Szeretett testvéreim, akik vagytok a hitben. Meg még abban a tévhitben, hogy a politikusoknak milyen jó dolguk van. Még az is lehet irigykedtek rájuk. Ne tegyétek? Nem mindennapi megpróbáltatásoknak vannak Ők kitéve. Hazudniuk kell állandóan. Mikor legszebb álmukból költik fel, akkor is. Mosolyogva mondani: örülök, hogy megkeresett. Vigasztalásotokra, kezdem, egy appai lármával: Aki nem fél egyszerre, nem a demokrácia része. Ezek után, egy csúnya égésről számolok be Nektek. Magyarország a világranglistán, Romániával holtversenyben az Európai Unió második legkorruptabb országa. Ennél nagyobb szégyent el sem tudok képzelni. Pont a románokkal. Újra kellene számoltatni a szavazatokat. Ott sok magyar él. Igaz területileg Romániához tartoznak, de lelkökben Magyarok valának. Így az Ő korrupciójuk, Magyarország dicsősségét kellene, hogy szolgálja. Ennyi kesergés után előjövök megint az önkormányzati választás utáni időkkel. Mivel Márki (ez is érthetetlen, egy márkit választani a demokráciában), nyert újra Hódmezővásárhelyen így Lázár János, a Fideszes vezetésű Makón értékelt a választás után. Nem tudom, mennyire lát Ő bele a kártyákba (ha egyáltalán kártyákkal játszanak a politikusok). Ilyeneket mondott. Azért halad az európai átlagnál lassabban az ország, mert azt gondolják, hogy rombolásnak kell megelőznie az építést. Ez szembemegy azzal a kormánypárti narratívával, miszerint a magyar gazdasági fejlődés kiemelkedő az EU-n belül. Emlékeztetnélek benneteket, az elemző úr megállapítására. Nincs kritika, a kormánypárton belül. Lázár felvázolta, egy Alföld turisztikai központképét. Úgy mondta, tíz év múlva Makó olyan lesz, mint most Gyula. Értsétek úgy, hogy látványosságilag. Mi tagadás fürdő ott is van. A következő vízióban már a Makó, Gyula, Szeged turisztikai tengelyt emlegette. Így szóla pedig az ex miniszter, amikor a kormány azt mondja, hogy Magyarország jól teljesít, akkor az a számok szerint igaz, sőt, nagyon sok ember szempontjából is igaz. Az a kérdés, hogy mindenki szempontjából igaz-e? – de, mint azt tudjuk kritikai él nélkül. Lázár azt is mondta, - de most nehogy párhuzamot vonjatok, Makó, és az ország között - „Makó szárnyalása” mellett a városvezetésnek, azokra az emberekre is figyelnie kell, akik nehéz szociális körülmények között vannak. Mindjárt megtudjátok miért. A 80 ezer forintos nyugdíjból élő özvegyasszonyt (itt kicsit túlzott, - mégiscsak kormánypárti - mert sok nyugdíjas örülne a 80 ezernek), aki 70 éves és már beteg is, azt nem vigasztalja, hogy Makón fürdő és szálloda épül. Testvéreim! – sok igazság van ebben, amint a következő mondatban is. Makó jól teljesít, Magyarország jól teljesít, de nem mindenkinek egyformán jól teljesít. Akinek van füle az hallja, akinek van szeme az olvassa. Érdemes lenne elgondolkodni ezeken.  -.appa.

