Olvasom, de az is lehet hallottam a minap: a fiatalok azért élnek stresszben, mert hatalmas mennyiségű az információ, ami érkezik a különböző eszközökön keresztül. Attól félnek, lemaradnak valamiről. Ezért van az, hogy éjjel, nappal az okos telefon van a kezükben. Abból folyton folyvást jön a friss információ. Részemről, mint vénember ezt az információ áradatot szennyáradatnak tekintem. Őszintén. Miért érdekelne engem a celeb világ híre? Olyasmi ez, mint mikor árad a Tisza, és hozza a rengeteg petpalackot, Ukrajnából, Romániából és ne feledjük a saját szemetünket sem. El kellene távolítani az életünkből a sok szemetet, de csak kísérletek vannak rá. Kétségtelen, a mindenféle hírek remekül terelik el a figyelmet a napi gondokról. Az válik napi gonddá, amit a hatalom odaemel. Az is ügyes, hogy pici gyermekkorban rászoktatják az emberpalántákat a telefon használatára. Kialakítva bennük a függőséget. Az anyukák, apukák zohorálnak néha: tedd le a telefont! Ne lógj állandóan a számítógépen! Nincs ennek különösebb eredménye, hiszen nem érnek rá ellenőrizni a csemetét. Ők is a különböző kütyük rabságában élnek. A szülők körében elterjesztik: úgy vagyok én biztos, ha van nála egy telefon, - fel tudom hívni, vagy Ő felhív. Applikációk vannak, amik követik a gyermeket, pontosabban a telefonját. Azt ugye tudjuk, az elektromágneses sugárzás káros az egészségre. Nyolc éves kor alatt a csontok nem elég vastagak, ezért a sugárzás könnyebben eléri az agyat. Igaz, a Földet mindig is érte elektromágneses sugárzás, aminek hatására változott a növényzet, az állatok és természetesen az ember is. Ez, az evolúció. Isten okosan találta ki, hogy legyen világosság. Ezzel megindította az elektromágneses sugárzást. Tehát nincs ezzel különösebb probléma. A sugárzás nem biztos, hogy a gyermekben okoz megbetegedést. Valószínűbb, majd az utódoknál jelentkezik. Megnyugtató viszont, hogy nagy valószínűséggel mutálódik az ember. Létre jön egy olyan módosulat, ami jobban bírja a sugárzást. Az Ő leszármazottaik népesítik majd be a Földet. Tehát a gyerekek szeretik az okos telefont, a morfogenetikus mező miatt, attól a pillanattól kezdve, hogy meg tudja fogni, már tudja kezelni. A szülő hagyja. Olyan jól eljátszik vele. Őt sem zavarja a gyerek abban, hogy szintén valami kütyüvel foglalkozzon. Rámordul néha, hogy már megint a telefon, de túlteszi magát, mert Ő is függő, és szintén azzal foglalatoskodik. Nem akar lemaradni semmiről. Ő legyen az első, aki megosztja a hírt. Mint említettem, mikor nagyobb a gyerek, a szülő azzal nyugtatja magát, biztosabb az, ha van Nála telefon. A fogyasztói társadalomnak is jó, hiszen nagy mennyiségben fogy a telefon. Azért 2-3 éve le kell cserélni. Van már mindenből okos (tévé, karóra, mosógép), csak az ember maradt ostoba.  -.appa. 

