijönni. Valami ilyesmi van a sorssal is. Törlesztget, az ember, de az adósság egyre nő. Valamiért sokszor az, az érzésem, hogy több a veszteség, mint a nyereség. Aztán meg, egyáltalanjában nem biztos, hogy az ember visszafizeti az adósságát. Lehet azt megtetézni is. Én halmozom az adósságot. Majd lesz vele valami a banki záráskor. Követünk el hibákat. Ha vigasztal? Mindenki más is követ el hibákat. Tudod mi jutott eszembe? Honnan is tudnád? Szójáték gyanánt merült fel bennem a kérdés, - de mi van, ha igaz? Tegyük fel. Az ember nem követ el hibákat, - akkor követel rajta valaki hibákat? Odamegy hozzád az akárki. Asszongya: idefigyejj drága cimborám. Megvót a rengeteg lehetőséged, oszt nem követtél el hibát. Nem ezt vártuk! Hibákat vártunk. Tessék, csinájjá mán valamit, mer így nem leszünk jóban. A halandó ettől jól megretten, és elkezd hibákat halmozni. Gyön megint, - a kituggya ki? Annyit hibáztál, hogy ez így nem mehet tovább. Rovancsot csinálunk, de sok jóban ne reménykedj. Itt a vége fuss el véle. Reklamációnak helye nincs. Kiléptetnek a szakszervezetből. Ezt Fekete Zoli mondta annak idején. Minek idején? Hát amikor meghalt valaki. Nem azt az egészet. Annyit csak, hogy: kilépett a szakszervezetből. Egy táblára kitették a fényképét, a gyárkapuban. A fekete zászlót az utcafronton az irodaházra.  Mikor voltak nagy kazánok, akkor megszólalt a gőzduda. Manapság nincs ilyesmi. Jut eszembe. A műszakváltás 7-kor, 15 órakor, és 22 órakor volt. Előtte ¾-kor dudáltak, és persze egészkor is. Ilyen dudás volt itt az élet.  -.appa.

Honnan tudom? Nagy Feró mondja. Tegyem hozzá elég gusztustalanra sikeredett reklámban. Amit a kormány fizet, vagyis Én, Te, Mi. Ez egyben emlék év is. Ezt meg a kormány mondta. Azt is tudjuk, mindenféle hírcsatornáktól, hogy ingyenes emlék koncert lesz a Hősök terén. Olvastam, hogy egy színpadon lesznek, a besúgók, és az áldozatok. Helyezze el mindenki a szereplőket oda, ahová akarja. Az jutott eszembe, hogy Feró mindig jól kijött a kormányokkal. A szocializmus alapjainak lerakásakor is jó dolga volt. Rádió műsora, tévé műsora volt. Futott vele a szekér, bár állítólag klubokból kitiltották Őket. Nem adhattak ki nagy lemezt. Igaziból az együttese a Beatrice, nem az Ő együttese volt. Csuka Mónika alapította, és kimondottan lány együttes volt. Teszem hozzá, akkoriban Mónika országos szinten sokkal ismertebb volt, mint Feró. Belépett az együttesbe, és végül csúnyán mondva, lenyúlta a lányoktól az együttest. Ferónak azt gondolom önértékelési zavarai vannak. Legalábbis erre enged következtetni nyilatkozata, ami az, „Azok a boldog, szép napok”- kal kapcsolatban tett. Kiderült ugyanis, hogy az angol Gene Loves Jezebel együttes Motion of Love című szerzeménye, szinte egy, az egyben a boldog szép napok. Ez a szám nagy slágere volt Feróéknak. Igaz, hogy a klipp utánérzés. A dal megjelenésekor még szó nem volt arról a szobor parkról, ahová a „szocialista realista” J szobrok kitelepítésre kerültek. Megjegyzem Nektek, hogy igazából a helyszín, meg a szöveg nem jön össze, de megfelelt a fennálló rendszerhez való törleszkedésnek. A Beatrice slágere 1987-ben jelent meg. Tehát egyértelműen később, mint az angol zenekar szerzeménye. Amikor ez nyilvánosságra került, akkor támadták szegény Ferót, mintha Ő ezzel kapcsolatban tehetne bármiről is. Ő a szöveget írta. Nem merültem el tevékenységében, de nem valószínű, hogy zenét szerezne. Nagy Feró azt mondta, amikor a plágium szóba került, Ő nem is hallott az angol együttesről. Most meg fogtok lepődni, a következőket tette még hozzá: „Attól még, hogy előbb adták ki, lehet, hogy mi előbb megírtuk, ők hallották meg tőlünk, és ők lopták el tőlünk. Nem létezik, hogy mi lopott nótát adtunk elő valaha is. Ez egy senkiházi zenekar, ha valaki lopott, akkor ők voltak, de én nem hallom benne a mi zenénket.” Hát erre mondtam én, hogy önértékelési, és egyéb zavarai vannak. Teszem hozzá, ha nem hallotta benne, az Ő zenéjüket, csak megerősíti hitem, hogy nem zeneszerző. Ha az lenne kihallotta volna belőle. Ellentétben azzal, amit hallottam, hogy ez az egy jó nótájuk volt, azt kell mondanom, ez nem igaz. Meg kell védenem Őket, mert a nyóc óra munka, nyóc óra pihenés, nyóc óra szórakozás is, jó nóta volt. Kétségtelen, hogy a beszéd hangja is nehezen érthető, nagyon rosszul formálja a szavakat. Természetes, hogy énekhangja ennek megfelelően gyakorlatilag nincs. Könnyen beláthatjuk, hogy ezzel az artikulációval, egy sikeres együttes számára, mint énekes vállalhatatlan volt. Jól megélt ettől függetlenül. A nemzet csótányának nevezte magát. Pedig akkor még nem is tudhatta előre, micsoda varázsszó lesz a nemzet emlegetése. Vagy a jövőbe látott?  -.appa.