Olvasom valamelyik nap, hogy azt mondta egy elemző, Orbán Viktor mindenről tud és kézben tartja a dolgokat. Nem igaz, hogy vannak belső kritikák. Szerinte frankón működik a gépezet, akor úgy látszik. Értem én ezt. Így aztán nem mondom, hogy a helyhatósági választások után Cser-Palkovics András, akit Székesfehérvárott újraválasztottak polgármesterré a kormányzati kampányt kritizálta, amikor azt mondta: nem értette a budapesti kampányt, ami folyamatosan Karácsony Gergely alkalmatlanságának a kérdéséről szólt. Azt is mondta, a demokráciában a választók feladata az alkalmasság megítélése, nem a mienk. Szerinte, azt kellett volna inkább mondani, hogy folytatni szeretnék, amit az elmúlt kilenc évben Tarlós István végezett. Kormánypárti lapok cikkeit vizsgálták médiaelemzők. Kiderült, a kampány utolsó hónapjában, az alkalmatlan, közel ötszázszor szerepelt a választásokkal kapcsolatos cikkekben. Mondott egy érdekeset ez a Bandi, amin én meglepődtem, de én híres vagyok arról, hogy meg tudok lepődni. Azt mondta, nem hiányzik neki az országos politika. De, ha a miniszterelnök, 2-3 ciklus után ajánlatot tenne neki, akkor „nagyon is érdekelné”. Első meglepődésem az volt, hogy érdeklődésében van a „finanszírozások”. Amiben szerintem nem kevés pénz rejlik. Tudjátok, min lepődtem meg igazán? A három cikluson. Ezek szerint lefutott dolog, hogy akkor még mindig Fidesz hatalom lesz. Tehát ez, ami az önkormányzati választásokon történt, egy tudatos altatás volt. Az tökéletesen látszik, az ellenzék, fennhéjázó és elbizakodott. Amihez az is kell, hogy ostobák is legyenek, de megvan bennük. Ezek tükrében, már érthető, ami Győrben történt. A kormánypárti jelölt, Dr. Dézsi Csaba András nem jelent meg azon a beszélgetős műsoron, amit az Azonnali.hu szervezett. Mondjátok, minek ment volna oda? - mikor az egész buli le van zsírozva. Ebből az is látszik, Dézsi nem ért egyet Cser-Palkoviccsal, aki azt is mondta, a politikai felek vitatkozhatnak egymással, „ebből is több kellene a mai közéletben”. Azt vitatta, hogy a politikába belépő új szereplők, a vita szándékkal érkeznének. Mint láthatjuk, ezt Dézsi igazolta is. Még egy meglepetés. Legalábbis számomra. Bandi úgy látja, az újonnan érkezők sokkal durvábbak, mint az elődeik. Na, itt akadtam el a történetben. Ilyenek érkeznének a Fideszbe. Akkor van valami, amin nem lepődök meg. Érthető, miért nem szívesen hagyják, a Fidelitas beépülését a Fideszbe. Régebben kritika érte a Fideszt, hogy kevés a női politikus. Mostanában egyre több van. Csak nehogy úgy járjanak, mint F. Petra (nem kiskorú, hanem előzetesbe került), aki korábban Boldog munkatársa volt. A boldogság nem Petrára vonatkozik. Boldog István Fideszes politikus Jász-Nagykun-Szolnok megye 4-es választókerületben. A rossznyelvek szerint megszervezte kik nyerjék a pályázatokat. Most mondhatjátok, mintha máshol nem így lenne. Bizony-hogy nem így van, akkor mások is így jártak volna, mint szegény Petra, akiről azt terjesztik, Ő volt a politikus jobb keze, a bőröndös asszony. Hajjátok, - menyit romlott a forint? Hagyó idejében a megvesztegetési pénznek elég volt egy Nokiás doboz.  -.appa.

Szeretett testvéreim, akik vagytok a hitben. Meg még abban a tévhitben, hogy a tudomány előre haladtával, az emberiség egyre nagyobb biztonságban van. Nagyon tévedtek. Az ember sohasem tudja, hogy amit feltalált, megvalósított, a későbbiekben milyen hatással lesz az emberiség életére. Nem mindenki emlékszik arra, hogy Marie Curie és Pierre Curie 1898-ban felfedezte a Rádiumot. A nem emléksziket úgy értettem, hogy tanulta az iskolában, de már nem kell belőle felelni, akkor meg minek tárolja a tudatában. A kezdetekben kísérleteket végeztek abba az irányba is, hogy gyógyító tevékenység végzésére felhasználható e, a Rádium. Amerikában meg is jelentek, nem különben francia országban is, Rádium tartalmú, gyógyhatásúnak kikiáltott termékek. Gátlástalanul tették mindenbe. (fogkrém, szappan, hajbalzsam, arckrém, testápoló, törlőkendő, pirula). Szóval bármi, amivel a népet rá lehetett szedni, a megvételre. Nem voltak ezek olcsók, ennek ellenére vették egész Franciaországban. Történt mindez 1933-tól, a hatvanas évek elejéig. Ami, most meglephet benneteket, a radioaktív komponensek akkor is bennük voltak.  Pedig az alatt az idő alatt lezajlott egy világháborodás, amit másodiknak aposztrofálunk, és aminek során ledobtak két atombombát Japánra. Tehát az emberiség tisztában volt a radioaktív anyagok hatásával. A miatt is, hogy Amerikában voltak próbarobbantások, amelyek során tesztelték a sugárzáshatását az élőszervezetre. Először sertésen, majd katonákat vezényeltek ki, a próba robbantás helyszínére. Ne feledjem, hogy Amerikában piacra dobtak atomenergia italt is. Tehát, tisztában voltak a sugárzóanyagok hatásával, de nagy pénzt lehetett vele keresni. Ez így van a mai napig is, ha nem is pont a sugárzó anyagokkal. A multiknak, nagy profitra van szüksége. Az említett időben, de szerintem most is, annyi szerencse volt, és van, hogy sok szélhámos is piacra lépett, és lép napjainkban is, akik nem tették bele, és ma sem teszik bele a drága hatóanyagot, így nem mérgeztek, és ma sem mérgezik az emberiséget. Ennek nincs köze a környezetvédelemhez, sem az emberek egészségének védelméhez. A hasznon van a lényeg. Teszem hozzá, ma is tapasztalhattunk ilyesmit a csodaszerekkel kapcsolatban. Majd évek múlva derül ki, a komponensek valamelyikéről, hogy az többet ártott, mint használt. A rádiummal kapcsolatban tanultuk ugye, hogy az emberi szervezetbe kerülve nem ürül ki. Fogja magát és beépül a csontokba. Egyértelmű, hogy ahol a csontban felhalmozódott ott a radioaktív bomlás következtében folyamatosan sugároz. Nyomatja mindhárom féle sugárzást. Úgymint az alfa-, béta- és gamma-sugárzást. Természetesen e közben súlyosan károsítja, roncsolja, a csont közelében lévő szöveteket, szerveket. Az USA-ban történt, hogy egy fogyasztó olyan sok Radithort ivott meg, hogy az évek alatt folyamatosan történő fogyasztás hatására a szervezetében felgyülemlett rádium hatására halálos rádiummérgezés, sugárbetegség alakult ki. Kétségtelen az atom energiaitalok rádiumtartalma kicsi volt, de a folyamatos fogyasztás hatására felgyűlt a szervezetben. Teszem hozzá, sok vegyi anyag, méreg akkumulálódik a szervezetben, majd később fejti ki hatását. Nem biztos, hogy magában a fogyasztóban. Az is lehet, hogy csak az unokában jelenik meg az anyagok károsító hatása, valamilyen betegség formájában. Érdemes lenne ezeken elgondolkodni.  -.appa. 