Mégis milyen jogaik vannak a bűnözőknek? Ócska poén lenne? - mentelmi. Most kisebb kaliberű bűnözőkről lesz szó, nem azokról, akik a világpolitikát irányítják. Támadják a miniszterelnök urat. Azt mondta, és szerintem joggal, hogy igazságtalan a bűnözőknek kifizetendő pénz, ahol az a helyzet állt elő, hogy arra hivatkoznak, hogy a fogvatartás körülményei nem megfelelőek. Ilyenkor valóban, a Nemzetközi Bíróság, meg ki tudja, miféle jogvédőszervezetek kisajtolják a BVI-ből, végül is a magyar államból, hogy milliókat fizessenek, a bűnözőknek. Ezeket a milliókat valóban a magyar államtól, közpénzből veszik el. Hova jutunk így? – kérdezte a miniszterelnök úr. Azt gondolom a felvetés jogos. Mondhatjátok persze, amennyiben a körülmények olyanok akkor tényleg jogos, és fizessen az állam. Mik ezek a körülmények. Itt a környékünkön a tetű. A meghatározott időnként megtörténnek az irtások. Jegyzem meg nem kicsi pénzbe kerül, de tetű mégis van. Honnan van? Oda viszik. Ez ilyen egyszerű. Az elítéltet látogatás esetén odaviszik, ahol a rokonságnak közel van a börtön, ahol látogathatja. Ehhez elviszik egy helyre. Ott alszik. Onnan elviszik oda, ahol az Ő rokonsága meglátogatja. Ott alszik. Onnan visszaviszik egy helyre. Ott alszik. Onnan a fogvatartási helyére. Utazgatás közben fogdos tetűt, amit gyufás skatulyában elvisz magával. Ott aztán szabadon engedi. (Én még azt is feltételezem, hogy a rokonok is visznek ajándék tetűt). Mikor jól megcsipkedték panaszt tesz.  Persze ehhez olyan fogvatartott kell, aki meg tudja fizetni a védőjét azért, hogy megindítsák a kártérítési eljárást. Nem tudom, mennyi jut ebből a megítélt több millióból az elítélt személynek, de bizonyára jókora kupacot rakat belőle magának is, az ügyvéd úr. Mire jók még ezek az utazgatások? Addig nem kell dolgoznia. Amondó vagyok, ne irigyeljük azért Őket. Mindenkinek van joga? Nincs! Kiknek nincsenek jogaik? Ott vannak például a hajléktalanok. Az Ő börtönbe zárásuk nem ütközik az Alaptörvénybe, ugyanis Ők az utcán élnek. Az Alkotmány Bírók, azt a nagyon bölcs megállapítást tették, hogy az Alaptörvény értékrendje szerint a nincstelenségre, a hajléktalanságra senkinek sincs joga Magyarországon. Hogy miért? Nagyon egyszerű oka van ennek. A hajléktalanság, a nincstelenség egy olyan állapot, ami nem az emberi méltósághoz való jog része. Ezzel az alkotmánybírák úgy döntöttek, a hajléktalanság büntetése nem alkotmányellenes, amiből következik, hogy az utcán élés büntethető.  Nekik is segítenének a jogvédők. Úgy értelmezték az alkotmánybírák határozatát, hogy: a nincstelenség választott életforma, és nem a teljes társadalmi kirekesztettség állapota. Ne féltsétek az Alkotmány Bírókat. Azt mondták, hogy „éppen az okozna sérelmet, ha az egyént az állam magára hagyná anélkül, hogy gondoskodna róla, mivel az emberi méltósághoz való jogot súlyosan sérti az embernek, az emberi társadalomból való kiszorulása”. És milyen igazuk van. Jobb Őket börtönbe zárni. Ott aztán, kulturált körülmények között és formában gondoskodik róluk az állam. Van könyvtár, kápolna, élelem. Hát mi kell még?  -.appa.

Nagyon jól tudjuk ugye, hogy mindenféle jogok járnak az embereknek, Erre mondta az én, vót kollégám - Kuik Bandi Isten nyugosztalja – minden embernek jár két jog. Az egyik a há jog, a másik a tá jog. Ha, nem is ennek a két jognak a biztosítására, de minden egyébre létrejönnek alapítványok. Lássátok be, jó dolog. Hasznos dolog az ilyesmi. Megalakulnak. Mondanak jó és hangzatos dolgokat. Felhívják magukra a figyelmet. Szedik be a pénzt. Abból bizonyára adogatnak valakiknek. Ha, jól csinálják, akkor abból pár ember élete végéig jól meg él, hiszen a működési költséget, azt joggal levonják a bejött összegekből. Senki sem kívánhatja el ingyen, hogy emberek a drága idejüket áldozzák fel a közjóért, a vadkapitalizmus közepette.  Valamelyik nap a Három Királyfi, Három Királylány Mozgalom mozgatta a levegőt maga körül, ahogy hallottam. Elmúltak 11 évesek. Nem nagyon mélyedtem el a tevékenységükben. Alapítvány ez is végeredményben (helyenként így is határozzák meg magukat).  Azt mondják: „Az alapcélunk továbbra is az, hogy szülessenek meg a kívánt, tervezett gyerekek, ezen felül fontos számunkra, hogy mindenki, aki családban gondolkodik, családban él, boldoguljon az életében, minőségi kapcsolatokban gazdagodjon, ugyanakkor tartalmas közösségi életet is éljen.” „Köszönjük, ha hírül adod felületeden!” Hát én közreadtam. Azt nem értem teljesen, - ki tervezte a gyermekeket? A kormány? Azt sem értem teljesen. Aki nem családban gondolkodik, akkor az ne boldoguljon az életben. Egyébként, részemről örülök, hogy vannak alapítványok, akik felvállalnak olyan szerepeket, ami az állam dolga volna. Belátom, én azt is, a külhoni magyaroknak is kell stadiont építeni, tehát az itthoni dógokat bízhatják másokra is. Szóval védik mindenkinek a jogait. Ki ellen? Az állam ellen? Olvasom azt is, hogy az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány pert indított. A Magyarországon elterjedt, kirekesztő gyakorlat ellen. Ez, mint megtudtam, megfosztja a roma gyerekeket, az azonos színvonalú oktatástól. Nem tudom hol élnek ezek az alapítók, de biztos nem itt a sötét Szabolcsban. Ki kellene menniük az íróasztal mögül, a valós életbe. Nem az a való világ, ami a tévében megy, és nem is az Éjjel Nappal Budapest. Az oktatásnak, vagy mondjam azt, a nevelésnek el kellene kezdődnie a családban. El is kezdődik, de más kulturális alapról. Mikor kockázat elemzést végeztem a Cigány Közösségi Házban, kérdem Margitkától: miért nem rakjátok a számítógépeket meg a monitorokat az asztalra? – játszanának vele a gyerekek. Egymásra raktátok a fal mellett, a gépeket, monitorokat. még valamelyik gyerekre ráesik. Azt mondja erre Margitka: nem jó az egyik se Gyula. Előtte a helyi-, a megyei lapban, megjelent, hogy milyen sok számítógépet kaptak a gyerekek (egy működött, amit fényképeztek). Kis koruktól megszokják a számítógép kezelést. (Ennyit a segítésükről). Mondtam a polgármesternek, hogy tüntessék el valahová, amíg balesetet nem okoz. (Nem lehet, ott van leltárba véve). Itt jegyzem meg. Az Önkormányzat is kapott akkoriban (ócska) gépeket, valami „nyugati selejtezésből”. Nem emlékszem pontosan, de svéd, vagy dán nyelvű program volt rajtuk. Az akkori szabályozás szerint magyar nyelvűnek kellett volna lennie. A nyelvről jut eszembe. Az egyetemek a magyar szakra felvett tanulóknak, magyar nyelvből, értsd alatta helyesírásból felzárkóztató előadásokat tart. Úgy bizony. Amit nem tanultak meg a világszínvonalon működő középiskolákban, azt most bepótoltatják velük. Vagy kimaradnak az egyetemről. Mondhatni sivár a helyzet, de ne fessük a tudatlanságot a felsőoktatási intézmények falára. A végén még azt mondja a miniszterelnök úr: amíg minden főiskola-, egyetem termei, folyosói nincsenek kifestve, semmire sem kapnak pénzt. -.appa.

