appasztorik

Akarmi, mint egy szatócs bót

Levél Gizinek (92)

2019. június 07. 05:30 - appasztorik

No, hát szép reggelt kívánok. Az jutott eszembe, hogy a múltkori levelet megírhattam volna novelkának is. Igaz levelet nem szoktak, abban a stílusban írni. Egy részével, bánatomban mégis megteszem. Ezt fogadd úgy, mintha a múltkori levélnek egy utóirata lenne.

mert,

most meg sajnálkozhatom rajta - ezt az egészet - ami itt van e felett - megírhattam volna okhatározói mellékmondatban - hát így jártam - későbánat ebgondolat - ez jutott eszembe - fogalmam nincs mit jelent - de jól hangzik - nem hinném hogy kutyák bánkódnának - ha mégis az legyen az ő gondjuk - vagy a gazdájuké – vagy akárkié—mondjuk az állatvédőké

Tudod, azért sem izgat különösebben, hogy a költőnő azt írta ne is lásson, mert a prédikátorral értek egyet. Hiábavalóság minden az ég alatt. Hozzá szoktam tenni, - (mivel én hiszek. Na, nem pont azokban, amikben Zorán hisz a dalában, de az empíriában igen) - meg a víz alatt is. Mindeközben elkalandoztam. A lényeg tetszik a gondolkodásod, és sok mindennel egyet értek veled. De, azt látnunk kell. Ezeket, amiket értékként felsoroltál, manapság nem tartják értéknek. Békétlenség kell. Ellenség, akit legyőzünk. Nem elírás. Nem legyőzhetünk. Az olyan zsenánt lenne. Feltételes módban győzni. Még valami idióta azt hiheti, hogy nem bízunk a győzelemben. Hogy jönne az ki? Konkrétan legyőzzük. Mi vagyunk mindenki felett. Azt gondolom, abban nagyon igazad van. Fontos összhangban lenni a természettel. Szépen is hangzik. „Összhangban lenni a természettel”. Valóban erre kellene törekednie az embereknek. Talán akkor megtalálnánk magunkban is a harmóniát. Tudom, hogy fiatalabb vagy, mint én, de mindenkinek lehetnek olyan napjai, hogy nincs kedve semmihez. Erre mondják, hogy megfárad az ember. (nem abban az értelemben, ahogy a bibilia használja a szót). Jut eszembe. Valami temetésen voltunk. Utána Balázska azt mondja Zsuzsának. Vigyázz magadra Zsuzsi mama. Ne dolgozz sokat, meg ne fáradj. Sokszor jól esik azt csinálni, amihez éppen kedve van az embernek. De, az sincs mindig (mármint kedve). Egyébként meg tetszenek a felvetéseid, a meditációval kapcsolatban. Csakhogy, Mi. Itt, a bűnnel telített Európában nem tudunk meditálni. Mondjuk meg, hogy nem is akarunk. Hát a' hiányozna még, hogy ne lehessen lopni, csalni, másokat becsapni, megnyomorítani. Aztán meg, nem is érünk rá, ilyen Keleti marhaságokra. Robotolni kell, hogy a gazdagok, még gazdagabbak legyenek. Egyéként meg. Legyen, ahogy mondád. Töprengjünk. Én is maradi vagyok. Szívesen töprengek régi dolgokon, amikről tudom, hogy felesleges. Ezek a mai népek lendületesebbek. Túllépnek dolgokon. Meg egymáson is. (Nemcsak az öregeken). Sokszor azt gondolom, ez nem jó. Megszűnnek az emberi kapcsolatok. Minden kütyükön keresztül történik. Erről is azt gondolom, hogy nem jó. Nem lehet megbeszélni a dolgokat. Nem látod, hogyan reagál az illető. Le lehet koptatni, megalázni. Tovább lehet lépni. E kor kidob mindent, ami értéktelen. Idesorolták az embert is. Most mond meg Gizi. Érdemes ilyeneken töprengeni?   -.appa.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://appasztorik.blog.hu/api/trackback/id/tr2814882634

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása