Szeretett testvéreim, akik vagytok a hitben. Meg még, abban a tévhitben, hogy művésznek lenni csodálatos dolog. Hát tévedtek. A természetben, meg a művészetben minden szemét halmozódik, hasznosul, és nagyon nagy valószínűséggel fennmarad. Mi a jellemzője egy művészembernek? Elsősorban van Neki esztétikai érzéke. Nem azonos a közízléssel. Mondhatni formálják, vagy próbálják azt formálni. Furcsa módon, sokuk szereti a szép nőket, ami viszont azonosnak tekinthető a közgondolkodással. Az esztétika mellett van Nekik etikájuk is. Ez is egy érdekes dolog. Hogy miért? Tekintsünk vissza nagynevű művészekre. Nyugodtan elmondhatjuk, hogy hétköznapi értelemben erkölcstelenéletet éltek. Mit jelent akkor művészeti szempontból? – az esztétika, meg az etika. Nagyon egyszerű a válasz. A művésznek mindig vannak gondolatai a világról. Amik, vagy igazak, vagy nem. Helytállóak, vagy nem. A művész ezeket a gondolatokat megosztja. Elmondja, vagy művein keresztül megjeleníti, nyilvánosságra hozza. Megkomponálja zenében, megírja, lefesti. Más művét eljátssza. Megrendezi színdarabban, vagy filmben. Ebben, hogy igaz, helytálló, vagy nem, még a kritikusok sem értenek egyet. Az egymásra épülő korok sem. Tehát más-más emberek másképpen értékelik a dolgokat. Minden ember mélységesen meg van győződve arról, hogy Neki igaza van. Aki ezt nem látja be, az bizony értetlen. Említettem ugye a korokat. Nos, az idő haladtával veszíthetnek az irántuk való érdeklődésből, mondhatni jelentéktelenné válnak. Mások pedig érdeklődésre tesznek szert. (Hirtelenjében Szinnyei Merse Pál jut eszembe). Említettem a kritikusokat. A művészeknek nincs kritikára szükségük. Tudják Ők, hogy mit akarnak. Igaz keresik az utat, de nem egy kritikustól akarják megtudni, - mit is csináljanak? Teszem hozzá, a kritikus sem olyan okos, hogy tudná előre, mi arat majd tetszést a jövőben. A művész ember olyasmire vágyik, ami Őt további cselekvésre, alkotásra serkenti. Kimondhatjuk nyugodtan dicséretet vár. Simogassa meg valaki a kis buksiját, - ügyes vagy. Elsőre hihetetlennek tűnik, de a legmagabiztosabbnak tűnő ember is bizonytalan magában, vagyis önigazolást keres. Visszacsatolást, hogy igen így kellett tennem. Ez egyébként, megvan minden emberben. Hajlamosak vagyunk arra, hogy eljátsszuk, mintha Mi átlátnánk a dolgokat. Magabiztosan kimondjuk a véleményünket, és nyugodt szívvel, és meggyőződéssel bírálunk. Mit sem gondolva arra, hogyan érinti az, a szegény érzékeny lelkű művészt. A művészek ugyanis, ez nem csak legenda, ténylegesen érzékeny lelkűek. Higgyétek el! Nem egyszerű úgy élni, hogy állandó kedélyhullámzás locsogtatja, vagy vihar korbácsolja gondolatainak partjait. Az alkotás egy módosult tudatállapotban történik. Kikapcsolva mindent, olyankor csak az alkotás számít. Nos, erről ennyit gondoltam.  -.appa.