Szilveszter éjjelén arról kaptam értesítést a Poet rendszerén keresztül, hogy: „Véget ért a 2019-es év, és ebből az apropóból szeretnénk néhány érdekes statisztikai adattal meglepni téged”. Hát igazából nem lepődtem meg. Az utóbbi években küldtek, úgy hogy vártam. Igaz, máskor nem néztem rá az oldalra kevéssel éjfél után. Most igen, és le is mentettem. A költők létszámát, csak másnap délelőtt néztem meg: 16 982 fő. Most 12.-én 15 órakor 17 029 fő. Ebből láthatjátok, szaporodnak a költők, nem kis mértékben. 2019-ben egy-egy szerzőnek átlagosan 7 verse jelent meg a www.poet.hu cím alatt. Gyorsan megszoroztam a két számot. Aztán gépen is, mert nem akartam hinni a saccolt eredménynek.  Pedig az 118874 vers. Ez olyan sok, hogy ennyi versből, a versre éhes népeket is jól tudnánk lakatni. Azt írják, tőlem 58 verset publikáltak az év során, ami jóval meghaladja az átlagot. Meg is szégyenlettem magam, és megfogadtam, havi egy írást teszek fel. Akkor is majdnem duplája lesz az idei átlagnak. Így meg főleg, hogy a decemberben feltett, és a szilveszteri soron kívüli írásom is januárban jelent meg. Na, még azt is megfogadtam, hogy soron kívülit nem rakok fel. Pedig –’18-ban is, és –’19-ben is azok voltak a sikeresek. Úgy képzeljétek el, hogy 9 plusz, figyelőm lett. Elértem a 105 főt.  Írásaim megjelenését tekintve nagyjából 6.3 naponta került fel tőlem valami a Poetre. Meg is dicsértek: „Igazán termékeny vagy, csak így tovább! :)” Az imént olvashattátok, hogy csökkentek a beküldések számán. Ennyi írásra nem igen van igény. Bár kitudja? Olykor bóklásztam a friss írások között. Találtam egy kislányt. Két figyelője volt. Megnéztem régebbi írásait. Meglepődtem, ezrek olvassák verseit. A legolvasottabb versét közel 14 ezren. Ehhez képest sehol sem vagyok. A 2019-ben publikált verseimet összesen 8589 alkalommal tekintették meg a látogatók. Ezzel az év legolvasottabb szerzőinek felső 5%-ába tartozom. Ami azt jelenti, belül vagyok a 851 költőn. „Ez nagyon jó teljesítmény, gratulálunk!”- mondják Ők. Ez főleg azért jó teljesítmény, mert nem is vagyok költő.  Saújhely című versem volt a legnézettebb 478 megjelenéssel (egy-egy alkotást átlagosan 187-en szoktak megtekinteni). Az enyémeket többnyire 100 alatt nézegetik. Az olvasók által kedvencnek jelölést 1331 alkalommal kaptam. A Vallomásféleség című versem volt a legnépszerűbb 31 kedvencnek jelöléssel. Ami meglepett. Ezzel az idén publikált művek több mint felénél sikeresebb voltam! „Idén a régebbi verseid is gyarapodtak 1337 kedvencnek jelöléssel, ami azt jelenti, hogy az olvasóknak annyira tetszenek a műveid, hogy a korábbiakhoz is visszajárnak elolvasni őket. Ez az igazi siker! :)” Az év során 2599 hozzászólás történt az írásaimnál. „E tekintetben is Vallomásféleség című versed vitte a pálmát 62 hozzászólással.” Egyébként valóban azt figyeltem meg, hogy az olvasóknak cirka egyharmada ír valamit. Amit én meg is értek. Benne van a nevükbe, hogy olvasó. Na, ezek után értitek, miért csökkentem az irkálást. A csúcson kell abbahagyni. Mind e siker mellett egy adalék. A Poet tavaly is adott ki antológiát. Öt verssel lehetett pályázni. Pályáztam. Egyiket sem találták közlésre alkalmasnak.   -.appa.

