Olvastam, hogy az Istenek lehozták az embert a Földre. Mi a fene? – ötlött fel bennem. Akkor ezek szerint a Föld olyan börtönbolygó lehetett, mint szigetként volt Ausztrália. Az is eszembe jutott, - mi van akkor a paradicsommal? Ámítás lenne az egész? Az embernek a Föld a végzete. Mi is a végzet? Azt olvastam a végzet, nem mindenkinek adatik meg. Ezt csak különleges személyek érhetik meg. Kik lehetnek ezek? Na, ezen meglepődtem. Lehet akárki, aki nagy emberi tetteket hajtott végre, vagy nagy értékeket hozott létre. Ezen vajon, mit kell érteni? Felmerült bennem, - ki értékeli ezeket? Sajnálom, ez nem elég. Kicsit nagyobbnak kellett volna lennie tettednek. Hát pár forinttal nagyobb értékre gondoltam. Ez így kevés. Na, akik megfelelnek, a nem tudjuk milyen feltételeknek. Végül is tudjuk a feltételeket, mert kettőt megtudtunk, csak a mértékét nem ismerjük. Na-szóval, akik megfelelnek a valamilyen feltételeknek, hát Őket éri a végzet. A többiekkel mi van? – kérdeztem. Meg is kaptam a választ. Ők maximum szomorú véget érnek. Vigasztalásul, azért azt megállapíthatjuk, a vég ebben is benne van. Az ember egyszer-csak megérzi, és megérti a létezés bizonytalanságát. Ennek eredményeként megérti, hogy minden elmúlik, minden véget ér. A világon minden kezdődik, fejlődik, majd a megsemmisülésbe zuhan. Azt gondolom, véges a természet is, amiben élünk. Az a hozzáállás, hogy mindenbe beleavatkozunk, mert Mi majd megmentjük, nem vezet sehová. Nem látjuk át a természetet, annak folyamatait. Egy picinyke részt látunk, amelyről azt hisszük az, az egész. Holott az, csak egy részegység, aminek nem látjuk tisztán a szerepét. Be kellene látnunk, hogy ami velünk történik az életünk során, azt sokszor értelmetlennek, és megmagyarázhatatlannak véljük. Hogy érthetnénk meg akkor? – az egész világot. A világban vannak törvényszerűségek, amik kimutathatóak, legalábbis, most minden jel arra mutat. Azt gondoljuk racionális magyarázat van mindennek. Ez nyilván ellentéte a véletlenekben való hitnek, de mégis azt gondolom, ezzel járunk közelebb az igazsághoz. Lehet, hogy random dobálja a gép számunkra a történéseket, (de akkor is, valami algoritmus, csak irányítja). Tudod, azt gondolom, hogy a dogok nagymértékben összefüggenek. Jó, én is tudom, ezt Hegel hamarabb mondta. (Könnyen megtehette, hamarabb született, mint én). Minden hatásnak van ellenhatása is. Azt gondolom nincsenek tisztán jó, és tisztán rossz dolgok. Mindig kialakul valami. Egy időben, a dolgok átalakulás alatt is vannak. A történések nem fejeződnek be. Azt hihetjük. Kész, ennyi vége. De, nem így van. Az elindított dolog halad tovább. Hasonlatosan a világegyetemhez. Gyorsulva tágul. Minket már elhagyott, de hatásai tova száguldanak. Egyre nagyobb gyűrűkben hullámzik, és terjed tovább.  -.appa.