Vajna Tímeát lekurvázták. Hajjátok, hajdanán is kúrváztak le nőket, nincs ebben semmi meglepő. Annyi változott, hogy akkor még szégyenkeztek emiatt. Még a fű alatt, hivatásszerűen azt a foglalkozást végzők is felháborodtak. Íme, napjainkban büszkélkedni lehet vele. Olvasom a főcímben: Mesterséges intelligencia a parlamentben. Meg sem nyitottam. Nekem ennyi dosztig elég. Azt mondom én hajjátok: Mindegy, de legalább valamilyen van. Ezt is olvastam, de ez olyan jó, hogy idézem Nektek. Az AB többségihatározattal fogadta el. AB, az alkotmánybíróság. Tudjátok, akiknek nincs jogkörük, a költségvetést felülvizsgálni. Ezért aztán pártotok, és kormányunk a költségvetésbe teszi, az összes sumák dolgot. Így például az Tudományos Akadémia megszüntetését. A költségvetésben, már összegek szerepelnek, nem létező cégek részére, amik majd valamikor létrejönnek, hogy átvegyék a tudományos akadémia kutatásának irányítását. Értitek. Nehogy  hülye tudósok irányíccsák mán, hogy mit kutatnak. Irányítsanak olyanok, akik politikailag megbízhatóak, akik a kormány jó emberei.  Nem érdekes, hogy nem értenek hozzá. A kutatásra szánt pénzt kell odatenni, ahová a főnök akarja. De térjek vissza az AB érveihez:  „Az Alaptörvény értékrendje szerint a nincstelenségre, a hajléktalanságra senkinek nincs joga, ez az állapot nem az emberi méltósághoz való jog része” Teszem hozzá, hogy nem a jog része, de a Mi ügyes kormányunk ezt is biztosítja. Igazatok van. Folytassa az AB, az Ő mondandóját: „éppen az okozna sérelmet, ha az egyént az állam magára hagyná anélkül, hogy gondoskodna róla, mivel az emberi méltósághoz való jogot súlyosan sérti az embernek az emberi társadalomból való kiszorulása”. Láthatjátok, foglalkoznak a kérdéssel. Kis szépséghiba talán egyesek szemében, hogy az emberekkel nem foglalkoznak. Nem lehet mindent egyszerre. Olvasok mindenféle dógokat, hogy micsoda tülekedés van Budapest főpolgári székéért. Biztos kényelmes karosszék, nem egy egyszerű hokedli. Mondták pedig, hogy Tarlós 30 éves gyakorlata bizonyított. Akkor, bizonyára marad is, ha a főnök is úgy akarja. Senkinek nem tűnik fel, hogy nemcsak a médiát irányítja kormány, hanem az összes felmérést végző céget is. Az ellenzék, a mi elviekben van, de mint azt megtapasztaltuk nem szeretnének hatalomra jutni. Minek? A lóvéjuk megvan így is. Nem mondhatjátok komolyan, hogy olyan hülyék, hogy sokadszorra is beveszik, hogy a felmérések szerint erősödnek, és esélyesek. Jut eszembe, csak hülyék. A legutóbbi országgyűlési választásokon elhitték, hogy összefogás nélkül is nyerhetnek. Mondok valamit. Én nagyon meglepődnék, ha Kálmán Olga nyerne. Zárásként mondanék egy jót. Kár, hogy Szijjártó mondta: senkinek nincs joga kétségbe vonni a magyar emberek döntését. Márpedig Ő tudja, hogy mit mondtatok. Hát ehhez tartástok magatokat. Mármint, amit Ő tud. -.appa. 