Hogy mit? Hát a pénzt. Tudom én, hogy a pénz mindenkinek jól jön. Jól jön, de lássátok be, hogy sokkal inkább, arra érdemesültebb polgárok vannak ebben a honban, mint a cigánypolgártársak. Szükség van rájuk, tudom én, hisz olvastam, hogy munkaerő alapot képeznek. Meg amúgy, fogy a magyar. Honnan veszem? Mit gondoltok? – miért kell a politikába külhonból, nemzetünk fiait idehozni. Az csak egy dolog, hogy Ők sokkal jobban tudják, mi a helyzet Magyarországon. Hogy-hogy honnan? Hát velünk együtt dobban a szívük. Jó! Lehet, hogy a kormány is megmondja Nekik, mi az elvárás. Ez természetes. Mindég is mondjuk (nem titkoltuk soha), Mi segítjük a külföldi magyarokat. Hát ebben is. Drága Embertársaim! Nemzetünk Polgárai! Be kell látnotok, a kormány nagyon helyes döntést hozott, amikor eltökélte (igenis, ez egy tökéletes tökélés volt), hogy nem fizet azoknak a gyöngyöspatai tanulóknak, akiknek a kártérítést megítélte a bíróság. Azt gondolom viszont korai volt azt mondani, hogy meg kell szüntetni az ilyen pereket, mert Gyöngyöspata precedenst teremt ezzel. Sőt, noszogtatni kellene az embereket, hogy pereljék az iskolát. Gondoljátok el, 3-5 év múlva a bíróság megítéli az összeget. A tanulónak, aki már régen nem tanuló, felajánlják képezik. Kiírják annak rendje és módja szerint a pályázatot. Azt, nem véletlen folytán, megnyeri valami arra érdemesült polgártársunk. Azt lássátok be, hogy ilyen fontos dolgot, mint az oktatás nem lehet akárkikre bízni. Csak olyan jöhet szóba, aki keresztény, és mellette nemzeti érzelmű. Az más kérdés, hogy ezzel a képzéssel, szintén nem mennek semmire, mint a közmunkások szakmai képzésével. Erről ennyit. Másik helyes döntés volt, a börtönben lévők kártérítésének visszatartása. Lássátok be. Azért, aki börtönbe megy, az büntetésből megy oda. Nem szórakozni. Egy börtönben azért mégse, csak tiszta lébuskázás legyen az élet. Igenis, vegye tudomásul az illető, hogy bizony a börtönben rosszabb az ellátás színvonala, mint amit a gondosan felépített, bűnözői életkörülményei között tudott magának biztosítani, amit megszokott. Anyám mindig azt mondta: a jót könnyű megszokni kisfiam. (Mondott olyat is: megszoksz, vagy megszöksz. Gyanítom, ez börtön körülményekre nem vonatkozik). Remélem, a kecskeméti VIP börtönben senyvedőknek megítélt pénzt is visszatartja a kormány.  Hanem hajjátok, hamán ott van az a sok pénz, akkor fel kellene használni. Be kell látnunk, ha a bíróság megítélte, - akkor az jár! Ha a bíróság úgy látja, hogy rosszak a börtön körülmények, - akkor azok rosszak. A pereket sem kellene leállítani. Attól nem lesznek jobbak a körülmények. De! Mondom a megoldást. Két dolog adott. Egy. Rossz körülmény a börtönökben. Kettő. Ott a sok pénz, ami ugye nem lesz kifizetve. Össze kell berenálni a kettőt. Abból a pénzből, ami ugye meg van ítélve, lehet javítani a börtön körülményeket. Az oktatásnál leírtak alapján, közbeszerzési pályázatokat kell kiírni. Azt is beláthatjátok, itt még fokozottabban meg kell nézni mennyire megbízható ember, aki a körülmények javításába kezd. Na, jó. Természetesen, a saját körülményeit is javítja a vállalkozó, de most ne vigyük mellékszálra a cselekményt. Maradjunk abban, hogy a börtönkörülmények javulnak.   -.appa.