mert,

egyszer csak eljött az a pillanat mikor rájöttem a feleségem nem vállalható tovább―vagyis válhatóvá vált―könnyű ezt megállapítani―nem abban az értelemben hogy ezt meg ezt csinálta―kész ennyi―ebből a szempontból nem is tudom mikor áll elő egy ijen hejzet―hisz fokozatosan eszkalálódik mindég történik valami―valahogy immunissá válik az ember a dolgokra ―szóval nem könnyű―abban az értelemben sem hogy mégis mi a fenét kell csinájjak―haggyam ott―oké―de hová menjek―arról nem beszélve negyvenegy évig éltünk együtt―két gyerek meg egy unoka―egyszer csak túlcsordul a pohár―hogy mik―kérdi―hát hogy ojan kövérré vált―nem is―negyven éves kora felett a legtöbb nő kövérré válik―igazából az sem hogy többféle betegsége volt―szóval sok minden összejön―elmondom én azt is ami tényleg nagyon idegesített―piszkosul tudta játszani az úrinőt ―ijenkor affektált―tette vette magát―dehogy―nem jártunk sehovasem ―nem álltunk úgy anyagilag pedig rengeteget dolgoztam―elfojt a pénz a keze közül―csinálni nem csinált semmit pedig volt egy jó kis kertünk amiben megtermett minden amire szükségünk volt―azt mondta mindig ő nőből van―ő nem kertész―a mezőgazdaság a férfiak dolga―na maszek munkát így sokat vállaltam de ettől a kertet nagyon rendbe tartottam―erre nagyon büszke volt―mindég dicsekedett ha jött hozzánk valaki―ritkán jött hiszen én rendre dolgoztam valahol―avval is dicsekedett hogy mi nem iszunk―csak alkoholmentes sör van―jól gondolja―egyre többször fordult elő mire estére hazaértem ittas volt―ez egyre gyakrabban és egyre nagyobb mértékben―én güriztem―ő meg a kisboltból hordta a félliteres pálinkákat―ott feküdt részegen kinyúlva az ágyon―többször mondta haggyál itt bazd meg―jól elleszek én itt―állást kerestem és elköltöztem

mert,

mindenki a saját szerencséjének kovácsa―ami persze nem igaz―de lehet terjeszteni ijen hüjeségeket―miért is ne―hát oké―rendben van kovács bácsi―maga komojan hiszi hogy a saját szerencséjének a kovácsa―na de én mit csinájjak―én pap vagyok―mondjam én is mint maga analógiájára ―hogy a saját életemnek vagyok a papja―mondok inkább kegyednek valami közmondás félét―jót ett hejébe jót várj―gondolom nem ezt várta ―azt hiszem katonakoromban hallottam ezt a szót―hogy hogy mejiket ―ezt hogy ett―de mán nem tudom mejik megyéből származott az illető elvtárs―láttya bátyuska―erre jól emlékszik―akkor még mind elvtársak voltunk―aztán meg vagy azok―vagy nem―emlékszem―egyszer vértes úr panaszolta nekem―felhívta varga gyulát valami problémával―mondja neki―varga úr―erre gyula kijavította―elvtárs―nem úr―elvtárs―most mondja meg pap úr―ahejett hogy a problémával foglalkozott volna kezdte a megszólítást kijavítani―egyébként vértes úr―vagy imre bácsi nagyon olvasott ember volt―tájékozott―valami egyházi gimnáziumba járt ―emlegette azt is kik tanították―meg azt is mijen magas rangú papokkal beszélt különböző alkalmakkor―nem tudom már miért is nem lett pap ―pedig ijenekről is beszélgettünk―szeretett beszélgetni―csak volt egy  bökkenő―csak mondta mondta―mindig is szeretett beszélgetni―abban az időben amiről beszélek akkor már nyugdíjas volt―így aztán főleg ráért ―emlékszem egy mondásra―nem azért élünk hogy együnk―hanem azért eszünk hogy éljünk―egyszer beszélgettünk―kiderült hogy infarktusa volt ―kérdeztem hogy történt―nem ivott―nem dohányzik―egészségesen táplálkozott―nem kávézott―erre azt mondta hogy az utóbbi időben sokat kávézott―egészségesen élt―sokat sétált―néha ivott egy kis borocskát

                                                                                                        -.appa.