Olvastam, hogy az Istenek lehozták az embert a Földre. Mi a fene? – ötlött fel bennem. Akkor ezek szerint a Föld olyan börtönbolygó lehetett, mint szigetként volt Ausztrália. Az is eszembe jutott, - mi van akkor a paradicsommal? Ámítás lenne az egész? Az embernek a Föld a végzete. Mi is a végzet? Azt olvastam a végzet, nem mindenkinek adatik meg. Ezt csak különleges személyek érhetik meg. Kik lehetnek ezek? Na, ezen meglepődtem. Lehet akárki, aki nagy emberi tetteket hajtott végre, vagy nagy értékeket hozott létre. Ezen vajon, mit kell érteni? Felmerült bennem, - ki értékeli ezeket? Sajnálom, ez nem elég. Kicsit nagyobbnak kellett volna lennie tettednek. Hát pár forinttal nagyobb értékre gondoltam. Ez így kevés. Na, akik megfelelnek, a nem tudjuk milyen feltételeknek. Végül is tudjuk a feltételeket, mert kettőt megtudtunk, csak a mértékét nem ismerjük. Na-szóval, akik megfelelnek a valamilyen feltételeknek, hát Őket éri a végzet. A többiekkel mi van? – kérdeztem. Meg is kaptam a választ. Ők maximum szomorú véget érnek. Vigasztalásul, azért azt megállapíthatjuk, a vég ebben is benne van. Az ember egyszer-csak megérzi, és megérti a létezés bizonytalanságát. Ennek eredményeként megérti, hogy minden elmúlik, minden véget ér. A világon minden kezdődik, fejlődik, majd a megsemmisülésbe zuhan. Azt gondolom, véges a természet is, amiben élünk. Az a hozzáállás, hogy mindenbe beleavatkozunk, mert Mi majd megmentjük, nem vezet sehová. Nem látjuk át a természetet, annak folyamatait. Egy picinyke részt látunk, amelyről azt hisszük az, az egész. Holott az, csak egy részegység, aminek nem látjuk tisztán a szerepét. Be kellene látnunk, hogy ami velünk történik az életünk során, azt sokszor értelmetlennek, és megmagyarázhatatlannak véljük. Hogy érthetnénk meg akkor? – az egész világot. A világban vannak törvényszerűségek, amik kimutathatóak, legalábbis, most minden jel arra mutat. Azt gondoljuk racionális magyarázat van mindennek. Ez nyilván ellentéte a véletlenekben való hitnek, de mégis azt gondolom, ezzel járunk közelebb az igazsághoz. Lehet, hogy random dobálja a gép számunkra a történéseket, (de akkor is, valami algoritmus, csak irányítja). Tudod, azt gondolom, hogy a dogok nagymértékben összefüggenek. Jó, én is tudom, ezt Hegel hamarabb mondta. (Könnyen megtehette, hamarabb született, mint én). Minden hatásnak van ellenhatása is. Azt gondolom nincsenek tisztán jó, és tisztán rossz dolgok. Mindig kialakul valami. Egy időben, a dolgok átalakulás alatt is vannak. A történések nem fejeződnek be. Azt hihetjük. Kész, ennyi vége. De, nem így van. Az elindított dolog halad tovább. Hasonlatosan a világegyetemhez. Gyorsulva tágul. Minket már elhagyott, de hatásai tova száguldanak. Egyre nagyobb gyűrűkben hullámzik, és terjed tovább.  -.appa.

Azért gondoljatok bele Rozoga helyzetébe. Ott áll egy leányka előtt, és rajta röhög a kocsma népe. Még Gizike is mosolygott, de megdicsérte Rozogát, mert úriemberként viselkedett. Cincin észrevette Rozoga zavarát, ezért menteni akarta a helyzetet, és azt mondta: bocsásson meg, hogy lebácsiztam Rozoga úr. A helyzet sokat javult. Teszem hozzá, a vidámság terén. Ugyanis ragadványnevet, ezen a vidéken nem szoktak urazni. Rozogát egyébként is, még nem urazta senki. Egyszer valami bírósági eljáráson mondtak neki ilyet, de ott meg nem tudták, hogy Rozoga. Lehet, ha tudják, akkor ott sem urazzák. Az újabb derű hullám hatására, már Cincin is zavarba jött. Aminek megvolt az, az előnye, hogy legalább Rozoga nem volt egyedül, az említett állapotban. Cincin honnan tudhatta volna, hogy Rozoga nem is Rozoga, hiszen bemutatkozáskor ezt a nevet hallotta. Arról már nem is beszélve, hogy így szólították. Amit zavarodottan adott elő. Ne haragudjon, nem tudtam, hogy nem Rozoga vagy. Mindenki ezt mondta, Te is. Maga is. ettől fokozódott a jó kedv. Főleg, mikor Rozoga megkérdezte: mér. Te tán Cincin vagy? Tényleg, mondta a leányka, hozzátéve örömömre szolgált, hogy megismerkedtünk. Természetesen, az említett érzésem mindenkire vonatkoztatható, ha ezzel meg nem sértek valakit. Külön köszönöm Gizella Mária Lujza... Itt megállt. Rájött, ha most itt nénit mond, akkor abból, nagy röhögés származna. Gizella pedig bosszús lenne. A pillanatnyi szünetben minden szem felé szegeződött, ezért így folytatta mondandóját. …tulajdonosnőnek, az irántam való megtisztelő bizalmát, és figyelmességét. Nem semmi dumája van a kiscsajnak, állapította meg magában Diják, - de hangosan ennyit mondott: no, bravó. Összeütögette a tenyerét, de meglátva Gizella tekintetét azonnal abbahagyta. Arra gondolt: nocsak, nocsak. A kis idegen Gizella védelmét élvezi. Nagyon oda kell figyelni. Az ilyen meggondolatlan cselekedetből nagyon rosszul lehet kijönni. Ha-már gondolkodott tovább fűzte magában, és hozzátette: másmilyen meggondolatlanságból is rosszul lehet kijönni. Óvatosan, úgy feltűnés nélkül mustrálgatta Cintiát. A látvány alapján, azt a következtetést vonta le, hogy a kicsi hölgy középiskolás. Adódott egyből a kérdés, - de, miért nincs akkor iskolában? Adódott a második kérdés, - mit foglalkozok ennyit ezzel a kis tyúkkal? Zavarodottan tekintett Gizikére. Úr Isten, - ha Gizella kiszúrta mire gondoltam, akkor végem.   Megnyugodva tapasztalta, hogy Gizike perpillanat nem a gondolatolvasással foglalkozik, hanem kellemes mosoly kíséretében Cintikét oktatta valamire. Az ivóban mindenki jókedvű. Mi több, némelyek vigyori ábrázattal bele-bele kortyolgatnak az italukba. Ez mán nem igaz, állapította meg a Diják. Mikről volt itt szó? A legjobb részekről lemaradtam. Cincin bájos mosollyal fordult Diják felé. Miért olyan szomorú Diják bácsi? Tán nem, jutott dinnyefőd? Erre hatalmas nevetés tört ki. No, ’szen. A Diják, meg a földművelés.    -.appa.

Érdekes dógok történnek. Valami módon a levél második bekezdése nálam nem jelent meg. Valahol elkódorgott a levél, mert ma jött meg. Igazad van? Ezt a trágárságot nem éneklik. Írják. (Töprengtem, és igazad van. A trágárság akkor is trágárság, ha angyalok éneklik). Valamikor a kimondott szónak is volt becsülete. Mára, az írottnak, a nyomtatottnak sincs. Valamikor volt a vének tanácsa, akiknek számított a szava. Valami ilyesmit küld ránk az Eu. Bár nem bízom én, azoknak a fedhetetlenségében. Most idehaza megmosolyogják az öregeket. Szépítettem a dolgon. Nem megmosolyogják. Gyepagyú vén marháknak tartják Őket, akik akadékoskodnak. Egyszerű, harcos fiataljaink szerint a képlet. Az ősök tévedtek. Lehet ezzel egyetérteni, vagy elhúzni a jó büdös francba. Övék a jövő. Lehengerelnek, és megaláznak. Közben jót tesznek (meg jót esznek). Megbecsülik a nyugdíjasokat. Segítik a csalásokat. Családokat akartam írni, csak túl közel van az "S" a "D"-hez. És nem is igaz. Több szempontból sem, mert tényleg csalásokat akartam írni. Meg azért sem, mert ezt nem támogatják. Csinálják. Szóval nem kell rinyálni. Minden király. Ha, már király. Istvánról jut eszembe. Azt mondom, mint minden egyéb, természetesen a nyelv is változik. Nem biztos, hogy szent Istvánt megértettük volna. De az más, Ő se értett volna meg. Amúgy is lefejeztetett volna viselkedésünk miatt. Gondolj bele, azért ma, csak békésebb korban vagyunk. Ha-már szentről esett szó. Azt gondolom, hogy sokszor módosítgatták, a szent iratokat. Itt van most is ugye, Ferenc pápa átírja a Mi atyánk-ot. Az én református bibliámban, több helyen olvasható lábjegyzetben, hogy az eredeti írásokban nem található. Többször megállapítottam magamban, minél többször olvasom a bibliát, annál több elgondolkodtató dolgot találok. És akkor az Újszövetségről még nem is beszéltem. Az mindenképpen azt a célt szolgálta, hogy a vallás terjeszkedni kezdjen. A zsidó is olyan vallás volt, amibe születni kellett. A kívánt terjeszkedés, a tanítványok által meg is történt, de egyúttal a zsidó vallás megszűnt. Amit úgy értek, hogy mégsem az terjedt, hanem a mai értelemben vett kereszténység. A keletieknél is van, ami ugye nem terjedhet, hisz oda kell születni. Azt nem lehet felvenni. A zsidóknál is voltak különböző családok, amiknek megvoltak a maguk tevékenységei. A papok is külön rendben voltak. Ők nem kasztnak hívták. Való igaz, a keleti vallásokról nem sok mindent tudunk. Azért az érdekes, hogy özönvíz, vagy valami olyasmi legendájuk Nekik is volt. Ez a nagy víz, valami miatt fenn maradt. Még a dél amerikai indiánoknak is volt. Legalábbis olvastam ilyet. -.appa. 