Folytatom a történetet. Most már két szálon fut a cselekmény, mint a filmekben szokott. Most visszatérek az orosz órához. Nem ahhoz, amiket a boltokban, meg a piacokon lehetett kapni. Meg nem is ahhoz, amikor nagy küzdelemben megkaptam a jól megérdemelt kettesemet. Jó. Nem volt az annyira megérdemelt. A küzdelem viszont szóról szóra igaz. Az is igaz, nem én küzdöttem, hanem Kati néni. Változik tehát a kép, arról az óráról mesélek, amikor megkaptam a lehetőséget, a magyar órára történő felkészülésre. Megtörtént, én kaptam egy Ember Tragédiáját. Nem szerepet, az élettől, hanem olvasnivalót, valamelyik osztálytársnőmtől. Úgy konkretice nem emlékszem, de négy kilencesig biztos vagyok benne. Hogy miért? Egyszerű. A jó tanuló fiuk sem hordtak magukkal kötelező olvasmányt. Ha hiszitek? – ha nem? Na nem azt, hogy nem hordtak magukkal kötelezőolvasmányt. Hanem azt, hogy elkezdtem olvasni Madách művét. Teljesen ki tudtam magam kapcsolni az orosz szövegek alól. Ez nem remek koncentráló készségemnek köszönhető. Inkább attól volt, hogy annyira nem is érdekelt. Ha érdekelt volna az orosz, akkor sem értettem volna belőle szinte semmit, hisz nem beszéltem a nyelvet. Úgy van ez tudjátok, hogy az ember szervezete úgy védekezik, az ilyen ingerek ellen, hogy kiiktatja. A rendszerváltás után ebből nem kovácsoltam tőkét, mint sokan mások. Ő, már diák korában is ellenállt. Nem volt hajlandó tanulni a nyelvet. Nekem nyelvérzékem nem volt, meg türelmem. Gyakorlatilag immunissá váltam az orosz beszédre. Ennek köszönhetően, mire kicsengettek végeztem az első színnel. Tragédia, ide, vagy oda, bizakodva néztem a jövőbe. Számomra ez nem hozhat tragédiát. A lányok persze megint korrepetáltak, a többi színből. Mi van, ha nem az első színből felelek. Jobb, ha tudjátok, hogy mindenféle színek vannak a tragédiában. Például párizsi. Ne azt értsétek alatta, hogy a húsétel megromlott osztán ződ. (Hamán magyar vigyek bele, egy kicsiny népies felhangot is). Ennek, a felkészítésnek megvolt a maga haszna. Mi van, ha belekérdez másba is? Már említettem, az osztálynak is az a jobb feletetés szempontjából, ha én minél tovább állom a sarat. Végül is, ha velem jó sok időt eltölt, akkor a többieket nem tudja úgy megforgatni. Jön is a tanár úr. Hív is elsőnek felelni. Ember Tragédiája. Első szín. Olvastad? Igen, - mondtam. Arra azért vigyáztam, hogy ne túl magabiztos benyomást keltsek, de az „igen” szót egyértelműen kimondtam. Papp, akkor mond a tartalmát! Amolyan kötelességtudó diákként elkezdtem mondani. A tanár úr szokásához híven belekérdezett. Egyre sűrűbben, aminek következtében egyre mélyebbre ástuk magunk az első szín cselekményébe. Az igen részletes elemzésnek az a következmény lett, hogy elfogyott az első szín. Egyed hitetlenkedve kérdezte: Te tényleg olvastad? Én meg, mivel az első színt tényleg olvastam, eltekintettem attól az apróságtól, hogy a többi színt viszont nem. Úgy voltam vele, hogy a felelés témája az első szín volt. Így aztán arra gondolván, hogy ez a kis csúsztatás belefér, megint csak mondtam egy „igen”-t. Egyed megcsóválta a fejét, és azt mondta: nem hiszem el, hogy olvastad. Négyes!  -.appa.