mert,

érezte valami most történni fog―és kicsit csalódott volt hogy semmisem történt―bosszús is lett―nem hiszem mondta ki hangosan―meglepte a saját hangja―szinte rémisztő volt a nagy csendben―aztán kimondhatatlan mondatokat mondott ki―persze csak gondolatban―ezen mosojgott ―ugye mondanom sem kell azt is csak magában―minden gondolatát lekötötte hogy összeszedje a lehető legfurcsább káromkodásokat―azon szórakozott hogy kigondolta―összeállította―hát nem volt ez egyszerű munka―arra gondolt még nehezebbé teszi a feladatot―megpróbálta lefordítani angolra―rájött az bizony nem megy―szleng szótárat kell beszerezni―új kihívás―aztán lehervadt belső mosoja―abba fektessen energiát hogy megtanul egy csomó mindent amit talán sohasem fog tudni használni―ez szomorúvá tette―nem is értette―végül is mi baja―nem hiányzik semmi az életéből―mindene meg van―jól él―jó körülmények között―kell ennél több―az önmagának feltett kérdésre rögtön meg is adta a választ―kell―most jött rá kisiklott a gondolatsora―valamikor abbahagyta a káromkodások cifrázását―amit a legízesebb magyarsággal próbált meg összeállítani―mijen szép is a magyar nyelv―mijen kifejező ―az angol lerendez egy fakinggal és kész―agyába hasított―mi van ha ez nem így van―irodalmi angolt tanultam―gondolta―igaz élt sokáig angol nyelvterületen―de nem az alja népség között―akikkel kapcsolatba került azok ha tudtak is káromkodni előtte nem mutatták meg eme képességüket ―ez nem képesség―ez tudás―ojan tudás ami neki nem adatott meg―azt a kurva életet―kiáltott―mégis történt valami―gondolta zuhanás közben ―holtestet találtak a szakadékban―a rendőrség közigazgatási eljárás keretében vizsgálja az esetet―lám a túrának vége lett

mert,

gondolt már arra mijen összefüggés van a pénz és a hatalom között―pénz szükséges ahhoz hogy hatalomra kerüljön―hogy hatalomra tegyen szert― a hatalom segítségével még több pénzhez juthat―ha ügyes valaki―a több pénz még több hatalmat jelent―a huszonegyedik századnak az a bája hogy a pénz és a több hatalom aljas módszerekkel is megszerezhető―oké ―igazából csak úgy szerezhető meg ojan mennyiségben ami már jelent valamit―amivel már embereket tud irányítani―most ezen ne kezdjünk el lovagolni―megfizetni―megvesztegetni―nincs jelentősége―igazából az eredményen van a hangsúj―az a lényeg―nem mostani találmányról van szó―ne higgye hogy egy új keletű dologról beszélek―kezdődött ez még a múltszázad nyolcvanas éveiben―abban is biztos vagyok fordultak már elő hasonló dolgok az emberiség fennállása óta―formálgatták a történeteket ―miért is ne tették volna―egyértelmű volt nem kell mindent az emberek orrára kötni―egy vezetőről nem jelenhet meg a teljes igazság―tök igaza van―megjelenhet―akkor viszont megakarják buktatni―elvenni tőle a hatalmat―ijenkor célszerű ojasmit szőni a történetbe ami nem igaz―ami lejárató―mondtam aljas módszerek is bevethetők―sőt kell―ebben az usa verhetetlen―ugyan―ne essünk tévedésbe―a történelem nem más mint feltevések―konstrukciók összessége―hát hogyne mondhatnánk―vannak dokumentumok―hát miért is ne mondhatnánk―megmondom―igazából nincsenek―elfogadom―tényleg megjelennek cikkek―riportok―valóban még filmek is―ezek a szerint vannak csoportosítva hogy mit akarnak vele elérni―egy időben jelenik meg a hírnek az ellenkezője is―mondják orbán második hatalomra kerülése óta filmet forgattat tevékenységéről―igaz még nem láthattuk―titkosítva van―ha igaz akkor az ő igazságáról

                                        -.appa.

Arra gondoltam, erről is csak írni kéne. Most olyan ándungom támadt, hogy a fociról fogok regélni. A felületes szemlélő, aki nem lát a dolgok mélyére, az balga módon azt hiszi, az a sikeres sportág, amiben többször nyertünk már mindenféle aranyérmeket. (Annak, akinek csak a talmi csillogás számít). Nem ilyen egyszerű ez kedves barátaim. Abból induljatok ki, - hogy kerültünk ide? Helyes. Hunor, Magor két dalia, két egy testvér Ménrót fia. Portyára indultak. Ez még a múlt század közepén is divat volt, a futball csapatok neki indultak a világnak. Mostanság megszűnt. Manapság külföldi edzőtáborozás van. Úgy képzejjétek el, hogy a két dalia gyakorolta a labdavezetést. Úgy belemerültek a játékba, de úgy, hogy rájok estveledett. Mán csak nem indulnak haza, éccakának évadján. Hejej, de mikor megébredtek reggel, igencsak megijedtek. Mi van, ha kereste űket a sámán, oszt nem vótak a jurtában. (Ez másnépeknél mágus, manapság meg edzőnek híjják). Na, egy a lényeg nem mertek hazajönni, mer még az is eszökbe jutott, hogy Űk biza harcosok vónának. Mi van, ha katonaszökevénynek minősítik űket? Mégtán a fejöket is lecsapják, oszt egy fejmagasság a védekezésben sokat számit. Arrúl mán nem is beszélve, hogy szögletnél, - mi leend a beívelt labdákkal. Arra is gondoltak, hátha mégse ítélik Őket fővesztésre. Abba maradtak, a felnégyelés, vagy a karóba húzás se jobb. Így osztán leszerződtek külföldi csapathoz. Igazából arra is gondoltak, hogy vitézségükre való tekintettel, eltekintenek ezeknek a büntetéseknek az alkalmazásától. Valamiért, a kerékbetörés sem tetszett nekik. Így osztán, csak maradtak. Nem migránsok vótak, mer azok délrűl gyönnek, még a törökötűl is délebbrül. Ne kerteljünk! Mongyuk ki, hogy afrikábúl. Ne gyertek azzal, hogy akkor még az angolok fel se találták a focit. Tudjátok meg, hogy Mi Magyarok, már akkor fociztunk, amikor még fel se találták az angolokat. Jegyezzétek meg, ami kicsit is jó dolog, azt mindet mi találtuk fel. Legyék az okosság, játék, vagy étek. Így osztán nem is csuda, hogy még mindég sikert sikerre halmozunk. Na, a jó múltkor hír volt, hogy a Fradi kiesett a Magyar Kupából. Leandro kiállítása miatt a 1. perctől emberhátrányban játszottak, de mint listavezető, ennyi előnyt adhattak a békésieknek. Kis szépséghiba, hogy kikaptak kettő nullára. Azért volt, mert a nemzetközi sikerre mentek rá. Emiatt a fősámán, Szerhij Rebrov (ma, vezetőedzőnek híjják), a bajnoki címvédő fővárosiak több kulcsjátékosának pihenőt adott. Ott voltak ugyanis a siker kapujában. Nem követtem az eseményeket, de azt gondolom, ott toporogtak a kapuban, azon töprengve, hogy kerüljenek beljebb. Na hajjátok, hát szegény Fradika nem ment be a kapun. A fránya bírók nem adtak meg Nekik egy 11-est. Az lehet a hiba, nincs olyan kaliberű támadó játékosunk, mint annak idején Lehel (Lél) vezér. Ő sikeresen bevette Bizánc kapuját, egy portyázás alkalmával. Említsem már meg a nemzeti seregünket is. Ők is sikert sikerre halmoznak. Most a futball EB-n méretik meg magukat. Természetes, hogy a legkeményebb ellenfelekkel kerültünk össze. Nem véletlenül írják a krónikások: Halál csoportba kerültünk. A Nemzetközi Labdarúgó Szövetség (FIFA) legfrissebb világranglistáján, hogy lássátok milyen kemény legények közé kerültünk. Románia 37. Izland 39. Magyarország 52. Bulgária 59. A krónikások azt jövendölik, a nemzetek ligájából tovább juthatunk. Ugyanis, még a legjobb harmadiknak is van esélye, pótselejtezőt játszani. Minek ezzel foglalkozni? Nem teljesen értem. Előbb azt kellene elérni, hogy legalább az a nyomorult harmadik hely meglegyen. Jut eszembe hajjátok annak idején, a Jugoszlávokkal játszottunk ilyen pótselejtezőt. A fiataloknak mondom. Jugoszlávia egy szomszéd ország volt tőlünk délre. Először hazai pályán játszottunk (1997.10.29), az Üllői úton (14000 néző). Kikaptunk 7:1 re. Aztán mentek a fiúk Jugóba (1997.11.15). Ott kikaptunk 5 nullra.  Érdekessége a dolognak, hogy Mijatovics  Pesten hármat, Belgrádban kb. 60 ezer néző előtt 4-et rúgott. Teszem hozzá Babos a kapuban, többször is olyan lövéseket hárított, hogy az szinte hihetetlen. De lássátok be. Mégiscsak siker volt. Eljutottunk a pótselejtezőig.    -.appa. 

Hajjátok, teljességgel megszégyellettem magam. Olyan régen nem írtam semmit sporttal kapcsolatban. Pedig vannak itt morzsácskák elszórva. Valamiért nem repültem rá, mint Tócóban a cinkék, meg a verebek, a Zsuzsa által kirakott magvakra. Persze minden másról irkáltam, ezt a fontos témát meg elhanyagoltam. Szánom bánom. A sport pedig nemcsak a testet, de lelket is megedzi. Építi a testet, és a jellemet. Ezért is mondják, hogy „sportszerű viselkedés”. Valamikor biztosan így volt. Mondjuk Coubertin báró idejében. Bár Én teljességgel, azért ebben sem hiszek. Miért? A báró szorgalmazta, a művészeti olimpiát (irodalom, építészet, szobrászat, festészet és zene). Igaz, álnéven, de megnyerte a versírást. Bizony, akkor még mindenből sportot csináltak. Még a versírásból is. De, 1912 régen volt, pont 100 évvel az előtt, mint az, aminek napjainkban lett következménye. Na, áttérek a történetre.  Nem régiben megfosztották olimpiai aranyérmétől Olekszij Torohtijt, és mellé kétéves eltiltást is kapott az ukrán versenyző. A fiatalember 2012-ben, a Londonban megrendezett olimpián nyert a 105 kilósok között. Most mondhatjátok, de rég is volt Istenem. Meg azt is mondhatjátok, hogy – persze, a súlyemelőknél gyakori. Igaz mindkettő. De, az érem elvétel most történt (2019). Ugyanis, volt egy megismételt vizsgálat. Nos, - ha emlékszik még valaki rá? Úgy értem, rajtam kívül. Többször irkáltam arról, - micsoda baromság a dopping ellenőrzés? Mi értelme? Javult a szerek, kimutatási technikája. Kevesebbet is ki tudnak mutatni. Mondhatnám azt is tettek bele. Hét évvel később bizonyítsd be, hogy nem doppingoltál. A verseny idején vizsgálták. Nem találtak semmit. Hagyják akkor békén. Nyert! Valójában, amikor azt mondtam felesleges az egész vizsgálat, nemcsak az utólagosra ellenőrzésekre gondoltam. Azért, csak elmondom megint. Teljesen felesleges a doppingot tiltani! Azt gondolom több sportoló doppingol, mint amennyi nem. Vegyük tudomásul. Ne védjük az egészségüket. Annyi káros dolog van. Kábítószer, cigi, alkohol. Ezeket természetesen szabad használni. Hát, hogyne. Nagy pénz van benne. Akkor meg? Ismerjük be, a doppingban így van a legnagyobb pénz. Ellenőrizzük, tiltjuk, gyártjuk és áruljuk. Ez, mind pénzt hoz. Gondoljuk végig. Honnan tudják, milyen szert keressenek?  Nagy szükség van tehát, a mindenféle szervezetekre, amik a doppinggal foglalkoznak. Mind ez a máz szükséges ahhoz, hogy a doppingszerekből a legnagyobb pénzt lehessen kihozni. A kábítószer is sokkal olcsóbb lenne, ha szabadforgalmazású lenne. Mondjuk, a nemzet dohányboltjában. Jut eszembe róla. Elektronyos cigarita. Ma már tudjuk, hogy káros az egészségre. Ezért, ahol a 1999. évi XLII –es törvény tiltja, ott most már e-cigizni is tilos. Hát nem remek? Íme! – védik az emberek egészségét. Mondhatjátok: magadat cáfoltad meg jó gyerek.  Lehet, hogy egy apróság elkerülte a figyelmeteket.  Az idén, a sok jó, és megfontolt kormányintézkedés mellett, van egy érdekes adócsökkentés. Valamennyi (e-cigi) töltőfolyadék jövedékiadó-mértéke, az eddigi 55 forint helyett 20 forintra csökken júliustól. Erre mondjátok, - hogy nem a biznisz miatt történnek a dolgok?  -.appa.

Emlékeztek ugye? – a KSH nem számolja a magyar létminimumot. Nos, mást sem, ami kényelmetlenül érinti jó hírünket. Érdekes elgondolás. Nem mondjuk, nem tudunk róla, akkor az nincs. Hajdan, ezt a fajta hozzáállást struccpolitikának nevezték. Azon egyszerű oknál fogva, hogy ráfogták szegény madarakra, - a veszély elől homokba dugják a fejüket. Pedig, nem. Ez a madár nem olyan ostoba, mint a politikusok. Miért mondom ezt? Egyszerűen azért, mert a gyermekek helyzetével kapcsolatos központi felmérések is megszűntek. Az arra vonatkozó, és meglévő adatokhoz is, egyre nehezebben lehet hozzájutni. A Gyerekesély Közhasznú Egyesület készített egy tanulmánykötetet (Bass László - Darvas Ágnes). Úgy látják, hogy romlani kezdett a legszegényebb családok helyzete. Ebből következik, hogy a gyermekek, akik ezekben a családokban élnek, nőnek fel, azoknak a helyzete is romlott. Mondok még valamit. Tavaly nyáron jósolt a kormány és kitartott mellette, hogy 2,8 százalékos lesz az infláció, a következő évben. Ősszel (szeptemberben) a jegybank tett egy előrejelzést. Ők nem voltak olyan optimisták, mint a kormány. A bankárok, az akkori makrogazdasági adatok alapján, a folyamatokat ismerve, magasabb fogyasztói árindexet jósoltak. Azt mondták a 2020-as infláció 3,5 százalékos lehet. Ez bizony sújtja a szegényeket, és a nyugdíjasokat. A társadalom alsó szintjére szorított emberek életkörülményei romlanak. Miért is ne? A közfoglalkoztatási bér és a rendszeresen kapott segély, valamicskét emelkedett ugyan. De! Ha visszaemlékeztek a nyugdíjminimumra (ami 2008 óta nem változott), több mindent meghatároz. E miatt, a foglalkoztatást helyettesítő támogatás, a családi pótlék, a GYES összege stb. nem változott. Ennek a rétegnek a helyzetén rontó tényezőnek sorolhatjuk még, az adómentes jövedelmi sáv megszüntetését is. Egy 2017-es adat szerint. A magyar jövedelem, alsó10 százalékát kapó emberek bevétele úgy alakult, hogy több mint felét állami juttatások és segélyszerű ellátások tették ki. Az egy főre jutó nettó jövedelmük nem érte el a 32 ezer forintot. Visszatérve a gyermekekhez. Legalább 125 ezer gyerekkel lehet számolni, az említett tanulmány szerint, akik olyan háztartásban élnek, ahol senki sincs foglalkoztatva. Ami még rosszabbá teszi a helyzetüket, nemigen van esély arra nézve, hogy munkát kapnak. A gyerekeket illetőleg. Úgy tartják számon, hogy legalább 180 ezer hátrányos, vagy halmozottan hátrányos helyzetű gyermek van jelenleg hazánkban. Ezt, azért mondom, mert Ők gyerekként megkezdik leszakadást a korosztályuktól. Azt gondolom, nagy százalékban maradnak a hátrányos helyzetben. Ígértem, a nyugdíjemeléssel kapcsolatban, hogy nézek étkezéssel kapcsolatos számításokat. Kérdés, - mennyivel emelkedett az elmúlt években az étkezési számla? A számítást végzők, a hús-, tej-, zöldség- és gyümölcsfélék, szeszes ital és dohány, valamint a házon kívüli étkezés árváltozásait vették figyelembe. (a KSH fogyasztói árindexszámítás szerint). Egy évre visszatekintve, az étkezési árindex hónapok óta 7% körüli. Ami azt jelenti, hogy felsorolt termékek ára ennyivel magasabb, mint egy éve. Voltak persze, amik, nem nagyon drágultak. Baromfihús (0,7%), tej (-1,3%), étolaj (-0,1%). E miatt kicsit se aggódjatok. Az idén majd emelik ezeket is. Nézzünk azért pár olyan dolgot, aminek a drágulásával meg lehetünk elégedve. Sertéshús (15,5%), burgonya (14,7%), büféáruk (8,5%), cukor (8,1%), szalámi (7,7%). Na, ezt megígértem. Nem tartozom vele. Nem úgy, mint az állam, a normális mértékű nyugdíjemeléssel, meg az említett gyerekek jövőjével.  -.appa.