Szóval, azt mondotta ott az előadáson a csillagász ember, hogy a galaxisok is keringenek egy központ körül, mint ahogyan a bolygók a nap körül. Ezért lehet ennyi kerge ember. Ezt már én mondottam. A csillagász nem mondott ilyet, de még csak utalást sem tett ilyesmire. Nos, a dolog érdekessége az, hogy ez a Vera Rubin nevű asszonka méregetett, de nem ám úgy, ahogy az asszonyok méregetnek (szúrós szemmel), hanem tudományosan. Annak analógiájára, ahogy a napunk körül keringő bolygókat méregették és kiderült, hogy a naptól távolodva lassul a keringési idő. Szépen rajzolt belőle Verocska egy görbét, ami egyenes lett. Ebből derült ki, hogy a galaxisok a központjuk körül egyenletes sebességgel keringenek. Azt hiszem a múltkoriban olvastam, hogy összement két galaxis (több mint 1 milliárd éve) és ennek hatása olyan volt, hogy sikerült mérni a gravitációs hullámot. Tehát galaxisok ütközhetnek. Na-most, nem akarok én különösebben értetlennek látszani. Annál értetlenebbnek, mint amilyan vagyok biztos, hogy nem, de valamit nem értek. Már mondom is. Mégis hogyan ütközhettek össze, ha nagysebességgel távolodnak egymástól? Úgy gondolom, legyen ez a csillagászok, és a fizikusok problémája. Jól látod, hogy gondolataim alapján az örök kételkedők családjába tartozom. Értem én, amit mondasz, hogy a fizika matematikával leírható, az állandóknak ehhez semmi köze. Azzal is egyet értek, hogy a bolygók sebessége nem egyforma, a naprendszerünkön belül sem. Azzal is egyet értek, hogy a világról való nézeteinkben sok mindenben nem egyezünk. Ezért elnézésedet kérem, bizonyára pontatlanul fogalmaztam. Tehát a naprendszer bolygói különböző sebességgel keringenek. A Galaxis naprendszerei, viszont egy sebességgel keringenek a központjuk körül. Vélem, az ottani naprendszerek bolygói, szintén különböző sebességgel keringenek a napjuk körül. Azt elfogadom, hogy matematikailag leírhatók a dolgok. Valójában, azért csak kételkedem. Ebből kifolyólag, azt nem fogadom el, hogy úgy is van, ahogy leírták. Utána számolni nem tudok. Nem is akarok, de nekem gyanús. Megmondom Neked, hogy nekem minden állandó, és koefficiens, stb. gyanús. Einstein tévedésnek tartotta, hogy bevezette a kozmológiai állandót. Azóta bebizonyították, hogy az biza kellett. Ebben azt tartom érdekesnek, hogy volt egy időszak, amikor mindenféle állandókat vezettek be. A mai fizika egész jól el van anélkül, hogy mostanság is bevezetnének ilyeneket. Feynmant Einstein támadta elmélete miatt, de azt elismerte, hogy matematikája roppant precíz. Azóta, azt is mondják Feynamannak igaza volt. Valójában nem csak abban kételkedem, amit mondanak. Abban is, amit kiszámolnak, de ezt már említettem. Ez persze az én bajom. -.appa.

Köszönettel olvastam részletes elemzésed. Erre mit írhatok Neked? Elővettem, egy régi bölcseleted. Azt gondolom, meg kellene fogadnunk intelmeid. Mármint az egész emberiségnek. Nem akarlak elkeseríteni. Az emberiség nem olvassa az intelmeid. Nyílván, ezt Te magad is tudod. De, azt is gondolom, az emberiség nem ebbe az irányba tart, amit Te követendő útként megjelölsz. Azt is mondhatom, vizionálsz. Még azt is gondolom, a megváltás, eléggé zűrös dolog. Ha, végig gondoljuk. Az Atya beáldozta ugyan Jézust, de be kell látnunk, igazából nem sikerült a megváltás. Miért mondom ezt? A tanítványok, mindenfelé azt hirdették: visszajön, még ezen emberöltő alatt. És mi történt? Eltelt az óta ezer emberöltő, és nem jött vissza. Komolyan mondom, az emberiségnek bármikor jól jönne, egy kis megváltás. Az emberek nem okulnak semmiből. Továbbra is élik bűnös életüket. Kifosztva a természetet. Aljas módon hirdetik a környezet védelmet. A tudatos ezt, meg a tudatos azt. Minden tudatos már. Ha, engem kérdezel, ez igaz. Tudatos hazugság. Mindeközben a megnövekedett technikai tudást arra használják, hogy minden pénzt kihúzzanak a nép zsebéből. Egyre rosszabb termékek kerülnek piacra, egyre drágábban. A műszaki cikkek, amik tartós fogyasztási cikkek lennének, - autók, mosógépek, kazánok - úgy vannak megkonstruálva, hogy mihamarabb romoljanak el. Hirdetik ugyan a garanciát, de gyakorlatilag semmire sincs. Mondok egy példát. A társasházunk kazánjára is, - amire tíz év garancia volt - egyből azt mondták. Jaj, a hiba észlelésekor azonnal le kellett volna állítani. Így, garanciavesztő. Na persze. Maradt volna 34 család, fűtés, meg meleg víz nélkül, mikor a kazán, kis vízutántöltéssel vidáman ment, tette a dolgát. A minap hallottam. Persze a magyar ember olyan marha, hogy 15-20 évre vesz autót. Érted? Mintha Te lennél a hibás abban, hogy - tré dolgokat gyártanak, - csóró vagy, és nincs pénzed. Pedig az első Ford, a híres T modell, még úgy készült, hogy jó legyen. Megbízható legyen. Könnyen javítható. Most olyan szerszámokat, kulcsokat konstruálnak a mérnök emberek, hogy normál szerszámmal, ne lehessen az autót javítani. Vidd a kocsit szakszervízbe. Ami drága, hiszen a csoda kulcsok sokba kerülnek. Az is egy aljasság, hogy az alkatrészeket úgy gyártják, hogy egy bizonyos kilométer után romoljon el. Arról, már ne is beszéljek, hogy vehetsz gyári alkatrészt hozzá, ami igencsak drága. De emellett, a gyári után gyártott már sokkal silányabb, mint ami eredetileg volt benne. Így aztán a kis pénzecskédet, az autójavításba nyomod. Vehetnél újat. Akkor meg a hiteltörlesztéssel a bankárokat hizlalod.  -.appa.