Én meg tényleg nem olvastam a kötelezőolvasmányokat, de ezt már tudod. Így álltak a dolgok a szünetben: a lányoktól, mindent tudtam, a Rokonokról. Na, nem az Ő rokonaikról, hanem a regényről. Nagy nyugalommal megyek a helyemre becsengetéskor. Jön is Egyed. Természetesen hív is felelni. Lazán könnyedén megyek, semmi félnivalóm nincs. Teszi fel rendre a kérdéseit. Én meg mosolyogva válaszolgatom meg. Szerintem az osztály Nekem szurkol. Ha, másáért nem azért mindenképpen, hogy amíg Egyed Engem nyuvaszt, addig nem hív ki, senkit sem felelni. Nem unja, egyik kérdés jön, a másik után. Azt kérdi: tényleg olvastad. Nem hazudok Neki. Diplomatikusan elkerülöm a választ. Tovább kérdez. Válaszolok. Egyszer-csak azt kérdi, hogy a mit tudom Én milyen bácsi, milyen rokoni kapcsolatban volt, a mit tudom Én kivel. Nem tudom a választ, pedig erősen kattognak a fogaskerekek. Ilyesmiről nem beszéltek a lányok, pedig mindenféle dolgokat visszakérdeztek. Most már Ő mosolyog. Na? Erre mondanom kell valamit. Mondok is. Megkönnyebbülten, szinte nevetve mondja. Szóval nem olvastad. Egyes. Tudok azért sikerről is beszámolni. De igazából nem az Én érdemem, hanem az orosz tanárnőnké. Egyszer, a magyar óra előtt orosz óra volt. Bejött Kati néni, mosolyogva, ahogy szokott. Nézegeti a naplót. Azt mondja: Gyuszi, mennyi egyesed van magyarból. Egyed tanár úr biztos feleltetni fog. Olvastad a kötelező olvasmányt? Ezek szerint, a kötelezők olvasásával kapcsolatban valaki rosszhírem költötte a tanáriban. Akkor még nem voltak személyiség jogok, mint manapság, hogy nyugodtan tudatlan hülye maradhatok. A tanárok erőszaknak erejével tanítottak. A kérdésre bevallottam, - nem! Azt mondja Kati néni. Fel vagy mentve orosz órán. Ne figyelj ide, olvasd a kötelezőt. Nem mintha különösebben, odafigyeltem volna az orosz órákon, de mentségemre legyen mondva, nem nagyon értettem miről beszélnek, hiszen nem értettem a nyelvet. Hogy mennyire nem, arra mondok egy példát. Az első padban ültem, közvetlenül a tanári asztal előtt. Az orosz könyvet jól kilehetett támasztani, a tanári asztalpereme, és a pad felső lapja között. Kinyitottam az olvasmánynál, és vártam. A várakozásnak megfelelően Kati néni szólított is. Felálltam, és ott is maradhattam, - minek mentem volna a katedrára? Kati néni feltette a kérdést. Kak tyibja zavut? Lepislantok a könyvre, és magabiztosan mondom: menya zavut Kerekes Helén. Olyan hahotába kezdett, hogy majd leesett a székről, de az osztály egy része is röhög erősen. Kati néni megkérdi (magyarul, a hatékonyabb kommunikáció miatt): biztos vagy ebben Gyuszi? Önérzetesen válaszoltam. Biztos, és felemeltem az orosz könyvet. Ide van írva. A derű nem tűnt el az arcáról, és jó kedvében felhozta kettesre a feleletemet. Megmondom Nektek, hogy nagyon könnyű dolga volt. No, nem azért, mert nagyon tudtam az oroszt. Ő tudta nagyon, hogy én mit tudok, és ezt kihasználta. Majd ezt a feleletet is elmesélem, de legközelebb ott folytatom, hogyan sikerült elkerülnöm Egyednél az egyest a kötelező olvasmányból.   -.appa.

Szeretett testvéreim, akik vagytok a hitben. Meg még abban a tévhitben, az olvasás könnyed szórakoztató tevékenység. Hát nem! Mikor olvas az ember, akkor sok minden eszébe jut. Tovább gondol dolgokat. Próbál valami tanulságot összehozni, leszűrni, amit a későbbiekben kamatoztathat majd. Ajánlom Nektek Bánlakyné Moravetz Edit három sorát:

..."Fontos, hogy a szépre örökké nyitott legyél.

Higgyél, bízzál, hiszen a következő lépés

Számodra is fakaszthat újabb csodás élményt."...