Induljunk ki, abból az opcióból, hogy normális. Ugye, a nagy történelemben nemigen volt olyan, aki ennek a kritériumnak nem felelt meg. Na, jó! Néró, de Ő nem ilyen küdd-ki, hídd-be parlamenti államtitkárka volt. Na, ne szóljam már meg, - Ő se akárki? Az Emberi Erőforrások Minisztériumának a parlamenti államtitkára. Annyi, ilyen-olyan államtitkár, meg államtitkár- helyettes van, hogy annak se szeri, se száma. Tuggyátok,  mindég zsinyegtetem a rádiót. Hát képzejjétek el, a kormány rádiója, azt mondja, hogy: Rétvári Bence szerint. Szóval, már Ők sem hiszik el. Na, itt gyött az a kézenfekvő gondolatom: ha, ez a Bence normális? - (és, miért ne lenne?) akkor a nyugdíjasokat nézi hülyének! – (és, miért ne nézné?) Na, itt van a kutya lényege eltemetve. Hogy miért? Azt mondta: Januártól a tervezett infláció mértékével megegyezően 2,8 százalékkal emelkednek a nyugdíjak. Ebből nagyon érdekes, és egyben téves következtetést vont le. Szerinte: „Ez azt jelenti, hogy a Fidesz teljesíti azon vállalását, hogy a nyugdíjak megőrzik az értéküket”. Sajnálhassa Bencus, hogy a jegybankot nem hallgatta meg. Ők 3,5 %-al terveznek inflációilag, amiből az következik, hogy a Fidesz megint nem teljesíti a vállalását. Azt is mondta: az elmúlt években még 10 százalékkal nőtt is a nyugellátások vásárlóereje.  Ami megint csak nem igaz, hiszen a sikerekben gazdag 10 éves kormányzás alatt, bő 30 %-al romlott a forint, az Euróhoz képest. Mondta is az MNB, hogy a jegybanknak, nincs árfolyam célja. Aztán azt is érdemes lenne végig gondolni, - hogy mennyivel emelkedtek az élelmiszer árak? Ezt nem a nyugdíjasoknak kell végig gondolni, mert azok tapasztalják a saját bőrükön, hanem a nyugdíjasok jótevőinek. Haplatyolt még, az elmúlt időszak pluszjuttatásairól. (Erzsébet-utalvány és rezsitámogatás) Kár, hogy ezzel együtt sem kapták meg a nyugdíjasok, ami megillette volna Őket. Azt mondta, a Mi Bencénk, hogy Magyarországon  már csak a nyugdíjasok 15 százalékát fenyegeti a szegénység. És bizony, (ezt én mondom) Magyarország, itt is jobban teljesít. Örüljetek hát, ez jobb érték, mint a 18 százalékos uniós átlag. Egy pár apróság, ami azért nem mellékes.  Emlegettem én már, hogy 2020-ban az öregségi nyugdíj legkisebb összege (minimál nyugdíj / nyugdíjminimum) havi 28.500 Ft, az árvaellátásé pedig havi 24.250 Ft. Szerintem abban egyetérthetünk, hogy aki ennyi pénzt kap, arra tényleg nem mondhatjuk, hogy szegénység fenyegeti. Az barátaim, annyira szegény, hogy azt már nem fenyegeti. Arra gondoltam, hogy érdemes átfutni, az alábbi adatokat, amik az államkincstártól származnak.

• 17 777-en 28 500 forint alatti ellátásban részesülnek,
• 28 981-en 28 500 és 49 999 forint között,
• 532 803-an 50 ezer és 99 999 között,
• 809 879-en 100 ezer és 149 999 között,
• 373 958-an 150 ezer és 199 999 között,
• 220 301-en 200 ezer és 299 999 forint között,
• 31 762-en 300 ezer és 399 999 között,
• 4998-an 400 ezer és 499 999 között,
• 1373-an 500 ezer és 999 999 között,
• 23-an 1 millió és 1 999 999 közötti összeget kapnak,
• 9-en pedig 2 millió forint feletti ellátásban részesülnek.

Hirtelenjében ennyit akartam mondani Nektek, de szedek majd össze adatokat az élelmiszer árváltozásokról is. -.appa.