Gratulálok Márk, szépen összeraktad versedet. Megfűszerezted fantáziával. Azt tanácsolom, hogy mielőtt kiengednéd kezeid közül, még simogasd kicsit. Tedd egyértelművé a dolgokat. Vegyünk egy példát.

"Evezem kis csónakom az éj alkonyán,

Majd ajkáról varázslatos csókot dob rám.

Tavaszom hírnöke, kicsiny kis tulipánt,

Nálad nem tekintek szebbnek tündért, se pánt."

Ebben a megfogalmazásban, kis csónakod dob csókot! Vélem a kicsiny tulipánt tette, és nem a csónak. A szerkesztés miatt, virágodra a 4. sor vonatkozik. Te, könnyű helyzetben vagy. Te írtad, tudod mit akartál. Úgy kell azonban megírni, hogy mindenki számára egyértelmű legyen. Vannak trükkök, amikor költők talányt hagynak a versben. Ilyenkor, az írásjelekkel szoktak manipulálni. Nagy szerepe van az írásjeleknek. Egészen más értelmet nyer egy strófa, attól, hogy vesszőt-, vagy pontot teszel a sorvégére. Az sem mindegy hová teszed az írásjelet, egy mondaton belül. Ezekkel a jelekkel, sok minden megváltoztatható a jelentésben. Ne higgy sose az első benyomásodnak, hogy de jó lett, amit írtam. Az alkotás állapotában, hagyja magát az ember elbűvölni saját maga által. Ha, második olvasatra, Te sem látod tökéletesnek, akkor pihentesd. Aztán később, mikor előveszed, akkor már nem lesz annyira közeli az élmény, amit megírtál. Nem fogod Te sem annyira élénken átélni.  Helyenként, talán érteni sem. Visszaidézve azonban a történéseket, pontosítani tudod majd. A múltkoriban írta nekem, egy Poetos hölgy társunk. Este feltett egy verset. Hajnalban felébredt, és levette. Úgy gondolta nincs kész. Túl, erőltetett. Én is vettem le verset. A megjelenés után. A moderátor úgy átrakta az írásjeleket, hogy más lett az értelme. Jó volt úgyis, de azt nem én írtam. Remélem, ezzel a levéllel nem értem el, hogy eggyel nőtt, az ellenségeim száma. Igazándiból, itt a Poeton nem lehet tudni, hogyan reagálnak az emberek. Többen letiltottak. Volt, aki kifejtette, a művészek érzékenyek, és ne lepődjek meg a heves reakciójukon. Ezért aztán ebbe simul bele a társaság. Ömlengés, vivátozás, stb. Ami csak fokozza azt az érzést, amit írtam. Annyian dicsérik, hogy annak hatására elhiszed, ez tényleg szuper lehet. Az ember nagyon elégedett tud lenni magával. Nekem nincsenek költői ambícióim. Irkálok ezt, azt. Keserves szórakozás ez. A leírt szónak nagyobb ereje van, mint a kimondottnak. A bíróság is bizonyítéknak fogadja el. :) Nehezíti a dolgot, hogy a szinonimák jelentésükben ugyan egyformák, de azért van nüansznyi különbség. No, sikerült annyi mindent rád zúdítanom, hogy ez ijesztő lehet. Nem untatlak tovább. Szép napot.  -.appa.