Ez után, elmondom nem csak Tőle szoktam verset kapni. Kaptam egy verset, ami a múltról íródott. Nekem tetszett. Jól megírt történetet olvashattam, amiben megjelentek írójának érzései. Hosszú ideig várakoztatták a moderátorok. Az nem szokott jót jelenteni. Sok esetben elutasítják (ez a vers, ha sokára is, de megjelenhetett). Említettem már. Védik a fiatalokat. Egyébként nem tudom, mit gondolnak a moderátorok a fiatalokról. Edit (akitől fennebb idéztem) levélváltásaink során panaszkodott egyszer, hogy milyen versek jelennek meg. Nem értette, - miért hagyják? Ezek olyan emós irományok voltak. Gondolhatjátok, mit tett az Ő beállítottságával. Írt Nekik, vigasztalgatta Őket. Egy másik költőnőtől kaptam a következő levelet: Valóban jó volna kultúránkat nem szennyezni Amerika csinált jeles napjaival. Egyáltalán, idegen kultúrákból hozott importtal. meg celebekkel, meg hasonló ostoba kivagyiságokkal. A halloween ''ünnep'' pl. 1,5 millió indián kiirtassanak az ünnepe. (Itt közbeszúrom, Ő a hálaadásra gondolhatott). Épelméjű ember nem ünnepelhet gyilkosokat. (bocsánatot kerek ezért a hozzászólásért, ha sértőnek tartod, töröltesd, vagy írj rám es törlöm...) Ráírtam. A következőket. Tökéletesen egyetértek Veled. Belátom, az emberek jelentős részének nagy segítség, amikor mintákkal szolgálnak viselkedésükre hatva. Nem kell Neki gondolkoznia azon, - hogy mit is tegyen? Diákkorunkban ostoroztak bennünk. Mondván csorda szellem. Pedig a felnőttek is azt tették, csak Mi másképpen akartuk. Minden generáció megpróbál elkülönülni, az Őt megelőzőtől. Nem hajlandóak figyelembe venni, hogy amik lettek, az annak a következménye, hogy milyen korban fogantak, születtek és nevelkedtek. Sok ember meg sem született volna, nemhogy az legyen, ami ma. Bocsáss meg. Így el szoktam kalandozni.  Most is elkószálok egy picit. Gondoljátok át Ti is. Életszerű az? - hogy a baronesz férjhez megy, a nincstelen fiatalemberhez. Vegyük figyelembe azt is, mennyi ismeretség. Mennyi szerelem szövődött, és mennyi házasság jött létre amiatt, hogy a fiatalok elmenetek tanulni. Bizony-bizony. Sok ember, aki szidja a múltat, meg sem született volna. Sokuk esetében jobban jártunk volna. Így belegondolva. Nekünk is van okunk szidni a múltat. Gondolkodjatok el ezen. Ite missa est. -.appa.

Emlékeztetőül, a templom 1831-ben hatalmas rongálás áldozata volt. Egy építész, Eugéne Viollet-le-Duc, halottaiból feltámasztotta. Ebben szerepet játszott az is, hogy a mester tisztában volt az építmény funkcionalitásával és szerkezetével. Ennek köszönhetően, mind az anyagok, mind a stílusok és korok jellemzőit is tiszteletben tartotta. Gyakorlatilag restaurálta. E közben leleményességről tett tanúbizonyságot, ami a toronytető és a vízköpők kialakításában tetten érhető. Ilyesmi ma már nem engedélyezett. Városunkban lévő kastély is össze fog dőlni. A műemlékvédelem, csak úgy hagyná megjavítani a tetőt, ha az építéskor használt facsapolásokat használnák. Szó sem lehet ácskapocsról, fém átkötésekről. Inkább rohadjon ott az egész, ahol van. Jegyzem meg, ezt tehetnék a Notre Dame-vel is. Majd felépítik valamikor, mint a drezdai Miasszonyunk templomát. Az is elvolt ott, a bombázás után hatvan évet. Mondjátok. Nem mindegy? – Miasszonyunk ez is, az is. Említettem már, de elmondom újra. A franciák születésnapom tiszteletére örömtüzeket gyújtottak. Na, jó. Nem pont ennek alkalmából. Be kell látnunk, ez a tűz, nem egyszerű trehányság, de nagyon nagy felelőtlenség volt. Következmény. A tavaly április 16.-án, Emmanuel Macron francia elnök megrendülten jelentette be, hogy nemzeti adománygyűjtést indítanak a hétfő esti tűzben súlyosan megrongálódott Notre Dame-székesegyház újjáépítésére. El is kezdett tarhálni: arra kérte a tehetős embereket, az országhatáron innen és túl (olyan Viktoros), hogy járuljanak hozzá a restaurációhoz. Ezt megfejelte a Francia Örökségvédelmi Alapítvány. Ők egy twittjükben azt írták, hogy a Miasszonyunk temploma hamvaiból történő újraszületéshez, nemzetközi segítséget szeretnének kérni. Viktorunk is szokott vakokat mondani. Úgy látszik Macron se kutya. Olyasmit mondott, hogy öt éven belül újjá építik. Be is ugrottak ennek, egy páran. Franciaország két legvagyonosabb embere összedobott 300 millió eurót az újjáépítésre. Hogy kik voltak? Az egyik Bernard Arnault. Ő, az LVMH luxuscsoport fő részvényese. A másik Francois-Henri Pinault, Ő a Kering csoport vezérigazgatója (mond valamit? – Gucci, Yves-Saint Laurent). Itthon is beugrottak a nagy dumának. A szegedi és a székesfehérvári önkormányzat is tíz-tízezer eurót ajánlott fel az újjáépítéshez. A szegedi önkormányzat azzal indokolt, hogy száznegyven éve Párizs segítséget nyújtott a nagy árvíz utáni újjáépítéséhez. Azért nem egyforma a két történet. Az árvíz természeti csapás, a gyújtogatás bűncselekmény. Szóval nem mindegy. Miből gondolom, hogy felgyújtották? Egy ekkora tűznél, már másnap bejelenteni, hogy elektromos zárlat okozta. Ezt elkapkodták. Annyi idő alatt, be sem tudták járni a területet. Kihasználják az embereket szolidaritás ürügyén, és pénzt gyűjtenek. Az jutott eszembe, adok egy jó tanácsot. Mi lenne, ha megfontolnák? - Szűcs Ádám 2019. április 25.-én tett bejegyzését. Mi lenne, ha hozzá sem nyúlnánk a Notre-Dame-hoz?  Azóta szinte semmit sem hallhattunk a Notre-Dame-ról. Tavaly decemberben röppent fel, hogy 2022-ben meg tudják mondani, - megmenthető e? Ezek után lássuk be. Jogos volt a felvetés. Főleg, ha nem akarják, a mai építési technikával helyrehozni. Azt is be kell látnunk, a régi építészetet már elfelejtettük. Mennyivel egyszerűbb lett volna, - nem felgyújtani! Aztán meg. Ha, Isten hagyta így leégni, akkor nem volt számára kedves e hely. Hagyjátok hát, Ti is.  -.appa.

mert,

a ma emberének nincs meg a belső lelki békéje―így a világban sem leli a békét―ellenséget lát mindig mindenhol mindenkiben―az emberek istent idézik lépten nyomon―istenre hivatkoznak mikor egymást ölik―isten ijen gonosz lenne―vagy az ember ijen gonosz―talán inkább az utóbbi― sokszor gondolom amikor annyira ájitatoskodnak hogy most valami nagy disznóságra készülnek―de figyelje majd meg úgy is van―zömében azok az emberek csinálják akiktől nem is várna ijesmit―aztán itt van a rengeteg arogáns ember―azt is megfigyelheti―aki arogáns az túl értékeli önmagát ―és egyben le is becsül másokat―na még egy érdekesség―a ma embere imádja a tárgyakat―nem a használatuk miatt szereti―inkább fetisisizmus az oka―aztán az is terjed hogy a másik embert tárgyként használja―oj módon hogy kihasználja―az sem zavarja ha kárt okoz a másiknak―azzal nyugtatja magát―meg is érdemelte ha ijen bamba volt hogy hagyta magát rászedni―ott tatunk hogy az is nagy segítség ha nem okozunk kárt egy  másik embernek―érti ezt―lassan ez jóemberségnek számit―hol van az az idő―hol vagyunk már attól mikor az ember emberszámba vette a másik embert―mind e cselekedeteink mellett nem átalljuk szemeinket áhítatosan az égre emelni―nem azért hogy nem szakad e le―dehogy―legalább nem kell arra a szerencsétlen flótásra ránézni akit éppen kihasználunk―akit épp átvertünk―hát ezt hozta nekünk a szép új jövő―a huszonegyedik század―meglátja ez még fokozódni fog―valami dalban van―lesz még rosszabb―a jövőre nézve adok két jó tanácsot―ha úgy alakul―sose mond komojan hogy sajnálod―hiszen azzal csak magad blamálod―és a másik is igen tanulságos―az lehet csak igazán bátor―akit semmiféle erkölcs nem gátol―mindezt ingyen mondtam―gondolja át

mert,

előbb utóbb egy női test felé taszigál a sors―ebben a kontexusban azt is mondhatnám toszigál―de nem poénkodok ijesmivel―persze az is lehet hogy pont férfi test felé―nem lehet tudni―dacára annak hogy szigorúan férfiakról beszélek―beszélhetünk vágyakról meg ágyakról de igazából egyikre sincs szükség―benne van ebben az is hogy az ember fél a magánytól―amit hejesebb úgy mondani hogy magától―kétségbeejtő tud lenni amikor az ember naphosszat a maga világát―a saját történéseit kell hogy végig gondolja―higgye el hogy szörnyű―nem tud belőle kilépni―kénytelen menekülni―igen―saját maga elől az ember nem tud elbújni―ital―kábítószer― amivel végül is belesodródik a mindegy mijen kapcsolatokba―elveszti az önkontrollját és ezzel együtt a talajt a lába alól ―az önkontrol elvesztése mondhatni tudatos―na persze nem teljesen így akarta de ez lett a következménye annak hogy nem akart sok időt tölteni magával―először elmegy ide oda―társaságba―aztán egyre többet majd meg megcsúszik és elmerül a partikban―bulikban―a pénz fogy mai miatt elkezdik hanyagolni―emiatt még többet tipródik azon hogy mi is történik vele―egyre lejjebb húzza az ingovány―és kénytelen kölcsön kérni―amit persze nem tud megadni―ezért valami értéktárgyát felajánlja cserébe―ár alatt―majd kezdi eladogatni a kronométer gyűjteményét―természetesen itt nem áll meg a dolog―következnek egyéb érték tárgyai is―és kezdik kerülni az emberek―nem hívják meg sehová―persze eleinte még sajnálják is―emlékeznek rá mijen jó srác volt―kár érte―emlegetik ojkor ―itt látták―ott látták―mivé lett a szerencsétlen―nade így van az amikor nem tudja valaki hol a határ―nem gondolnak bele―csak maga elől menekült―emiatt dobta el mindenét amije csak volt―pénzt―családot

                                                                                           -.appa.

Szeretett testvéreim, akik vagytok a hitben. Meg még, abban a tévhitben, hogy művésznek lenni csodálatos dolog. Hát tévedtek. A természetben, meg a művészetben minden szemét halmozódik, hasznosul, és nagyon nagy valószínűséggel fennmarad. Mi a jellemzője egy művészembernek? Elsősorban van Neki esztétikai érzéke. Nem azonos a közízléssel. Mondhatni formálják, vagy próbálják azt formálni. Furcsa módon, sokuk szereti a szép nőket, ami viszont azonosnak tekinthető a közgondolkodással. Az esztétika mellett van Nekik etikájuk is. Ez is egy érdekes dolog. Hogy miért? Tekintsünk vissza nagynevű művészekre. Nyugodtan elmondhatjuk, hogy hétköznapi értelemben erkölcstelenéletet éltek. Mit jelent akkor művészeti szempontból? – az esztétika, meg az etika. Nagyon egyszerű a válasz. A művésznek mindig vannak gondolatai a világról. Amik, vagy igazak, vagy nem. Helytállóak, vagy nem. A művész ezeket a gondolatokat megosztja. Elmondja, vagy művein keresztül megjeleníti, nyilvánosságra hozza. Megkomponálja zenében, megírja, lefesti. Más művét eljátssza. Megrendezi színdarabban, vagy filmben. Ebben, hogy igaz, helytálló, vagy nem, még a kritikusok sem értenek egyet. Az egymásra épülő korok sem. Tehát más-más emberek másképpen értékelik a dolgokat. Minden ember mélységesen meg van győződve arról, hogy Neki igaza van. Aki ezt nem látja be, az bizony értetlen. Említettem ugye a korokat. Nos, az idő haladtával veszíthetnek az irántuk való érdeklődésből, mondhatni jelentéktelenné válnak. Mások pedig érdeklődésre tesznek szert. (Hirtelenjében Szinnyei Merse Pál jut eszembe). Említettem a kritikusokat. A művészeknek nincs kritikára szükségük. Tudják Ők, hogy mit akarnak. Igaz keresik az utat, de nem egy kritikustól akarják megtudni, - mit is csináljanak? Teszem hozzá, a kritikus sem olyan okos, hogy tudná előre, mi arat majd tetszést a jövőben. A művész ember olyasmire vágyik, ami Őt további cselekvésre, alkotásra serkenti. Kimondhatjuk nyugodtan dicséretet vár. Simogassa meg valaki a kis buksiját, - ügyes vagy. Elsőre hihetetlennek tűnik, de a legmagabiztosabbnak tűnő ember is bizonytalan magában, vagyis önigazolást keres. Visszacsatolást, hogy igen így kellett tennem. Ez egyébként, megvan minden emberben. Hajlamosak vagyunk arra, hogy eljátsszuk, mintha Mi átlátnánk a dolgokat. Magabiztosan kimondjuk a véleményünket, és nyugodt szívvel, és meggyőződéssel bírálunk. Mit sem gondolva arra, hogyan érinti az, a szegény érzékeny lelkű művészt. A művészek ugyanis, ez nem csak legenda, ténylegesen érzékeny lelkűek. Higgyétek el! Nem egyszerű úgy élni, hogy állandó kedélyhullámzás locsogtatja, vagy vihar korbácsolja gondolatainak partjait. Az alkotás egy módosult tudatállapotban történik. Kikapcsolva mindent, olyankor csak az alkotás számít. Nos, erről ennyit gondoltam.  -.appa.